1910.III.28. FTC – Surrey Wanderers 3:0

Angol vegyes fölvágott.
A Surry Wanderers-ek Budapesten.
Az angol csapat súlyos veresége.

A Surrey Wanderers Budapesten. A húsvéti ünnepeken a Surrey Wanderers nevű angol amatőr csapat játékában fog a fővárosi közönség gyönyörködni. Nagyszombaton a B. T. K., husvét vasárnap a M. T. K.. hétfőn a F. T. K. és március 31-én a M. A. K. lesz az angolok ellenfele. Az atléták a Margitszigeten mérkőznek, a többi mérkőzés a millenáris versenypályán zajlik le. (…)

A Surrey Wanderers játékosait a következőkben ismertetjük:
Kapuvédő: A. W. Little a Surrey County válogatott csapat kapuvédője.
Hátvédők: A. H. Bell. Amatőr nemzetközi válogatott játékos, a Surrey grófság válogatott csapatának kapitánya. Március 26-án Brüsszelben játszik az angol amatőr válogatott csapatban s igy nálunk csak március 27. után játszik. — H. E. Knight szintén amatőr reprezentatí­v játékos, Portsmouth pro- fesszionátus csapatban játszik. — C. T. Burges a Godalming Surrey grófsági városka — mely West Surrey League középpontja — polgármesterének fia.
Födözetek: F. C. French kitűnő centerhalf. Surrey válogatott játékos. — J. B. Monk. Surrey County válogatott játékos. — V. G. Edwards Surrey County válogatott játékos. — D. A. Walker, kitűnő half vagy csatázó. Surrey County válogatott csapat egyik tartaléka. — R. Randall, kitűnő nehéz fődözet. Surrey County válogatott.
Csatázók: Salisbury, igen gyors szélső csatázó és fényes góllövő tehetség. Válogatott játékos. — C. H. Nall. Surrey County játékos és kitűnő belső csatázó. — E. D. Bell. Southamptonnál játszik. Kitűnő középcsatázó és válogatott játékos. — Cruickshank hadnagy az angol hadsereg Gordon Highlanders nevű ezredében, fényes tehetségű balösszekötő. — E. D. G. Wright, ki a F. A. Ltd.—A. F. A. szakadás előtt a Korintiánoknál játszott balszélsőt, jelenleg a Oueens Park Rangers kapitánya és A. F. A. nemzetközi játékos, ki március 26-án Brüsszelben játszik a belgák ellen. — W. Steer. Amatőr nemzetközi játékos egyike a legfényesebb tehetségű csatázóknak. — G. S. Owen. Amatőr nemzetközi játékos. Surrey County válogatott.

A csapatot E. T. Engal, a Surrey County Football Association válogató bizottságának elnöke és W. R. Pullinger a Surrey County F. A főtitkára kiséri.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. március 20.)

FTC.—Surrey Wanderers. A FTC. hétfőn délután száll szembe a Surrey Wanderers-szel. Az angolok legjobb két játékosukat H.J. Bell-el és Porter-rel, akik szombaton a válogatott angol amatőr csapatban játszottak Brüsszelben a belgák ellen s hétfőn reggel érkeznek Budapestre, jelentékenyen megerősí­tik csapatukat. Mindkettő nemzetközi játékos.

A FTC. a következő összeállí­tásban játszik az angolok ellen: Fritz – Kucsera, Manglitz – Weinber, Bródy, Gorszky – Szeitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Dr. Borbás.

A match fél 5 órakor kezdődik. Biró: Fehéry Ákos lesz.

(Sporthí­rlap, 1910. március 28.)

1910. március 28., 16:30, Millenáris, FTC – Surrey Wanderers 3:0 (1:0)
vezette: Fehéry Ákos (Csepeli AC)
nézőszám: 10 000
FTC: Fritz – Weinber, Manglitz – *Dongó, Bródy, Gorszky – Weisz, Pápay, Koródy, Schlosser, Szeiler
Surrey Wanderers: A.H. Bell, Porter, French, ?
Gól: Schlosser (43.), Weisz (60.), Szeitler (73.)

Husvét vasárnapján a Magyar Testgyakorlók Köre 3:1, hétfőn a Ferencvárosi Torna Klub 3:0 arányban aratott győzelmet az angolokon. A Surrey Wanderers tegnap is, ma is, szebb játékot produkált, mint szombaton (szerk: 2:1-es vereséget szenvedtek a BTC-től), de csapatainknak még igy sem lehetett komoly ellenfele. Mind a két napon óriás érdeklődés nyilvánult az angol mérkőzés iránt. Vasárnap 7—8 ezer, hétfőn legalább 10 ezer főnyi közönség szorongott a millenáris versenypályán.

Ferencvárosi Torna Klub—Surrey Wanderers 3:0 (félidő 1:0). — A Surrey Wanderers mai mérkőzésére megérkezett a csapat két legjobb játékosa, H. J. Bell és Porter. Bell mint baloldali hátvédő. Porter pedig mint jobbösszekötő csatázó, valóban elsőklasszisu angol játékos és bár nagy mértékben megerősí­tették a csapatot, még sem tudott boldogulni a F. T. K.-al szemben. Az első félidőben a hátszéltől támogatott ferencvárosiakat még föl tudták annyira tartóztatni, hogy csak egy gólt tudtak elérni, de ezzel ki is merültek és már a második félidőben csak olyan tehetetlenül vergődtek, mint tegnap és tegnapelőtt.

Még a sors is a szegény angolok ellen fordult. A második félidő előtt megfordult a szél, úgy, hogy ekkor is a magyar csapat játszott a széltől támogatott oldalon. A játék ma sem nyújtott sokkal több élvezetet, mint az előző angol mérkőzések. A F. T. K.-ot is láttuk már jobban játszani. Sem a csatázók, sem a védelem nem produkált kiválót. Különösen föltűnt Schlosser, Bródy és Gorszky indiszpoziciója. A csapatban Szeitler, Veinber és Manglitz érdemelte ki a közönség tapsait. Borbás dr. a múlt heti bécsi mérkőzésben megsérült és távolmaradt a küzdelemtől, pedig a kiváló balszélső szereplésére számí­tott a közönség.

Az első gólt több a kapufáról visszapattant lövés után Schlosser lőtte a 43-ik percben. A második félidő 15-ik percében Veisz, a 28-dikban Szeitler lövése háromra szaporí­totta a magyar gólok számát. Az angolok egy korneron kí­vül egyetlen egyszer sem hozták veszedelembe a F. T. K. kapuját.

Biró: Fehéry Ákos volt.

A Surrey Wanderers csütörtökön a Margitszigeten tartja utolsó mérkőzését. Ellenfele vagy a Magyar Atlétikai Klub, vagy pedig egy a F. T. K., M. T. K., B. T. K., M. A. K. játékosaiból kombinált csapat lesz.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. március 29.)

(Hétfő.) Ferencvárosi Torna Klub—Surrey Wanderers 3:0. (1:0). Az angol vendégek mintha sejtették volna, hogy husvét hétfőn fognak a legjobb magyar csapattal kiállani, erős pihenésnek adták magukat. De meg is látszott a nagy készülődésük, mert különösen az első félidőben élvezhető játékot mutattak be. A FTK. sem kí­vánt elmaradni az első két napi magyar dicsőség mögött, szintén a legjobbat igyekezett mutatni. És fölényének tudatában, dicséretére legyen mondva, nem nyúltak az erőszak fegyveréhez, úgy, hogy a bí­rónak, aki az angol matchek közül a legkorrektebbül vezette a mérkőzést, csupán off-side állásokat és nagyritkán a fault-okat volt alkalma lefütyülni.

Az angol csapat, mint azt már fentebb is emlí­tettük, sokkal szebben játszott az előző két napinál. Ezt bizonyí­tja az első félidő egyetlen goalja, melyet a vége felé kapott.

A zöld-fehérek csapatában a csatársor mint egy ember dolgozott. Különösen Weisz-nek volt igen jó napja, mig Slosszernek inkább pech-e volt, mert két remek lövése a kapufélfának ment. A fedezetek szintén fenomenális formában voltak. A hátvédek közül Rumbold helyett játszó Weinber játéka tetszett a közönségnek és ami külön megemlí­tésre érdemes, hogy alig faultolt. Manglitz is jó volt, de már nem a régi. Fritz kapusnak egynéhányszor volt alkalma veszedelmes helyzetekből jövő labdákat fogni.

A helyválasztás joga a magyar csapaté, igy tehát a kedvezőtlen nap és erős szél ellen kezdi a vendégcsapat a játékot. Általános meglepetésre nyomban a magyar kapu előtt teremnek, de a résen levő Fritz minden veszélyt elhárí­t. A magyaroké ismét a támadó szerep és Weisz váratlan lövése a kapu mellett süví­t el. Egy újabb támadást Korody hands-e akaszt meg. Majd az angol nyomul fel és már-már goal-izünek látszik a lerohanásuk, mikor is a kitünően helyezkedő Weinber mentesiti a kaput. Schlosser mesés lövését a kapufélfa fogja, mig a kapus Weiszét teszi ártalmatlanná. Változatos játék következik, mely pillanat alatt, hol az egyik, hol a másik kapu előtt folyik. A magyar csatárok hibás lövései folytán eredmény csak nehezen lesz, az is a 41-ik percben, mikor is egy kornerből kifolyólag a kapus által védett labdát nagy erővel Schlosser goalba vágja. A félidő az angol védelem szép működésével végződik.

A második félidőben az angolok legnagyobb meglepetésére a szél irányt változtat,, olyanynyira, hogy az angol csapat ismét a kedvezőtlen oldallal kénytelen küzdeni. Ezen változáson maguk is mosolyognak, de azért nem protestálnak. Különben ma a protestánsok napja volt, mert a biró igazságos í­téletével több í­zben nem azonosí­tották magukat. Schlosser lövése irányt téveszt, úgyszintén Brody fejese is. Az első korner a 13-ik percben esik eredménytelenül. A rákövetkező percben Weisz egy 30 méteres lövéssel goalhoz juttatja csapatát, melyet a kapus védhetett volna. Igen szép összjáték fejlődik ki Schlosser—Pápai munkájából, melyet a közönség zajos tetszéssel fogad. Schlosser mesés lövését a kapus ügyesen fogja, de már Szeitler beadását elügyetlenkedi, mert a szél által segí­tve jut a goalba. A félidő vége felé az angol csapat ellankad és tisztán védelemre szorul. Ez a játék is teljes félhomályban végződik. Biró: Fehéry Ákos (Csepel) volt.

(Pesti Napló, 1910. március 29.)

Angol vegyes fölvágott. A Surry Wanderers-ek Budapesten. Az angol csapat súlyos veresége.

(…) A millenáris pályán mind a három napon a nézők ezrei hemzsegtek. Pedig már az első napon keserű csalódásról beszéltek. Ez nem egész indokolt kijelentés. Mert a tömeg ezernyi népe a második és harmadik napon még folyton fokozódott, sőt a Ferencvárosi TC napján, husvét hétfőjén a nézők száma könnyen vert minden eddig fennálló rekordot. (…)

(…) Az angolok játéka nélkülözte a megértés minden jelét. Egyénileg ugyan néha igen szép dolgokat produkáltak, különösen ami a driblinget illeti. Ezt azonban tulságba is hajtották. Kombinációnak nyoma sem volt. A három belső csatár néha-néha produkált is valamit. Ilyen rossz szélsőket azonban még láttunk angol csapatokban. A csapat különben is az első két napon fel volt forgatva és alig játszott valaki az igazi helyén. A FTC ellen mutatott az angol csapat legerősebb formát. Ekkor már megerősödött a Brüsselből idejött két internacionális játékossal Porter és A. H. Bell-el, akik tényleg frisebb lendületet hoztak a csapatba. Ekkor már mindenki a maga helyén játszott s ez mégis látszott. A két internacionális játékoson kivül a legjobbat mutatta French a jobb fedezet, ki igazán fényesen dolgozott. A csatárok azonban absolut gólképtelenek és olyan gyönge lövőképességgel, ami általános feltűnést keltett. Eddig azt hittük, hogy még a másodosztályú angol csatárok is legalább lőni tudnak. (…)

(…) A FTC játéka volt a legizgatottabb s határozottan rossz napja volt, már ami a gólszerzést illeti. Schlosser két pompás és védhetlenül helyezett lövése pattant vissza a kapufa éléről, a kapustól méternyi távolságból. Itt a mezőny játék is szép volt, mert az angol csapat is határozottan jobban játszott. Egyébként igen mulatságos epizód is volt. A FTC első félidőben aránylag elég erős hátszéllel játszott. Nagy volt a csodálkozás, mikor a második félidőben a szél egyet fordult s megint a Franzstadt háta mögé került. A három napon át hűvös és szeles időjárás uralkodott, de ez a publikum számára nem volt befolyással, sőt az utolsó napon, hétfőn olyan volt a szorongás, hogy nem egy váltakozó eredményű affér keletkezett.

FTC—Surrey Wanderers 3:0. FTC kapja a kedvező hátszelet, de nehezen bontakozik ki és az első percekben az angolok vannak frontban. Nemsokára azonban Schlosser remek kiszökése vonja magára a figyelmet, a biztos gólnak tetsző labda azonban a kapufáról pattan vissza. Weisz centerét a kapus védi, Schlosser pompás lövését ismét a kapufa teszi ártalmatlanná, majd Schlosser újabb támadása végre meghozza a zöld-fehérek vezető gólját, miután a jobb oldali hátvéd a labdát elhibázta. Félidő 1:0.

Szünet után olyan dolog történt, amire a legöregebb látogatók sem emlékeznek, a szél ugyanis irányt változtat és igy újra az FTC játszik széllel hátban. Az angolok a pályára kijövet szörnyen csodálkoznak és nem tudják elképzelni, hogy mi történhetett. A zöld-fehérek a második félidőben még nagyobb főlénynyel játszottak. Weisz huszonöt méteres orrhegygyel rúgott lövése FTC második gólját eredményezi. Surrey a Weinber miatt megí­télt szabadrúgással veszélyeztet, de Fritz korner árán véd, majd a kornert is bravúrosan menti. A harmadik gól is meglepetésszerűen esik, amennyiben Szeidlernek a gólvonalról centerezett magas labdája a szél támogatásával a jobb felső sarok alatt a hálóba csúszik. A hátralevő időben FTC támad.

Biró: Fehéry Ákos.

(Nemzeti Sport, 1910. április 2.)

Angol pénz — magyar sportpályára. A Ferencvárosi Torna Clubot kedves meglepetés érte tegnap — Angliából. A. H. Bell, a husvétkor itt járt Surrey Wanderers kitűnő back-je egy nagyon érdekes levélben, melyet hétfői számunkban közölni fogunk, bejelenti, hogy a FTC. uj pályájának részvényeire jegyezni óhajt, sőt mindjárt leveléhez mellékelte az első befizetésre szóló csekket. Amint leveléből kivesszük, a Surrey Wanderers F. C. szintén jegyezni fog. (…)

(Sport-Világ, 1910. június 3.)

Allan Richard Backer a Ftc tagja. Ez az angol footballjátékos, aki a Surrey Wanderers csapatában husvétkor itt játszott, belépési nyilatkozatot küldött a Ferencv. TC-hoz. Sietünk hozzátenni e hirünkhöz, hogy nem ám azért, mintha e réven valami jó álláshoz akarna jutni itt Budapesten. Korántsem. Mint gépészmérnöknek kitűnő állása van Angliában Bushey Herts-ben s esze ágában sincs Angliát elhagyni. Magyar bajnoki érmet sem akar vadászni. Szóval nem fog a ferencvárosi szí­nekben játszani. De mert ittlétekor nagyon megszerette a ferencvárosiakat, ennek akart kifejezést adni az ő pártoló tagságával.

Ő volt az a rendkí­vül szimpatikus amatőr angol, aki a Ftc—Barnsley matchet is végignézte az egyik páholyból. Akkor ugyanis Konstantinápolyból, ahol üzleti megbí­zatásban járt, visszatérőben lévén Angliába, Budapesten kiszállt, mert meghallotta, hogy a professionista Barnsley csapata itt mérkőzik. Match után este felkereste a ferencvárosiakat a Tompa-utcai vacsorázó helyükön és a legkedélyesebben velük maradt késő éjjelig. Érdekes volt hallani tőle, hogy mennyi évődést kellett nekik elszenvedni otthon a húsvéti túrájuk után az itt szenvedett vereségekért. S éppen a Barnsley játékosok boszantották őket sokat. Nem is tartózkodott kijelenteni, hogy bizony ő a magyaroknak «drukkolt». S szinte boldogan tette hozzá, hogy «csak haza érjek, visszaadom Barnsley-nek a sok csipkedést. Már otthon mondtam nekik, várjatok csak, még nem játszottatok Budapesten!»

íme, ilyen szép gyümölcsei vannak a barátságos, vendégszerető fogadásnak. Ne is feledkezzenek meg soha erről egyesületeink, mert az az ideális és természetes állapot, hogy versenyben ellenfelek, verseny után jóbarátok legyenek!

(Sport-Világ, 1910. június 6.)

Mi az a Fötöcé? A Ferencvárosi Torna Club egyik tagja S. N. az idén Kenesén nyaralt. Ott is büszkén hordta mellén a három halas és FTC betűs jelvényt, mely abból a 24 darabból való, melyeket AH Bell az itt járt Surrey Wanderers egyik backje küldött a club „old boys“ tagjainak. Egyszer két fiatalember halad el mellette; az egyik ugyancsak megbámulja a jelvényt és megkérdi a másiktól: „Mondd csak, mi az a Fö Tö Cé ? — A másik: „Hát nem tudod? Football Tanárok Clubja.“

(Sport-Világ, 1910. szeptember 19.)

*Nemzeti Sport, 1910. április 9.