1911.IV.17. FTC – English Wanderers 3:0

Husvét. Már szinte szokássá, sőt szükségletté vált, hogy a húsvéti ünnepek alatt Budapesten angol labdarugók mesteri játékában gyönyörködhessünk. Régente kizárólag amatőr, később professzionista, angolok látogattak a húsvéti ünnepekre hozzánk. Előbb azért, hogy őket megcsodáljuk, később, hogy tőlük tanuljunk s most már azért, hogy velük versenyszerűen megküzdjünk. Az üzletről most ne essék szó. Ezen angol mérkőzéseknek elvitázhatlanul nagy része van abban, hogy nálunk a labdarúgás oly igen előnyösen elterjedt s hogy a közönség oly — magyar viszonyokhoz, ménen — nagy számban szokott ki a footbalpalyákra. Nem csak a jog- és reformpárt viaskodásának eredménye, hanem az idők jele, hogy az idei húsvéti ünnepeinkre nemcsak angol csapatot, hanem egy német csapatot is merünk egy időben elhozni. Az idők jele, labdarugó-sportunk fejlettségének fokmérője, hogy a nagy millenáris pálya mellett még egy sok pénzbe került másik pálya mert létesülni s egy hasonló nagy harmadik van munkában s a labdarugó-sport nagy közkedveltségét fogja bizonyí­tani, hogy a húsvéti ünnepek alatt mindkét pálya meg fog telleni érdeklődőkkel.

Az idei húsvéti vendégeink előnyösen kimagaslanak egynéhány előző húsvéti vendégszereplőkkel szemben. Néhányszor csalatkoztunk — s bár jóhiszemű volt a reklám — a vendégek nem feleltek meg várakozásainknak. Az idén előreláthatólag nem fogunk csalatkozni. Az angol csapat, az „Englisch Wanderers F. C.”, mely az Üllői úti pályán nagyszombaton a BAK, husvétvasárnap az MTK és húsvéthétfőn a FTC ellen fog játszani, csupa jó és ismertnevü játékosokból áll, kik odahaza már számtalan kitűnő eredményeket értek el. Ha tehát a kilátásba helyezett, sőt bejelentett játékosokkal jön a Wanderers, amiben kételkedni nincs okunk, szép mesteri játékot fogunk látni. Hir szerint az „Englisch Wanderers F C.” következő játékosokkal jön: Proud, Boardmann, Scothern, Healy, Charmann, Symons, Bell, Awen, Steer, Fitchie, Springthorpe, Wrigth és Berry. Ez minden szónál többet beszél.

Az Üllői-úti mérkőzéseket Izsó, Fehéry és Herczogh fogják vezetni.

(Sport-Világ, 1911. április 15.)

Husvét hétfőn (a fővárosban): English Wanderers—Ferencvárosi Torna Klub. (Üllői-ut, délután fél öt órakor. Biró Herczog Ede.)

(Budapesti Hí­rlap, 1911. április 16.)

Az angol csapat az első napon [szerk: a BAK ellen] igy állt fel: Proud — Boardmann, Bell — Scothern, Chapman, Monk — Draper, Springthorp, Vinsloe, Fitchie, Marshall

(Pesti Napló, 1911. április 16.)

Az angolok ezúttal [szerk: az MTK ellen] más összeállí­tásban szerepeltek, mint szombaton, Chapman, a kiváló centerhalf, centercsatárnak ment és mint ilyen is fényeset produkált, a balszélső a jobbszélen játszott, a jobb half centerhalfot, mig a bal half uj ember volt.

(Pesti Hí­rlap, 1911. április 18.)

1911. április 17., 16:30, Üllői út, FTC – English Wanderers 3:0 (2:0)
vezette: Herczog Ede (MUE)
nézőszám: 20 000
FTC: Fritz – Rumbold, Manglitz – ?, Bródy, ? – Szeitler, *Weisz, **Koródy, Schlosser, Borbás dr.
English Wanderers: Proud — Scothern, Bell —  Healy, Chapman, Monk — Draper, Springthorpe, Beardman, Fitchie, Burghes
Gól: Szeitler (20., 79.), Schlosser (26.)

(20 ezer ember.) Óriási szám! Húszezer ember nézte végig a Ferencváros győzelmes csatáját az angolok ellen. A tribünök tömve, zsúfolva végkimerülésig. A terraszos lépcsőfokokon tí­zszeres embergyürü ölelte át a fél pályát. Ahová a szemünk eltévedt, mindenütt ember-ember hátán. A gyermektől az aggastyánig minden életkor képviselve volt. Az ezernyi tömeg alkotta sötét foltokat csak a roppant nagy számban megjelent hölgyközönség tarkázta ki világos foltokkal. Soha ennyi nő football-mérkőzésen még nem volt. S milyen izgatottsággal kisérték a mérkőzés minden egyes fázisát. Mikor az első goal esett, a férfihangok bömbölő áradatából élesen kihallatszottak a magas szopránhangok százai. Fölemelő érzés uralkodott s tömegben, amely a maga tömör egységében megkapó látvány volt. Ez az óriási szám rekordot jelent a football-mérközések történetében, mely ezrekkel él könnyen ver le minden előzőt.

(Ferencváros győz.) Hétfőn délután folyt le a mérkőzés. A magyar csapat fölényes győzelmet aratott egy minden izében szép küzdelem után. A ferencvárosi játékosok az első pillanattól kezdve az utolsóig, magukból mindent kiadva, dolgoztak. Az egészben a legszebb rész a csatársor munkája volt. Tervszerű kombinációkkal, és az igazi amatőr-játékot jellemző rösökkel törtek előre. Csak a kapu előtt voltak néha bizonytalanok s a lövőképességük hagyta cserben a legfontosabb alkalmakkor. Ellenkező esetben nagyobb lett volna az angolok veresége. A védelemben feltűnő jó volt Manglitz és Bródy.

(Az angolok.) Nem lehet mondani, hogy csalódást keltettek. Játékukban föl-fölcsillant a klasszis, az igazi tudás. Azonban a játék minden fázisában kitetszett, hogy nem kompakt, egységes csapatról van szó. Nem értették meg egymást. Vereségüknek igazi oka és magyarázata azonban az, hogy a testi kondí­ció, a testi erő és kitartás csődöt mondott. Sokszor lehetett látni, hogy teljes kombinációt akarnak keresztül vinni, de ehhez a szükséges testi frisseség és energia hiányzott. Fáradtak voltak, a két előző mérkőzés hatása kitöri rajtuk. Ezt természetesen a nagy hőség csak fokozta, Azoknak a szép időknek már vége, mikor az angol csapatok három mérkőzést tudtak pihenés nélkül, egymást követő napokon végigjátszani.

Ferencvárosi Torna Klub—Englisch Wanderers 3:0. Félidő 2:0. A várva-várt magyar győzelemnek végre húszezer-ember tapsolhatott hétfőn délután az Ulllői-uti versenypálya tribünjein,

A győzelem nem meglepetés. Már szombaton észrevehették a hozzáértők, hogy ez az angol csapat egy goalképes magyar csatársor támadásainak ellentállni nem fog tudni. A Ferencvárosi csatársor ezt be is bizonyí­totta.

De ettől eltekintve is, az angol csapat két napi mérkőzéstől fáradtan, letörve ment a küzdelembe, amely pedig a legerősebb volt. Nem is birta a tempót már a második félidőben, csak egyes kiválóak, mint Chapmann, Fitchie és Monh veszélyeztették egyéni játékukkal a FTK. kapuját

A játékosokról szólva, a magyar csapatról dicsérettel kell megemlékezni. A védelem jól végezte dolgát. A fedezetsorban nélkülöztük az egyöntetűséget, bár egyénileg mindegyik játékos kiválót produkált. A csatársorban a balszárny nem volt a szokott jó. Borbás egy pár szép lefutáson kivül, amelyek azonban mind könnyen leszerelhetők voltak, semmi különöset nem produkált. A három belső csatár szépen kombinált Szeitler pedig pontos centerezéseivel és nagyszerű startjaival tűnt ki. Ezeknek a jó startoknak eredménye két goal volt.

Az angol csapatban ismét Chapmannak a játéka emelkedett ki, aki úgyis mint centerhalf, úgyis mint centercsatár elsőrangút produkált. Mellette Fitchienek és a jobbhalf Monknak a játéka tetszett legjobban. Szépen dolgozott a második félidőben Boardman mint jobb hátvéd, aki azért vonult vissza a védelembe, mert a centercsatárkodás sehogy sem ment neki az első félidőben.

Az angolok szép kombinációs játéka nyitja meg a mérkőzést. Az angol fiuk néhányszor oly veszélyes helyzetet teremtenek a magyar kapu előtt, hogy ezt csak nagy ügygyel-bajjal lehet tisztázni. Lassan a magyar csatársor is lendületbe jön; a 20. percben Borbásnál a labda, aki lefut a félpályán. Körülbelül a 16-os vonalnál Scouthern leszereli a támadást, de a lábán levő labdát annyira elkönnyelmüsködi, hogy ezt Borbás ismét megszerzi s centerezését a jól startoló Szeitler a goalba lövi. Kevés ideig középjáték van. A 26. percben Borbás — látszólagosan offside-helyzetből — ismét megszökik s centerezését Schlosser a kapuba lövi. Ez után a goal után állandó a FTK. fölénye, de goalt elérni félidő végéig nem tud.

A második félidőben az angol csapat változtat összeállí­tásán. Scouthern centerhalfnak megy Boardmann becknek. Chapman pedig centercsatárnak. A változtatás némileg előnyére van a csapatnak, mert a folyton előretörő Chapman egymásután teremti a kritikus helyzeteket Fritz goalja előtt. Egy í­zben egymaga rohan le a félpályán s csak nagynehezen tudta a FTK védelem a labdát kornerre menteni. Változatosan folyik a játék, de az angolok fáradtan mindjobban visszaesnek. A 34. percben Borbás, Schlosser és Szeitler összjátékából ez utóbbi szép goalt lő. Félidő végéig az eredmény nem változik. Biró Herczogh Ede volt.

(Pesti Napló, 1911. április 18.)

— A F. T. K. 3:0 arányban legyőzte az angolokat. —

(…) Borbás volt a magyar csapat lelke. Szünet nélkül útban volt az angol kapu felé. Rohamot roham után intézett ellene. Számtalanszor lefutotta az ellenfél védelmét, a mely végül kifulladva az örökös hajszában, nem volt képes ellentállani. Három gólt lőtt az F. T. K. s mind a hármat ő készí­tette elő.(…)

(Budapesti Hí­rlap, 1911. április 18.)

(…) A magyar csapatban (…) nagyszerű munkát végzett a védelem. Rumbold különösen bámulatos volt, de Fritz is pompásan dolgozott. A fedezetsor önfeláldozó munkája csak elismerést érdemel, mig a csatársorban a két szélső Szeitler és Borbás vált ki. Különösen Borbás mutatott gyönyörű munkát és a támadások oroszlánrésze az ő érdeme volt. (…)

(Pesti Hí­rlap, 1911. április 18.)

Lezajlottak a húsvéti nagy mérkőzések (…) A mérkőzések magas szí­nvonalon folytak le (…) az angolok valóban mesteri munkát végeztek. Az angoloktól futás közbeni mesés gyors és biztos adogatást, jó helyezkedést szinte művészi labdatechnikát (…) láttunk. (…) és meggyőződhettünk arról, hogy az angol tudást már megközelí­tettük. Abból a körülményből, hogy „FTC“ legyőzte az angol csapatot, még távolról sem következtethetjük a FTC fölényét, mert hisz az angolok idegen területen fanatikus közönség előtt, elfogult biró vezetése mellett, két napi erős küzdelem után fáradtan álltak ki a térre. Távol áll tőlünk a FTC győzelmének értékéből bármit is levonni, de nem is becsüljük azt túl. Látva az angolok munkáját, játékmodorát, elfogulatlanul el kell ismernünk, hogy játékosainknak még elég sokat kell tanulniok, hogy az angolok ní­vóját elérjük. Nincs már oly nagy különbség mint volt még 3—4 évvel ezelőtt, de még van igen jelentékeny különbözet. (…) Az angol labdarugó sport fejlettségével (…) még összehasonlitást sem tehetünk.

Angolok az Üllői-úti pályán. FTC — English Wanderers 3:0 (2:0). Biró: Herzog Ede (MUE). 15 — 20000 néző.

(Sport-Világ, 1911. április 22.)

Nemzetköziek özöne. (D. E.) 1911. év húsvétja fordulópont a magyar nemzetközi viszonylatok históriájában. Eddig a négy nagy egylet: FTC, MTK, MAC, BTC együtt gondoskodott attrakcióról. Maguk között voltak nézeteltérések, — de a piacra ki nem vitték a veszekedést. Az Üllői-uti pálya megnyitása alaposan megváltoztotta a helyzetet: a régi barátok szembe kerültek egymással, két pártra szakadtak s amikor a szövetségben már befezést nyert a nagy csatázás, — akkor még mindig dult a harc a nagyok tőzsdéjén. Nem vérbe ment már, hanem zsebre.

Az, hogy zsebre ment a harc, tulajdonképp, pars pro toto: rész az egész helyett. A millenáris pálya csak azért sem akart üres maradni, nem tudta elviselni, hogy kardcsapás nélkül legyűrje őt az uj pálya. Szó volt tehát a pálya éltetéséről amiben benne értendő a publikum megtartása, a jó hirnév s az anyagi haszon.

Meg kell mondani, hogy a harcban a millenáris tábor húzta a fájó rövidet. Az ok egyszerű: a BTC csapata ma nem vonzerő, — a MAC-e még kevésbbé. A BTC most formán alul áll. a MAC nemzetközi esetei pedig majdnem mindig blamázszsal végződnek. Ezzel szemben a FTC csapata állandó formájú, megbí­zható csapat, telve lelkesedéssel. Menedzálásuk is állandó jellegű és pfifikus. Mögöttük amúgy is nagy tábor áll: a kerület lelkesedése, amihez hozzájárul a a sportszerető elfogulatlanok hadserege, akik akárhová elmennének, hogy szép munkát lássanak és akik éppen mert elfogulatlanok, elmennek a Franzstadtot megnézni, mert ott kapnak legbiztosabban jó csemegét. Hasonlóképpen meg van a nagy publikuma a MTK-nak, amely hűen kitart mellette, dacára annak, hogy az idei szezonban olyan hallatlan lecsúszás alatt vergődnek, mint még soha sem.

Na és végül amit hoztak, — az is különb volt Millenáris attrakciójánál. Angolok: ez a név mindig bűvös csáberő a tömegre, — holott tudnivaló, hogy a derék angol profik és amatőr élcsapataik, mikor hozzánk jönnek valósággal nem is a Kontinensre utaznak, hanem a hiszékenységünkre.

De hát ez kell nekünk. A publikum nem lát, nem hall, csak fut az angolok után, mert balek. A pénz fölveti a rendezőket, irigység ne essék, mondván, — a jó öreg podegrás angol csapat verekszik a BAK-kal, másnap a MTK-val s harmadnap a sok dekrepitust elkeféli amúgy magyar miskásan a football-király: a FTC.

Valljuk meg őszintén, ez igy helyes: a FTC- nak igaza van. A nép nem törődik azzal, hogy mik a szubtilis igazságok, — ő angol baleket óhajt látni s ezt megkapja. És ki tudja, nem-e a sport magasabb fejlődésére is jó hatású ez az ügyes taktika: mert megnöveszti vele egy különben is kiváló csapat önérzetét; megnöveszti vele a faji önérzetet és tolonganak a pályákra az uj adeptusok, mint ahogy dőlt 1848-ban a honvéd, mikor az első nyert csaták hí­re szétröpült az országban.

Momentán való sportélvezetnek legszebb lett volna látni a lipcseiket a Ferencvárossal, két egyöntetű jó csapat, mindegyikben a faji sajátságok. Ez gyönyörű lett volna: talán — es wär zu schön gewesen …

Egy fölemelő eredmény mindenesetre maradt azonban vissza: a 20,000 főnyi nézőközönség büszke dicsősége. Megint csak igazat kell adnunk a Ferencvárosnak; pont a legjobbkor épí­tette meg a pályáját, amikor látta, hogy a gyerek lábát már kezdi szorí­tani a czipő: kinőtte. (…)

A magyar csapatok munkáját nem tudjuk részletezni; kevés rá a tér. Annyit azonban általánosságban el kell mondani róluk, hogy a BAK csapata egyre szebben fejlődik, — a MTK erősen visszaesőben van, — a FTC pompás formát mutat és emberei közül azok is, akik eddig gyöngécskék voltak, most rendre kimagasodnak: a BTC kezd újból erőre kapni, a MAC pedig bosszantóan ügyetlen volt.

(Nemzeti Sport, 1911. április 23.)

Az English Wanderers az FTC-nek 18 drb. szép ezüst plakettet küldött barátsága jeléül.

(Nemzeti Sport, 1911. október 1.)

Az English Wanderers az FTC-nek. A husvétkor nálunk járt szimpátikus angol csapat az FTC csapatának, a mely tudvalevően budapesti szereplése alkalmával 3:0 arányban győzedelmeskedett fölötte –  szép ajándékkal kedveskedett. Tizennyolc művészi kivitelű ezüst érmet küldött az FTC-nek, a játékosok és a club vezetőségének részére. Csütörtökön este az üllői-uti pálya vendéglőse megvendégelte a clubot s ez alkalomból adták át az English Wanderers érmeit az illetékeseknek.

(Sporthí­rlap, 1911. szeptember 26.)

Az English Wanderers a FTC ellen Budapesten a következő csapattal szerepelt: Proud — Scothern, Bell —  Healy, Chapman, Monk — Draper, Springthorpe, Beardman, Fitchie, Burghes.

(Sportvilág, 1913. január 27.)

*Pesti Hí­rlap, 1911. április 18.
**Nemzeti Sport, 1911. április 23.