1912.IV.11. FTC – Bishop Auckland 0:1

A csapatok összeállí­tásai a húsvéti mérkőzéseken:

Bishop Auckland: Clough—Roe, Rudd—Ansell, Montgomery, Robinson (kapitány)—Dobson, Hopper, Kirby, Biley, Pigg. Tartalék: Hedley (fedezet), Blincour (fedezet, hátvéd), Ludford (balszélső), Philipson (fedezet), Fleming (csatár, fedezet).

FTC: Ungár—Rumbold, Payer—Weinber, Bródy (kapitány), Blum—Weisz, Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr. Tartalék: Medgyessy, Szeitler, Varga, Geiser.

(Sportvilág, 1912. április 6.)

1912. április 11., 17:00, Üllői út, FTC – Bishop Auckland 0:1 (0:1)
vezette: Schubert M. Ferenc (MUE)
nézőszám: 6 – 8 000
FTC: Ungár — Rumbold, Payer — Weinber, Bródy, Blum — Szeitler, Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Bishop Auckland: Clough — Rudd, Roe — Hedley, Montgomery, Robinson — Dolson, Hopper, Kirby, Riley, Pigg
Gól: Kirby (10.)

Tegnap találkozott másodí­zben bajnokcsapatunk a Bishop Aucland legénységével s ez alkalommal is, a hétfői eredménynyel teljesen azonos, minimális goaldifferenciáju vereséget szenvedett. A revans tehát nem sikerült, bár a FTK nem szolgált rá a vereségre. A szerencsétlen véletlenből kapott goaltól eltekintve, a játék úgyszólván két egyenlő erejű csapat küzdelmét nyújtotta. Sőt ez alkalommal is a FTK volt a többet támadó fél, de úgy látszik, szerencséje teljesen elhagyta. A zöld-fehér csatársor, bár indiszponálva játszott, sok jó lövést küldött az angol kapu felé, de goalt elérni nem sikerült. A közvetlen vereség Ungár terhére irható, akinek oly sokszor helytelení­tett kifutása juttatta az angolokat goaljukhoz. A fedezetsor elég jól végezte munkáját, csupán a csatársor nem tudta a jól előkészí­tett támadásokat befejezni. Különösen Borbásnak volt rossz napja. Koródy izgatottan játszott s goallövő tudománya, úgy látszik, elhagyta. Schlosser és Pataky agilisan dolgoztak, Szeitler pedig a kapott kevés labdát jól továbbí­totta. Az angoloknál ezúttal is kitünően játszott a kapus, Clough, úgyszintén Rudd, Pigg s Hopper. Alább adjuk a mérkőzés részletes lefolyását.

Bishop-Auckland—FTK 1:0. (1:0.) Az Üllői-uti pályán 7—8 ezer főnyi közönség előtt folyt le e revans jellegű mérkőzés. A FTK Weisz helyén Szeitlert szerepeltette. Az angolok összeállí­tása a következő volt: Clough—Rudd, Roc—Hedley, Montgomery, Robinson—Dobson, Hopper, Kirby, Riley, Pigg.

A választásnál ez alkalommal is a FTK-nak kedvez a szerencse, ők játszanak széllel. Kezdés után csakhamar támadólag lépnek fel s Szeitler centerét Kóródy lövi. Röviddel utána Borbás beadását Pataky lövi, de szép lövése a kapu felett süví­t el. Utána Schlosser lövése veszélyezteti az angol kaput. Kóródy lövését a kapus fogja. Majd a FTK kornert ér el. Szeitler szépen rúgott labdáját azonban Weinber a kapu fölé lövi. A FTK állandóan támad s mégis az ő hálójukban akad meg a 10-ik percben a labda. Ugyanis Riley hosszan szökteti Kirby-t, aki elöl Rumbold kifogástalanul a kirohanó Ungárnak továbbí­tja hátra a labdát. Ungár azonban futtában elhibázza a labdát s Kirby kiszökve, azt az üres goalba lövi. E meg nem érdemelt goal után a FTK erősen támad s Weinber fejese, majd Kóródy lövése foglalkoztatja az angol kapust. Közben Pigg lerohan, de labdáját Rumbold fogja s a mezőnybe továbbí­tja. Schlosser szökteti Borbást, akinek centerét Pataky élesen lövi, de a kapus ment. A FTK rövid időközökben három eredménytelen kornert rug. A FTK támadásával ér véget a félidő.

Szünet után is a FTK támad, bár most már szél ellen játszik. Úgy 10 percnyi játék után az angolok veszik át a támadás szerepét. Közben Schlosser, Roce által elhibázott labdával üresen kiszökik, de a kirohanó kapus ezúttal is ment. Közvetlenül utána kornert rug a FTK, de Kóródy kapu fölé fejel. Változatos játék következik ezután, melyben a FTK a többet támadó fél. A félidő második fele a közönség számára élvezhetetlenné vált, részint a beállott sötétség, részint pedig a mindkét részen való gyakori hibázások miatt. A FTK bármennyire erőlködött is, nem tudott kiegyenlí­teni s a mérkőzés úgyszólván teljes sötétségben ér véget.

Kornerarány 7:0 a FTK javára.

Biró: Schubert M. F. (MUE).

(Pesti Napló, 1912. április 12.)

Bishop Auckland — Ferencvárosi Torna Club 1:0 (1:0).

Ismét az angolok győztek!

Körülbelül 6000 ember volt szemtanúja a két csapat revanche-küzdelmének, melyből újra az angolok kerültek ki győztesen, ugyanolyan goalaránynyal, mint husvét hétfőjén. Hogy a football szerencsejáték, az közismert tény; igy csütörtökön is a szerencse s nem a jobb játék döntötte el a mérkőzés sorsát. Főleg azok a játékosok küzdöttek érthetetlen indiszpozicióval, akik mindenképen csillogtatni akarták tudásukat. Vonatkozik ez kiváltképen a válogatott csapatba kiszemelt két játékosra, Bródira és Korodyra. Bródinak a hosszas pihenő nagyon megártott, teljesen formán kí­vül van, nemcsak hogy a csatársort nem tudta támogatni, de a védelemben sem volt nagy hasznára csapatának. Korody pedig annyit akart csinálni, hogy végeredményében semmit sem csinált. Nemcsak hogy a labda le- és kiadásai nem pontosak, de a goallövéssel is hadilábon állt. Rossz előjelek ezek a magyar-német válogatott mérkőzésre. Az FTC szépen, de a szokott lelkesedés nélkül játszott. Lehangolta egy pár játékosának egészen primitiv játéka. Borbásnak egyetlenegy akciója sem sikerült. Elősegí­tette a Iehangoltságot az első félidő első negyedórájában bekapott úgynevezett potya goal is. Hogy mégis egypár játékos, köztük Payer, Pataky és Schlosser, mindvégig a legjobb tudásukat adták a küzdelembe, csak dicséretükre válik.

Maga a mérkőzés lefolyása a következő: Az angolok kezdenek szél ellen, de csakhamar az ő térfelükbe terelődik át a játék s a 10-ik percben Pataky ügyesen szökteti Szeitlert, kinek gyönyörű beadását azonban Korody, bár nagyon kedvező helyzete van, mégis kiaknázatlanul hagyja. A 14-ik percben az angolok balösszekötője mesésen szökteti a centert, de Rumbold még eléri s a kifutó Ungárnak akarja hátratolni a labdát, de rosszul adja hátra, úgy, hogy a középcsatárhoz kerül a labda, ki az üres kapu elé kerülve, megszerzi csapatának a vezető, egyúttal a győzelmet jelentő goalt. Az FTC most állandó fölénybe kerül. A 20-ik percben Korody 6 méterről biztosnak látszó goalt hibáz. Egymásután két kornert ér el az FTC, de az angol védelem mindent ment. Az angolok balszélsőjük révén néha-néha támadnak, de Payer ment s hatalmas rúgása ismét az angolok térfelébe tereli a játékot. Ismét két kornert ér el az FTC, de goalt nem. A 40. percben Schlosser Patakyhoz tolja a labdát, de lövését az angol kapus gyönyörűen menti. A félidő végén az angolok szép összjátékkal felnyomulnak s balösszekötőjük támadásával végződik a félidő.

A második félidőben sem igen változik a játék képe. Az FTC Schlosser révén veszélyesen támad. A 20-ik percben Schlosser három embert kicselezve, már lőni akar, mikor lefogják, de még volt annyi ideje, hogy Borbáshoz tolja a labdát, akinek centerezését azonban Korody ismét elhibázza. A 30-ik percben Weinber éles lövését csak kornerre tudja védeni a kapus. Az angolok is kiszabadulnak s centerük már-már goalt ér el, de Payer az utolsó pillanatban kornerre ment. Rumbold hosszú rúgása ismét felszabadí­tja a védelmet. Korodyt szöktetik, de goalt elérni nem tud. A 35. percben Schlosser kicselezve az ellenfél védelmét, egyedül fut a kapu felé a labdával, de a kapus rávetessél gyönyörűen ment. Ismét korner és Schlosser fejese hajszálnyira megy a kapu fölött. A következő percben Weinber fejesét csak korner árán tudja menteni a kapus. Az FTC támadásával, teljes sötétségben fejeződik be a játék.

Biró Schubert M. F. volt.

(Pesti Hí­rlap, 1912. április 12.)

(…) Egyebekben a Bishop Auckland egy igen tisztességes attrakció. Teljes köszönettel kell érte adóznunk a Ferencváros becsületes munkájának. A szelí­d szőke kis angol gyerekek megmutatták nekünk megint, hogy milyen az amatőr; mert mi már ocsmányul kezdünk elprofisodni; még a járásunk is olyan nehézkes kezd már lenni.

Valami nevetni való volt az, hogy a half hogyan eleresztette Borbást, a félelmetes futót 2—3 méterrel és milyen nevetve fogta le, mint a macska az egeret. Jelezték vele, hogy a magyar gyorsaság még sok tanulni valót tartogat. Aztán igen megszí­vlelni való volt az, hogy testi erő nélkül, amit nem is tudtak volna beleadni, mert csupa apró, vézna emberke volt a sok szöszke legény, szóval, hogy testi erő nélkül is milyen nagy fölényt lehet ügyességgel elérni. Bizony-bizony a mezőnyjátékban félklasszissal jobbak voltak a két legjobb magyar csapatnál. Helyezkedésük brilliáns, stoppjuk, kapcsolásuk ideális és könnyed. Ezt a könnyedséget, ami a futásban, de meg a rúgásban is folyvást mutatkozott, kellene a nehézkessé váló magyar football sportnak megszí­vlelnie. Az angol csak labdára ment, frissen, mint a zerge. A magyar ezzel szemben mindig olyan nehézkesen ment bele a dologba, hogy látszott: félerővel állandóan a remplire készül s tempót vészit vele.

Kacagni való volt, hogy mennyivel hirtelenebbül tudtak fordulni, mint a mieink.

A legnagyobb sikerüket azonban a két bekkjük érte el, akikhez fogható magyar földön nincsen. Energikusak voltak (jobban, mint a mieink) durvaság nélkül, mert gyorsabbak voltak s a helyezkedő érzékük ideális .

Egyben volt fölénnyel a magyar virtus s ez is valami: taktikában. A taktikai észszerüséget nem egyszer mi produkáltuk tökéletesebben. A mi játékunk agyafúrtságához képest az angolok taktikája átlátszóbb volt és naiv. Ennek, meg a nagy tempó bí­rásnak, na meg az angol csatárok kapu előtti bizonytalanságának köszönhetjük azt a szép eredményt, amit elérni tudtunk. Ne felejtsük azonban el, hogy a MTK győzelme maga is angol eredetű.

Az FTC-ről meg kell állapitanunk, hogy még mindig nem fitt. Sí­nyli a téli bűnöket, intő jelül, hogy a természet törvényeivel büntetlenül visszaélni nem lehet.

Április 11-én. Bishop Auckland—FTC 1:0

(Nemzeti Sport, 1912. április 14.)

Ugyancsak több tudósí­tásban számolnak be az angol lapok az angol csapatoknak magyarországi szerepléséről. Ezek közül a a „Sportsman” tudósí­tása a második FTC—Bishop Auckland mérkőzésről a következő:

„Bishop Aucklandnak ismét sikerült a FTC-t egy goallal 0 ellen megverni. Az egyetlen goalt Kirby rúgta. A Ferencvárosiak a játék egész folyama alatt többet támadtak és a vendégek csakis kiváló védelmüknek köszönhetik, amelyben különösen Rudd és Clough remekeltek, hogy ép bőrrel szabadultak meg.”

(Sportvilág, 1912. április 22.)