1913.V.7. Magyar kombinált – Sunderland 2:3
A magyar kombinált csapat, amely szerdán délután a Hungária-uti pályán mérkőzik a Sunderland ellen, a következőképpen fog felállani: Ginzery (BTK) — Révész (MTK) és Szendrő (BTK) — Biró (MTK), Károly BAK) és Blum (FTK) — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAK), Pataki (FTK), Schlosser (FTK) és Gálos (BAK).
(…) A csapatban két változás történhetik s pedig Blum és Szendrő helyére mások kerülhetnek. A mérkőzés délután félhat órakor kezdődik a MTK Hungária-uti pályáján. A mérkőzést Sugár vezeti.
(Pesti Napló, 1913. május 6-7.)
1913. május 7., 17:30, Hungária krt, Magyar kombinált – Sunderland 2:3 (1:2)
vezette: Herczog Ede
nézőszám: 5 – 6 000
Magyar kombinált: Ginzery (BTC) — Révész (MTK), Kőszegi (BTC) — Biró (MTK), Szury (BAK), Blum — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Lane (MTK), Schlosser, Gállos (BAK)
Sunderland: Butler — Hobson, ? — Hopkins, Thompson, ? — Mordue, Buchan, Richardson, Martin, Teensley
Gól: Lane (20., 57.) illetve Richardson vagy Teensley (7.), Richardson (38.), Martin (60.)
Sunderland — magyar kombinált 3:2. (2:1)
Az angol ligagyőztes vasárnapi szenzácíós debutje után kétségkívül nagy meglepetés e hajszálnyi goaldifferenciáju győzelem, amely azonban sehogy sem felel meg a két csapat erőviszonyának. A ligagyőztes Sunderland ezúttal is támadott a mérkőzésnek több mint háromnegyed részén keresztül, de fölényét goalokban kifejezni tartalékjátékosainak váratlanul gyenge szereplése következtében nem tudta. — A ligagyőztes csapat ugyanis a vasárnapi összeállítástól eltérőleg akként állott fel, hogy válogatott balösszekötőjének, Holleynek helyén Teensley játszott, aki a a fenomenális Mordue—Buchan-pár lerohanásaiból keletkezett goalhelyzetet kiaknázni nem tudta; — hasonlóképen nem ütötte meg a vasárnapi nivót a két tartalék hátvéd szereplése, akiknek bizonytalan játéka megakadályozta a fedezetsort abban, hogy teljes erejével frontban levő angol csatársor támogatására adja magát.
A magyar kombinált csapat, mely a hirdetett összeállításból annyiban tért el, hogy Szendrő helyén Kőszegi, Károly helyén Szüry és Pataky helyén Lane játszott, óriási lelkesedéssel s meglepően nagy tudással játszotta meg a mérkőzést. A csapat legjobb része a védelem volt, amelyben Ginzerynek hihetetlenül bravúros védései egy sereg goaltól szabadították meg a magyar kaput. Méltó társa volt Révész, aki nem egy angol támadást szerelt le. A támadásban Lane finom, nyugodt játékával az összes kínálkozó alkalmakat kihasználta s két goaljával meghozta azt az örömet a publikumnak, hogy Budapestről nem megy el goal nélkül még a ligagyőztes Sunderland sem. Méltó partnerei voltak Bodnár és Sebestyén. Váratlanul gyenge volt Schlosser és Gállos.
A játékot a magyarok rövid életű támadása vezeti be. Csakhamar a csodás Buchan—Mordue- pár lép akcióba s néhány bámulatos technikai tudással keresztülvitt lerohanása a legkritikusabb helyzeteket teremti Ginzery goalja előtt. A 7. percben a magyar csapat van frontban s Lane egy a balszélről hozzákerült labdával a goalra lő, amikor hirtelen egy felszabadító rúgás következtében Morduehoz kerül a labda, aki szélsebesen keresztülszalad az előtte álló magyar védőjátékosokon, fejmagassában centerez s Richardson goalt lő.
A goal után hosszú ideig az angolok vannak frontban. Egymásután teremtik a legveszedelmesebb goalhelyzeteket, amelyek azonban kihasználatlanul maradnak. A 20. percben Lanehoz kerül a labda, akinek hosszú, váratlan lövése a kapufáról a goalba pattan.
A kiegyenlito goal után a magyar csapat óriási lelkesedéssel fekszik a játékba s gyors mozgásával valósággal megzavarja az angol védelmet. Körülbelül tiz percig tart ez a magyar offenziva, mely végül is eredménytelenül záródik.
A 38. percben Morduenál a labda, aki feltarthatatlanul lerohan s a kornervonalról beadott centerezését Richardson a második angol goallá értékesíti. Az utolsó percekben Gálosnak alkalma van a kiegyenlítésre, de Thomson idejekorán közbelép.
Helycsere után állandóan az angolok támadnak s a magyar csatársor csak néha tud szóhoz jutni. Az angol csatársor jobbára egyéni játékkal iparkodik áttörni a tizenhatos vonalra szoruló magyar védőjátékosok tömegét, de sikertelenül. Ginzery, Révész és Biró mindent mentenek.
A 12. percben Sebestyén a félpályán lefut s magas centerét Lane csavarva a kapu jobb sarkába vágja 2:2. Az eredmény erősen meglepi az angolokat, akik már most mindent beleadnak a játékukba s három perc múlva Martin rettenetes lövéséből a vezető goalt szerzik meg. Félidő végéig az angolok óriási fölényben vannak, de további eredményt a pompásan működő magyar védelem miatt elérni nem tudnak. Biró Herzog Ede volt. A mérkőzést — az esős idő dacára — 5000 ember nézte végig.
(Pesti Hírlap, 1913. május 8.)
— Sunderland — Kombinált csapat 3:2 (2:1 ). —
A Sunderland vasárnapi mérkőzésének tengernyi közönsége bizonyára álmélkodva, de egyúttal boszankodva veheti hirül a mai mérkőzés eredményét. Csodálkozni fognak az emberek a gólarányon és boszankodni az időjáráson, a mely visszariasztotta őket a meccs megtekintésétől. Hát bizony jogos az érzésnek mind a két megnyilatkozása, mert megbámulást érdemel a magyar csapat minden várakozást fölülmúló játékáért és az elkeseredésnek legkeményebb kitörésére rászolgált a rettenetes időjárás, a mely már csaknem hetek óta ül a főváros szabadba vágyakozó közönségének a nyakán. Tegnap óta szakadatlanul esik az eső s csak a legfanatikusabb meccslátogatók merészkedtek ki a Hungária-sporttelepre. Csak itt tűnt ki azután, hogy mekkora törzspublikuma van már a szép sportnak, mert még igy is vagy hatezer néző helyezkedett el a kriminálisán átázott gyöppálya korlátai mögött. Meglepő volt a látogatottság az időjárástól eltekintve már azért is, mert eddig az volt a fölfogás, hogy a közönség zöme nem magáért a játékban rejlő szépségekért és az igazi sport élvezéséért, hanem a gólokért folyó tusakodás izgalmaiért keresi föl a mérkőzéseket. S hogy ezt megtalálja, a F. T. K. vasárnapi veresége után még csak remélni sem lehetett. Rácáfolt erre a hitre a közönség, mert ebben a kutya időben elzarándokolni a főváros távol fekvő tájékára a győzelmi reménységnek még csak a szikrája nélkül, tehát csak azért, hogy az angolok játékában gyönyörködhessen, tiszteletreméltó sportszeretetre és nagy sportérzésre vall. Meg is volt érte a jutalom, mert a mai meccsnél szebbet, érdekesebbet s izgatóbbat keveset láthatott a közönség. A különböző klubokból összeállított csapat hihetetlenül jól játszott. Mintha szárnya kelt volna, fölemelkedett az angolok nívójára s semmi másban nem maradt a labda nagymesterei mögött, mint a szemkápráztató trükkök dolgában.
Gratulálni kell a szerencsés összeállításhoz, mert lecáfolhatatlan bizonyságát adták vele, hogy nemcsak az összeszokottságban van az erő, hogy nemcsak a klubcsapat lehet jó, de sikert érhet el az a csapat is, a melyben egyénenkint is kitűnő játékosok töltik be a helyeket. Bátran, lelkesen, fáradhatatlanul dolgozott a Magyar Testgyakorlók Köre dresszében játszó csapat s a mig derék munkájukkal a közönség szivét megörvendeztették, az angolokat csodálkozásra ragadták. Sunderland emberei alig akartak hinni a szemüknek azon a nagy különbségen, a mi mai és vasárnapi föladatuk között volt. Szó sincs róla, túl nem szárnyaltuk az angolokat ma sem, de csapatunk játéka a vasárnapi mérkőzés okozta keserű érzéséket teljesen eloszlatta, visszaadta önbizalmunkat s most ismét hihetjük, hogy az utolsó öt esztendő munkássága nem veszett kárba, fejlődtünk, tanultunk s reménykedhetünk a csalódástól való félelem nélkül.
A mérkőzésre kijelölt magyar csapat tagjai közül Károly, Szendrő és Pataki nem jelent meg, s helyettük Szűri, Kőszegi és Lane játszott. A Sunderland csapata sem volt az, a mely vasárnap annyira elragadtatta a közönséget. Uj nagyságot ismert meg a közönség Hobson jobb hátvédőben, Hopkins jobbfödözetben és Tensley balösszekötőben. A változás vagy a budapesti levegő hatása tette-e, de az angol csapat ma nem dolgozott olyan tüneményszerüen, mint vasárnap, nem sikerült minden a legtökéletesebben s bizony teljes erejének a kifejtésére volt szüksége a Sunderland-nak, hogy a győzelmet meg tudja szerezni. A kombinált csapatban egyedül a csatázósor balszárnyának a játéka nem volt kielégítő, a csapat többi kilenc játékosa azonban önömagát múlta felül. Az angolok felsőbbsége nem volt állandó s különösért Lane mesés játéka révén sűrűn jutott kritikus helyzetbe Sunderland kapuja. Pompásan játszott Bodnár és Sebestyén, az egész födözetsor, brilliáns volt Révész és minden képzeletet felülmúlóan működött Ginzery, a ki mai játékával egy nívóra emelkedett Zsákkal.
Az első gólt Tensley balösszekötő lőtte a 8-dik percben, a kiegyenlítéshez Lane pokol lövése juttatta a magyarokat. Heves küzdelem árán sikerült csak az angoloknak Richardson center gyönyörű fejes góljával kiegyenlíteni.
A második félidőben a szakadatlan angol támadások kápráztatták el a közönséget. A 12-dik percben Sebestyén csodás lefutás után pontosan középre küldte a labdát. Lane hatalmába keritette s müvészi játékkal megcsinálta ujabb kiegyenlítő gólt. Frenetikus taps honorálta a váratlan eredményt, de az öröm csak két percig tartott. Martin balösszekötő rémes lövéssel gólt lőtt s ezzel a Sunderlandé lett a győzelem. A meccs végén egy veszedelmes magyar támadás csaknem góllal végződött s csak a véletlen hárította el az angol kaputól a labdát. A mérkőzést a megkésett Sugár István helyett Herzog Ede vezette.
(Budapesti Hírlap, 1913. május 8.)
Sunderland—Magyar kombinált 3:2. Félidő 2:1. Állandóan szitáló eső közepette folyt le a Sunderland második mérkőzése. A sok esőzés dacára a Hungária-uti pálya meglehetősen elfogadható volt s a kedvezőtlen idő dacára igazán szép és izgalmas mérkőzésben volt része a közönségnek.
Az angolok kevés kivétellel ugyanazon összeállításban szerepeltek, mint vasárnap. A magyar kombinált csapat az alábbi felállításban vette fel a küzdelmet: Ginzery (BTK) — Révész (MTK), Kőszegi (BTK) — Biró (MTK), Szury (BAK), Blum (FTK) — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAK), Lane (MTK), Schlosser (FTK), Gálos (BAK).
A mérkőzést az angolok támadása vezeti be, akiknek a csatársora kiváló goalhelyzeteket készít elő, de a magyar védelem ügyes játékán egy időre megtörik az ostrom. A 6-ik percben Mordue kitűnő centerezéséből Richardson az angoloknak szerzi meg a vezetést. A goal után egy ideig középjáték folyik, maid a magyarok is támadásba mennek át s a 13-ik percben Lane 25 méteres hosszú lövése Butler kapujában akad fel. Az eredmény felvillanyozza a magyarokat s Lane csakhamar újból fényes goalhelyzetben van, de elhamarkodva kapu mellé helyezi a labdát. Közben Ginzery több veszélyes helyzetből menteni kénytelen, de nem tudja megakadályozni, hogy Mordue centerezése után Richardson fejese ismét utat ne találjon a magyar hálóba. A magyarok időközönkénti támadásai erősen foglalkoztatják az angol védelmet. Gálos, majd Sebestyén kiaknázatlanul maradt labdája után a félidő véget ér. Félidő: 2:1.
Szünet után vehemensen támad az angol csapat, de a magyar védelem jól működik s mindent ment. A 10-ik percben Bodnár szökteti Sebestyént, akinek előre adott labdájából Lane a második magyar goalt lövi. Sürű angol támadás erre a felelet s a 21-ik percben Holley újból megszerzi a vezetést. A magyarok erősen küzdenek a kiegyenlítésért s sikerül is az angolokat sakkban tartani olyannyira, hogy csatársoruk ujabb goalt elérni nem tud. Kevéssel a mérkőzés befejezése előtt Bodnár hatalmas lövése foglalkoztatja Butlert, az utolsó percben pedig Schlosser hibáz el egy kiváló goalhelyzetet, amely után a mérkőzés véget ér. Biró: Herzog Ede.
(Pesti Napló, 1913. május 8.)
Blum, a FTC szimpatikus repräzentativ játékosa a Sunderland—magyar kombinált mérkőzésen fényes tanujelét adta annak, hogy minő gyorsan tanul. Vasárnap, dacára minden igyekezetének, ugy cicázott vele a világhírű Buchon-Mordue pár, ahogy akart, mert valahányszor ellenfelénél volt a labda, mindig ő támadott, ő mozgott előbb. A mozgásban levő játékost pedig egy nagytechikáju ellenfél könnyen kicselezheti. Ámde szerdán máskép volt. Valahányszor Mordue megállt a labdával, mindannyiszor megállt vele szemben Blum is és nem támadott mindaddig, mig csak Mordue meg nem mozdult. Igy ezután fordított helyzet állott be, amelynek az lett eredménye, hogy Mordue korántsem tudott ugy boldogulni, mint vasárnap. Hanem azért ennek dacára elfogadnék őt jobbszélsőnek a válogatott csapatba. Vagy nem?
(Sportvilág, 1913. május 12.)
Vélemény, hozzászólás?