1960.XII.11. Ferencváros – DVSC 7:0

Amikor először megláttam az évek alatt nagyon megviselt Népsport 1960. december 12.-i számát (szerkesztőtársam sokat dolgozott rajta, hogy „bemutatható” állapotba kerüljön az újság), az első gondolatom az volt, hogy talán még sem kéne erről a mérkőzésről bajnoki beharangozóként megemlékezni. Ha a kedves olvasó is rápillant a 7:0-s győzelemmel végződő mérkőzésre talán megérti a dilemmámat. Bár negyven év választja el a két dátumot, és 1960-ban a erőviszonyok is olyanok voltak, hogy a Fradi simán tudott „gurí­tani” egy hetest az akkori Lokinak, de 2010-ben már egy kicsit provokációnak tűnhet az akkori mérkőzés felidézése.

Mivel azonban ezek a muzeális lapszemlék inkább az akkori időszak Fradijáról és arról a társadalmai és politikai környezetről szólnak, í­gy talán még sem tűnik nagyon disszonánsnak egy kiütéses győzelemről való megemlékezés. Az persze „vádként” elhangozhatna, hogy miért nem olyan mérkőzést veszünk elő, ahol éppenséggel a Loki „gurí­tott” egy hatost a Fradinak (sajnos volt olyan is), de hát mégis csak egy Ferencvárossal foglalkozó szurkolói oldal vagyunk (most már Alapí­tványi háttérrel), ráadásul a szí­vünk és a lelkünk is a Fradiért, í­gy bár megpróbálunk a realitás talaján maradni, azért mégis csak a kellemes emlékeket szeretjük felidézni.

1960. december 11. meg nagyon kellemes emlékeket idézhet fel azokban akik szurkolóként átélhették a kiütéses győzelmet és azt a tényt, hogy a Népstadion eredményjelző táblájára alig fértek ki a gólszerzők, pedig a mostani technikával már könnyen megoldható lett volna a gond, hiszen mivel Albert Flórián egy maga hat gólt ragasztott Jakab hálójába, í­gy is felkerülhetett volna a táblára: Albert (6). Flóri teljesí­tménye azóta legendássá vált, egyrészt a hat találat miatt, másrészt, hogy mindezt 19 évesen érte el!

Négy évvel a forradalom és szabadságharc leverése után lassan normalizálódott az ország politikai helyzete. A zsarnokság még tombolt, de a politikai üldöztetések már lecsendesedtek. Az ötvenes évek politikai terrorja után visszakaptuk a nevünket is és a hatvanas évek elején kezdett kialakulni annak a csapatnak a gerince, mely a következő években nem csak a magyar, de az európai labdarúgás egyik meghatározó együttesévé vált. Mátrai, Dalnoki, Albert, Rákosi, Fenyvesi és sorolhatnánk még azokat a neveket akik ezekben az években kezdtek csapattá érni. Közülük jó néhányan már tagjai voltak az 1960-as római olimpián bronzérmet nyert magyar válogatottnak is. Ha már megemlí­tettük az olimpiát, akkor érdemes szólni arról is, hogy 1960-ban indult útjára az labdarúgó EB, Európai Nemzetek Kupája néven. Itt még egyenes kieséses rendszerben folyt a küzdelem, a magyar válogatott már az első fordulóban kiesett a végső győztes, Szovjetunióval szemben (a visszavágó mérkőzés 90 ezer előtt zajlott a Népstadionban).

Vajon mit is lehet elmondani egy 7:0-s győzelemmel végződő találkozóról? Az biztos, hogy nem volt egy „súlycsoportban” a két csapat és bár a labdarúgás szépségéből adandóan bármikor bele lehet futni egy „nagy zakóba” (erről mostanság mi is tudnánk mesélni), de van olyan amikor olyan nagy a különbség, hogy a gólarány talán nem is látszik olyan túlzónak. Azokban az években a Debrecen még nem tartozott az élmezőnyhöz, sőt vidéki csapat sem nagyon tudott komolyan beleszólni a végső sorrend kialakulásába. Persze ebben is voltak politikai utalások, hiszen azokban az években a diktatúra úgy gondolta, hogy minden a fővárosban kell, hogy történjen, hiszen ott könnyebb volt a folyamatos ellenőrzés és a közvetlen politikai irányí­tás.

Mivel az akkori pártfőtitkár „szerette a focit”, és volt is kedvenc együttese (Vasas), í­gy nem volt meglepetés az sem, hogy az 1960/61-es bajnokságot a „munkások” csapata nyerte. A Fradi a negyedik helyen végzett úgy, hogy az utolsó előtti fordulóban éppen a Debrecentől kaptunk ki 2:1-re. Ha erre a mérkőzésre Albert Flóri tartogatott volna néhány gólt (a szépí­tő találatunkat azért ő szerezte), akkor bronzéremmel kezdhettük volna a hatvanas éveket, mely évtized oly sok dicsőséget szerzett a zöld-fehéreknek.

Bajnoki cí­mek, VVK győzelem, kupagyőzelmek, aranylabda, világválogatottak sora, sikerek a magyar válogatottal, olimpia győzelmek. Dicsőséges évek voltak, melyekre mindig nagyon jó emlékezni.

– lalolib – (2010.10.20.)

NÉPSPORT 1960. december 12.