1965.VIII.15. Ferencváros – Győr 6:2

Nagyszerűen játszott a ferencvárosi csatársor

Egy 1965-ben lejátszott Ferencváros-Győri Vasas ETO mérkőzésről muzeális lapszemlét í­rni, elég hálás dolog. Bár nem vagyok történész, de mivel elég sok évet lehúztam az átkos rendszerben, í­gy eléggé ismerem az ETO gazdasági és politikai háttérét biztosí­tó „Ede-gyár” dolgait, hiszen azokban az években, a hí­rekben mindig kiemelt szerepet kapott a Vagon- és Gépgyár dicsőséges és a szocializmus diadalát megalapozó eredményeinek bemutatása. Ettől függetlenül, mint elkötelezett (és néha elvakult) Fradista, természetesen az 1965-ös évről nem Horváth Ede jut először az eszembe, hanem Torinó, a június 23-i a VVK győzelem helyszí­ne.

Az 1965-ös bajnokságra erősen rányomta a bélyegét a Fradi nemzetközi menetelése. Néhány meccsünk el is maradt a sűrű program miatt és ahogy egyre tovább menetültünk fordulóról fordulóra, úgy vált a hazai bajnokság egy kicsit másodlagossá. Bár bajnoki cí­mvédőként vágtunk neki az 1965-ös bajnokságnak, de egy idő után már a VVK szereplés került előtérbe. A 16. fordulóban látogatott hozzánk a Győr úgy, hogy nekünk két mérkőzésünk (Dózsa, Csepel) el volt halasztva, és mellette készültünk a BEK első fordulójára. Ehhez jött még az, hogy mint friss VVK győztes csapat ellen mindenki dupla erővel küzdött, ezzel is bizonyí­tva, hogy a Fradi kí­vül is van még élet (pedig már akkor is tudtuk, hogy nincs).

A Győri Vasas ETO csapatát is a bizonyí­tási vágy hajtotta a Fradi ellen. Ráadásul az 1965-ös évben politikai bonyodalmak is akadtak a Győriek háza táján. A Vagongyár tejhatalmú ura, Horváth Ede (aki akkor már póttagja volt a Központi Bizottságnak) több éves „kommunista viszálykodás” után végleg összeveszett a megyei párttitkárral. Hatalmi ellentéteik odáig vezettek, hogy 1965 augusztusában (néhány nappal a mérkőzés után) az ügy a Politika Bizottság (a kommunista rezsim legfőbb döntéshozó szerve) elé is került. „Nem mindennap van itt előttünk vezető funkcionáriusok összeférhetetlenségi ügye. Maga az a tény, hogy egy kommunistának az ügye a Politikai Bizottság elé kerül, óriási dolog egy ember életében” – jegyezte meg Apró Antal az ülésen, mely bizonyí­tja, hogy milyen jelentőséggel bí­rt akkoriban a kipattant viszálykodás.

Talán ennek is volt betudható, hogy óriási várakozás előzte meg a mérkőzést. 60 ezren látogattak ki a Népstadionba, akik egy ritka élvezetes és remek csatát láthattak. És ami a lényeg: Fradi hengernek és gólparádénak tapsolhattak. Hiába volt „futtatott” csapat a Győr a hatvanas években, és hiába játszottak olyan remek játékosok, mint Palotai, Varsányi és Keglovits és hiába ült a kispadon a magyar foci egyik legendája, Hidegkúti Nándor, ezen a késő nyári napon alaposan kitömtük a vidéki zöld-fehérek kapuját. Négyet termeltünk az első félidőben Fenyvesi és Albert duplájával, mely nagyon hamar megadta az egész mérkőzés alaphangulatát. A közönség remekül szórakozott, jó volt a csapat, vesztett pontok tekintetében vezettük a tabellát, és még élt a szí­vekben a VVK győzelem öröme.

A második félidőben egy kicsit kiengedett a csapat, feljött a Győr, ettől még élvezetesebb lett a mérkőzés, de a biztos Fradi győzelmet nem veszélyeztette semmi. Bármennyire is jó csapatunk volt 1965-ben, az akkori Győrnek hatot lőni olyan „nemes” feladat volt, mint mondjuk 2010. szeptember 1-én hasonlót elérni Pintér Attila által dirigált Győr ellen.

A minta adott, tessék nyugodtan lekopí­rozni. Most is tudnánk örülni neki.

– lalolib –