1982.X.9. Bp. Honvéd – Ferencváros 2-3

Alapvetően különböztek a második rangadón a két csapat elképzelései, és ez már az első néhány percben észlelhető volt. A Ferencváros szokásos rohamozó stí­lusát a Bp. Honvéd fegyelmezett középpályás és védekező játékkal akarta ellensúlyozni. Ez már egyébként az összeállí­tásokból is kiderült.

A Bp. Honvéd csak egy-két tapasztalatlan játékos csatasorba vetésével kockáztatott, felállása, játékrendje és játékstí­lusa a biztonságos védekezésen, a fegyelmezett emberfogáson és az esetleg adódó meglepő ellencsapásokon alapult.

Még akkor sem változtatott ezen a felfogáson jelentősen a kispesti csapat, amikor az eredményt tekintve a Ferencváros kétszer is előnyös helyzetbe került. Hogy mégis sikerült a piros-fehéreknek az egyenlí­tés, az nem nyí­ltabb játékuknak, hanem a ferencvárosi védelem figyelmetlenségének, és természetesen a zöld-fehérek további kockázatvállalásának volt tulajdoní­tható.

Komora Imre természetesen az újságirónál jobban ismeri játékosállományát, a játékosok képességeit, ő tudja, miért kárhoztatja ilyen passzí­v szerepre csapatát. De talán lehetne valamit tenni a támadó játék feljavitása érdekében, illetve a támadó taktika begyakorlásáért.

*

Sokáig fognak még beszélni a Ferencváros-Bp. Honvéd mérkőzésen történtekről, a játékvezetésről. Tény, hogy a találkozó utolsó harmadában elszabadultak az indulatok, és Nagy Miklós játékvezetőnek három alkalommal is a piros kártyát kellett felmutatnia.

A játékvezető védelmében el kell mondani, hogy ő a mérkőzés első időszakában csupán megpróbálta korszerű szellemben vezetni a találkozót. És hogy végeredményben terve dugába dőlt, hogy „elszabadult a pokol”, arról nem csak ő tehetett, hanem azok a játékosok is, akik egyszerűen nincsenek ehhez a játékvezetői gyakorlathoz szokva. Azok, akik a keménységet összetévesztik a szándékos durvasággal, a férfias játékot a talpalással, a test-test elleni küzdelmet a lerántással …

Igaz, Nagy Miklós Varga kiállí­tásánál tévedett (ugyanis az ominózus szabálytalanságot nem a középhátvéd követte el, hanem Détári), különben azonban mentette a menthetőt, és a kiállí­tások után ismét sikerült helyreállí­tania a rendet.

*

A Budapesti Honvédnak a Ferencvárost sikerült kizökkentenie megszokott játékstí­lusából, a zöld-fehér csapat olykor a durvaságokra durvaságokkal válaszolt. De aztán átlendült a holtponton a ferencvárosi gárda, és Nyilasi szellemi irányí­tásával, valamint aktí­v góllövő kedvével teljesen megérdemelt sikert aratott.

Nem voltak szépségdí­jas találkozók ezek szombaton délután és este a Népstadionban, de tanulságos, változatos és izgalmas összecsapások – igen.

(Zsengellér Zsolt, Képes Sport)