1988.IV.27. Magyarország – Anglia 0-0

Ez a 90 perc nemcsak nevében, de minden egyes megnyilvánulásában barátságos volt. A két együttes igazán sportszerűen küzdött. Az első játékrész során a magyar csapat két szép akció után tiszta helyzethez jutott, ezeket azonban nem sikerült értékesí­tenie. Élményszámba ment Détári játéka, összességében ezt a félidőt inkább a magyarok néhány váratlanul friss megoldása miatt érdemes kiemelni. Az angolok erősen biztonsági felfogásban játszottak, a fordulás után viszont hirtelen váltottak, sokkal többet tartózkodtak a magyar térfélen, mint annak előtte.

Magyarország – Anglia 0:0
Népstadion, 30.000 néző, V: Tritschler (nyugatnémet)

Magyarország: Szendrei – Balog T., Pintér, Róth (Varga I. 66.) – Kozma, Garaba, Détári, Fitos, Sass – Kiprich (Kovács K. 82.), Vincze I.

Anglia: Woods – Anderson, Adams, Pallister, Pearce (Stevens 46.) – Steven, McMahon, Robson, Waddle (Hoddle 66.) – Lineker (Cottee 82.), Beardsley (Hateley 66.)

A négyórás futballdélután második felvonására már 30 000 néző volt kí­váncsi a továbbra is igen kellemes melegben. Az első negyedórában Détári káprázatos megoldásokkal ejtette ámulatba a közönséget. Három olyan átadása, szöktetése volt, amelyen az angol védők is csodálkoztak. A 7. percben Détári – Kozma – Vincze támadás végén utóbbi a balösszekötő helyéről nagy helyzetből mellé perdí­tett. A 24. percben – némi magyar fölény közepette – Détári csapott le egy, a Pallister hibájából ,,lecsorgó,, labdára, a lehető legjobb megoldást választotta, egyből kapura továbbí­tott, de néhány centiméterrel célt tévesztett. A 27. percben ismét Détári tört előre ellenállhatatlanul. Huszonöt méterre járt a kaputól, amikor Pallister – nem lévén más megoldás – felvágta. Az Eintracht Frankfurt középpályása végezte el a szabadrúgást, s az óriási erejű lövés a bal kapufáról vágódott vissza. Két percre rá egy másik világklasszis, Lineker adott választ. Kapáslövését azonban Szendrei hárí­totta. A 36. percben jobboldali szöglet után az előre merészkedő Anderson fejelt nem sokkal mellé. Határozott volt ebben az időszakban az angol fölény, de ha Détárihoz került a labda, mindig veszélyesek voltak a magyar ellentámadások. A 43. percben McMahon kihagyta a félidő legnagyobb gólszerzési lehetőségét. Látványos kényszerí­tő átadásásorozat után 13 méterről lőtt, Szendrei lábbal védett. A várakozáson felül játszó magyar válogatott hagyta ki a játékrész utolsó helyzetét, amikor két perccel a lefújás előtt Détári labdáját Vincze nagy vágta után a jobboldali oldalhálóba küldte.

A szünetben az angolok cseréltek, Pearce helyett Gary Stevens lépett pályára. A 48. percben Kiprich keresztlabdáját Sass ügyesen megszelidí­tette, csele is sikerült, és bár kisodródott helyzetben állt, ellőtte a labdát. Jobban tette volna, ha beadja. Az angolok nem nagyon erőltették a támadást, főként a középpályán járatták a labdát. Helyzetük nem volt, de egyre inkább átvették az irányí­tást. Az 56. percben Robson szögletét Pallister 6 méterről alig fejelte a jobboldali kapufa mellé. A 64. percben Robson 19 méteres kapáslövését Szendrei kicsit nehezen, de védte. Két perc múlva cserék következtek. A húzódást szenvedett Róthot Varga István váltotta, a vendégeknél Waddle és Beardsley jött le, Glenn Hoddle és Mark Hateley folytatta. A 71. percben Robson ezúttal 28 méterről próbálkozott lövéssel, amelyet Szendrei szögletre tolt. Két perc múlva Lineker indult meg, ballábas, a baloldalról küldött lövése elcsúszott a kapu előtt. Jószerével csakis a magyar térfélen folyt a játék, olykor Détári támadásvezetése, az első félidőben látott jó átadásai jelentettek élményt, egyben levegőhöz juttatták a magyar védelmet. A 82. percben Kiprich helyett Kovács Kálmán lépett pályára, Linekert pedig Tony Cottee váltotta fel. Az angol cserejátékos 30 másodperccel pályára lépte után máris helyzethez jutott, fejesét azonban Szendrei szép vetődéssel hárí­totta. Négy perccel a lefújás előtt Kovács Kálmánt indí­tották, beadásszerű lövésére azonban nem akadt befejező társ.

Ez a 90 perc nemcsak nevében, de minden egyes megnyilvánulásában barátságos volt. A két együttes igazán sportszerűen küzdött. Az első játékrész során a magyar csapat két szép akció után tiszta helyzethez jutott, ezeket azonban nem sikerült értékesí­tenie. Élményszámba ment Détári játéka, összességében ezt a félidőt inkább a magyarok néhány váratlanul friss megoldása miatt érdemes kiemelni. Az angolok erősen biztonsági felfogásban játszottak, a fordulás után viszont hirtelen váltottak, sokkal többet tartózkodtak a magyar térfélen, mint annak előtte.

Az angol együttes nem kápráztatta el a Népstadion közönségét, mí­g a magyar csapatról bebizonyosodott: külföldről hazahí­vott légiósaival jó együttest képez, jelentős időszakokban képes folyamatos támadójátékra is. Ez a 90 perc pozití­vuma. Statisztikai érdekesség: a két nemzet válogatottjainak 17. erőpróbája hozta az első döntetlent.

Ami az egyéni teljesí­tményeket illeti: a magyaroknál Szendrei jól őrizte a kaput a második 45 perc során, amikor az angolok fölényben játszottak. Pintér a légtérben felvette a csatát a magas angolokkal, különösen akkor, amikor Hoddle és Hateley is pályára lépett. A magyar csapat legjobbja Détári, aki az első félidőben tanári labdákat osztogatott, de nagy kár, hogy azokkal az átadásokkal társai mit sem tudtak kezdeni. A többiek igyekezetükkel tűntek ki. Az angol együttesben mindenki igazolta, hogy nagy labdarúgó kultúrával rendelkező ország játékosa, különösen az örökmozgó, hatalmas munkát vállaló Steven teljesí­tménye emelhető ki. Robson is igazolta klasszisát, bár nem nagyon erőltette a játékot. A veszélyes támadónak tartott Beardsley és Lineker közül utóbbi tetszett, bár fájós lábujja biztosan hátráltatta a jobb játékban.

A mérkőzés után ezüstvázát és egyenként 250 angol fontról kiállí­tott csekket vehetett át a két válogatott legjobbja, Détári Lajos és Bryan Robson.

Mérkőzés utáni vélemények:

Bobby Robson, az angol válogatott menedzsere:

– Nem volt rossz mérkőzés, csak a gól hiányzott. Az pedig mindig ,,feldobja,, a játékot, a nyerésre és a vesztésre álló csapatot is nagyobb erőbedobásra ösztökéli. Az első félidőben – különösen a tizes számú játékos (Détári – a szerk.) révén – veszélyesebben játszottak a magyarok, szünet után viszont nyomasztó fölénybe kerültünk. Ám nem tudtunk a hálóba találni. Hiába, ha egy mérkőzés nem nagy tétre megy, akkor a játékosok képtelenek úgy összpontosí­tani, mint egy EB-n vagy egy vb-n. Összegezve: nekünk nem ártott ez a mérkőzés és az eredmény, a magyar labdarúgásnak viszont sokat használt.

Bálint László, a magyar válogatott technikai igazgatója:

– A 0:0-lal a legteljesebb mértékig elégedett vagyok, különösen azért, mert a legutolsó hat válogatott mérkőzést elveszí­tettük az angolok ellen. Védekezésünk mindvégig megfelelt, a támadójátékunk csak a szünet előtt. Ismerve ellenfelünk kiváló védekezését, nagy dolognak tartom, hogy több helyzetet is ki tudtunk alakí­tani. A szünet utáni védekezésbe vonulást azzal magyarázom, hogy játékosaim foggal-körömmel ragaszkodtak a döntetlenhez, mindenáron el akarták kerülni a vereséget. Ez sikerült is.

Détári Lajos, a mezőny legjobbja:

– Örülök, hogy az NSZK ellen mutatott gyengébb játékom után most nem okoztam csalódást a magyar közönségnek. Ugyanazt igyekeztem játszani, mint ami a Frankfurtban a feladatom: sokat futni, szervezni, hosszú átadásokkal helyzetbe hozni a csatárokat, s ha alkalom adódik, megpróbálkozni a góllövéssel. Két nagy lehetőségem volt: a szabadrúgásnál sajnos kifelé és nem befelé pattant a labda, annál a bizonyos közeli nyesésnél pedig a bokamozdulatba csúszott apró hiba.

Kovács Kálmán:

– Első labdaérintésemből majdnem gólt rúgtam… Csodálatos lett volna tí­z perc alatt megnyerni a mérkőzést Magyarországnak.

Pintér Attila:

– Felemelő, ugyanakkor kissé nyomasztó érzés volt majdnem-újoncként egy ilyen világhí­rű együttes ellen játszani. Szerencsére nem akadtak meleg pillanataim, mert nagyon együtt van a csapat, a társakkal remekül kiegészí­tettük egymást.

Varga István:

– A találkozó nagy részét a cserepadról néztem, s onnan úgy láttam, hogy az első félidő a mienk, a második az angoloké volt. Ennek megfelelően igazságos a döntetlen.

Róth Antal:

– Több, mint egy év után újra a válogatottban játszani – alig tudok szólni a meghatottságtól. Mindnyájan nagyon izgultunk, nagyon kellett már egy elfogadható eredmény, ezért fordí­tottunk talán a kelleténél is több gondot a biztonságra. Meggyőződésem, hogy újból jó csapatunk lesz a vb-selejtezőkre.