1990.IX.12. Anglia – Magyarország 1-0

Az egyik kellemetlenség után a másik. A szerda esti, a Wembley stadionban sorra kerülő 18. Anglia – Magyarország válogatott találkozó előtt roppant szomorúan ültek buszba a délelőtti városnézésre tartóban a Mészöly Kálmán szövetségi kapitány által kiválogatottak. A Royal Garden Hotelben ugyanis a mágneskártyás szobakulcs szisztéma ellenére a reggeli ideje alatt Brockhauser, Mónos és Keller meglehetősen nagy összegű pénzét ellopták. Az ilyesmi nem jó előjel, igaz, a Londonba érkezéskor mindenkit figyelmeztettek, hogy az 50 font feletti pénzösszeg nagyobb biztonságban van a szálloda széfjében.

Graham Taylor debütáló szövetségi kapitány is szolgált egy meglepetéssel: a marseillei légiós, Waddle helyett inkább Bull kapott bizalmat. A szakvezető nem titkolta, hogy ily módon elégtételt kiván szolgáltatni a Wolverhampton Wanderers játékosának azért, mert a nyári Mondialén bizony csak perceket tölthetett pályán.

Ugyancsak a mérkőzéssel kapcsolatos érdekes hí­r, hogy az angol Shoot magazin közvéleménykutatást tartott. A kérdés az volt, hogy a szurkolók kiket látnának a legszí­vesebben a szigetországi kezdőcsapatban? Nos, a Tottenham középpályása, Gascoigne minden rajongó kezdő tizenegyében helyet kapott, rajta kí­vül sokan voksoltak Walkerre, Parkerre és Linekerre. Meglepetésnek számí­t viszont, hogy a francia Olympique Marseille kiválóságát, Waddle-t csak a drukkerek 52 százaléka ajánlotta a csapatba. Úgy látszik, Taylor kapitány tiszteletben tartotta a nép akaratát…

Anglia – Magyarország 1:0 (1:0)
Wembley stadion, 45.000 néző, V: Fredriksson (svéd)

Anglia: Woods – Dixon, Wright, Walker, Pearce (Dorigo 46.) – Gascoigne, Parker, Platt – Bull (Waddle 74.), Lineker, Barnes

Magyarország: Petry – Disztl L. – Garaba (Aczél 72.), Limperger – Mónos (Simon 68.), Kozma, Bücs (Balog T. 80.), Bérczy, Keller – Gregor, Kovács K.

Gól: Lineker (45.)
Sárga lap: Bücs (61.), Simon (76.)

Amint várható volt, rögtön a kezdés után az angolok rohamozták a magyar kaput, s Bull lapos lövése már az első percben megdolgoztatta Petryt. Kapkodott a védelem, í­gy előbb Pearce beadása szállt el centikkel Lineker előtt, majd Gascoigne emelt fölé 23 méterről egy szabadrugást. A magyarok játékába sok hiba, figyelmetlenség csúszott, a hazaiak nyomását csak pillanatokra sikerült enyhí­teni. A 8. percben Garaba mentett Lineker elől, a kapu felé guruló labdát Petry bravúrral hárí­totta, csakúgy, mint a 18. percben Bull fejesét. A Bp. Honvéd portása nem unatkozott a következő percekben sem. Lineker elől a 16-oson kí­vülről tisztázott, Wright fejesét pedig a gólvonalon hárí­totta. A 28. percben végre a másik oldalon is akadt emlí­tésre méltó esemény: Keller lövését védte Woods. A magyarok nem sokat birtokolták a labdát, s csak a legritkább esetben jutottak túl a szigetországiak középpályás során. A 36. percben a szerencse mentette meg Mészöly Kálmán csapatát a góltól, Platt ugyanis veszélyes helyzetben nem a lövést választotta, hanem inkább kifelé cselezett, í­gy elszalasztotta a lehetőséget. Az utolsó percekben úgy tűnt, a hazai fölény ellenére sikerül átvészelni a félidőt, de a sorozatos figyelmetlenség végül megbosszulta magát. A 45. percben Platt jól eltalált lövését még ügyes vetődéssel hárí­totta Petry, a kipattanó labdát azonban Lineker közelről értékesí­tette (1:0).

A félidőben csak Taylor angol szövetségi kapitány érezte úgy, hogy cserélnie kell, s a védelemben Pearce helyét Dorigo foglalta el. Sok változást nem hozott a második 45 perc, az angolok az előny birtokában szí­nezték a játékot, mí­g a magyarok továbbra sem tudtak kibontakozni. Petry ügyesen fogta a kapu elé belőtt labdákat, igazán veszélyes lövéseket azonban sokáig nem kellett hárí­tania. A 60. percben Barnes távoli szabadrúgása pattant mellé a sorfalról, három perccel később pedig a hálóba került a labda: Gascoigne í­velt szabadrúgást a bal oldalról, s a játékszer Bérczy fejét érintve kötött ki a magyar kapuban. Ezúttal Fredriksson kedvező í­téletet hozott, lökés miatt a magyarok végezhettek el szabadrúgást. A 66. percben Barnes 18 méteres, bal alsó sarokba tartó lövését hatástalaní­totta bravúrral Petry, nem sokkal később egy veszélyes magyar akció is akadt. Kozma jó cselekkel tört be a 16-oson belülre, az alapvonal közelében azonban szerelték. A 74. percben Bull helyére beállt a sokak szerint érthetetlenül mellőzött marseille-i Chris Waddle, de a játék képe már nem változott. A magyaroknál időközben Mónost Simon, Garabát Aczél, az utolsó tí­z percre pedig Bücsöt Balog T. váltotta fel.

Arra senki sem számí­thatott, hogy a szuperesélyes angol válogatott valamiféle lágyan andalí­tó iramban kezd. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány figyelmeztette labdarugóit, különösen a két félidő első negyedóráiban várható gőzmozdonyszerű roham, s erre fel is készí­tette Garabáékat. Nos, iram volt a javából, Linekerék orkánként száguldoztak Petry kapuja felé. A mérkőzés úgynevezett ráhangoló időszakában a Garaba, Disztl, Limperger középső védő trióra fantasztikus nyomás nehezedett, és bár olykor meginogtak a hátsó emberek, óriási szerencse, hogy Petry kapus a veszélyes időszakban lepkeként húzta le a levegőből az oldalról és mélységből érkező magas beadásokat. Olyannyira csúcsformában védett a Bp. Honvéd ifjúsági Európa-bajnok kapusa, hogy még fejjel, előre vetődve is mentett egy alkalommal. A dédelgetett hazai sztár, Gascoigne labdáival menetrendszerűen gördültek a hazai akciók, de azután szép lassan ő is elkezdte kapkodni a levegőt. Az is kitűnt, hogy Bull nem éppen a támadósorba született egyéniség. Tartós és természetes hazai fölény jegyében teltek a percek. Olykor az volt a lelátón ülő érzése, kész csoda, hogy angol gól nélkül közeledik a szünet. Azután jött Kovács gyermeteg hibája, s a hazaiak valósággal bepaszí­rozták a magyar kapuba a labdát. Az első játékrészben a középpályás sor igencsak gyámoltalanul próbálkozott, többek között a Gascoigne felfutási sávjára ügyelő Bérczy mellett az irányí­tással megbí­zott Bücs is inkább védőfeladatok felé kalandozott el. Nem lehet csodálni, hogy a két magyar ék magányosan küszködött, sem a földön, sem a levegőben nem tudott bajt okozni. Végezetül Lineker gólja szinte törvényszerűen érkezett, s félő volt, hogy a pihenő alatt önmagát marcangolja a magyar legénység, beássa védőfalát a 16-osra, és k.o.-vereséget szenved.

Szerencsére ezen az estén nemcsak akarat, de egészséges játékfelfogás dolgában is jól álltak a magyarok, mert – átvészelve a fordulás utáni újabb kemény időszakot – Bérczy és Bücs egyre többet kezdett el vállalni, és ebből fakadóan a középpályán sikerült kiegyenlí­teni az angol fölényt. Valóságos heroikus hősköltemény, ahogy a vendég válogatott megakadályozta az újabb angol gólok születését, és ezért csillagos jelest érdemelnek Mészöly játékosai. Olykor úgy tűnt, akár az egyenlí­tés is sikerülhet, de ahelyett, hogy a földön, gyors átadásokkal hozták volna zavarba Wrightékat, magasan í­velgettek, amiben tudásuk gyengécske az angolokéval összevetve.

Összességében: a brit oroszlán nem a riadt magyar gazellát kapta ellenfélül ezen a 90 percen, mert a második 45 percben a vendégcsapat dicséretesen merte venni a bátorságot ahhoz, hogy megkérdőjelezze Anglia fölényét, s ami feltűnő, erőnlét dolgában is állták a versenyfutást a magyarok. A hazai csapatban a közvetlen védelemnek túlzottan sok dolga nem akadt, most is kiemelkedett Wright hűvös eleganciája, a középpályán Gascoigne inkább az első félidő első részében játszott hí­rnevéhez méltó módon, később idegessége, ingerültsége volt a feltűnő. Lineker most is hozta önmagát, bár Limpergerben emberére akadt. És ezzel – áttérve a magyar játékosok értékelésére – a másik oldal ,,érdemjegyei,,: Petry Zsolt talán soha életében nem védett ilyen látványosan, olyan hidegvérrel nézett farkasszemet Linekerékkel, mintha hosszú évtizedek rutinjával vérteződött volna fel. Limperger változatos csatát ví­vott Linekerrel, de nem szégyenkezhet, Kozmán látszott, hogy brit stí­lusú skót csapatnál keresi kenyerét, ő is rengeteget dolgozott. Keller inkább a második félidőben javult fel, és tulajdonképpen ők négyen emelhetők ki azon a mérkőzésen, amely az októberi, Norvégia elleni összecsapás előtt igencsak sok bí­ztató momentumot láttatott. Lehet reménykedni, Mészöly Kálmán céltudatosan épí­ti a kontinensbajnoki selejtezőkre együttesét.

Jóval több mint félórát kellet várni a két szakvezetőre, amí­g megkezdték sajtókonferenciájukat. Íme a két gyors vélemény a kapitányoktól:

Mészöly Kálmán: – Roppant boldogsággal tölt el ez az eredmény, hiszen mindenki tudta, világbajnoki negyedik helyezett ellen játszik formálódó csapatunk. Nagyszerű biztatás ez a 0:1, bár biztos meglepő, hogy vereségről ilyesmit állí­tok. Most adott a feladat. A Norvégia elleni idegenbeli EB-selejtezőn a támadójátékon kell javí­tani, azt viszont nem rejtem véka alá: Skandináviában csakis a győzelem a megfelelő eredmény számunkra.

Graham Taylor: – Elégedett vagyok a győzelemmel, a mutatott játékkal is. Sikerünk, pontosabban a győzelem aránya azért nem volt jelentősebb, mert a magyar együttes csakis a védekezéssel törődött. Igen jól esett közönségünk támogatása, ami egy új szövetségi kapitány számára alapvető a jövőt illetően. Hasznos 90 perc volt, bár a lengyelek elleni EB-selejtezőn alkalmazandó taktikát egyszerűen nem tudtuk gyakorolni. Remélem, október 17-én miénk lesz a két pont a Wembleyben.