1992.V.27. Svédország – Magyarország 2-1

Csütörtökön munkaszüneti napot tartanak Svédországban, igy azután a szerda esti, a stockholmi Rasunda stadionban (40 ezer néző fér el ebben) sorra került 33. Svédország – Magyarország barátságos válogatott labdarugó találkozó előtt többen tippeltek ugy, hogy szép számmal lesznek majd szurkolók. Nos, akik igy hitték, nagyot tévedtek.

Továbbra is nagy a kánikula a skandináv országban, bizonyosan ez az egyik oka annak, hogy a szerda délutánt inkább a tengernek, esetleg a kiskert müvelésének szentelték a svéd drukkerek, mert háromnegyed órával a kezdés előtt jó, ha ezren napfürdőztek a rikitó szinü müanyag székeken. Pedig a vendéglátó szövetség megadta a módját, a pompás kivitelü, szines müsorfüzetben magyar nyelven emlékeztettek arra, hogy a piros-fehér-zöld szinek képviselői igen előkelő mérleggel rendelkeznek a háromkoronás tizeneggyel szemben. Talán éppen ezért maga Tommy Svensson szövetségi kapitány is aggodalmának adott hangot az összecsapást megelőzően. Ami a magyarok táborát illeti, a két, sérülten svéd földre érkezett ferencvárosi labdarugó, Simon és Keller vállalta a játékot, s a Lipcsei – Sallói dilemmát is eldöntötte Jenei Imre szövetségi kapitány, végül Lipcseinek adott kezdési lehetőséget a középpályán.

A svédeknél a veterán kapus, Ravelli az öltözőfolyóson elmondta, ez a találkozó is roppant fontos számára, hiszen eddigi 87 cimeres mezes szereplését eggyel megtoldotta, igy szerda este már 88. alkalommal őrizte a svéd nemzeti tizenegy hálóját. Márpedig ez a válogatottságszám igen tekintélyes, a göteborgi „portás” a svéd örökrangsorban a harmadik helyezett, mindössze Björn Nordqvist (115) és Orvar Bergmark (94) előzi meg az IFK kapusát.

A szerdai svéd lapok ezzel a 90 perccel szinte semmit nem foglalkoztak, annál nagyobb teret szenteltek a közelgő Eb-rajt előtti friss hireknek.

Svédország – Magyarország 2:1 (2:0)
Rasunda stadion, 8169 fizető néző, v: Natri (finn)

Svédország: Ravelli – R. Nilsson, J. Eriksson, P. Andersson, Björklund – Ingesson (J. Nilsson 46.), Thern, Schwarz, Limpar (Dahlin 68.) – K. Andersson, Brolin

Magyarország: Brockhauser – Telek – Lőrincz, Kovács E. – Simon, Balog T., Pisont (Eszenyi 60.), Lipcsei (Bognár Z. 73.), Keller (Márton 46.) – Kiprich, Vincze I.

Gól: Schwarz (31., 39. p.) illetve Márton (63.)
Sárga lap: P. Andersson (72.), Thern (85.) illetve Simon (76.)

Vincze baloldali próbálkozása okozott gondot R. Nilssonnak, a hazai hátvéd ügyetlenkedése után azonban Vincze középre guritására nem érkezett időben társ, igy oda lett a lehetőség. A 7. percben Ingesson a bal oldalon tört előre, igéretes helyzetből nagy lövést eresztett meg, szerencsére mellé. Öt perc elteltével egy magas ivü keresztbeivelt szabadrugást Brolin ügyesen lekezelt, de jobbal ő is célt tévesztett, bár erőteljes bombát küldött meg a magyar kapu felé. A magyar csapat azt mutatta, játszotta, amit Jenei kért: rengeteg sok apró átadással épitgették az akciókat. A 15. percben Kiprich beadását Kovács E. sajnos erőtlenül fejelte kapura, Ravellinek semmiféle gondja nem akadt a labda „hatástalanitásával”. A 19. percben Pisont lódult meg, erős beadása lövésnek sem volt jó, beadásnak sem. Talán a szokatlan meleg tette, de a svédek nem nagyon villogtak, alig tudtak a magyar védelem mögé kerülni – no persze ebben az időszakban igen jól müködött a vendégek lescsapdája is. A 29. percben Vincze ugrott meg a jobboldalon, Kiprichhez „varázsolta” a labdát, a Feyenoord idegenlégiósa azonban közelről Ravelli kezébe továbbitott. Ez a kombináció viszont tapsot kapott – joggal. A 31. percben Pisont veszitette el a labdát, Brolin három magyar védő között cselezgetett, majd ügyesen futtatta Schwarzot. A középpályás pár lépés megtétele után nagy erővel magasan a kapu jobb oldalába bombázott (1:0). Miközben Kiprichet ápolni kellett, K. Anderssont a jobb oldalon jelentős lesről engedte el a finn biró. A hórihorgas támadó élt a lehetőséggel, R. Nilssonhoz passzolt, társa jól érzékelte, hogy a mögötte loholó, nagy lendülettel érkező játékosnak még jobb esélye van a gólszerzésre, átlépte a beadást, és Schwarz közelről immár második találatát érte el (2:0).

Az 55. percben Schwarz bal alsó sarokba tartó szabadrugását fogta meg látványosan Brockhauser. A svédek biztos vezetésük tudatában felszabadultan járatták a labdát, olykor még „szinezték” is a játékot. A 62. percben Brolin tiszta helyzetből, a 16-os vonaláról lezserül és előzékenyen Brockhauser ölébe emelt. Válaszul a magyar válogatott szépitett, a 63. percben a két cserejátékos ügyesen dolgozta ki a helyzetet. Eszenyi remek cselek után futtatta Mártont, és a kispestiek futballistája 15 m-ről, pontos lövéssel „kilőtte” a bal alsó sarkot (2:1). A hazaiak nem nagyon tudtak (vagy nem akartak?) ujitani, ismét a magyarok kezébe került a kezdeményezés. Meg kell emliteni, jószerével a középpályán folyt a tusakodás. A hajrá kezdetén Kiprich próbálkozott egyéni megugrásokkal, mintha ekkor talált volna magára a rutinos támadó. Igazán komoly egyenlitési esély azonban sajnos nem adódott, Dahlin előtt viszont igen. Egy jobboldalról belőtt labdát fejjel ügyesen csusztatott a magyar kapura, de Brockhauser villámvetődéssel háritott.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=isQjSPKt91k

httpvh://www.youtube.com/watch?v=_hMpnP6Z5JU

Mintha csak az angolok elleni játékot akarta volna lekopirozni a magyar válogatott. Szemre tetszetős, sok átadásos támadásépités, de ezuttal is roppant kevés gólveszélyes helyzet – igy volt jellemezhető a találkozó első félórája. Kitünt, hogy jószerével csak a jobb oldalon épültek ezek az akciók, s az ilyesmi előbb-utóbb a monotóniába fullad. Igy történt, az első játékrész utolsó negyedórájára az igazán belemelegedő Brolin alaposan megzavarta a magyar védelmet, ügyes cselekkel ütött rést, s ez riadóztatta társait is, akik föléledtek a sétálásból. A Parma légiósának köszönhető, hogy vezetést szerzett a háromkoronás legénység, majd a finn partjelző hatékony közremüködésével növelhette előnyét az Eb-házigazda válogatott.

Tartani lehetett attól, hogy összeomlik a magyar csapat, ám a fordulás utáni első tiz perc nehézségein felülkerekedve sikerült szépiteni, elfogadhatóvá tenni a vereség különbségét. A svédek, akik junius 10-én Európa-bajnoki nyitómérkőzést játszanak a franciákkal, azzal kerekedtek felül, hogy legjobbjaikkal léphettek pályára szerda este. Brolin és Schwarz dicsérhető leginkább, azt viszont nehéz elképzelni, hogy Svédország esélyese lenne a kontinensbajnokságnak…

Jenei Imre szövetségi kapitány együttese emelt fővel távozhatott Stockholmból, hiszen ha nincs az a bekapott lesgól, s azon tulmenően a számos hiányzó „alapember” közül néhányan pályára léphettek volna a Rasunda stadionban, vélhetően más a végeredmény. El lehet mondani, viszi még ez a válogatott többre is, hiszen nem szabad feledni, most tanulja a folyamatos csapatmunkát. Csakhát a támadásoknál kellene több önbizalom és szerencse. Tippelhető, hogy Izland ellen hasonló lelkes, összefogott csapatmunkával meglesz az első két világbajnoki selejtező pont, hiszen junius 3-án kell megtenni az első lépést az 1994-es vb-döntő felé. A vendégválogatottból Telek, Balog T. és Kiprich ügyeskedett, s az is tetszett, hogy a két cserejátékos is feltünően hamar ráhangolódott a küzdelemre.

A találkozót követő sajtókonferencián kérdezz-felelek formájában folyt az értékelés:

Jenei Imre ugy vélekedett, az angolok elleni találkozó első félidejét ismételte meg a magyar válogatott Stockholmban, de fél óra után a svédek vették kézbe a középpálya ellenőrzését, övék volt az irányitás. Hogy lesgól volt-e a második hazai találat, erre a magyar szakvezető ugy válaszolt, nem látta az esetet, rossz szögben ült, de játékosai szerint egyértelmüen lesről indult az akció. Hozzáfüzte, a gól ugyis gól, ha lesállás előzte meg. Kifejtette, ezt az utat járják tovább, de roppant szerencsés embernek vallaná magát, ha végre azokkal a labdarugókkal haladhatna tovább az uton, akiket ő kiszemelt, ám ők most sérültek.

Tommy Svensson, a svéd szövetségi kapitány ugy fogalmazott: csapata a találkozó során kissé tulzottan tisztelte a magyar válogatottat. Nehézségeikben szerepet játszott az is, hogy Limpar nem volt teljesen egészséges, az ő kombinációs készsége hiányzott, de nagy szerencse, hogy a támadó Borlin kicsit mélyebbre visszahuzódott. A középpályán „kevert”, s riadóztatta társait, hogy a magyar kapu a cél, nem pedig a szokatlan meleg elleni küzdelem. Hogy a franciák ellen junius 10-én ez a teljesitmény elég lesz-e? Svensson szerint ezt csak az égiek tudják…