1992.VIII.26. Magyarország – Ukrajna 2-1

Két héttel a Luxemburg elleni világbajnoki selejtező előtt szerdán Nyí­regyházán játszott barátságos mérkőzést a magyar labdarugó válogatott. Ellenfele az ukrán nemzeti tizenegy volt, az a csapat, amely még csak két nemzetek közötti találkozót ví­vott. Az elsőt tavasszal éppen a magyarok ellen (1:3), a másodikat pedig a nyáron az amerikaiak ellen (0:0). Ezzel szemben a magyarok már 660. találkozójukat könyvelhették el.

A hazaiaknál külföldről hazahí­vott játékosok is a szakvezetés rendelkezésére álltak, a vendégek viszont csak az ukrán bajnokságban szereplőkre számí­thattak.

Jenei Imre szövetségi kapitány nem változtatott az előre megadott összeállí­táson, a hátvédsorban végül is Nagy Tibornak szavazott bizalmat, Simon Tibor pedig a kispadon kapott helyet. Kollégája, Viktor Prokopenko két helyen is módosí­tott: Jurij Nyikiforov és Jurij Szak kimaradt, helyükre Jurij Dudnyik és Jurij Gugyimenko került be a kezdő csapatba.

Magyarország – Ukrajna 2:1 (0:1)
Nyiregyháza, 10 000 néző, v: Streng (román)

Magyarország: Petry (Balogh T. 22.) – Nagy T., Disztl L., Cseh – Limperger (Márton 78.), Pisont, Bognár Gy. (Sallói 71.), Lipcsei, Lőrincz (Véber 46.) – Fischer (Kámán 46.), Kovács K.

Ukrajna: Pomazun – Jugyin, Cvejba, Dragunov, Smatovalenko (Szak 89.) – Dudnyik (Nyikiforov 62.), Gugyimenko (Bodarenko 62.), Annyenkov, Cimbalar (Kandaurov 66.) – Prizetko (Guszev 70.), Leonyenko

Gól: Kovács (82.), Nagy (90.) illetve Gugyimenko (35.)
Sárga lap: Cseh (74.), Sallói (78.) illetve Gugyimenko (38.), Jugyin (89.)
Kiállí­tva: Leonyenko (57.)
Jók: Nagy, Disztl, Pisont, illetve Pomazun, Gugyimenko, Leonyenko

A találkozó előtt Disztl Lászlót, a magyar válogatott csapatkapitányát köszöntötte dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke és Berzi Sándor, a szövetség főtitkára abból az alkalomból, hogy a középhátvéd Nyí­regyházán ünnepelte 25. válogatottságát. A kezdőrúgást Zsiros Géza országgyűlési képviselő végezte el, majd az ukránok indí­tották útjára a labdát.

A magyarok Cseh András személyében ujoncot avattak, de rajta kivül három cserejátékos, Szlezák Zoltán, Véber György és Kámán Attila sem szerepelt még a nemzeti együttesben.

Mintegy 10 000 néző figyelte az eseményeket a helyszí­nen, zúgott a tapsoljon mindenki felszólí­tás. Az első tí­z percben előbb Leonyenko, majd Lőrincz vállalkozott távoli lövésre, de mindketten célt tévesztettek. A 12. percben büntetőhöz jutott a magyar csapat: Disztl Lászlót a 16-oson belül Dragunov buktatta. A tizenegyest Fischer végezte el, gyenge, bal alsó sarokra tartó lövését Pomazun könnyedén hárí­totta. A hazaiak hadrendjében érdekes volt, hogy Nagy Tibor fogta a baloldali éket, Prizetkót, mí­g a jobboldalit, Leonyenkót nem az ujonc Cseh András, hanem Lipcsei Péter semlegesí­tette. A félidő közepén Leonyenko ollózása kerülte el a kaput, majd a 22. percben az ágyékát fájlaló Petry helyére a ferencvárosi Balogh Tamás állt be. A 25 éves kapus sem büszkélkedhet komoly válogatottbeli multtal, hiszen eddig csak egyszer állt a kapuban, Ungváron Ukrajna ellen védett mintegy két percet. A 24. percben Cseh szöktette Kovácsot, aki közelről a felső lécre emelt. Nem sokkal később ismét Cseh vezette fel a labdát, Bognárt hozta játékba, aki 16 m-ről váratlanul lőtt, a meglepett Pomazun csak kiütni tudta a „bőrgolyót”. Egyre több támadást vezettek a hazaiak, egyszer Fischer 10 m-ről csúnyán kapu fölé lőtt. Nagy helyzet volt. Közben Leonyenko szorult másodszor is ápolásra, az egyik ütközésnél felrepedt a szemöldöke. A 33. percben ismét a baloldalról indult a magyar akció, Lőrincz í­velése átszállt a védők fölött, Pisont egyből lőtt, de labdája az egyik vendégvédőről szögletre pattant. Két perccel később vezetést szereztek az ukránok: Prizetko cselezgetett a jobbszélen, Lipcsei határozatlan volt, nem avatkozott közbe, a csatár az alapvonaltól visszagurí­tott, Gugyimenko érkezett, s a kimozduló Balogh mellett a kapu közepébe helyezett (0:1). (A ferencvárosi kapusnak nincs szerencséje, tavasszal is, most is bevették kapuját az ukránok.) Aztán Lőrincz próbált válaszolni, de lövése az oldalhálóban halt el. A 38. percben Gugyimenko a sárgalaposok közé is feliratkozott, miután a felezővonal környékén elkaszálta Bognárt. A nézők egyre türelmetlenebbek lettek, egyesek ,,ébresztőt,, követeltek, mások az indiszponált Fischer lecserélését szorgalmazták. Kámán Attila ugyan percek óta melegí­tett az egyik kapu möögött, de úgy látszik, még nem jött el az ő ideje. A hajrában ismét Gugyimenko jeleskedett, beí­velése a felső lécről pattant az alapvonalon túlra.

A szünetben Petry Zsolt elmondta, hogy már a bemelegitésnél is „érezte” a combját, aztán az egyik kirugásnál meghúzódott. Fölöslegesen nem akart kockáztatni, ezért inkább cserét kért. A második félidőre két friss játékos – Véber György és Kámán Attila, mindketten ujoncok – érkezett a magyar válogatottba, Lőrincz, illetve Fischer helyét foglalták el. Az 50. percben gyors támadást vezettek a vedégek, Cimbalar ugratta ki Leonyenkót, akit Lipcsei – a leghátul álló mezőnyjátékos – csak némi „kézimunka” árán tudott megállí­tani. A román játékvezető szerencsére nem látott okot a közbeavatkozásra. A másik oldalon Pisont vette célba a kaput, de az ukrán kapus vetődve védte a lapos lövést. Aztán Limperger vágott ki nagy szólót, sorra cselezte ki az ellenfél játékosait, a csereként beállt Kámánt szöktette, ő azonban nem tudta feltetenni a pontot az i-re. Az 57. percben 10 főre fogyatkoztak a vendégek: Leonyenko megrugta Cseh Andrást, a játékvezető azonnal felmutatta a piros lapot. Ezt követően Pisont nagy lövését vetődve mentette Pomazun, majd Bognár kapáslövése szállt kapu mellé. A 62. percben Viktor Prokopenko kettős cserére szánta el magát, Dudnyik és Gugyimenko lejött, helyükön Jurij Nyikiforov és Alekszandr Bondarenko folytatta. A hazaiak megpróbálták gólra váltani létszámfölényüket, de a jobbnál jobb helyzeteket is elpuskázták. Kámán, majd Kovács előtt is nyilt kecsegtető lehetőség, de mindketten hibáztak. A 66. percben Cimbalar helyére Szergej Kandaurov állt be. Nem sokkal később csak a szerencse mentette meg az ujabb góltól a magyarokat: Annyenkov húzott el, beadásáról Nyikiforov épp hogy lemaradt, a labda visszakerült középre, Prizetko kapásból fölé bombázott. A 70. percben Prizetko helyett Szergej Guszev jött be, egy percre rá Bognárt a székesfehérvári Sallói István váltotta fel. Érdekesség, hogy Sallói 15-ös mezben játszott, s a cserepadon Telek András ugyancsak 15-ös mezben várakozott Sallói előtt rögtön pályára lépésekor adódott helyzet, de a jóval gyorsabb Bondarenko beérte, s hátulról becsúszva szerelte. Aztán Kandaurov lépett ki, de nem tudott mit kezdeni a ladával, majd Pisont lapos lövése foglalkoztatta az ukrán kapust. A 74. percben Cseh is sárga lapot kapott, mert nem engedte elvégezni a bedobást. A 78. percben Sallói is megkapta a sárgáját (ő reklamált), majd ugyanebben a percben Jenei Imre kihasználta utolsó, ötödik, cserelehetőségét, Limperger helyére Márton Gábort küldte pályára. A hajrában Nyikiforov is ráijesztett a hazai szurkolókra, de közeli, erős lövése elakadt az egyik védő lábában. Ez is nagy helyzet volt. A 82. percben egyenlí­tettek a magyarok, Sallói beadását Kovács közvetlen közelről bólintotta a jobb sarokba (1:1). A hajrában Lipcsei, Cseh, majd Kámán is igéretes helyzetbe került, de egyikőjük sem tudott tuljárni Pomazun eszén. A legvégén Disztl lőtt, ám labdáját az ukrán kapus lábbal védte. A 89. percben Jugyin kapott sárga lapot időhúzásért, majd Smatovalenko helyét Jurij Szak foglalta el. Már-már úgy látszott, hogy döntetlennel ér véget a találkozó, amikor a 90. percben szabadrugáshoz jutottak a hazaiak: Nagy 18 m-ről a kapu jobb oldalába csavarta a labdát (2:1).

Sokáig úgy tünt, hogy tovább tart a magyar válogatott rossz sorozata, s három vereség után következik a negyedik. A játékosok dicséretére legyen mondva, hogy a vesztett helyzetben sem adták meg magukat, az utolsó percig hajtottak, s í­gy nemcsak az egyenlí­tést, hanem a győzelmet is sikerült kicsikarniuk. Igaz, teljesí­tményük nem haladta meg a közepes szintet sem, s ezzel nem sok keresnivalójuk lesz az elkövetkező vb-selejtezőkön.

Nyilatkozatok:

Jenei Imre, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – Az eredménnyel elégedett vagyok, nem úgy a mutatott játékkal. Legutóbb az izlandiak és most az ukránok ellen annyi helyzetet dolgoztunk ki, amennyivel akár hat-hét mérkőzést meg lehet nyerni.

Viktor Prokopenko, az ukrán válogatott szövetségi kapitánya: – Nem érdemeltünk vereséget, szerintem a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna. Tiz emberrel mindig nehezebb játszani, s ráadásul a magyarok sokkal jobban is akarták a sikert.

Paul Philipp a luxemburgi válogatott szövetségi kapitánya: – A magyarok ezuttal is technikás csapat benyomását keltették. Persze ez nem lepett meg, eddig is tudtam. Úgy vélem, a luxembourgi vb-selejtezőnek is ők a favoritjai. Ami a játékosokat illeti: szerintem Nagy és Cseh nyujtotta a legjobb teljesí­tményt.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Nagyon nehéz győzelem volt. Helyzetkihasználásunk ezuttal is katasztrófális volt, olyan mint Izland ellen, a hazai vb-selejtezőn. Szerintem a mieink keveset futottak, jóval többet kellene.

Berzi Sándor, a szövetség főtitkára: – Az izlandi mérkőzéshez hasonlóan ismét rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, s azok közül csak kettőt használtunk ki. A játékosokat azonban ezúttal dí­cséri, hogy nem adták fel, az utolsó percig elszántan küzdöttek. Ez meg is hozta eredményét.

Balogh Tamás: – Remélhetőleg nem játszunk többet az ukránok ellen, hiszen nincsenek kellemes emlékeim velük kapcsolatban. Megint alig akadt dolgom, de akárcsak tavasszal, most is kaptam tőlük egy gólt.

Bognár György: – A kihagyott 11-es visszavetett bennünket, de utána – főleg a hajrában – magunkra találtunk, s helyzeteink alapján megérdemelten nyertünk.

Véber György: – Óriási élmény volt bemutatkozni a válogatottban, ez még több munkára serkent. Az igazán nagy dolog az lenne, ha sikerülne gyökeret verni a legjobbak között.

Nagy Tibor: – Az edzéseken rengeteget gyakorolom a szabadrugást. Most beszóltak a pálya széléről, hogy vállaljam el. Eleget tettem a felkérésnek, s szerencsére olyan jól találtam el a labdát, hogy a hálóban kötött ki. Végtelenül örülök, hogy az én gólommal nyertünk.