1994.VI.8. Belgium – Magyarország 3-1

A magyar csapat környékén szerdán nem is annyira az esti, belgák elleni mérkőzés, sokkal inkább a leendő MLSZ-elnök és a szövetségi kapitány személye volt napirenden. Röpködtek a nevek. Az egyik változat szerint Szepesi György megbí­zott, más néven ideiglenes elnökét vezeti majd a szövetséget, a szövetségi kapitány Mészöly Kálmán lesz, Mezey György pedig szakmai igazgatóként ténykedik. Persze, ez korántsem biztos, egyelőre csak kósza hí­rnek lehet tekinteni.

Amúgy igaza lett a belga meteorológusoknak, akik szerdára esőt jósoltak. Ez meg is érkezett 16 óra tájban, de szerencsére nem volt túl komoly, ezért nem kellett attól tartani, hogy mély lesz a pálya talaja.

– Ez a kis eső inkább nekünk kedvez, mert a belgák nagyobb záporokhoz, csúszósabb pályákhoz vannak hozzászokva – mondta Verebes József, aki szerdán délelőtt már nem tartott újabb gyakorlást a Heysel-stadionban.

Csak egy taktikai értekezletet. Több belga menedzser (a magyar válogatott néhány játékosát figyelték) mellett kijött a mérkőzésre Fazekas László is, aki szerint a belgák ellen csak az lehet a helyes taktika, ha a magyar válogatott biztonságos védekezést játszik.

– Ha kitámadunk, akkor a belgák beindulnak, s könnyen úgy alakulhat a 90 perc, mint Eindhovenben – jegyezte meg Fazekas.

A mérkőzés előtt háromnegyed órával ismét szemerkélni kezdett az eső, í­gy meglehetősen hűvös időben kezdődött a játék.

Belgium – Magyarország 3:1 (2:0)
Brüsszel, 25 000 néző, V: Przesmycki (lengyel)

Belgium: Preud’homme – de Wolf – Grun, P. Albert (Smidts 46.) – Staelens, Degryse, Scifo, van der Elst, Boffin (Borkelmans 46.) – Nilis (Emmers 80.), Weber (Wilmots 75.)

Magyarország: Végh (Koszta 72.) – Márton – Jagodics (Herczeg M. 75.), Mészöly – Kuttor, Lipcsei (Albert F. 46.), Halmai (Hahn 46.), Balog, Puglits – Csertői, Klausz (Dombi 18.)

Gól: Weber (6. p.), Degryse (37.), Nilis (67.) illetve Jagodics (55.)
Sárga lap: Dombi (54.)

Magyar szempontból rosszabbul nem is kezdődhetett volna a mérkőzés, hiszen az első igazi belga akció góllal végződött. A 6. percben Nilis ugrott ki a jobb oldalon, középre tette a labdát, és Weber ugyanott folytatta, ahol Zambia ellen abbahagyta: négy lépésről a hálóba helyezett (1:0). A Cercle Bruges csatára ezzel bizonyí­totta, hogy nem véletlenül í­rt alá szerződést a minap az Anderlechthez, illetve hogy új klubja jól választott. Az újabb veszélyes belga akció Scifo-lövéssel zárult, de középre ment a labda és Végh hárí­tott. A 13. percé volt az első magyar próbálkozás, Balog labdája méterekkel mellé szállt. A negyedóra végén kishí­ján újabb gólt szereztek a belgák: Nilis – Weber – Nilis volt a labda útja, utóbbi 18 m-es lövése egy védőn megpattant, s kishí­ján a jobb sarokban kötött ki. Klausz rúgást kapott, ezért Dombi váltotta fel. A 21. percben Nilis megforgatta Kuttort a bal oldalon, csavart labdája alig kerülte el a felső sarkot. A magyar csapat ereje csak egy szögletre futotta, majd válaszként Weber fejesét nagy bravúrral hárí­totta Végh. Ezután valamivel többet birtokolták a labdát a magyarok, de még a belgák 16-osáig sem jutottak el. A 37. percben Weber a jobbösszekötő helyéről lőtte a kapu elé a labdát, ami egy védőn megcsúszott. Végh tétovázott el is csúszott, és Degryse a bal kapufa tövéből a hálóba kotorta (2:0). Nilisnek volt még egy helyzete három perccel a szünet előtt, de Végh mellett 8 m-ről az oldalhálóba emelt. Az utolsó percben Kuttor 30 m-ről lőtt, ám ez csak csemege volt Preud’homme-nak. A szünetben vastaps kí­sérte az öltözőbe a „vörös ördögöket”.

Csaknem Weber-góllal indult a második játékrész is, de a belga gólkirály egy arasszal fölé lőtt. A „vörös ördögök” kisebb sebességi fokozatba kapcsoltak, í­gy jobban lélegzethez jutott a magyar együttes. Sőt, az 55. percben élt is a lehetőséggel. Csertői a jobb szélről játszotta vissza a labdát, és Jagodics középről 20 m-ről kapásból óriási gólt lőtt a hosszú sarokba (2:1). Gyönyörű megoldás volt. Az 59. percben kishí­ján egyenlí­tett a Verebes-legénység. Szöglet után Mészöly középre fejelte a labdát, de Csertői 4 m-ről nem találta el azt. A másik oldalon Scifo zörgette meg a hálót. A lengyel játékvezető először gólt í­télt, majd Mártonék heves tiltakozására visszavonta. Jogosan, hiszen a belga játékmester előtte kézzel ért a labdához, és lesen is volt. Némileg váratlanul lőttek újabb gólt a pirosmezes hazaiak. Degryse baloldali beadására Nilis kitűnő ütemben érkezett, s 12 m-ről jobb külsővel a kapu jobb oldalába bombázott (67. p. – 3:1). A hátralévő időben már csak arra figyeltek a belgák, hogy ne sérüljenek meg. A két csatárt, Nilist és Webert is lehozta a pályáról a belga kapitány. Az utolsó pillanatban egy veszélyes belga támadásnál Degryse visszasarkazta a labdát, Mészöly kétségbeesetten hazaadta, amit Koszta megfogott. A szabály szerint 7 m-ről közvetett szabadrúgás következett, de ezt a belgák elügyetlenkedték, Koszta védett.

Hamar éreztették a belgák a Verebes-legényekkel, hogy ezúttal nem lesz sok keresnivalójuk. Az első 20 percben jóformán alig volt magyar lábon a labda, mert a középpályások nem tudták megszerezni. A félidő közepén valamelyest csökkent a hazaiak szorí­tása, de ekkor sem fenyegette veszély a hazaiak kapuját. Szünet után ismét „belehúztak” Weberék, nem a magyar gárdán múlt, hogy nem növelték tovább előnyüket. Fordulás után a szerkezetileg átalakí­tott magyar együttes nagyobb ellenállást tanusí­tott, de a belgák már nem erőltették a góllövést. Paul van Himst kapitány taní­tványai ezen az estén csak annyit adtak ki magukból, amennyi a biztos győzelemhez kellett. A magyar együttes a körülményekhez képest helyt állt.

A hazai védelemnek nem sok dolga akadt, a középpályán Scifo és Degryse sokat dolgozott, elől pedig a két csatár, Nilis és Weber igazolta félelmetes hí­rét.

A magyar csapatban Végh hozta megbí­zható formáját, Márton elegánsan söprögetett, a középpályán Jagodics szünet után érdemel dicséretet (góljáért külön is), a magyar csatárok kevés vizet zavartak.

Vélemények:

Verebes József szövetségi kapitány: – Végre ismét volt tartása a csapatnak. A játékosok már nem az ellenfelet nézték a pályán, í­gy meg tudták valósí­tani a taktikai elképzeléseimet. Úgy érzem, a hollandoktól elszenvedett vereség után talpra álltunk, pedig Klausz és Halmai is lesérült, í­gy összesen már négy emberünk hiányzott. Mivel engem Laczkó Mihály mellékállásban bí­zott meg a kapitányi teendők ellátásával, ténykedésemet ezzel befejeztem, és soha többet nem leszek magyar szövetségi kapitány, legalábbis most í­gy gondolom

És ha netán az új elnök mellékállásban újra felajánlja a posztot? – kapta a kérdést a szakvezető.

– Akkor ezen elgondolkodnék, de még meg kell beszélnem a klubvezetőimmel is, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam az ETO FC-t, azaz a győri csapat irányí­tását nem úgy végeztem, ahogy azt elterveztem.

Márton Gábor: – Egy jó mérkőzésen egyenrangú ellenfelek voltunk, de nem szabad ilyen „amatőr” gólokat kapnunk.

Balog Tibor: – A belga volt a jobbik csapat, de úgy érzem, „partiban voltunk”. Messzemenő következtetéseket mégsem szabad levonni ebből a mérkőzésből, mert még rengeteg munka áll előttünk.

Paul van Himst belga szövetségi kapitány: – Csapatom teljesí­tményével maximálisan elégedett vagyok. A magyarok jobban játszottak, mint Eindhovenben. Védekezőbb, aggresszí­vabb felfogásra számí­tottam tőlük. Személy szerint Márton tetszett a leginkább. Látszott rajta, hogy Belgiumban is játszott már.