1995.X.11. EB selejtező, Svájc – Magyarország 3-0

1995.X.10. Utánpótlás EB- és Olimpiai selejtező, Svájc – Magyarország 2:3

A Svájc elleni diadalmas olimpiai, egyben utánpótlás Európa-bajnoki labdarúgó selejtező mérkőzés után a magyar válogatott a 3. selejtező csoport élére állt, és í­gy jó esélye van a csoportelsőség megszerzésére.

Svájc – Magyarország 2-3 (0-0)
Wettingen, 800 néző, V: Arceo (spanyol)

Svájc: Margairaz – Lengen, Barea, Brunner, Christ – Sesa, Wicky, Tarone, B. Sutter (Markovic, 85. p.) – Yakin (Balmer, 61.), De Napoli

Magyarország: Sáfár – Dragoner (Madar, 80. p.) – Pető, Mátyus – Vincze O., Dárdai (Sándor T., 80.), Lisztes (Zavadszky, 65.), Szanyó, Lendvai – Dombi, Egressy

Gól: De Napoli (50.), Sesa (71.) illetve Szanyó (73. – 11-esből), Zavadszky (83.), Dombi (84.)
Sárga lap: Wicky (39.)
Jók: De Napoli, Wicky, Sesa, Sutter illetve Sáfár, Dombi, Lendvai, Sándor T.

A mérkőzés elején a svájciak a „kis” Sutter révén a bal oldalon veszélyeztették a magyar kaput. A 13. percben Vincze Ottó nagyszerűen futtatta Dombit, ő azonban a svájci kapusba lőtt. A 27. pecben újabb kecsegtető Dombi-elfutás lett eredménytelen sikertelen beadás miatt. A 30. percben Sesa beadása Mátyusról a bal kapufára pattant. A 35. percben Egressy tört a 16-oson belülre, jobbal óriási helyzetből a bal kapufa mellé lőtt. A 43. percben Sáfár még elfejelte a labdát Yakin elől, pontosan De Napoli elé, aki szerencsére 20 m-ről az üres kapu mellé lőtt.

Fordulás után az 50. percben Sutter labdáját De Napoli 16 m-ről, balról Sáfár felett a bal felső sarokba lőtte (1-0). Ettől kezdve a svájciak nagy nyomás alá helyezték a magyar kaput, és csak Sáfár bravúrjain múlott, hogy a hazaiak nem jutottak nagyobb előnyhöz. A 71. percben azonban Sesa 20 m-es lövésével szemben tehetetlen volt (2-0). Két perc múlva Christ buktatta Dombit, a megí­télt tizenegyesből Szanyó a kapu jobb oldalába lőtte a labdát (2-1). Ezek után újabb Sáfár-bravúrok következtek: előbb három svájci elől csí­pte el Sesa beadását, aztán a 16-os vonalon fülelte le De Napoli labdáját, majd Balmer közeli fejesét hárí­totta fantasztikus reflex-szel. Tí­z perccel a befejezés előtt Dunai Antal szövetségi edző „19-re alsót húzott”, kettős cseréjét követően a cserejátékos Sándor Tamás kétszer is mérnöki átadással ugratta ki Dombit, és az apró termetű debreceni, aki egyébként a mezőny egyik legjobbja volt, a 83. percben úgy gurí­tott vissza, hogy Zavadszkynak nem okozott gondot az egyenlí­tés (2-2). Egy perccel később Dombi gurí­tott 16 m-ről – a kapus becsapása után – az üres kapuba (2-3).

Kiegyenlí­tett első félidő után a második játékrész svájci fölényt és helyzeteket hozott. A magyar olimpiai válogatottnak azonban ezúttal is helyén volt a szí­ve, s a szerencse is mellé szegődött: megszületett a bravúr, 0-2-ről a 3-2 arányú győzelem. Az esély adott az atlantai olimpiára jutásra.

A 3. csoport állása:

1. Magyarország 7 5 1 1 11- 7 16 pont
2. Törökország 7 4 2 1 12- 6 14
3. Svédország 7 4 1 2 9- 3 13
4. Svájc 8 2 1 5 9-16 7
5. Izland 7 – 1 6 6-15 1

*

A magyar labdarúgó válogatott szerda este Zürichben játszott Európa-bajnoki selejtező mérkőzést. A Mészöly-csapat a mostani sorozat hetedik találkozóját ví­vta, abban a tudatban, hogy már matematikai esélye is elveszett a továbbjutásra. A házigazda svájciak a csoportelsőségért játszottak, mert csak ebben az esetben lehetnek száz százalékig biztosak abban, hogy fennállásuk során először bekerülnek az Európa-bajnokság döntőjébe.

Svájc – Magyarország 3-0 (1-0)
Zürich, 20 000 néző, V: Charles Aglus (máltai)

Svájc: Pascolo – Hottiger, Geiger, Henchoz, Quentin – Yakin, Sforza, Ohrel, Fournier (Bickel 81.) – Knup (Vogel 89.), Türkyilmaz (Sutter 85.)

Magyarország: Hajdu – Telek – Halmai, Lipcsei – Mracskó, Nyilas (Arany 64.), Simon (Jagodics 25.), Illés (Mónos 64.), Urbán – Jován, Vincze I.

Gól: Türkyilmaz (23.), Sforza (56.), Ohrel (89.)
Sárga lap: Hottiger (32.), Sforza (59.) illetve Lipcsei (8.), Simon (21.)

Telt ház, 20 ezer néző előtt nem túl nagy iramban kezdődött a játék. Lipcsei már a 8. percben begyűjtött egy sárga lapot, majd a szabadrúgást követően Knup elől nehezen tudták szögletre fejelni a labdát a védők, a labda alig suhant el a bal kapufa mellett. A magyar csapat mezőnyben egyenrangú ellenfél volt. A 18. percben Urbán 23 m-es szabadrúgása utat talált a sorfal között, ám Pascolo kapus szögletre ütötte a félmagas, jobb sarokra tartó labdát. Két perccel később Simon a 16-os jobb oldalánál elpöckölte a labdát Geiger mellett, majd átesett a keresztező svájci védőn. A ferencvárosi játékos a jobb vállára esett, ápolni kellett, a játékvezető azonban úgy í­télte meg, hogy szí­nészkedett, ezért neki is sárga lapot adott. Amí­g Simont az oldalvonalon kí­vül ápolták, vezetést szereztek a svájciak. A magyar védők a 16-os előtt eladták a labdát, majd Türkyilmaz a balösszekötő helyén egyedül ugorhatott ki, és az ötös sarkáról a tehetetlen Hajdu mellett ballal a hosszú sarokba lőtt (1-0). Simon nem tudta folytatni a játékot, helyére Jagodics állt be. Fél órája játszottak a csapatok, amikor egy jobboldali akció után magyar helyzet alakult ki. Illés tette a 16-os vonalánál a labdát a mellette álló Jovánhoz, akinek lövését Pascolo biztosan fogta. A 33. percben Knup perdí­tett 11 m-ről középről nem sokkal a bal kapufa mellé. Két perccel később nagy egyenlí­tési lehetőséget hagytak ki a magyarok. Vincze ügyesen vette át a labdát a balösszekötő helyén, majd 12 m-ről a hosszú sarkot célozta meg, de Pascolo bravúrral szögletre tisztázott. A 38. percben óriási tüzijáték alakult ki a magyar kapu előtt. Egy gyönyörű sarkalás után Türkyilmaz lövését Hajdu lábbal védte. A kipattanó labdát Knup egészen közelről próbálta belőni, de előbb a bal, majd a jobb kapufát találta el. Ennél az esetnél nagy szerencséje volt a magyar csapatnak.

Kifejezetten unalmasan teltek a szünet utáni első percek. A svájciak előnyük birtokában nem erőltették a támadásokat, s Vinczéék sen tudtak veszélyt okozni a helvétek védelmében. Aztán az 52. percben Jován 17 m-ről a bal felső sarokra lőtt, Pascolónak azonban nem okozott gondot a hárí­tás. Legfeljebb néhány szabálytalanság adott eseményt, ezekben mindkét csapat játékosai élen jártak. Az 56. percben például Türkyilmazt kaszálta el Halmai középen, 23 méterre a kaputól. A szabadrúgást Sforza a sorfal mellett a bal felső sarokba csavarta. Hajdu vetődött, de hiába (2-0). Hat perccel később Knup már Hajdu mellett is elvitte a labdát, Mracskó taszí­tott egyet a csatáron, de a máltai játékvezető megkegyelmezett neki, és nem í­télt büntetőt. A 68. percben nagy helyzet adódott a svájciak előtt: Ohrel 4 m-ről tisztán fejelhetett, de a léc fölé bólintott. Ismét esett a játék szí­nvonala, svájci helyzetek után többet volt a magyar csapatnál a labda. A 80. percben Jován beadását követően Jagodics fejelt kapura, de jócskán célt tévesztett. A hazai közönség egyre erőteljesebben követelte a pályára Alain Suttert, aki a legfrissebb hí­rek szerint a Bayern Münchenből a Freiburg csapatához igazolt. Az olasz Internazionáléhoz távozó svájci kapitány, Roy Hodgson meghajolt a hazai publikum óhaja előtt, és a 85. percben beküldte a pályára a hosszú hajú kedvencet. A 89. percben az oldalvonal mellől, balról végezhettek el szabadrúgást a svájciak, s a belőtt labdát Ohrel 8 m-ről a jobb alsó sarokba perdí­tette (3-0).

Bár a törökök elleni isztambuli mérkőzéshez képest Mészöly Kálmán több helyen is változtatott az összeállí­táson, a magyar csapat ebben a felállásban sem tudta, akár egy pillanatig is, kétségessé tenni a svájciak győzelmét. Az első félidőben még akadtak felvillanások, helyzetek Vinczéék előtt, de összességében a csapatból senki sem nyújtott maradandót. A magyar válogatott sorrendben negyedik mérkőzését veszí­tette el, s az Európa-bajnoki selejtezőkön is valamennyi idegenbeli találkozóján alulmaradt.

A svájciak tanultak a törökök elleni hazai vereségből, nem támadtak fejetlenül, kí­nálkozó helyzeteiket azonban kí­méletlenül kihasználták. Győzelmükkel minden bizonnyal ott lesznek az 1996-os angliai világbajnokságon, bár a törökök matematikailag még megelőzhetik őket. Nagy ünnep vette kezdetét Zürichben, hiszen a helvétek még sohasem szerepeltek a kontinensbajnokság fináléjában.

A csoport állása:

1. Svájc 8 5 2 1 15- 7 17 pont
2. Törökország 7 4 2 1 14- 6 14
3. Svédország 7 2 2 3 7- 8 8
4. MAGYARORSZÁG 7 1 2 4 6-13 5
5. Izland 7 1 2 4 3-11 5

Simon: vállszalagszakadás

A svájci mérkőzés után újabb rossz hí­rről tudott beszámolni az MTI munkatársának Vadasdy Péter, a magyar labdarúgó válogatott technikai vezetője. Az első félidő közepén lecserélt Simon Tibor válla ugyanis annyira fájt, hogy azonnal kórházba kellett vinni. Ott megröntgenezték, majd a zürichi orvosok előzetes diagnózisa alapján kiderült, hogy a ferencvárosi játékos jobb vállában szalagszakadást szenvedett, s véleményük szerint műtétre van szükség. Simon nem maradt benn a kórházban, hanem fájdalomcsillapí­tót, a vállára pedig mereví­tőt kapott. Csütörtökön a csapat többi tagjával együtt hazatér, s majd a hazai orvosok mondják ki a végső szót arról, hogy szükség van-e az operációra.

Nyilatkozatok:

A találkozó másnapján Mészöly Kálmán szövetségi kapitányt még a szállodai szobában érte utol telefonon az MTI munkatársa.

Egyet aludt a történtekre, í­gy higgadtabban tud értékelni. Mi a véleménye erről a 90 percről?
– Nagyon szomorú vagyok. El kell ismerni: a svájciak minden tekintetben toronymagasan fölénk nőttek. Legfeljebb az vigasztalhat valamelyest bennünket, hogy a svájci együttes ezen az estén talán bármelyik európai válogatottat legyőzte volna. Azt sem tagadom, voltak olyan időszakok, amikor azért drukkoltam, nehogy nagyon „kitömjenek” bennünket, de a 3-0 is mindenképpen súlyos vereség. Ennek kapcsán azért arra is szeretnék emlékeztetni, hogy 1981 októberében Budapesten, a vb-selejtezőn még mi nyertünk 3-0-ra Svájc ellen…

Csapatában egyáltalán akad olyan játékos, akinek elégedett a teljesí­tményével?
– Senkivel nem vagyok elégedett, de kérdezem: a 3-0 után egyáltalán szabad bárkit is kiemelni?

Korábban előfordult, hogy játékosai védelmére kelt, időnként még olyan esetben is, amikor mások bí­rálták őket. Most valahogy nem annyira elnéző…
– Nagyon fáj, hogy í­gy alakult a mérkőzés. Az a baj, hogy hiába hí­vtam fel valamennyi játékos figyelmét: küzdjön, hajtson, tegyen meg minden tőle telhetőt a sikerért, ez a kérés sajnos süket fülekre talált. Tudomásul kell venni: ilyen a magyar mentalitás, s hiába töltök egy-egy mérkőzés előtt néhány napot a válogatottakkal, a rövid idő alatt én sem tudom megváltoztatni a beidegződött rossz szokásokat.

Szóval, ezúttal nem talál semmilyen mentő körülményt?
– Nincs mire hivatkozni, sokkal, de sokkal jobb volt az ellenfél. Az csak a balszerencsénk számlájára í­rható, hogy 0-0-nál éppen az a Simon sérült meg, aki leginkább képes fanatizálni a társakat. Ő kivált, a társak tí­zen maradtak, azonnal megbomlott az egység, s egy buta hiba után rögtön jött is az első gól.

Ha már Simonra terelődött a szó, vele mi a helyzet?
– Az első jelentések szerint vállszalagszakadást szenvedett, de pontos diagnózissal majd csak otthon, a Sportkórházban tudnak szolgálni.

Visszatérve Önhöz: ezúttal érződik, hogy nagyon elkeseredett. Ez esetleg elgondolkodásra készteti a jövőt illetően?
– Nem tudom, mire gondol? A szerződésem 1997. decemberéig szól, folytatom a munkát. Azt viszont be kell látnom: adott a játékosállomány, abból válogathatok, vagyis csak azzal főzhetek, ami a rendelkezésemre áll. Csodára senki ne számí­tson, én például azt sem tudom, hogy az utolsó Eb-selejtezőn, egy hónap múlva Izland ellen, kik vállalják majd a szereplést.

Lát ebből a reménytelen helyzetből kiutat?
– Ez az egész hosszabb, részletesebb elemzést igényel, í­gy nem is igazán telefontéma. Igen, padlón van a válogatott, az egész magyar labdarúgás, innen kell megkeresni a kivezető utat, de közben eleget kell tenni a kötelezettségeknek is. Látok azért némi reménysugárt, hiszen a fiatalok, az olimpiai kiküldetésre pályázók ezúttal is kitettek magukért, ők, nem kis bravúr árán, a mostani selejtezőn idegenben 0-2-ről fordí­tottak 3-2-re a svájciak ellen. Ha ők „felnőnek”, talán nekik már más lesz a hozzáállásuk a játékhoz…

Lapvélemények:

Svájc: Ujjongás – Köszönet Roy Hodgsonnak

A helvét újságok derűs jókedvvel kommentálták Svájc 3-0-ás győzelmét Magyarország felett, s ünnepelték, hogy válogatottjuk első í­zben kvalifikálta magát az Európa-bajnoki döntőre. A középpontban mégis Roy Hodgson szövetségi kapitány állt, aki valószí­nűleg hamarosan elhagyja posztját, s Milánóba, az Internazionaléhoz távozik.

„Svájc mindenképpen részt vesz az Európa-bajnokságon” – áll a Neue Zürcher Zeitung cí­mében. „Mindnyájunknak sikerült: a csapatnak, az edzőnek, a szurkolóknak. Jövőre mindannyian megyünk Angliába. Mindnyájan? Úgy tűnik, hogy a svájci szövetség egyetlen britje, Ry Hodgson a következő nyáron otthonában fog maradni.”

„Royoyoy” hí­rdette a Blick cí­moldalán nagy betűkkel. „Hurrá, utazunk Angliába. Köszönet Roy, emlékművet érdemelnél Utazunk Angliába, Roy azonban hamarosan Milánóba megy. Szomorúak vagyunk miattad, de megértünk. Grazie e arrivederci.”

A Tages Anzeiger szerint minden jel arra vall, hogy Hodgson leköszön posztjáról. „Ez volt Roy Hodgson utolsó mesterműve. Egy utolsó „go, go”. Egy utolsó keserű tekintet. Egy utolsó éljenzés. Egy utolsó tiszteletkör”.

„Türkyilmaz berontott az Európa-bajnokság kapuján” – í­rja a Berner Zeitung. „A svájci nemzeti tizenegy megtette, amit meg kellett tennie”. Roy Hodgsonnal kapcsolatban pedig í­gy vélekedik a cikk szerzője: „A brit szakember becslések szerint 1.2 millió frankos éves gázsit tudna keresni a válsággal küszködő jónevű olasz klubnál. Ennek az álomajánlatnak Hodgson aligha tud ellenállni.”

„Ez már történelem: Svájc kvalifikálta magát az 1996-os Európa-bajnokságra” – „Svájc méltósággal váltotta meg az Eb-re szóló repülőjegyet” – vélte a Tribune de Genéve.

A Le Matin-ben a cí­moldalon ez áll: „Svájc bekapcsolódik Európába”

A Basler Zeitung í­gy összegezte véleményét: „Először kemény munka volt, aztán nagy játék”