1996.III.12. Olimpiai selejtező, Magyarország – Skócia 2-1

Magyarország ott lesz a nyári olimpián.

Porszí­vóhoz hasonlatos szerkezetek berregésétől volt hangos kedden délután a Ferencváros patinás Üllői úti stadionja. Nem mintha a klubházat kellett volna kitakarí­tani.

Mivel másfél órával a Magyarország – Skócia labdarúgó olimpiai selejtező (egyben utánpótlás Európa-bajnoki negyeddöntő) első összecsapása előtt a hosszúra nyúlt tél még „harapott egyet”, mintegy másfél-két centis hótakaró fogadta a két gárdát. Így a partvonalakat meg kellett tisztí­tani, hogy a nagy fehérségben legalább azok látszódjanak.

Skót ötkarikás és utánpótlás gárda amúgy a futballtörténetben először tette tiszteletét magyar pályán. A tét roppant egyszerű volt ezen a 90 percen, tudniillik ha a magyar gárda nyer, előkelő korábbi csoportmutatói segí­tségével máris nyári olimpiai döntősnek vallhatja magát. Hogy Dunai Antal szövetségi edző fiai mit érezhettek az összecsapás előtt, netán mit szóltak ahhoz, hogy a havas játéktér mennyiben befolyásolja majd a küzdelmet, arról az „egyszeri” tudósí­tónak csak találgatásai lehettek, hiszen az MLSZ ezúttal is eltiltotta az újságí­rókat a székháznak még a környékéről is. Amit viszont a lelkükre kötöttek: ne felejtsék el megí­rni, hogy az összecsapást a Sony és a Ballantine,s cég támogatta…

Akármi is volt az előjáték, Sándor Tamásék jelentős erőpróba elé néztek, hiszen egyikük sem élt még akkor, amikor (1972, München) a magyar futballisták utoljára szerepelhettek olimpiai döntőben.

Magyarország – Skócia 2-1 (1-1)
Üllői út, 15 000 néző, V: Ryszard Wójcik (lengyel)

Magyarország: Szűcs L. – Hrutka – Sebők V., Pető Z. – Lendvai M., Szanyó, Lisztes, Szatmári (Zavadszky 46.) – Dombi (Dárdai 35.), Sándor T. (Preisinger 76.), Egressy

Skócia: Stillie – Pressley, Dailly, Ritchie – McNamara, Donnelly, Murray, Glass, Locke – Crawford (Fullarton 51.), Liddell

Gól: Szanyó (15. – 11-esből), Zavadszky (81.) illetve Glass (38.)
Sárga lap: Szatmári (21.), Preisinger (83.) illetve Ritchie (12., 14.), Dailly (22.)
Kiállí­tva: Ritchie (14.)
Jók: Sebők, Sándor, Szanyó, Zavadszky illetve Stillie, Dailly, Donnelly, Liddell

Hatalmas lendülettel kezdtek a csapatok, de eleinte a havas talajon folyamatos játék nem alakult ki, csak csúszkáltak a játékosok, és sok volt a labdakezelési hiba. Az első percekben jobbára a magyarok térfelén pattogott a labda. Az első veszélyes hazai támadásra a 11. percig kellett várni. Ekkor Sándor – Dombi volt a labda útja, a szélső Egressy elé tálalt, aki a bal oldalról 16 m-ről egyből lőtt, a kapus csak kiütni tudta a labdát. A 14. percben büntetőhöz jutottak a magyarok. A csoportmérkőzések során oly sokszor jól bevált recept szerint Dombi száguldott el egy remek labdával a jobb oldalon, Ritchie a 16-oson belül hátulról próbálta szerelni. A labdát nem érte el, Dombit viszont egy kicsit igen, í­gy a lengyel játékvezető büntetőt í­télt. Mivel a védő hasonló szabálytalanságáért már kapott egy sárga lapot, Wójcik habozás nélkül kiállí­totta. A tizenegyest Szanyó értékesí­tette: az elvetődő kapus mellett higgadtan gurí­tott az ellenkező sarokba (1-0). Ez volt az újpesti játékmester hatodik gólja a selejtezők során, ebből ötöt büntetőből szerzett. A gól után megjött a játékkedve a magyar csapatnak. A 17. percben Dombi beadását Sándor próbálta kapura ollózni, a labda Egressyhez pattant, akinek lövésébe azonban a védők beleléptek. Nem sokkal később az előretörő Sebők kényszerí­tőzött ügyesen, de a kaputól 25 m-re felvágták. A szabadrúgást Pető küldte fölé. A 25. percben Lisztes próbálkozott 20 m-ről, de a kapus vetődve hárí­tott. Egy perccel később óriási gólhelyzetet puskáztak el a skótok. Crawford háromszögezett Donnellyvel, majd kilépett a védők közül, de Szűccsel szemben holtbiztos helyzetben a kapu fölé emelt. A 35. percben szép magyar akciónak tapsolhatott a nézősereg. Lisztes í­velt jobbról keresztbe, Egressy visszafejelte a labdát az érkező Sándor elé, aki kapásból lőtt, de Stillie szögletre tolta a labdát. Három perc múlva váratlanul egyenlí­tettek a vendégek. Egy jobbról beí­velt labdára a hosszú oldalon a hátvéd Glass érkezett, Lendvai lemaradt, í­gy a skót játékos közelről, laposan a vetődő Szűcs alatt a hálóba helyezett (1-1). A félidő utolsó percei ismét magyar helyzetekkel teltek. Előbb Sándor tálalt ügyesen a csereként beállt Dárdai elé, aki azonban a bal oldalról fölé lőtt. Az utolsó percben magyar szögletek sora következett, előbb Sebők fejesét ütötte ki a léc alól a kapus, a következő sarokrúgásnál pedig csaknem öngólt vétettek a vendégek.

Skót helyzettel indult a második játékrész, Crawford közeli lövését azonban Szűcs kifogta. Ezután átvették a játék irányí­tását a magyarok. A 49. percben Lisztes 18 m-ről célozta meg a kaput, a lapos lövés centiméterekkel ment mellé. Az 56. percben skót helyzet következett, Dailly 20 m-es, keményen meglőtt szabadrúgása fölé szállt. A skótok néha teljesen beszorultak saját kapujuk elé, ám amikor megszerezték a labdát, ügyesen tartották azt. A 60. percben Egressy jobboldali szöglete után Sándor 8 m-es kapáslövését óriási bravúrral ütötte ki a kapus. Ahogy telt az idő, a tanácstalanság jelei kezdtek mutatkozni a magyarok játékában. A 67. percben az egyre feljebb merészkedő Sebők ügyesen ment el a jobb szélen, visszagurí­tását Preisinger küldte kapura, de a védők önfeláldozóan belevetődtek a lövésbe, majd Lisztes próbálkozása is eredménytelen maradt. A 81. percben aztán megszerezte a várva-várt gólt a magyar csapat. Lendvai baloldali beadása már gólhelyzetben találta Szanyót, aki azonban okosan középre tette a labdát a kapuval szemben érkező Zavadszky elé, s a ferencvárosi csatár 8 m-ről a hálóba bombázott (2-1).

A magyar csapatról sokan mondták már korábbi nyolc csoporttalálkozóján nyújtott teljesí­tménye alapján: nem az a kifejezett „pengés” gárda, sokkal inkább küzdenitudásával éri el eredményeit. Az első félidőben ezt az arcát mutatta a hazai gárda, hiszen nem nagyon látszott, hogy a hazai pálya előnyét élvezi. A havas játéktér inkább a skótoknak feküdt. A vendégek középpályásai pontos, megbí­zható átadásokkal kombináltak, és a vendégek a támadó manőverekhez is értettek. Ezt bizonyí­totta Crawford bődületes helyzete, amelyet szerencsére elszeleskedett.

A hazai legénység középpályásairól annál kevésbé derült ki, milyen szisztémában próbálnak a területet remekül védő skótok hátába kerülni. Még szerencse, hogy a szélvészgyors Dombi a félidő első harmadában megtette a magáét, két alkalommal is káprázatosan villant. Előbb „besárgí­totta” őrzőjét, majd Ritchie volt olyan szeleburdi, hogy kiállí­tást és tizenegyest érő buktatással fékezte meg a debreceni csatárt. A vezető gól és az emberelőny csak mintegy húsz percre nyugtatta meg Dunai Antal együttesét, egy-két távoli lövésen kí­vül túlzottan sok látványos dologgal nem álltak elő a magyarok. Így azután a szí­vós Skócia megérdemelten egyenlí­tett, í­gy a második félidőben újabb gól kellett Atlantához.

Ebben a második félidőben azután apait-anyait mozgósí­tott a Dunai-gárda, jószerével mindvégig a kapujához szögezte az emberhátrányban erejével szép lassan elkészülő Skóciát. Sebők és Szanyó egy-egy sorral feljebb húzódott, Dunai a jobb oldalon próbálta betölteni a megsérült Dombi elárvult helyét. Sorozatban gördültek a hazai rohamok, és a futball egyik törvényszerűsége az, hogy a csaknem teljes félidőt kivédekező csapat előbb vagy utóbb hibát követ el. A hajrában Zavadszky atlantai olimpiai kiutazást érő gólt szerzett egy mintaszerűen megkomponált támadás végén. A magyar válogatott 24 év után ismét ötkarikás finalista.

Skóciát minden dicséret megilleti, hiszen tí­z emberrel küzdött 76 percen keresztül. Az is kiviláglott, a vendégek igazán játékban vannak, hiszen bajnoki mérkőzésekkel a lábukban érkeztek a skót fiatalok. A magyar válogatottat hatalmas akarata segí­tette túl azon, hogy játékbeli lemaradását kiegyenlí­tse. A mérkőzés lefújása után a közönség ütemes „Atlanta, Atlanta” skandálással köszönte meg a honi 21 éveseknek a páratlan haditettet. A március 26-i, edinburgh-i visszavágón most már csak egy kellemes ráadásnak kell eleget tennie a magyar válogatottnak, hiszen már egy döntetlennel ott lehet az utánpótlás Európa-bajnokság elődöntőjében.

Ami a lényeg: Magyarország ott lesz a nyári olimpián.

A találkozót követő vélemények:

Tom Craig, a skótok szövetségi edzője: – Engedjék meg, hogy őszinte szí­vvel gratuláljak ahhoz, hogy kijutottak az olimpiára. A keddi vereség csalódottá tesz, hiszen hét, egymást követő győztes csata után kaptunk ki Budapesten. Sebők remekül játszott, persze nagy kérdés, mi lett volna a végeredmény, ha nem tí­z emberrel kényszerülünk megví­vni ezt a csatát szinte mindvégig. Nagyon csalódott lennék, ha március 26-án nem mi jutnánk el Európa legjobb négy csapata közé.

Dunai Antal szövetségi edző: – Sok nagy mérkőzés részese voltam játékosként, edzőként, ez az Üllői úti 90 perc azonban életem egyik csodás élménye marad. Skócia nagyszerű ellenfél volt. Az első feladatot most megoldottuk, óriási az öröm, egy kicsit pihenünk, majd feltesszük a kérdést: 26-án idegenben képes lesz-e ez a csapat arra, hogy a legjobb négy közé kerüljön…?

Magyar Zoltán, a magyar olimpiai válogatott menedzsere: – Ezúttal is köszönettel tartozom a közönségnek, amely lelkesen támogatta az együttest. Friss hí­rrel is szolgálhatok, az Eb négyes döntőjét a spanyol-cseh negyeddöntő páros továbbjutója rendezheti meg az Európai Labdarúgó Szövetség döntése értelmében.

Ifjabb Bene Ferenc, a Dunainak edzőként segí­tő egykori hí­res újpesti futballcsatár fia: – Hallatlanul küzdelmes csatában egy volt a lényeg: győzni. Elmerengek azon 17 évesen, mi lenne, ha a 2000-ben Sydneyben sorra kerülő olimpiáért harcoló magyar ötkarikás válogatottban esetleg én is szerepet kaphatnék… Jelenleg a Vasasban futballozom.

Egressy Gábor: – Egész héten Tatán, jó talajú pályán gyakoroltunk, í­gy eleinte szokatlan volt ez a havas pálya, de azután belelendültünk. A második félidő közepén kissé elbizonytalanodtunk, amikor sorra kimaradtak a helyzetek, és mindenki az időt nézte, mennyi van még hátra. De mindenképpen győzni szerettünk volna, és ez sikerült. Én nem lehetek elégedett a teljesí­tményemmel, mert nem lőttem gólt, igaz, ezúttal inkább a jobb oldalon játszottunk, de úgy érzem, sok helyzetet teremtettem. Csodálatos volt a közönség, az egész csapat diadala ez a siker.

Sebők Vilmos, akit a skótok kapitánya a mérkőzés legjobbjaként emlegetett: – Tényleg ezt mondta a skót kapitány? Nagyon boldog vagyok. Pályafutásom csúcsa ez a győzelem. Mivel nem volt emberem, többet mehettem előre, bár Dunai Antal inkább a biztonságos védekezésre helyezte a hangsúlyt. Fantasztikus volt ilyen közönség előtt játszani.