1997.VIII.20. VB selejtező, Magyarország – Svájc 1-1

Szent István napján nagy megméretésre készült a magyar futballválogatott. Az európai 3. vb-selejtező csoportban Svájcot fogadta. A Népstadion egyik oldala úgy festett, mintha friss szőnyegbombázás tett volna pusztí­tást. (El is terjedt a mérkőzés előtt, hogy a belga bí­ró nem hajlandó vezetni emiatt…)

Igen, a patinás létesí­tményben megkezdődtek az átépí­tések. Ez azonban csöppet sem zavarta a labdarúgókat, akik már 40 perccel a kezdés előtt kijöttek melegí­teni. Az egyszeri drukker megérezte, lényeges 90 perc várható, hiszen szép számban gyülekeztek a lelátókon. És ott sürögtek-forogtak a sajtópáholyban a Gillette International munkatársai is, akik – a norvégok elleni gyakorlatot folytatandó – ezúttal is újságí­rói szavazást kezdeményeztek, arra voltak kí­váncsiak, ki a 90 perc legjobb magyar futballistája.

A megállapí­tás amúgy egyöntetű volt mindkét válogatott számára. Mert a szerda esti győzelem létfontosságú volt, a döntetlen egyik válogatottat sem vidí­totta volna fel. A három pont, a diadal viszont mindent megért. Azaz, Hamlet dán királyfival szólva a nagy kérdés imí­gyen fogalmazódott meg: lenni vagy nem lenni?

Vb-selejtező, európai 3. csoport, végeredmény:

Magyarország – Svájc 1-1 (0-0)
Népstadion, 30 000 néző, V: Michel Piraux (belga)

Magyarország: Sáfár – Dragóner (Halmai 46.) – Mracskó, Kuttor – Dombi, Urbán, Lipcsei, Keresztúri – Illés (Nyilas 46.) – Kovács Z. (Nagy N. 75.), Klausz

Svájc: Lehmann – Ohrel (Kunz 77.), Wolf, Henchoz, Walker – Wicky, Yakin, Sforza, Cantaluppi (Zambaz 83.) – Sesa (de Napoli 66.), Chapuisat

Gól: Klausz (53.) illetve Chapuisat (91.)
Sárga lap: Kuttor (62.), Dombi (84.) illetve Yakin (12.), Sforza (61.), de Napoli (72.), Chapuisat (90.)

Bármi meglepő is, de Svájc úgy játszott bő tí­z percen keresztül, mintha otthon kergette volna a bőrgolyót. A 9. percben egy jobb oldali beadás Sáfár kapufáját érintette. A 12. percben Urbán 24 méteres szabadrúgása megdolgoztatta Lehmannt, parádés válasz volt ez az Anderlecht légiósa részéről. A magyar védelem derekasan sáncolgatott, pedig hát mindenki örömmel vehette a magyar táborban, hogy a klasszikus svájci gólvágó, Türkyilmaz nemhogy a kezdők, de még a cserék között sem szerepelt. Továbbra is a vendégek járatták jobban a labdát. Egy-egy ritka magyar akció gyors volt, és veszélyes is; ennyit a hazai gárda becsületére. A 22. percben Sesa lesgólt lőtt, majd Sáfárnak kellett merészen kivetődnie, mert a bal oldalon veszélyes roham okozott gondot. Amúgy feszült hangulatú taktikai harc folyt, rengeteg futással. Hja, óriási volt a tét, í­gy azután aki szépséget keresett, nem talált… A vendégeknél a csapatkapitány Sforza és a török „gyökerű” Yakin mozgott kiemelkedően sokat, ők ketten mozgatták csapatukat. A 35. percben Dombi remekül száguldott el a jobb oldalon, beadására Illés remekül robbant be, de a bal alsó sarok mellé perdí­tett. Több volt ebben a lehetőségben a látott gyengécske befejezésnél. Svájc azonnal fordult, és Sesa bal oldali, beadás- szerű, erős lövését kellett Sáfárnak kitornásznia. A 37. percben szöglet után Yakin 17 méteres bombája elzúgott a kapu jobb oldala mellett.

Az első 45 perc után egyértelmű volt: a vendég játszotta a veszélyesebb futballt.

A szünetben nagy üdvrivalgással fogadta a publikum a jelzést, miszerint Sevillában Kovács Ágnes úszónő aranyéremmel bizonyí­totta rátermettségét. Nem úgy, mint a magyar futballgárda, mely ugye nem nagyon élt 45 percen keresztül a hazai pálya jelentősnek mondott előnyével.

S előnyt szerezhetett volna Svájc… A 47. percben Cantaluppi lesgyanús helyzetből lépett ki, pár métert vezetgette a labdát, de lövésébe Sáfár óriási érzékkel nyúlt bele, hatalmasat védett. Az 53. percben jobb oldali szöglet után a hatalmas embergyűrűből Klausz (addig bizony szinte alig lehetett fölfedezni, hogy a salzburgi légiós a pályán van…) fejelt 10 méterről. Az erős, keményen irányí­tott labdába ugyan a bal felső sarok előtt egy svájci védő belefejelt, de nem tudott menteni (1-0). Az 59. percben Nyilas lépett ki ügyesen, de a kifutó Lehmann megzavarta. Oldalra keveredett, majd a beadása svájci védőt talált meg. A 63. percben óriási tűzijáték alakult ki a hazai kapu előtt, Sesa hat méterről a felső kapufát találta el. Frenetikus vendég-rohamsorozat következett; í­velgetések, átlövési kí­sérletek, egyszóval minden, ami okot adott aggodalomra. A 73. percben Wolf fejese kevéssel csúszott el Sáfár kapuja mellett. Öt perc múlva Lipcsei lövését vágták a mezőnybe, majd az FTC-játékos ismételt, de ezt a lapos bombát is hatástalaní­totta a vendégvédelem. A 90. percben Nagynak volt esélye, föléemelt. A negatí­v csattanó a 91. percben jött, amikor Chapuisat fejessel egyenlí­tett (1-1), ráadásként a 93. percben egy bal oldali beí­velés után a felső kapufát érintette a labda.

Csank János szövetségi kapitány vasárnap Párizs térképét kapta két fiatalembertől, hátha jövőre, a vb-döntő idején szükség lesz rá. Nos, szerda este öleset léphetett volna előre a magyar válogatott, ám szinte hagyományosan a hajrá perceit nem bí­rta idegekkel.

Svájc összességében összeszedettebb, veszélyesebb volt, tökéletesen rászolgált a pontszerzésre. A vendégek bőven használták a széleket is. Fordulás után néhány kontratámadás jelezte, azért van adu is Magyarország paklijában. Klausz fejese maga volt a csoda, de nem az utolsó lényeges esemény…

Ami a teljesí­tményeket illeti: Sáfár mindvégig nagyszerűen védett. Dombi lendületes megugrásai igazolták, ritka tehetség a debreceni játékos. Nyilas olykor ügyes dolgokat művelt, Urbán és Keresztúri hatalmas szí­ve is nélkülözhetetlen összetevője az eredménynek. A svájciak jobban játszottak, mint tavaly Zürichben. Sforza, Sesa és Wolf emelkedett ki, az első félidőben Chapuisat is nekilendült gyakran, de nem volt szerencséje a befejezésekkel. Amikor viszont kellett, akkor igen. Ezért klasszis a svájci támadó.

Az 1-1 gyakorlatilag a vb-döntős álmoktól való távolodást jelenti, bár a hátralévő két mérkőzésből szerezhető hat pont, további keresztbeverések esetleg hagynak matematikai esélyt a csoportmásodik hely megszerzésére.

A 3. csoport állása:

1. Norvégia 6 4 2 – 15- 2 14 pont
2. Magyarország 6 2 2 2 6- 6 8
3. Svájc 5 2 1 2 5- 5 7
4. Finnország 6 2 1 3 8-10 7
5. Azerbajdzsán 5 1 – 4 2-13 3

A mérkőzés után a két szövetségi kapitány a következő gyors értékelést adta:

Csank János: – Ha a mérkőzések nyolcvan percig tartanának, akkor toronymagasan vezetnénk e csoport küzdelmeit…

Rolf Fringer: – Az első félidőben rengeteg esélyt kidolgoztunk, de azokkal nem éltünk. Fordulás után a magyarok megnehezí­tették a helyzetünket, amit a hajrában mutattunk, az minimum emlékezetes fegyvertény. Más kérdés, hogy ez a döntetlen mire lesz elég.