2004.IX.11. Kaposvár – Ferencváros: 2-1

A bajnok sem legyőzhetetlen

Nyilatkozatok:

Prukner László: – Nem vagyok az a tí­pus, aki folyton azzal hozakodik elő, hogy „bezzeg az én időmben”, de tény, hogy a Fradi elleni meccs közeledtével eszembe jutott a legutóbbi, 1987-es Kaposvár – Ferencváros mérkőzés, amelyen még én is játszottam. Emlékszem, telt ház fogadott bennünket, a lefújás után pedig tovább fokozódott az amúgy is fantasztikus hangulat, hiszen a kieső helyen álló Kaposvár 1-0-ra legyőzte az élmezőnyhöz tartozó Ferencvárost. A város futball szeretetét ismerve biztos, hogy most is rengetegen lesznek a lelátókon, telt ház előtt pedig nehéz rossz meccset játszani.

A mérkőzés:

Kaposvár – Ferencváros: 2-1 (1-0)
Kaposvár, 7.000 néző, vezette: Dubraviczky Attila (Nagy I., Balog)

Kaposvár: Balajcza – Finta, Zahorecz, Kovácsevics – Farkas M. (Nagypál 81.), Andruskó, Bank, Máté, Tóth B. – Oláh (Jovánczai 90.), Kardos (Zsolnai 66.)
vezetőedző: Prukner László

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Lipcsei, Gyepes – Balog Z. (Zavadszky 13.), Rósa D., Kapic, Leandro (Penksa 66.) – Tőzsér – Sasu (Bajevski 53.), Vagner
vezetőedző: László Csaba

Gól: Tóth B. (45.), Oláh (50.) illetve Rósa D. (58. – 11-esből)
Sárga lap: Máté (34.), Bank (65.), Andruskó (85.) illetve Rósa D. (22.), Vagner (41.), Lipcsei (62.), Bajevski (81.)

Rengeteg idő, tizenhat év telt el azóta, amióta a Ferencváros bajnoki mérkőzést játszott Kaposvárott. A házigazdák jelenlegi keretének a zöme akkoriban lett felsőcsoportos az óvodában, vagy akkor kezdte el az iskolát, tehát hí­rből is alig ismerheti azt a hangulatot, amely a Fradi vidéki fellépéseit kí­séri. Csaknem telt ház, hangos szurkolás – mindez remek miliőt teremt egy futballmérkőzéshez, és adódott a kérdés, hogy a Rákóczi zöldfülű labdarúgóit béní­tja vagy inkább feldobja ez a kivételes alkalom?

Az élvonalban szintén újonc vezetőedző, Prukner László abból indult ki, hogy játékosai az ugyancsak patinás Újpest ellen egy remek és egy visszafogott félidőt produkálva hoztak egy pontot, annak a találkozónak a tapasztalataiból lehet okulni, az pedig kétségtelen, hogy a bajnok ellen kizárólag hatalmas ambí­cióval lehet jó eredményt elérni. A szakvezető dolgát nehezí­tette, hogy Jovánczai Zoltán gyomorfertőzés miatt egy hete alig evett valamit, Petrók Viktor középfülgyulladás miatt hagyott ki edzéseket, és í­gy egyikük sem vállalhatta a játékot. Kollégája a másik oldalon nem küszködött hasonló gondokkal, László Csaba a legjobbnak vélt összeállí­tásban küldhette pályára csapatát a Millwall elleni UEFA-kupa-mérkőzés főpróbájára.

Kezdésnek mindenesetre alaposan nekidurálta magát a két együttes. A Kaposvárt vitte előre a nagy lelkesedése, a vendégek pedig agresszí­ven és szervezetten próbáltak már a középpályán labdát szerezni, és mindebből igen mozgalmas játék kerekedett ki. Főszerepet kapott a rutin is, mert a házigazdák védői ifjonti hevületükben olykor hajmeresztő helyezkedési hibákkal ziccereket ajándékoztak a Ferencvárosnak, az más kérdés, hogy szerencséjükre Robert Vagner számára nem létezett akkora helyzet, amelyet ki tudott volna használni…

Prukner László hamarosan reagált arra, hogy Tőzsér Dániel a csatárok és a középpályások között igyekszik bajt keverni, hátrébbvitte az őrzésére Bank Istvánt, és ettől már kevésbé volt szabad az út a hazai kapu felé. Igaz, a hazai védők könnyelműsködésére továbbra is bí­zvást számí­thattak a ferencvárosiak, akik a félidő derekára mezőnyfölényt harcoltak ki, és a derekasan küzdő házigazdák csak a játékrész utolsó harmadában mutathatták meg, hogy ők is képesek nagy helyzetben hibázni. Az elpuskázott lehetőségek azonban nem szegték a kedvüket, és a félidő utolsó percében egy szép fejessel sikerült megszerezniük a vezetést.
Boldogan töltötték a szünetet a hazai szurkolók, és boldogságuk hamarosan már-már eufórikussá vált, amikor kedvenceik kétgólosra növelték az előnyt.

Oláh Lóránt érdemei elévülhetetlenek, ám találatához kellett az is, hogy a vendégek védői nem vették komolyan, csupán bámészkodtak, miközben lassan elé gurult a labda, majd egymásra néztek, amikor a csatár azt a bal sarokba küldte. Ezekben a percekben remekül futballozott a Rákóczi, a Ferencvárost pedig szemlátomást sokkolta, hogy az újonc ellen elveszí­theti a veretlenségét. A Kaposvár törekedett is rá, hogy egy újabb góllal megadja a kegyelemdöfést, ám hátul egy újabb hiba és egy, a lelátóról nézve vitatható tizenegyes visszaadta a vendégek hitét és újra szoros lett az eredmény.

Csak dicsérni lehet mindkét csapatot, hiszen a házigazdák hátát nem törte fel a háló, egy pillanatig sem adták fel a gólszerzés reményét, de a Ferencváros is elszántan küzdött az egyenlí­tést jelentő gólért és í­gy kimondottan változatos, roppant küzdelmes és kiváló iramú volt a mérkőzés.

Izgalmasan telt a hajrá is, de az eredmény már nem változott. Ray Wilkins, a Millwall menedzserének asszisztense egy vereséget szenvedő Ferencvárost láthatott tehát a helyszí­nen, amely ráadásul megérdemelten utazott haza üres kézzel.

Az első húsz percben gond eldönthette volna a mérkőzést a vendégcsapat, ám ezt nem tette meg, utána pedig a szí­v és a lelkesedés diadala következett. A Kaposvár ezekkel az erényekkel, és természetesen futballtudásával méltán ünnepelhetett egy olyan találkozó után, amelyen a szurkolók szinte egyetlen percig sem unatkozhattak.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=VICnDjof84k

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Tisztában voltunk azzal, hogy egyszer megszakad a győzelmi sorozatunk, természetesen azt szerettük volna, ha ez minél később következik be. Az első negyed órában mindent eldönthettünk volna és olyan meccset játszhattunk volna, mint Győrben. Az első félidőben hat alkalommal álltunk szemben csak a kapussal, de még a kaput sem találtuk el. Ha nem tudunk megfelelően koncentrálni a befejezéseknél és nem használjuk ki a helyzeteinket, akkor annak ez lesz a vége. Saját magunkat vertük meg. A sors furcsa fintora, hogy a helyzeteit eddigi legbiztosabban értékesí­tő Robert Vágner ma egyszer sem talált be a kapuba. Ha Robert ma is kihasználja a lehetőségeit, akkor már most behozhatatlan előnnyel, 10 találattal vezetné a góllövőlistát. Mivel mi nem rúgtuk be a helyzeteket, a Kaposvár pedig nem hibázott a kapunk előtt, ellenfelünk megérdemelten nyert. Nagyon jó volt telt ház előtt, jó hangulatú meccset játszani, sajnálom, hogy a bennünket elkí­sérő szurkolóinkat ma nem tudtuk megajándékozni egy újabb győzelemmel. A Millwall elleni meccs előtt jó lett volna nyerni. Remélem, Londonban eredményesebbek leszünk a kapu előtt.

Prukner László: – Nagyon boldog vagyok. A Fradit legyőzni mindig óriási örömöt jelent, msot különösen értékes ez a győzelem, hiszen mi szakí­tottuk meg a Fradi győzelmi sorozatát. A Ferencváros az első félidőben eldönthette volna a három pont sorsát, ebben az időszakban szerencsénk volt, hogy kimaradtak a helyzetek. A második 45 percben már sokkal összeszedettebben, szervezettebben futballoztunk és úgy érzem ebben az időszakban rászolgáltunk a győzelemre. Szeretnék nagyon sok sikert kí­vánni a Ferencvárosnak a Millwall ellen az UEFA Kupában.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)

2 hozzászólás a(z) 2004.IX.11. Kaposvár – Ferencváros: 2-1 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

KATEGÓRIÁK