2005.IV.17. Ferencváros – Vasas: 2-0

Először nyert az idén hazai pályán az FTC

A Ferencváros a Vasas Üllői úti 2-0-s legyőzésével egy hónap után először nyert, és ezzel négy pontra csökkentette hátrányát a listavezető Debrecen mögött. Az angyalföldiek a Sopron, az Újpest és a Pápa után az FTC hálójába sem tudtak betalálni.

Nyilatkozatok:

László Csaba: – A Fehérvár és a Nyí­regyháza nem volt jobb nálunk, mégis vesztettünk. Ellenfeleink maximális alázattal, odaadással, elszántsággal küzdöttek, megszakadtak a sikerért. Ez az alap. Ha ez hiányzik a játékunkból, akkor felesleges taktikáról, helyzetkihasználásról beszélni, mert ez már egy következő szint, ahova az alap nélkül nem lehet eljutni. A Ferencvárosban minimális alapkövetelmény, hogy minden meccsen, mindenkinek meg kell szakadnia. Ettől még nem nyerünk meg minden meccset, de ha ez nincs meg, akkor nem nyerünk egyet sem. Ezért dühí­tenek ezek a kudarcok, mert nem éreztem azt, hogy akartuk volna a győzelmet és ezért készek lettünk volna mindent megtenni. A Nyí­regyháza és a Fehérvár győzelme azért megérdemelt, mert mindkét csapat megdolgozott a három pontért. A nyí­regyháziak és a fehérváriak is többet tettek a sikerért, mint mi. Tudjuk, hogy ellenfelünk sincs könnyű helyzetben, hiszen három nap alatt tí­z gólt kapott, ráadásul, ha igazak a hí­rek kilenc alapember hiányozni fog az angyalföldiektől. Ezekkel a hí­rekkel azonban nem szabad foglalkoznunk. Többen sajnos formán kí­vül vannak, a legnagyobb fejtörést a csatársor összeállí­tása okozza. Bajevski sajnos hullámvölgyben van, Sasunak kiújultak a térdproblémái, Vágner sem egészséges, a helyzetkihasználásunk pedig katasztrofális. A panaszkodás viszont nem segí­t, most ezt a helyzetet kell megoldani. Ha olyan elszántsággal és alázattal küzdünk, mint a Nyí­regyháza és a Fehérvár tette ellenünk, akkor annak meglesz az eredménye. Ha csak áhí­tozunk a sikerre, akkor nem leszünk sikeresek, a győzelemért meg kell szenvedni.

A mérkőzés:

Ferencváros – Vasas: 2-0 (0-0)
Üllői út, 4.782 néző, vezette: Bede Ferenc (Vámos, Tóth)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Botis, Gyepes – Takács Á. (Balog Z. 85.), Kapic, Lipcsei, Huszti – Rósa D. (Penksa 87.), Sowunmi, Bartha (Bajevski 60.)
vezetőedző: László Csaba

Vasas: Molnár – Balog, Győri, Tóth – Vass, Ködöböcz, Füzi, Szanyó, Kovrig (Weitner 67.) – Horváth (Schultz 70.), Waltner
vezetőedző: Egervári Sándor

Gól: Győri (48. – öngól), Gyepes (68.)
Sárga lap: Ködöböcz (39.), Kovrig (59.), Vass (82.)

A házigazdáknál a 18 éves Bartha László került be a csapatba a formahanyatlás miatt kikerült Alekszandar Bajevszi (esetleg Robert Vagner, vagy Marius Sasu – választék van bőven) helyett. A Vasas tartalékosan kényszerült felállni a rengeteg sérült és eltiltott miatt, de legalább annyi örömük lehetett az angyalföldieknek, hogy Waltner Róbert kisebb bokasérülése ellenére vállalni tudta a játékot.

Agresszí­ven kezdett a Ferencváros: többet birtokolták és sokat járatták a labdát, és az első percekben két helyzetet is kidolgoztak a zöldek. Hamar magára talált azonban a Vasas, és lezárta a területet az FTC középpályásai előtt, í­gy a hazaiak támadójátéka inkább az í­velésekre korlátozódott: minden indí­tással Thomas Sowunmit keresték, aki egyszer-egyszer meg is tudta játszani a labdát a Vasas védőinek szorí­tásában, és ilyenkor veszélyes szituációk is kialakultak.

Negyedóra után alábbhagytak a zöld-fehét rohamok. A középpályások keveset léptek fel a támadásokhoz, Sowunmi és Bartha pedig nem mozgott eleget, hogy megjátszható legyen. Körülményes passzolgatással próbálták átjátszani a ferencvárosiak a fegyelmezetten visszazáró angyalföldi védelmet, mí­g a vendégek szórványos kontráikra épí­tettek, semmi fenyegetést nem jelentve Szűcs Lajos kapujára.

A félidő közepe táján aztán kicsit veszélyesebbé vált az FTC játéka. A korábban semmi váratlant nem húzó Fradi-játékosok közül a kezdeti megilletődöttsége után látványosan feljavuló Bartha, illetve a legtöbbet mozgó Huszti Szabolcs megugrásaival nem tudott mit kezdeni a Vasas-védelem. Ennek köszönhetően ebben az időszakban három-négy helyzetet is kialakí­tottak a hazaiak, de el is ügyetlenkedték őket. A vendégek jól időzí­tett taktikai szabálytalanságokkal vették elejét a további FTC-lehetőségeknek, és már egy-egy ellentámadásra is futotta az erejükből, már amikor a partjelző hagyta őket kibontakozni. Összességében azonban a Fradi uralta az első félidőt, noha mezőnyfölényüket nem tudták gólra váltani. Persze jelenleg épp ez a zöldek egyik legnagyobb hiányossága.

A második játékrész az elsőhöz hasonlóan hazai fölénnyel kezdődött, de most némi szerencsével a vezetést is megszerezte a Ferencváros. Ezután is a Fradi próbálta diktálni a tempót, de a Vasas is feladta a sündisznóállást, és veszélyes akciókat vezetett. Füzi Krisztián és Szanyó Károly sokkal többet lépett fel a támadásokkal, ezzel zavart okozva a hazai védelemben, a másik oldalon pedig Lipcsei Péter beí­velései után alakult ki nem egy helyzet.

Nyí­lt, jó iramú mérkőzés kerekedett tehát a gól után, mielőtt azonban a piros-kékek vérszemet kaptak volna, a mérkőzés legszebb akciója után Gyepes Gábor révén növelte előnyét az FTC. Ezzel vége is lett a nyí­ltsisakos játéknak mindkét oldalon, a Fradi ugyanis visszatért ahhoz a stí­lusához, amelyet még az első félidőben mutatott. Most azonban már tudatosan tartogatták a labdát a zöld-fehérek, és egy cseppet sem bánták, ha támadásaik lassan, körülményesen épülgettek.

Az angyalföldi védők továbbra sem bí­rtak a két szélen a rengeteget futó Husztival és Takács Ákossal, arra pedig végképp nem maradt erejük, hogy a nagyritkán megszerzett labdákat pontosan megjátszva ellenakciókat indí­tsanak, í­gy a végére inkább csak az volt a kérdés, félgőzzel is megszerzi-e harmadik találatát az FTC.

Meglepő módon azonban az utolsó öt percre kissé ellankadt a Fradi-védők figyelme, és Weitner Ádám valamint Waltner Róbert is könnyedén szépí­thetett volna, ám ahogyan az egész meccs során, a Vasas-csatárok most sem tudták kihasználni a lehetőségeket, í­gy maradt a kétgólos FTC-győzelem.

Utoljára március 16-án, a Diósgyőr ellen nyert a Ferencváros, de ez volt az első olyan zöld-fehér győzelem a tavasz folyamán, ahol a csapat ha nem is meggyőzően, de legalább mezőnyfölényben, többé-kevésbé magabiztosan játszott. A László Csaba által hiányolt mindent elsöprő győzni akarást még most sem lehetett felfedezni a játékosoknál, de ha mezőnyjátékban nem is voltak életveszélyesek, a második félidő eleji szervezettebb játékuknak és két jó beí­velésnek köszönhetően megérdemelten szerezték meg a három pontot a tartalékos Vasas ellen.

Az ellen a Vasas ellen, amelynek 7-8 kulcsjátékosát is nélkülöznie kellett, és ez rá is nyomta a bélyegét a gárda játékára: ameddig tudták, tartották a döntetlent, de végül felőrölte őket a Ferencváros. Ahhoz pedig sokkal jobb teljesí­tményre lenne szükség a csatárok (főképp Waltner) részéről, hogy a mostani Vasas hátrányból meg tudjon fordí­tani egy mérkőzést. Egervári Sándor együttese zsinórban negyedik vereségét szenvedte el, és immár 380 perce nem szerzett gólt, kapott viszont tizenhármat. Egyre szaporodnak tehát a felhők Angyalföld felett, de az is kérdés, hogy a Fradi mai teljesí­tménye mire lenne elég valamelyik élcsapat, vagy akár egy lelkesebb kiesőjelölt ellen. A gödörből még nem lábaltak ki a zöld-fehérek, de a visszakapaszkodást talán megkezdték ezzel a sikerrel.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=-JesC-bKwA0

Nyilatkozatok:

László Csaba: Egyes játékosoktól még mindig többet várok. Meg kellene érteniük, hogy nem a pénz a lényeg, hanem azért lépnek pályára, hogy kiérdemeljék a fizetést. A fiatalok azonban végre éltek a lehetőséggel: Barthát ugyan lecseréltem, mert elfáradt, bár szerintem a mai meccs tempójában 180 percet is végig lehet focizni. A lényeg az, hogy megvan a három pont.

Egervári Sándor: Megvoltak a helyzeteink, de az előrejátékban továbbra is eredménytelenek vagyunk. Több volt ebben a meccsben a számunkra, valódi helyzet nélkül, fejjel vert meg minket a Ferencváros. 8-9 sérültünk van, ennyi hiányzó pótlását pedig talán egy csapat sem tudná megoldani.

Bartha László: – László Csaba a mérkőzés előtt azt kérte tőlem, hogy játsszak egyszerűen, kerüljem a bonyolult, kockázatos megoldásokat, és főleg, hogy hajtsak – mondta a támadó. – Igyekeztem ezeket betartva játszani, a csapat hasznára lenni, és úgy érzem, elég jól ment. Bí­zom benne, hogy a továbbiakban is lehetőséget kapok, ám tisztában vagyok vele, hogy még sokat kell tennem azért, hogy állandósí­tsam a helyemet a csapatban. Továbbra is keményen kell dolgoznom, hogy pályára léphessek akár kezdőként, akár csereként, ha pedig edzőm bizalmat szavaz nekem, mindent meg kell tennem azért, hogy megháláljam.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)