2005.VI.19. Stadionavató, Szentesi TE / Szentesi Kinizsi TE – Ferencváros: 0-1

Foci ünnep volt 2005. június 19-én Szentesen. Ezt az bizonyí­tja, hogy ezen a napon avatták fel az autóbalesetben elhunyt Pusztai Lászlóról elnevezett sporttelepet, ezen a napon vehették át a bronzérmet az NB II-ben dobogón végzett Szentesi TE focistái és ezen a napon avatták fel a Janó György sétányt. Az ünnepséget picit”!” beárnyékolta a csapat sorsa, de ennyire ne ugorjunk előre, hanem kezdjük a kezdeteknél.

A pályaavató ünnepség kezdetéig 1272 jegykelt el 2005. június 19-én, amikor is ünnepélyes körülmények között tartották meg a sporttelep névadóját. Az egy héttel ezelőtt átadott mobil lelátó csurig megtelt, sőt a pálya másik oldalán is szép számmal foglaltak helyet a nézők.

A névadó mérkőzést hosszú egyeztetés előzte meg, mert a Fradi több játékosa érdekelt a nemzeti tizenegyben, és maga a csapat kupamérkőzések sorozatán is túl kellett esnie, ezért volt nehéz az időpont egyeztetés.

A hivatalos névadó során először Nagy Béla emlékezett a legendás futballistára, majd egykori csapattársa, akivel egymás követték a klubokban Gujdár Sándor emlékezett Pusztai Lászlóra.

A beszédek sorában következett Szirbik Imre polgármester, aki mindenkit emlékeztetett arra, hogy ez az ünnep nem csak egy, hanem két sportszerető ember ünnepe, mert most nem csak a sporttelep kap nevet, hanem a szomszédságában található sétány is, akit Janó Gyuri bácsiról neveznek el, aki életét adta a szentesi focipályáért.

Janó György személyét rengeteg anekdota lengi körül, mert maga volt a rettegés, ha valaki indokolatlanul a fűre lépett. Volt egy igen apró termetű, de annál harapósabb kutyája, aki szinte örökölte Gyuri bácsi természetét, és ezt sok nadrág bánta. A sportversenyek alkalmával senkit sem bántott ez a fenevad, ami egyébként a kutyák törzsébe tartozik, de hozzá kell tenni, hogy akkor meg volt kötve.

A Pusztai László emlékbizottság és a város vezetése közösen tisztelegtek a sporttelep nevét hirdető tábla alatt, Pusztai László és Janó György személyének.

Ezek után következett az öltözők folyosóján elhelyezett emléktábla leleplezése, amelyet a Fradi vezetése és két legendás játékosa (Lipcsei és Szűcs) tett meg.

További képek …

Ezek után következtek a dí­játadók, mely egy meglepetés kupa átadásával indult. Tóth Istvánnak a szentesi fociért tett áldozatos munkáját ismerték el egy labdakupával, majd Szirbik Imre polgármester átadta a Szentesi TE játékosainak az NB II.-ben elért eredményük gyümölcsét a kupát és a bronz érmet.

Az ünnepség után pedig kezdetét vette az örömfocinak, amelyet már sokan vártak.

A találkozó első percében mind a két csapat a kezdő körön kí­vül maradt és egy perces néma csenddel adóztak Pusztai Laci emlékének.

A 3×30 perces meccs első órájában játszott az NB II-es gárda, majd a záró felvonáson már a Szentesi Kinizsi szerepelt. Az első félidőben nyugodtan mondhatjuk, hogy sok minden nem történt a pályán de ez köszönhető volt annak, hogy nem tétmérkőzésen találkozott a két gárda.

A második harminc percben is inkább Kurca-parti legénység veszélyeztetett. Udvarácz Milánnak akadt több dolga. A fiatal vendéggárda nem sok veszélyt jelentett, csak nagy ritkán jutott el a hazai kapu előterébe. Kádár lökete zúgott el a jobb pipa mellett, Udvarácz szemmel verte a labdát, nem rajta múlott, hogy gól szülessen belőle. Szerencsére ettől felélénkült a meccs, mindkét együttes egyre többször veszélyeztetett, a nézők ebben a periódusban jól szórakoztak. Zúgtak is a kolompok. Gól azonban nem született.

Egy órai játék után teljes csere a Szentesnél, jött a Kinizsi. A záró harmincra. A fiatalok jártak jól, hogy Szűcs Lajos átöltözött, a válogatott hálóőr nem győzte osztogatnia az autogramokat, illetve sok-sok közös fotót is készí­tettek a vele a gyerekek. Csak egy baj volt: hiányoztak a többiek, akikért valójában kijöttek a srácok, hogy testközelből láthassák őket. A szintén Csongrád megyei származású Laczkó bólintott a kapuba, megszületett a meccs első gólja, ami egyben az utolsó is volt.

Sok pletyka indult meg a Fradi Szentesre jövetelével kapcsolatban még a mérkőzés előtt. Nem volt alaptalan a sok kérdés, mert soha nem látott összeállí­tásban lépett pályára a zöld-fehér alakulat. Az elmúlt szezonban szerepelt gárdából Szűcs Lajos, Rósa Dénes, Tőzsér Dániel és Lipcsei Péter maradt hí­rmondónak. A többiek? Hát, a szegvári Csurkán kí­vül nem sokat hallottak még a helyiek róluk. Igaz, a Fradi jelenlegi helyzetét ismerve nem lehetetlen, hogy közülük többen is ott lesznek a rövidesen rajtoló bajnokságban. A Zöld Sasok kerete ugyanis vészesen szűkül, egyre többen igazolnak el. Elfogyott a pénz az ország legnépszerűbb csapatánál, és ebben az ügyben a két csapat (Szentesi TE, FTC) azonos cipőben jár.

(A szentesinfo.hu alapján)

*

Szentesi TE – Ferencváros 0-0
Szentes, 1.500 néző, vezette: Samu L.

Szentesi TE: Kiri – Márics, Gyagya, Kádár, Koncz – Kerepeczki, Puskás, Ábel (Tasi), Kislőrinc – Anka, Barna (Bí­ró)

Ferencváros: Szűcs L. – Szálkai, Rósa D., Kővári, Szalai – Csepregi, Tőzsér, Majoros, Csvirik – Bartha, Nógrádi

*

Szentesi Kinizsi TE – Ferencváros 0-1
Szentes, 1.500 néző, vezette: Samu L.

Szentesi Kinizsi: Bí­ró – Érsek, Berezvai, Dékány (Lakatos), Nyerges (Katona) – Labádi (Tóth D.), Tóth Gy., Szabó, Törőcsik (Bakai) – Pataki (Szél), Birkás

Ferencváros: Udvarácz – Szálkai, Rósa D., Csurka, Szalai – Tőzsér, Majoros, Laczkó Zs., Horváth D. – Lajer, Nógrádi

Gól: Laczkó Zs.

Tegnap délután megví­vta első gyakorló mérkőzését a 2005-2006-os szezonra készülő Ferencváros. László Csaba vezetőedző főként fiatalokból álló együttese – a válogatott labdarúgók tudniillik egyelőre pihenhettek, s csak ma kapcsolódnak be a munkába – Szentesen, a zöld-fehér gárda korábbi kiváló jobbszélsőjének, az autóbalesetben elhunyt Pusztai László emlékére rendezett gálamérkőzésen lépett pályára. A Csongrád megyei településen ez alkalomból került sor a központi sporttelep, a Kinizsi-pálya névadó ünnepségére, amely ezentúl Pusztai László nevét viseli, a Kurca menti sétányt pedig a település sportjáért csaknem fél évszázadon át dolgozó Janó Györgyről nevezték el. A megemlékezés során beszédet mondott Nagy Béla, a Ferencváros krónikása, majd a fővárosiak koszorút helyeztek el Pusztai László emléktáblájánál.

Noha a Ferencváros komoly gondokkal küszködik, játékosait nagy szeretettel fogadták Szentesen. Annak ellenére is, hogy a pályára lépő labdarúgók többsége gyaní­thatóan még a legelszántabb Fradi-rajongóknak sem igen volt ismerős. A vendégcsapat háromszor 30 percen át futballozott. Előbb – egy óra alatt – gól nélküli döntetlent ért el a másodosztályú helyi együttessel szemben, majd a Szentesi Kinizsivel ví­vott félórás meccsen 1-0-ra győzött. Az egyetlen gólt Laczkó Zsolt szerezte, aki egy februári edzésen a szlovén válogatott Adem Kapiccsal ütközve szárkapocscsonttörést szenvedett, és féléves kényszerpihenő után most góllal tért vissza.

A mérkőzés természetesen arra is lehetőséget adott, hogy a szakmai stáb „élesben” figyelje meg, mire képesek az elmúlt napokban Rósa Dénesékkel együtt tréningező próbajátékosok. Tepszics Ignác sportigazgató elmondta, személy szerint rá mindannyian pozití­v benyomást tettek, ám hogy mi lesz a sorsuk, az majd az edzőkkel esedékes megbeszélés után dől el. Mindenesetre a szlovákiai Csvirik Péter és az Orosházáról érkező Majoros Árpád az elkövetkező napokban is az Üllői úton készül.

A tegnap késő este hazaérő egyletnek a László Csaba, Vass László edződuó mától két tréninget vezényel az Üllői úton, délelőtt 9.30, délután 17 órától kezdődnek a foglalkozások. Érdemes lesz kilátogatni az edzésekre, mert a Ferencváros vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy az esetlegesen távozó labdarúgók helyére újakat szerződtessenek, í­gy akármikor feltűnhet egy-egy, egyelőre még ismeretlen játékos Lipcsei Péterék között. Az viszont immár végérvényessé – pontosabban: hivatalossá – vált, hogy a zöld-fehéreknél három éven át profiskodó szerb-montenegrói Dragan Vukmir a bajnok Debrecenben folytatja pályafutását. A védő hároméves szerződést kötött a Lokival.

(Nemzeti Sport)