2006.VII.19. Ferencváros – Bp. Honvéd: 5-0 (edzőmérkőzés)

Magabiztos játékkal és kiütéses győzelemmel jelezte labdarúgócsapatunk a magyar futball szereplőinek, hogy a Ferencvárosnak hol a helye jelenleg a honi labdarúgásban. Együttesünk a játék minden elemében leiskolázta a jelenleg élvonalbelinek számí­tó Bp. Honvéd együttesét, és teljesen megérdemelten bizonyult jobbnak öt góllal ellenfelénél.

Ferencváros – Bp. Honvéd: 5-0 (2-0)
Üllői út, 800 néző, vezette: Jármer

Ferencváros: Kemenes – Bognár, Dragóner (Ferencz 45.), Tí­már, Leandro – Takács (Fitos 56.), Lipcsei (Brettschneider 56.), Lazic, Laczkó (Szalai 45.) – Deme – Jovánczai (Bartha 45.)

Honvéd: Tóth I. (Miski) -– Schindler, Benjamin, Budovinszky (Kalina), László A. -– Pomper (Petranovics), Csobánki – Dobos (Bartyik), Genito (Pintér Z.), Schrancz (Vavrik) -– Disztl D. (Gajda)

Gól: Takács (27.), Leandro (43.), Bartha (51., 57.), Lazic (78. – 11-esből)

A mérkőzés első helyzete Lipcsei nevéhez fűződött: csapatkapitányunk mintegy 20 méterről leadott lövése azonban elkerülte a kaput. Negyedóra elteltével felpörögtek az események: előbb Lipcsei ugratta ki Laczkót, aki gyönyörű cselekkel csapta be a vendég védőket, ám mielőtt középpályásunk lőhetett volna, a kispestiek szögletre mentettek. A beadás utáni kipattanó Leohoz került, aki egy szép mozdulattal átemelte védője felett a labdát, majd ballal kapásból lőtt, a labda azonban elakadt egy védőben. A lecsorgót Tí­már lőhette kapura, ám a labda ismét visszapattant – ekkor Dragóner elé, aki 16 méterről próbálkozhatott. A védő helyezett lövése csak kevéssel ment a jobb alsó sarok mellé. A folytatásban Jovánczai és Leo is megszerezhette volna vezetőgólunkat, de Kemenesnek is akadt dolga. Végül Takács törte meg a gólcsendet: egy kontratámadás végén Leo kiugratta Takácsot, aki 11 méterrol célba vette a kaput – méghozzá remekül. A labda a bal alsó sarokban kötött ki (1-0). A nagyszerű hangulatú és iramú mérkőzés folytatásában is csapatunk irányí­totta a játékot, ami az eredményben is megmutatkozott; a félidő hajrájában Leo szerzett gyönyörű, a jelenlévők számára alighanem sokáig emlékezetes találatot: szöglethez jutottunk a jobboldalon, amelyet Leo adott be. A játékos beadáss után nem alakult ki veszélyes helyzet a vendégek kapuja előtt, a védők azonban nem tudtak felszabadí­tani, és a labdára lecsapott a jobboldalon maradó Leo, aki egy tetszetős csellel becsapta védőjét, majd 13 méterről gyönyörű mozdulattal, a kapus felett átemelve a labdát megszerezte csapatunk második gólját (2-0).

A második játékrészben Dragóner helyén Ferencz folytatja, mí­g Jovánczai helyett Bartha, Laczkó cseréjeként pedig Szalai lépett pályára. Bartha rögtön góllal hálálta meg a bizalmat: Leo mesteri indí­tása után a támadó egyedül vihette kapura a labdát, amelyet eltolt a kapus mellett, majd a hálóba továbbí­tott (3-0). Bartha hamarosan növelte előnyünket: szöglethez jutottunk, a beadás Barthához került, aki felpattintotta magának a labdát, majd 10 méterről a kapu jobb alsó sarkába lőtt 4-0-ra alakí­tva ezzel az eredményt. Nem sokkal később Bartha kapott remek indí­tást. Támadónk eltolta a kapus mellett a labdát, aki aztán szabálytalanul buktatta őt. A jogosan megí­télt büntetőhöz letett labda mögé Lazic állt, és középpályásunk ezúttal sem hibázott: a jobbra elmozduló hálóőr mellett lőtt félmagasan a hálóba, kialakí­tva ezzel az 5-0-ás végeredményt.

Nyilatkozatok:

Két év után öltött újra magára szerdán Fradi mezt Dragóner Attila. A védő remekül játszott a Honvéd elleni mérkőzésen, Dragó 45 percet töltött a pályán. 

– Úgy éreztem, elsőre elég egy félidőnyi játék. Nincs értelme kockáztatni, talán a Felcsút elleni meccsen már végig a pályán leszek majd.

Gellei Imre: – Ez is egy edzőmeccs volt, mint a többi. Mindenesetre abból a szempontból mindenképpen jó lehet a mérkőzés, hogy kiderüljön, a pályán, a zöld gyepen éppen hol áll a Ferencváros. A mai sikerben kulcsszerepe van a szombati találkozónknak. A Jiul Petrosani ellen ugyanis a játékosok is megérezték, hogy gyorsabban kell mindent csinálniuk, és ezt az agresszivitást, gyorsaságot ezúttal az első perctől kedzve láthatta a ferencvárosi közönség, amely véleményem szerint nagyon jól szórakozhatott.

Gondolatok az ötös után

Tudjuk, nem szokás edzőmeccsekből komoly következtetéseket levonni.
Mi most mégis megtennénk, talán érthető, talán elfogadható most ez.
Most, amikor éppen lőttünk egy laza ötöst a biztos élvonalbeli Honvédnak.
Aki kint volt szerdán délután az Üllői úton, az láthatta, milyen az, amikor a dolgokat nem egy számla, egy könyvelő vagy éppenséggel egy jogász dönti el.
Hanem annak rendje és módja szerint az, ami ennek a szép sportágnak a sava-borsa: egy szép csel, egy remek átadás, biztató hangok a lelátóról, egy-egy kiugró teljesí­tmény és a szebbnél szebb gólok.
Mi ferencvárosiak már csak ilyenek vagyunk, ehhez szoktunk hozzá 107 év során.
Nem telephelyeket cserélgetünk, vagy nevet változtatva máshol próbálunk szerencsét, esetleg megvásárolunk egy futball kft.-t egy másik városban.
Persze, vannak, aki ezt másként csinálják.
Aztán csodálkoznak, amikor a pályán mindez mit sem ér.
Ahol már nem elég az, ha valaki egyik városból a másikba költözve tünteti el adósságát, vagy ennek köszönhetően indulhat folyton az élvonalban.
De az sem elegendő mindig, ha valaki luxusköltségvetésből gazdálkodik, hiszen – láthattuk – ki lehet esni í­gy is.
A sokadik városnál járó Lombard vagy a kecskeméti Vasas más utakon jár.
A magyar labdarúgás „felelős” vezetői majd eldöntik, melyik útnak van több köze ahhoz a játékhoz, amit labdarúgásnak neveznek.

*

Gólparádét rendezett a Dragóner Attilával megerősödött Ferencváros a Honvéd ellen a szerdai edzőmeccsen.

Hogy egy év alatt mekkorát változhat a világ, azt most Budovinszky Krisztián is tapasztalhatta. A hatalmas lövéseiről hí­res futballista tavaly nyáron szerződött az Üllői útra, és akkor ünnepelték a zöld-fehér hí­vek. Most, hogy egy év elteltével a Budapest Honvéd játékosaként tért vissza az Üllői útra, kapott hideget-meleget az őt szidalmazó szurkolóktól.

De ez csak amolyan intermezzónak számí­t, hiszen a szerdai edzőmeccsen nem Budovinszky, sokkal inkább Dragóner Attila volt a középpontban. A portugál Guimaraesből visszatérő huszonnyolcszoros válogatott védő ismét zöld-fehér szerelésben lépett pályára. A 32 éves védő esetleges szerződtetése megnyugvással tölthetné el a Fradiért aggódókat. Dragóner megszerzése azt jelentené, hogy elvonultak a viharfelhők az Üllői út fölül.

Gellei Imre most még amolyan napernyőt tart a játékosok feje fölé, a mesteredző minden hí­rtől óvja a ferencvárosiakat. Mint mondta, a szakma nem lehet figyelemmel a napról napra, percről percre változó helyzetre. A nehéz viszonyok, a pénztelenség, a tartozások átütemezése, a bizonytalanság nem szabhat gátat a szakmai munkának.

„Dolgozunk, s továbbra is úgy készülünk, hogy július huszonkilencedikén a Kaposvári Rákóczi ellen kezdjük meg a bajnoki szezont -– mondta Gellei Imre. – Szerda délelőtt is beszéltem a játékosokkal, és kértem őket, csak az edzésekre, a munkára koncentráljanak. Láttam a szemekben, hogy még mindig bizakodnak, s nemcsak nekem hisznek, hanem a klub vezetőségének is.”

De nemcsak Dragóner Attila érkezését fogadták hatalmas ovációval a zöld-fehér hí­vek, hanem Leandro maradását is. Bár a brazil-magyar futballista sorsa még nem dőlt el, játszott a Honvéd ellen, és ez jó jel.

Az is a napnál világosabb, hogy a mai, alakulgató Honvédban nem az imént már emlí­tett Budovinszky Krisztiánról beszélnek. Sokkal inkább a visszatérő olasz edzőről, Aldo Dolcettiről, az új többségi tulajdonosról, George Hemingwayről, no és a többi érkezőről, Pintér Zoltánról, Kalina Tiborról, Gajda Istvánról, Disztl Dávidról. A Honvéddal számolni kell a következő bajnokságban. Ennek persze örülnek a piros-fehér-fekete szurkolók is, akik szerdán igencsak közönségesen viselkedtek az edzőmeccsen. Persze a hazaiak sem maradtak adósak, úgyhogy csúf hangulatban játszott egymással a Ferencváros és a Honvéd.

(A Ferencváros hivatalos honlapja és a Nemzeti Sport alapján)