2009.III.24. Békéscsaba – Ferencváros: 0-1

Nyert a Fradi, de tűzijáték és küzdelem csak a lelátón volt

Az NB II 18. fordulójának záró mérkőzésén, a Keleti csoport listavezetője, a Ferencváros a kilencedik Békéscsabát fogadta. A vendégek a 21. percben Ferenczi István góljával szereztek vezetést. A vendégek egyszer még a kapufát is megzörgették, a hosszabbí­tásban pedig a hazaiaktól Simont kiállí­tották, de a meccs inkább a szurkolói rendbontásokról marad emlékezetes.

Békéscsaba – Ferencváros: 0-1 (0-1)
Békéscsaba, 7.000 néző, vezette: Fábián Mihály (dr. Varga Zs., Ortó)

Békéscsaba: Máthé – Szenti, Futaki, Dócza, Rubus – Szeverényi, Borbély (Bakró 66.), Pozsár, Polczer (Ursz 71.) – Simon A., Balázs J. (Bernáth 71.)
kispad: Schvarcz, Bagyinszki, Cseke, Zelenyánszki
vezetőedző: Kiss János

Ferencváros: Holczer – Lowton, Balog Z., R. Wolfe, W. Wolfe – Fitos, Ashmore, Morrison, Wedgbury – Shaw, Ferenczi
kispad: Megyeri, Csiszár, Tóth B., Lamine, Robertson, Pölöskey, Kamate
vezetőedző: Robert Davison

Gól: Ferenczi (21.)
Sárga lap: Borbély (64.), Rubus (80.), Simon A. (84., 90+2.)
Kiállí­tva: Simon A. (90+2.)

Az NB II 18. fordulójának záró mérkőzésén, a Keleti csoport listavezetője, a Ferencváros a kilencedik Békéscsabát fogadta. A csapatok által elfoglalt helyezést alapul véve egyértelműen a vendégek voltak az esélyesebbek, de korábbi élvonalbeli múltjukban többször is megtréfálták a lilák a Fradit. Mint legutóbb 2002 novemberében, amikor az Üllői úton tudtak nyerni az újonc csabaiak.

Persze a két csapat közös múltját vajmi kevéssé ismerhetik a Fradi mostani játékosai. Annyira nem, hogy már bántóan nagy mezőnyfölényben játszottak a zöld-fehérek, igaz, különösebb helyzet nélkül. Az első húsz percben csak Rafa Wolfe és Ashmore távoli lövései jelentettek veszélyt a hazaiak kapujára.

Aztán a 21. percben egy előreí­velt szabadrúgást csúsztatott a Ferencváros ügyeletes gólvágója, Ferenczi István a kapu bal alsó sarkába, amellyel a vendégek megszerezték a vezetést. A támadónak ez volt a huszadik gólja a bajnokságban.

Ezt követően is a zöld-fehérek játszottak mezőnyfölényben, de a játék szí­nvonala még jobban süllyedt. Nem csoda, hogy az egymást nem túlságosan kedvelő két szurkolótábor egymással kezdett el foglalkozni, s görögtüzekkel dobálták egymást.

Sajnos az első félidő hátralévő részében ez volt az egyetlen emlí­tésre méltó esemény. Nem csoda, hogy a két tábor szétválasztása miatt még a szünet is jócskán elhúzódott. Végül Fábián játékvezető tí­zperces késéssel, azzal a feltétellel indí­totta útjára a labdát, hogy az első újabb rendbontásra félbeszakí­tja a találkozót.

A lelátón í­gy viszonylagos nyugalom lett úrrá – csak néhány petárda robbant időnként – a játék szí­nvonala azonban nem javult. Továbbra is a Fradi támadott, vagy inkább csak támadgatott. Elsősorban továbbra is Ferenczi révén veszélyeztettek, aki egymaga többször is bebiztosí­thatta volna a vendégek győzelmét, de nem tette.

A hazaiak trénere a félidő közepén gyors egymásutánban mindhárom cseréjét kihasználta, de ez sem segí­tett a lilák támadójátékán. Újabb találat már nem született – bár Ashmore szabadrúgása a lécen csattant, Simont pedig a hosszabbí­tásban kiállí­tották -, í­gy maradt a zöld-fehérek soványka, egy gólos győzelme. A három ponton kí­vül azonban a szurkolóiknak nem sok öröme volt ebben a meccsben.

Nyilatkozatok:

Kiss János: – A csapat a taktikai utasí­tásokat maximálisan betartotta, egy kivételtől eltekintve, melyet a Ferencváros góllal büntetett. Elkerülhető gól volt. Bosszantó a vereség, ám túlzottan dühös még sem lehetek, hiszen jó hangulat volt a stadionban, régen voltak ilyen sokan Békéscsabán mérkőzésen.

Bobby Davison: – A legfontosabb, hogy megnyertük a mérkőzést. Ferenczi István gólja nagyon fontos volt, hiszen a vezetés tudatában megnyugodhattak a labdarúgók, és habár a második félidőben is próbálkoztunk, ám be kell vallani, hogy most elsősorban a három pont megszerzésének örülhetünk.

Botrányos volt a körí­tés

Futball helyett verekedés és dobálózás: a Ferencváros szí­nvonalában és körí­tésében is botrányos mérkőzésen nyert Békéscsabán.

A délutáni forgatagban még semmi sem utalt az esti feszült hangulatra.

Az emberek a sétálóutcán a napi munka elvégzése után ráérősen ballagtak hazafelé, pénztárcájukra tekintettel egy-egy olcsóbb boltba betérve shoppingoltak, a bejáratnál jókat beszélgettek, a belvárosban csak egy-két kocsma forgalma tűnt az átlagosnál nagyobbnak.

Két óra volt még a mérkőzésig, az egyik sarkon álldogáló, lilasálba burkolózó fiatalemberek ekkor még hiába várták a fradistákat.

„Nézd csak, az ott zöld pulcsiban van” – mormogta egyikőjük az előttük elhaladó középkorú férfira mutatva, ám gyorsan leszögezte, ő aligha a meccsre siet. Kedd délután Békéscsaba belvárosában valóban nem sok jele volt a Ferencváros vendégjátékának, egy órával később a stadionhoz érve viszont megállapí­thattuk, a hangulat itt már pattanásig feszült volt. A legutóbb néhány évvel ezelőtt dugig megtelő kerékpártárolókban most alig lehetett helyet találni a „járgánynak”, a környező utcákat rohamrendőrök tucatjai zárták el.

„Leszünk néhányan!” – tekintett optimistán a közeljövőbe egy zacskó szotyola megvásárlása közben egy csabai szurkoló.

A Ferencváros költségvetésének mindössze öt százalékából gazdálkodó békéscsabaiak eközben kí­váncsian lesték, hogy a jegyárus bódéja előtt vajon nőnek-e már a sorok, ám a bevétel miatt már ekkor sem kellett aggódni, a klub a televí­ziós közvetí­tésből félmilliós pluszbevételre tett szert, ráadásul állí­tólag a csapatot működtető önkormányzat a tévés meccsnek köszönhetően próbált némi reklámot csinálni a városnak.

Jöttek is a fradisták szép számmal. Régen volt ennyi néző a Kórház utcában: a rendőrség vezetőit is meglepte, milyen sokan érkeztek a fővárosból. Előzetes információjuk nem volt erről, szervezett utak helyett a legtöbben ugyanis gépkocsival indultak útnak Békéscsabára. A vendégszektor szí­nültig megtelt, ami azt jelentette, hogy a Ferencvárost hétköznap este Budapesttől 200 kilométerre is mintegy ezerötszázan buzdí­tották.

A balhé nem is maradhatott el: a két tábor folyamatosan petárdákkal és görögtüzekkel dobálta egymást, húsz szurkoló a kerí­tésen átugrálva rontott egymásnak, csattantak a pofonok, a rohamrendőröknek kellett megállí­taniuk a magukról megfeledkező fanatikusokat.

A lelátón sokan a két szurkolótábor közti ütközetet figyelték, a kispadnál ezúttal is rövidnadrágban álldogáló Bobby Davisont viszont csupán az érdekelte, hogy a Bőcs hét végi botlását kihasználva csapata tovább növelje előnyét a tabella élén. Az őszi mérkőzésen négy gólt szerző Ferenczi István első helyzetéből a kapuba is talált (a csatár huszadik gólja volt ez).

Látszott, a sérülésektől és eltiltásoktól tizedelt békéscsabaiak a gyors kontrákra alapoznak, nemegyszer hatan-nyolcan tömörültek a saját tizenhatosuk előterébe, ez a taktika viszont veszélyesnek bizonyult a zöldfehérek ellen. A Ferencváros játékosai dinamikusabbak, gyorsabbak voltak, a gólt követően viszont a kombinatí­v játék erőltetése helyett sokszor felesleges előreí­velgetésekkel próbálkoztak.

A szünet 26 perces lett, a rendőrség és a játékoskijárónál álldogáló Vágner László JB-elnök határozatára Fábián Mihály játékvezető úgy döntött, addig nem kezdik el a második félidőt, amí­g a hazai B-közép egy szektorral arrébb nem költözik a folyamatos dobálózás miatt. A hangosbemondó legalább húszszor szólí­totta fel a drukkereket a sportszerű szurkolásra, ám ők nem mozdultak, í­gy továbbra is „lőtávolban” maradt egymástól a két tábor.

A játékosok a pályán viszont mintha veszí­tettek volna lövőkedvükből, helyzet alig adódott a két kapu előtt, jobbára a középpályán zajlott a mérkőzés. Nem tudni, tudatosan-e, de a Ferencváros visszavett a tempóból, a biztonság megőrzésére törekedett, s bár a párharcok zömét a zöld-fehérek nyerték meg, és a vége előtt néhány perccel kapufát is lőttek, úgy látszott, Bobby Davison együttese kedd este csak annyit adott ki magából, ami az egygólos győzelem megszerzéséhez szükséges volt. A lila-fehérek becsülettel küzdöttek, Kiss János cserékkel próbált lendületet adni csapatának, ám a hazaiak erejéből veszélyes ellentámadások vezetésére ekkor sem futotta.

A szurkolók a lefújást követően néhány percig még szidták egymást a távolból, de a nagyobb balhé ekkor már elmaradt.

Üllői út: adósságmentes övezet

Lenullázta magát a Ferencváros, már ami a tartozásait illeti. A klub ugyanis kifizette az összesen majdnem kétmilliárd forintnyi adósság utolsó részletét is. Rieb György elnök és Nagy Szabolcs, az Advertum Kft. ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy a napokban aláí­rt szerződés értelmében a Ferencváros kiegyenlí­tette a korábban a ligával szemben fennálló 96.5 millió forintnyi hiteltartozását, s a kamatokkal együtt mintegy 114.5 millió forintot utalt a ligahiteleket állami garancia mellett átvállaló kft. számlájára. Hogy mekkora volt a tényleges pénzmozgás, arról a felek nem számoltak be, ám ezzel a tranzakcióval a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető zrt.-nek már egy fillérnyi köztartozása sincs. Az adósság kifizetése után a klubnak 500 millió forintja maradt.

(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)