2009.IV.11. Szolnoki MÁV – Ferencváros: 0-3

Lipcsei Péter is részese volt a Fradi sima győzelmének

Az első félidőben Robertson szerzett vezetést a vendégeknek, amit a 41. percben az angol csatár megduplázott, majd hatalmas verekedés tört ki a ferencvárosi szurkolók és a biztonságiak között, emiatt öt percet állt a játék. A szünet után Ferenczi István is eredményes volt, könnyedén nyert az Fradi.

Előzmények:

A Ferencváros elsőre megkapta az NB I-es induláshoz szükséges licenszet az MLSZ-től, í­gy amennyiben csapatunk a papí­rformának megfelelően a pályán megtartja vezető helyét, jövőre az élvonalban indulhatunk.

– Remek hí­rt kaptunk, ugyanis az illetékes bizottság elsőre megadta a Ferencvárosnak az élvonalbeli induláshoz elengedhetetlen licenszet. Külön köszönjük Gertner Zoltánnak, a klublicensz menedzsernek a felénk tanúsí­tott korrekt hozzáállását. Természetesen a döntésben elévülhetetlen érdemei vannak a tulajdonosi körnek, akik minden feltételt biztosí­tottak a nyugodt működéshez és tervezéshez, nagy öröm, hogy labdarúgóinknak valóban csak a futballal kell foglalkozniuk – mondta a 100%Fradinak Berki Krisztián, az FTC zRt. vezérigazgatója.

Nyilatkozatok:

„A Fradi meg fogja nyerni ezt a bajnokságot, feljut majd az NB I-be, ebben teljesen bizonyos vagyok. Minden szempontból kiemelkedik a Keleti csoportból, de az egész NB II-es mezőnyből is. Ezúttal nem történhet olyan meglepetés, hogy a Ferencváros idén is lemaradjon a feljutásról. Bár a rivális csapat edzője vagyok, én nem titkolom, hogy szurkolok a Fradinak, hogy kerüljenek fel, legyenek újra a csúcson. Ugyan most az a feladatom, hogy legyőzzük, mégis az a véleményem, hogy a magyar focinak most már égetően szüksége van egy jó és erős FTC-re” – nyilatkozta Vágó Attila a 100% Fradinak.

A mérkőzés:

Szolnoki MÁV – Ferencváros: 0-3 (0-2)
Szolnok – Tiszaligeti stadion, 5.000 néző, vezette: Szabó Zsolt (Szpisják, Medovarszki)

Szolnoki MÁV: Kövesfalvi – Molnár Z., Kőkuti, Szalai B., Antal (Zana 62.) – Belényesi, Germán, Kovrig (Kiss K. 60.), Mile – Kotula, Rebecsák (Freud 57.)
kispad: Rézsó, Kerényi, Balogh P., Tisza
vezetőedző: Vágó Attila

Ferencváros: Holczer – Lowton, Dragóner, Balog Z., R. Wolfe – Wedgbury (Abdi 76.), Ashmore, Morrison, Tóth B. (Lipcsei 71.) – Ferenczi (Pölöskey 71.), Robertson
kispad: Megyeri, Lamine, Márkus, Kamate
vezetőedző: Robert Davison

Gól: Robertson (36., 41.), Ferenczi (66.)
Sárga lap: Belényesi (25.), Kövesfalvi (36.), Zana (78.), Germán (89.) illetve Morrison (10.), R. Wolfe (25.), Robertson (64.)

A listavezető Ferencváros az 5. helyen álló Szolnok otthonába látogatott a labdarúgó NB II. 21. fordulójában. Rangadónak mégis nehezen nevezhetjük a mérkőzést, hiszen a fővárosiak a fordulót megelőzően 22 egységgel vezettek aktuális ellenfelük előtt. Érdemes megjegyezni, hogy a vendégeknél Ferenczi István is pályára lépett, akinek két héttel ezelőtt tört el az arccsontja.

Az első lehetőség mégis a hazaiak előtt adódott. A 4. percben történt ugyanis, hogy Belényesi 28 méterről megkí­nálta Holczer kapust, akinek gondot okozott a labda szögletre tolása.

A gól elmaradt, és az első negyedóra elteltével átvette a kezdeményezést a Fradi. Előbb a 17. percben Ferenczi estében tette a kapura Tóth Bence passzát, ám Kövesfalvi lábbal hárí­tott, majd három perccel később ismét e három játékos volt a főszereplő.

Tóth 20 méterről erős löketet küldött kapura egy szabadrúgást követően, a Szolnok portása maga elé ütötte a labdát, érkezett Ferenczi, aki három méterről a kapu fölé fejelte az ordí­tó ziccert.

Alárendelt szerepet azonban semmiképpen sem játszottak a hazaiak, kiegyenlí­tett volt a játék képe. A 30. percben Kotula remekül vette észre, hogy Holczer kinn áll a kapujából, í­gy 40 méterről kapura emelte a labdát, de a bal felső mellé lőtt.

Aztán a 34. percben megszerezte a vezetést a Fradi. Előbb Tóth Bence lövése után került szögletre a labda, majd Ashmore beadása került Robertson elé, aki közvetlen közelről a kapuba pofozta a labdát. Sőt hét perccel később ismét az angol játékos kapott egy labdát, amit tí­z méterről a hosszú sarokba lőtt. Így gyorsan kétgólos előnyre tett szert a Ferencváros.

Az első félidő azonban még tartogatott meglepetéseket. Tucatnyi FTC-drukker ugyanis verekedni kezdett, és megindultak a pálya irányába is, ahol harcba keveredtek a biztonsági emberekkel, Lipcsei Péter is odament, hogy megnyugtassa a szurkolókat. Öt perc szünet után folytatódott a játék.

A második félidőre lecsillapodtak az kedélyek, majd a 66. percben Wedgbury ment el remekül a jobb oldalon, középre tálalt, ahol érkezett Ferenczi, és öt méterről a bal felső sarokba bombázta a labdát.

A 73. percben aztán megtörtént az, amire a ferencvárosi szurkolók hét és fél hónapja várnak, ugyanis Tóth Bence helyett Lipcsei Péter lépett pályára. A Fradi középpályását hatalmas ováció fogadta.

A 86. percben Robertson megszerezhette volna harmadik gólját, de tí­z méterről a lécet találta telibe, í­gy az eredmény már nem változott, három góllal nyert az FTC.

Nyilatkozatok:

Bobby Davison: – Tudtam, hogy türelmesen kell majd játszanunk, mert masszí­v csapat a Szolnok. Ez be is igazolódott, de az elképzeléseinket jól valósí­tottuk meg. Jó, hogy már az első félidőben sikerült feltörni a hazai védelmet, majd a második gólunk után már valamivel könnyebb dolgunk volt. Ferenczit azért állí­tottam be, mert a csütörtöki orvosi vizsgálat rendben talált nála mindent, és edzésen is jól pörgött, í­gy értelemszerűen nem hagyhattam ki. Lipcseinél most jött el az az idő, amikor be lehetett vetni, példás edzésmunkát végzett, ezért került a keretbe, és mivel az eredmény is úgy alakult, be tudtam cserélni.

Vágó Attila: – Hat kezdő stabil kezdőjátékosunk hiányzott, ezt egy Fradi ellen senki nem engedheti meg magának, ezért is volt nagyjából sima a meccs. Nem azt mondom, hogyha mindenki játszik, megvertük volna a Ferencvárost, de talán szorosabb lehetett volna a végeredmény. Tudtuk, hogy Robertson és Ferenczi jól fejelnek, erre külön is készültünk, a védők jól is oldották ezt meg, hiszen fejjel most kevésbé voltak veszélyesek, igaz, máshogy viszont annál inkább, de ezekhez a mi buta hibáink is kellettek.

A nagy visszatérők meccse

Balhé a lelátón, nyugalom a pályán: a Fradi könnyedén verte meg a Szolnokot, s a meccsen pályára lépett a súlyos sérüléséből felépült Ferenczi István és Lipcsei Péter is.

A Ferencváros labdarúgócsapata búcsúzni utazott Szolnokra (is). A zöld-fehér együttes a harmadik, s minden bizonnyal utolsó idényét tölti a másodosztályú bajnokságban, ennek megfelelően ismét népes közönség előtt lépett pályára az Üllői úti legénység a Tisza-parti megyeszékhelyen.

A találkozón sima vendégsiker született, ám nem a gólok révén marad emlékezetes az összecsapás, hanem néhány tucat huligán miatt, akik az első félidő hajrájában betörtek a játéktérre, s verekedésbe keveredtek a biztonsági szolgálat tagjaival. A rendőrség kivezényelt egységeinek kellett helyreállí­taniuk a rendet, hogy folytatódhasson a játék.

De hogy azért a futballról is essen szó: talán még a ferencvárosi hí­vek is meglepődtek, amikor a találkozó előtti bemelegí­tés során meglátták kedvencüket, Ferenczi Istvánt a pályán mozgó labdarúgók között. Az Üllői útiak házi gólkirálya két héttel súlyos sérülése után játékra jelentkezett Bobby Davison vezetőedzőnél.

„Az az igazság, hogy csak addig maradtam ki az edzésmunkából, amí­g kórházi kezelésre szorultam. A héten már teljes intenzitással gyakoroltam együtt a csapattal, és csütörtökön jeleztem a mesternek, hogy bevethető állapotban vagyok, vállalom a játékot, ha úgy gondolja – felelte lapunk érdeklődésére a találkozó előtt a hórihorgas támadó. – Először még csupán a jövő héten akart pályára küldeni Bobby Davison, de amikor megjött az arcvédőm, és látta az edzésen, hogy semmi félelemérzet nincs bennem, meggondolta magát, és már most számí­tásba vett.”

Nos, hiába reménykedtek a szolnoki futballisták, hogy az arcvédő zavarni fogja a játékban a gólkirályjelöltet, a lelátóról úgy tűnt, Ferenczi István tudomást sem vett a maszkról. Az első félidőben ugyan még elhibázott egy hatalmas helyzetet, ám a másodikban nem kegyelmezett.

A szünet előtti rövid balhét követően a folytatásban szerencsére már csak játék volt a találkozón. A zöld-fehér drukkerek kedvenceikkel foglalkoztak, ünnepelték az újból pályára lépő Lipcsei Pétert is, s ez sokkal szimpatikusabb volt a többi jelenlévő néző számára, mint amikor a randalí­rozásban élték ki magukat.

Hetek óta követelik a ferencvárosi szurkolók, hogy Bobby Davison vezetőedző ha csereként is, de néhány percre adjon játéklehetőséget Lipcsei Péternek. A klub emblematikus játékosa augusztusi keresztszalag-szakadása után március végére teljesen felépült sérüléséből, legalábbis úgy érezte. Ugyanakkor a csapat angol vezetőedzője a szakmai stáb véleményét kikérve türelemre intette az 58-szoros válogatott középpályást, s külön erőnlétjaví­tó feladatokat állí­tott össze a korábbi csapatkapitánynak. Harag nincs a felek között, de Lipcsei Péter türelmetlen ifjoncként toporgott a pénteki kerethirdetéskor, s lám, a Szolnoki MÁV ellen a türelem végre meghozta gyümölcsét. Lipcsei Péter tizenhét percet tölthetett a pályán.

– Nagyon hosszú idő volt az életemben az a hét és fél hónap, mire visszatérhettem a pályára. Talán természetes, hogy úgy éreztem, a sérülésemből felépülve fizikailag már hetek óta bevethető állapotban vagyok, de tisztában voltam azzal, hogy a mérkőzéshiány miatt van lemaradásom is. Számunkra a Ligakupa már februárban befejeződött, és mivel edzőmeccseket a tavasszal nem játszunk, egyértelmű volt, hogy csak a bajnokikon lendülhetek játékba. Mint mostanában minden pénteken, ezúttal is izgatottan vártam a kerethirdetést, és végre tavaly augusztus óta először bekerültem a bajnokira készülő csapatba. Úgy vártam a szolnoki meccset, mint amikor először léptem pályára Fradi-szerelésben. Kellemes volt ez a mostani tizenhét perc, élveztem minden pillanatát, de azért remélem, legközelebb több időt kapok a mestertől.

(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)