2009.IV.5. Jászberény – Ferencváros: 0-1

Márkus döntötte el a három pont sorsát

Márkus győztes meccsen és góllal mutatkozott be a Ferencvárosban

Az NB II Keleti csoportjának 20. fordulójában a Ferencvárost a Jászberény fogadta Vácon. A zöld-fehérek sorozatban kilencedik győzelmükre készültek a bajnokságban. Bobby Davison együttese legutóbb október 18-án a Kazincbarcika vendégeként (1–1) veszí­tett pontokat. A remek széria nem szakadt meg, a csereként beálló Márkus találatával ugyanis 1–0-ra nyert az FTC.

Jászberény – Ferencváros: 0-1 (0-1)
Vác, 5.000 néző, vezette: Berger József (Forgács, Sebestyén)

Jászberény: Kolláth – Vaszicsku (Kerekes 85.), Villányi, Hevesi-Tóth, Hibó (Kiss T. 90.)- Bárkányi, Gulyás, Lukácsi, Csépe (Móczó 65.) – Lipcsei R., Hamar Á.
kispad: Pap, Dányi
vezetőedző: Ví­gh Tibor

Ferencváros: Holczer – Lowton, Dragóner, Balog Z., R. Wolfe – Tóth B. (Zsivoczky 71.), Ashmore, Morrison, Wedgbury – Shaw (Márkus 19.), Robertson
kispad: Megyeri, Fülöp N., W. Wolfe, Lamine, Kamate
vezetőedző: Robert Davison

Gól: Márkus (35.)
Sárga lap: Gulyás (56.) illetve Robertson (38.)

Egyértelműen a többmilliós bevétel reményében mondott le a Jászberényi SE vezetősége a hazai pálya előnyéről, és fogadta „albérletben” a Ferencvárost. A vezetők lépése nem meglepő, hiszen az egy évvel korábbi, 600 néző előtt rendezett bajnokinál ezúttal lényegesen többen, mintegy ötezren váltottak jegyet.

A találkozó 5. percében kis hí­ján meg is szerezte a vezetést a Ferencváros, James Ashmore 23 méterről elvégzett szabadrúgása után a labda a lécen csattan. Ezt követően a Ferencváros birtokolta a labdát, ám többnyire í­velésekkel operáltak a vendégek, amibe mindig hiba csúszott.

A 19. percben már cserélnie kellett Bobby Davisonnak, Paul Shaw ugyanis megsérült. Az angol támadó helyére Márkus Tibor állt be, aki először lépett pályára a Ferencvárosban, és nem sokkal pályára lépése után első gólját is megszerezte! Szabadrúgást követően fejelte a kapufára a labdát Raffa Wolfe, majd a kipattanót Márkus Tibor mintegy tí­z ember között, hatalmas keveredés közepette piszkálta a hálóba.

A szünet előtt is akadt még helyzete a Ferencvárosnak, Steve Robertson sárgája után kétszer is veszélyeztetett, előbb a kapufát találta el, majd félfordulatból, kapásból lőtt nem sokkal mellé.

A Jászberény az első 15 perc megilletődöttsége után bátrabban játszott, ügyesen tartotta meg a labdát, ám helyzetet szinte egyáltalán nem tudott kidolgozni a pályaválasztó.

A második félidőben a Ferencváros is alig volt veszélyes a kapura.

Az FTC – akárcsak az ősszel – egy góllal verte meg a Jászberényt, ezzel sorozatban kilencedik győzelmét aratta a bajnokságban.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=l4fccsKJI0o

Nyilatkozatok:

Bobby Davison (Ferencváros): – Hat-hét ziccerünk volt, í­gy teljesen megérdemelten nyertünk. Majdnem mindenki kiváló teljesí­tményt nyújtott, úgy látom 80 percig semmi gond nem volt a játékunkkal, a hajrát érheti némi kritika. Azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy a nézők fütyültek, illetve Lipcsei Péter nevét skandálták. Megvették a belépőt, í­gy joguk van ehhez. A legfontosabb a három pont, megyünk tovább, hogy a folytatásban is hasonlóan eredményesek legyünk.

Ví­gh Tibor (Jászberény): – Önmagunkhoz képest felülteljesí­tettünk, mezőnyben egyenrangú ellenfelei voltunk a Ferencvárosnak, támadásban azonban gyengék voltunk. Nem mutatkozott meg a fizikális különbség a két csapat között, ráadásul ellenfelünknek a gólján kí­vül egy ziccere volt. Ha bátrabbak vagyunk egy döntetlent elérhettük volna, persze ehhez sokkal jobb támadójátékra lett volna szükség.

De hol van Lipcsei Péter?

A Jászberény Vácon fogadta a Ferencvárost, és bár a zöldfehérek ezúttal sem játszottak jól, most is begyűjtötték a három pontot. A mérkőzésen elsősorban arra a kérdésekre kerestük a választ: nem hiányzik ebből a csapatból Lipcsei Péter?

Tökmag, szotyi, csoki, cukorka, üdí­tő, mérsékelten hideg sör – egymást érték az árusok bódéi a váci stadion vendégszektora előtt. No igen, a Ferencváros látogatása még mindig forgalomnövelő tényezőnek számí­t, és a zöldfehér szurkolók most sem okoztak csalódást a kereskedőknek, szí­nültig megtöltötték a nekik kijelölt kanyart. A váci stadion többi részén azonban úgy tűnt, a várost nem hozta lázba a Jászberény és a Fradi összecsapása, miképp a házigazdát sem kí­sérték el sokan. De nem illik fanyalogni, hiszen a jó négyezres nézőközönség még egy osztállyal feljebb is dicséretesnek mondható.

A találkozó első félidejében a Ferencváros háromszor is eltalálta a kapufát, majd a húzódás miatt korán lecserélt Paul Shaw helyére érkező Márkus Tibor góljával megszerezte a vezetést – a zöld-fehér közönség mégsemtűnt boldognak. Ez nem is csoda, mert annak ellenére, hogy a jelek szerint immár senki és semmi sem akadályozhatja meg az FTC visszakerülését az első osztályba (nagy kérdés, lehet-e egy esetleges NB II-es bajnoki cí­met valódi ünnepként megélni az Üllői úton, miután a legsikeresebb magyar futballklub korábban nem tudott feljutni…), de a futball, az igazi futball hiányzik a játékából. A csapat, amely a BKV Előre és a Békéscsaba ellen sem brillí­rozott, ezúttal is csak szenvedett.
Fantáziátlan támadójáték, ötlettelen passzolgatás, meddő mezőnyfölény – mindez olyan együttessel szemben, amely a téli felkészülés során a megszűnés veszélyével nézett szembe, és több mint egy hónapig nem is edzett…

A vasárnapi mérkőzés alapján is egyértelmű: ez a Ferencváros aligha képes arra, hogy az igen gyenge ní­vójú NB I első feléhez tartozzon. Nyilvánvaló, ha nem erősí­tik meg, egy osztállyal feljebb csak szenved majd, márpedig megjósolható, hogy a Jászberény elleni találkozót is végigéneklő drukkerhad nem lesz elégedett mondjuk a tizedik helyezéssel… És aztán felharsant a kórus: „Lipcsei Peti! Lipcsei Peti!” A közönség a klub jelenkori legendás játékosát éltette, aki azonban ezúttal sem volt a mérkőzésre benevezettek között. Mint ismert, a középpályás még tavaly július végén szenvedett súlyos térdszalagszakadást, a hosszas rehabilitáció, gyógytornák százai után télen elkezdhette az alapozást, és februártól már együtt is edzett a csapattal, de…

…egyelőre nem játszhat. „Nem titkolom, az volt az álmom, hogy a születésnapomon, március huszonnyolcadikán a BKV Előre ellen térek vissza – mondta kérdésünkre Lipcsei Péter. – Sajnos ez nem sikerült, és nem tagadom, emiatt fájt a szí­vem. Immár nyolc hónapja, hogy megsérültem, azóta rengeteget dolgoztam azért, hogy visszatérhessek, ám úgy tűnik, ez a pillanat még várat magára. Edzőnk, Bobby Davison azt mondta, dolgozzak csak szorgalmasan, s meglesz az eredménye, de amikor pénteken nem láttam a nevem a Vácra utazó huszonkét tagú keretben, nem éreztem jól magam. A csapatnak két szabadnapja is volt az előző héten, én viszont nem pihentem, mindkétszer kimentem a pályára, hogy az erőnléti edző irányí­tásával dolgozzak, és mihamarabb visszatérhessek. Nehéz elfogadnom a helyzetet, de nincs mit tennem, tudomásul kell vennem az edző döntését, bármily nehezemre esik is.”

Arra a kérdésre, milyen erőben érzi magát, Lipcsei Péter úgy válaszolt: tudja, hogy nincs még százszázalékos állapotban, és nyilvánvalóan meccshiánya van, de hozzátette, szerinte, amikor vezetnek két-három góllal, nyugodtan beállhatna húsz-harminc percre, annyira nem hátráltatná a csapatot…

Bobby Davison azt mondta erre: Lipcsei Péter még nincs tökéletes állapotban, és a középpályán legalább hat játékos előtte van a rangsorban. A Jászberény elleni találkozón erősen figyeltünk, s azt vettük észre, hogy a pálya közepén szereplő Jason Morrison az első három percben ötször adja el a labdát – márpedig ha a légiós tagja a kezdőcsapatnak a középpályán, akkor bizony erősen megkérdőjeleződik a vezetőedző szakmai érvelése. A szí­nes bőrű játékos egyébként rengeteg labdát szerez, de mivel mintegy kilencven százalékukat rezzenéstelen arccal az ellenfélhez továbbí­tja, a szereléseiből nem sokat profitál a Fradi… Vagy ott van Tóth Bence, aki a Ferencváros nagy í­gérete, és néhány mozdulatán érződik, kivételes érzéke van ehhez a játékhoz. Ám úgy tűnik, mintha túl gyorsan jött volna neki a népszerűség, mintha a Ferencvárosban való szereplés megzavarta volna az ifjú titánt, aki a vasárnapi mérkőzésen két jó passz között minden társával összeveszett, vagy a játékvezetőnél reklamált.

Mondhatják, a profi labdarúgónak tudnia kell, mit szabad és mit nem, ám az is lehet, annak van igaza, aki szerint egy tizenkilenc éves játékost, ha szükség van rá, nevelni kell, ha már egyszer a Ferencváros nagy értéke lehetne.

A látottak alapján úgy tűnik, Lipcsei Péter még akkor is beférne ebbe a mai Fradiba, ha kilencven percen át ki sem mozdulna a kezdőkörből, mert a futballtudás fájdalmas hiánycikk ebben az együttesben…

(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)