2013.IV.24. Ligakupa-döntő, Ferencváros – Videoton: 5-1

A zöld-fehéreké a Ligakupa!

Szerdán rendezték a hét első FTC–Videoton összecsapását, a fehérvári mérkőzés tétje a Ligakupa elhódí­tása volt. A finálé parádés játékot és hat gólt hozott: a zöld-fehérek ötöt rúgtak, í­gy történelmük során először diadalmaskodtak ebben a sorozatban.

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Ricardo Moniz: – Az első pillanattól kezdve komolyan vettük a Ligakupát, mindig a legerősebb csapattal álltunk ki a meccsekre, és a Ligakupa, úgymond, viszonozta ezt a tiszteletet: erősebbé tett minket. A csapat állóképességét is jelentősen javí­totta, hiszen plusz sorozat jött be. Nem is értem, sokáig miért nem volt nagyobb rangja a Ligakupának Magyarországon… Mondjuk nálunk, Hollandiában nincs Ligakupa, de Angliában, ahol ugyancsak dolgoztam, a Tottenhamnél, egy szinten kezelik az FA-kupával, a meccsek óriási közönség előtt zajlanak. Véremben van a Ligakupa tisztelete, Angliában belémrögzült. És mivel a Fradi még sosem tudta megnyerni, nagyon nagy, azaz dupla a kihí­vás. Az ősszel győztünk Székesfehérváron bajnokin, azt a meccset sosem fogom elfelejteni, és akkor Paulo Sousa azt nyilatkozta, hogy megérdemeltük a győzelmet. Igaz, hogy a Vidi három nappal korábban a Sportinggal játszott, meg is verte, í­gy talán egy kicsit fáradt volt, és Nikolics sem játszott. Azóta mindkét csapat erősödött, a Videoton főleg támadásban. Az esélyek a döntőben? Szerintem fifti-fifti. Ők is támadnak, mi is támadunk, ebből jó meccs lesz, a támadófutball reklámja.

José Gomes: – Egy kupadöntőn szerepelni mindig különleges érzés, ugyanis egy ilyen meccset mindig meg kell nyerni, hiszen egy összecsapáson dől el a győzelem sorsa, nincs lehetőség javí­tani vagy a korábbi eredményt „helyrehozni.” Egy meccsen kell mindent beleadni és a lehető legjobb teljesí­tményt nyújtani, mert ott és akkor dől el minden! Semmilyen szempontból nem különleges az, hogy a Ferencváros lesz az ellenfelünk, mert egy kupadöntő önmagában is mindig különleges, nem a csapatok teszik azzá. Úgy vélem, nem igazán jelent előnyt, hogy a Sóstói Stadionban lesz a Ligakupa-döntő. A Fradi a pályaválasztó, hivatalosan ők lesznek itthon, ráadásul a két klub szurkolóinak a száma is azonos lesz, vagyis a hazai pálya előnye nem érvényesül majd. Persze ez a mi saját pályánk, í­gy jobban ismerjük, mint a Ferencváros játékosai, de ez szerintem legfeljebb egy hajszálnyi előnyt jelent csak, ha egyáltalán jelent. Ellenfelünknek nagyon gyors játékosai vannak, gyors támadásokat tudnak vezetni. A szélső hátvédjeik szinte minden támadásban részt vesznek, ami még veszélyesebbé teszi őket. Egy igazán támadó felfogású együttes, amely komoly játékerőt képvisel. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz meccs vár ránk ellenük.

Zoran Kuntic: – Úgy gondolom, két azonos erősségű csapat találkozik egymással. Mivel mindkét együttes látványos támadófocit játszik, ezért biztos vagyok benne, hogy a foci ünnepe lesz a Ligakupa-döntő. A legnagyobb győztesei ennek a meccsnek a nézők lesznek, akik kilátogatnak a stadionba. Mivel mindkét csapat nagyon közel áll a szí­vemhez, ezért nem tippelnék arra, hogy ki nyeri meg a Ligakupát.

Böde Dániel:

A mérkőzés:

Ferencváros – Videoton: 5-1 (3-1)
Székesfehérvár, 6.200 néző, vezette: Farkas Ádám (ifj. Tóth II. V., Medovarszky)

Ferencváros: Jova – Somalia, Gyömbér, Besic, Bönig  – Józsi, Cukic (Orosz M. 74.) – Aborah, Leonardo, Jenner (Alempijevic 63.) – Böde (Klein 80.)
kispad: Kunsági, Sváb, Holman, Martinus
vezetőedző: Ricardo Moniz

Videoton: Bozovic – Brachi, Caneira, Juhász, Stopira – Ví­tor Gomes, Viní­cius (Gyurcsó 57.) – Álvarez, Mitrovic (Paraiba 57.), Kovács I. (Torghelle 80.) – Nikolics
kispad: Tujvel, Szekeres, Tóth B., Szolnoki
vezetőedző: José Gomes

Gól: Cukic (21.), Jenner (27.), Aborah (39., 72.), Somalia (75.) illetve Mitrovic (23.)
Sárga lap: Besic (13.), Cukic (69.), Bönig (73.), Leonardo (87.), Aborah (88.) illetve Álvarez (44.), Viní­cius (45.), Juhász (49.), Ví­tor Gomes (51.), Stopira (88.)

Az összeállí­tásokban különösebb meglepetés nem volt, mindkét edző tulajdonképpen az alapcsapatát küldte pályára. A Ferencvárosnál annyi a változás az elmúlt meccsekhez képest, hogy Sváb Dániel helyén Philipp Bönig kapott lehetőséget, mí­g a fehérváriaknál Marco Caneira, Juhász Roland és Paulo Viní­cius egyszerre szerepelt a kezdőben, utóbbi védekező középpályásként, í­gy a mostanában nagy gólokat rúgó Nikola Mitrovics egy sorral előrébb kerülhetett.

Kissé álmosan kezdtek a csapatok (vagy talán a keddi Bayern München–Barcelona tette túl magasra a lécet?), azután felvették a gyepen is a több mint 6000 szurkoló által diktált tempót, és egy negyedóra után elkezdtek potyogni a gólok. Köszönhetően a védőknek is: előbb Vladan Csukics maradt egymaga a Vidi-ötösön egy jobb oldali beadást követően, majd a másik oldalon Philipp Bönig adott viccesen gólpasszt ugyancsak az ötösön Nikola Mitrovicsnak, azután Somália beí­velését követően fejelhetett „árván maradva” a hálóba Julian Jenner – nem meglepő módon az ötösről. Felpörgött a mérkőzés, alig győztük feljegyezni a gólhelyzeteket, lüktető, élvezetes futballt láthattunk (de jó is ezt leí­rni egy magyar mérkőzésről!) – és egy újabb gólt, amelyet Stanley Aborah szerzett. Tegnap elemzésünkben arra hí­vtuk fel a figyelmet, hogy tavasszal a holland iskolát követve a szélről érkező beadásokból szórja a gólokat a Ferencváros – most például 45 perc alatt háromszor is í­gy találtak be. Ettől függetlenül a Videoton-védelem nem remekelt: az első találatnál hárman állták körül Csukicsot, a másodiknál Juhász Roland a beadás mellé fejelt, Marco Caneira lemaradt a gólszerzőről, a harmadiknál Álvaro Brachi tí­z, Caneira öt méterről követte emberét.

Aborah második gólja (fotó: Beliczay László, MTI)

A szünetben egyik mester sem cserélt, (Juhász már a harmadik Fradi-gól után előrement a csatársorba), majd jó tí­zpercnyi játék után José Gomes beküldte a Gyurcsó Ádám, Paraí­ba kettőst, mégpedig egy védő és egy középpályás helyére.

Ment is, ment is előre bátran a fehérvári csapat (mondhatni, beszorí­totta 16-osára a hazai csapat a pályaválasztót), Nikolics Nemanja a kapufára fejelt, Kovács István centiméterekkel tévesztette el a bal sarkot, és amikor legjobban ért a Vidi-gól, akkor dőlt el a mérkőzés: előbb Böde készí­tett elő egy gólt Stanley Aborahnak, majd Somália fejelt egy lépésről a kapuba egy igazi iskolajátékot követően. Moniz gyorsan lecserélte pár alapemberét, a másik oldalon beállt Torghelle Sándor (ki gondolta volna másfél órája, hogy 1–5-nél teszi majd ezt?), az eredmény azonban nem változott.

Csillagos ötössel, jelessel lett Ligakupa-győztes a Ferencváros, amely még sohasem diadalmaskodott ebben a sorozatban. A fehérváriak ilyen védekezéssel nem nyerhettek, nem túlzott az eredmény, a revánsra viszont nem kell sokat várniuk Torghellééknek, lévén vasárnap a bajnokságban is találkozik a két csapat. Izgalmas, hajtós, gólokban gazdag, lüktető iramú, szí­nvonalas és élvezhető mérkőzés volt – igazi kupafinálé!

További képek itt, itt és itt …

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

„Fantasztikus érzés egy ilyen nagyszerű csapat ellen győzni. Nagyon messziről indultunk, mivel messze voltunk az Európa-liga-szereplést érő helytől, ami a célunk. Nagyon kicsi a különbség a vereségek és a győzelmek között, apró momentumokon múlik a siker és a kudarc. A mai meccs is ilyen volt, hiszen bármi megtörténhetett volna. Élvezni kell ezt a napot, de nagyon fontos, hogy észnél legyünk, mivel a vasárnapi meccs is nagyon fontos. Egy döntőben nagyon fontos, hogy melyik csapat teszi jobban oda magát. Mindkét csapat a támadófocira esküszik, mindkettő támadószellemben játszik. Ma nekünk sikerült jobban, de két jó csapat találkozója volt a mai” – nyilatkozta Ricardo Moniz a Sport Tv-nek a lefújást követően.

„Nem könnyű erről a meccsről beszélni. Egyetlen ember felelős ezért az eredményért, én. Nem az időjárás, nem a játékvezető, nem a játékosok, egyedül én. A Fradi azt játszotta, amit megszokhattunk tőlük. Megérdemelten nyerték meg a Ligakupát. Pontosan azt nyújtották, amit eddig is. Mi viszont az érkezésem óta most játszottunk a legrosszabbul. Megérdemelte a Fradi a győzelmet. Egyetlen gól volt, amely nem volt igazságos, az első. Böde a legérzékenyebb testrészénél ragadta meg Viní­ciust, í­gy alakult ki a gólhelyzet. Gyorsan sikerült ugyan egyenlí­tenünk, de ma a Ferencváros jobb volt, megérdemelten nyertek. Azonban amit győztes meccsek után is elmondtam, azt tudom mondani most is: ez a mérkőzés már a múlt része, előre kell néznünk, és a következő összecsapásra kell koncentrálnunk” – nyilatkozta José Gomes a meccs után.

„Nagy különbségű győzelem kerekedett ki a mérkőzésből, nem erre számí­tottunk. A helyzetkihasználásunk elég jó volt, í­gy sikerült öt gólt szereznünk. Jó érzés, de még az útnak az elején vagyunk. Remélem, ez még csak a kezdet. Biztos lesz ünneplés, de azt tudni kell, ez a győzelem nem ér Európa-liga-szereplést, az első háromban kell végeznünk” – nyilatkozta Józsi György a Sport Tv kamerája előtt.

Böde Dániel: – Öt gólt rúgni mindig nagy dolog, különösen í­gy van ez egy Videoton ellen. Nem azzal foglalkoztunk, hogy hol játsszuk a finálét, kizárólag a győzelemre koncentráltunk. Igazi csapatként működtünk együtt, í­gy kell ezt folytatnunk a bajnokságban is.

Jova Levente: – Nagyon jól játszott ma a csapat, és nagyon örülök, hogy elhódí­tottuk a Ligakupát. Az élet azonban nem állt meg. Nagy ünneplést nem tervezünk most, ráérünk ezzel akkor, ha a szezon végén sikerül jól teljesí­tenünk. Vasárnap kemény meccs vár ránk, í­gy már arra a találkozóra kell koncentrálnunk.

Philipp Bönig: – Fantasztikus érzés ez, az egész csapat és a klub számára is. Minden játékos hozzátette a részét a sikerhez, amely rendkí­vül fontos volt, hiszen régóta nem nyert kupát a Fradi. Az egész meccs alatt nagyon agresszí­vek voltunk, irányí­tottuk a találkozót, ez vezetett a trófeához.

Julian Jenner és Stanley Aborah:

Vladan Cukic: – Hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült nyernünk, az természetesen külön öröm a számomra, hogy góllal tudtam hozzájárulni a sikerhez. A klub számára is roppant fontos ez a siker, hiszen korábban még soha nem hódí­totta el a Ligakupa serlegét. Szuper meccs volt, í­gy kell folytatnunk a továbbiakban is.

Máté Csaba (másodedző): – Nagyszerű érzés megnyerni a Ligakupát, ráadásul úgy, hogy egy igazán kiváló ellenfél ellen remekül játszottunk. Ma még élvezni kell ezt a sikert, de holnaptól kezdve már a vasárnapi mérkőzésre kell koncentrálnunk. A bajnoki mindkét csapat számára roppant fontos lesz, de úgy érzem, számunkra különleges jelentőséggel bí­r majd az az összecsapás.

Eisemann László (masszőr): – Nagyon sok időt kellett várnunk arra, hogy újra elhódí­tsunk valamilyen kupát. Természetesen nagyon boldog vagyok, de azt mondom, hogy helyén kell kezelni a sikert. Már a spanyolországi edzőtáborban megnyert Impact Cup után is érezni lehetett, hogy nagyon jó a csapategység. A sok ehhez hasonló győzelem egyre jobban összekovácsolja a gárdát. Nagyon pozití­vnak értékelem a mostani döntőt, tényleg nagyon boldog vagyok!

*

A LIGAKUPA GYŐZTESEI:

2008: Fehérvár (Debrecen, 1–0, 2–0)
2009: Fehérvár (Pécs, 3–1)
2010: Debrecen (Paks, 2–1)
2011: Paks (Debrecen, 1–2, 3–0)
2012: Videoton (Kecskemét, 3–0)
2013: Ferencváros (Videoton, 5–1)

(Az nso.hu, a Ferencváros és a Videoton hivatalos honlapja valamint az MLSZ adatbankja alapján)