Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyí­tékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szí­vet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süví­tett végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki cí­münket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki cí­met és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” cí­mén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki cí­met, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →