2013/14: Rajtra készen!?

Szombaton még biztos voltam abban, hogy a cí­m után csak felkiáltójelet fogok tenni. Azóta csak néhány nap telt el, megnyertük az utolsó felkészülési mérkőzésünket, vezetőedzőnk elégedetten nyugtázta az egész felkészülést, sőt be is jelentette, hogy még igazolni fogunk, mert hátul azért vannak gondok. Talán emiatt az apró kis megjegyzés miatt bizonytalanodtam el?

Tulajdonképpen igen, melyhez szorosan kötődik a mérkőzés utáni értékelése a mesternek, miszerint „védők nélkül hoztuk le ezt a találkozót”. Ez a mondat igen csak szí­ven ütött. A mester is érezhette kijelentésének súlyát, hiszen a másnapi Nemzeti Sportban már be is jelentette, hogy egy védő érkezése még várható. Ettől még nem nyugodtam meg, bár az is lehet, hogy a kezdődő gyomorideg már a bajnokság nyitányának szól csupán. Hiszen szombattól már nem lehet kényelmesen hátradőlni, a kávénkat szürcsölve pásztázni a Transfermarkt oldalait játékosok után kutakodva. Július 27-én, 19 órakor, Fassbindertől lopva a cí­met, „útjára indul a gyönyör”, melynek a végén vagy megszületik a 29. vagy megint egy álommal leszünk kevesebbek. Középút nincs. Eddig volt – de mára a szurkolók kitörölték a szótárból. A 28. óta pontosan 10 év telt el és olyan áhí­tattal várjuk az újabb bajnoki cí­münket, mint ahogy a britek várták a trónörökös születését. A brit trón várományosa megérkezett, vajon a Fradi 29. bajnoki cí­me is meg fog érkezni?

10 év nagy idő, már most vannak olyan szurkolók akik gyerekként, erősen markolászva apa kezét ünnepelték a Fradi utolsó bajnoki cí­mét a 2003/04-s bajnoki szezonban. Emlékeztek még?

bajnokcsapat: Szűcs L.; Balog Z., Bognár, Botis, Dragóner, Gera, Gyepes, Huszti, Jovic, Kapic, Károlyi, Kiss Gy., Kriston, Leandro, Lipcsei, Nógrádi, Penksa, Rósa, Sasu, Somorjai, Sowunmi, Szalai T., Szkukalek, Takács Á., Tököli, Vukmir, Zováth
edzők: Garami József (2003 ősz), Pintér Attila (2004 tavasz)

Hát persze, hogy emlékezünk! Aki még mindig kitart a Fradi mellett, az pontosan tudja mi is történt abban a bajnokságban, és annak is az utolsó fordulójában. Kellett hozzá egy nagy adag szerencse, de kellett hozzá a töretlen akarás és hit is, hiszen anélkül nem tudtunk volna kimászni abból a mély gödörből, melybe 2003. május 30-án zuhantunk. Akkor néhány hónap elegendő volt, de azóta nagyot változott a világ. 2006 is belerondí­tott, melyhez folyamatos bizonytalanság társult és bár voltak biztató pillanatok, ezeket simán megölte a lét/nem lét kérdése, a folyamatosan felettünk csapkodó szörny, mely arra várt, hogy a több mint száz éves dicsőséges múltunkkal együtt végleg elragadjon.

Az előző idényre azonban kezdett újra összeállni a három E-betű, mely tavaly megtette az első sikeres lépéseket. Anyagi stabilitás, új szakmai vezetés, és új stadion. És ez még akkor is igaz, ha a teljes igazság mindig a részletekben rejlik. Mert bár elkezdődött a pénzügyi „rehabilitáció”, de még messze a nullszaldó. Támogatók, segí­tők vannak, de igazán nagy multicég még nem állt a Fradi mögé. A szakmai vezetés teljesen új mentalitást hozott, de az első évben nem sikerült teljesí­teni a dobogós vagy nemzetközi szereplést érő helyezést. A stadion épí­tése elkezdődött, de közben nincs igazi otthonunk, bár ha figyelemmel kí­sérjük a profi épí­tkezés menetét és képzeletben felülünk a látványtervben megismert új Albert Stadion lelátójára, minden bizonnyal akkorát dobban a szí­vünk, hogy abba az egész világ beleremeg.

Remegjen is és tudassa mindenkivel, hogy kell nekünk ez a bajnoki cí­m! A Huszonkilencedik.

Kell, mert megérdemeljük, mert olyan utat jártunk be, mint a 19. század elején-közepén Kőrösi Csoma Sándor, aki gyalog indult megkeresni a magyarság gyökereit és bár nem érte el a végső célját, de megtaní­totta velünk, hogy „abbahagyni valamit, függetlenül attól, hogy már mennyit dolgoztunk rajta, annyit jelent, hogy megáll az élet: a halált jelenti. Ha tovább dolgozol, az annyit jelent, hogy előbbre haladsz.”

A tavalyi bajnokság után a Fradinál sem állt meg az élet. Nem zuhantunk össze, a nemzetközi szereplés elmaradása miatt nem kerestünk bűnbakot az edző személyében. A munka tovább folytatódott, jöttek új játékosok (és talán még jönni is fognak) és el is köszöntünk néhányuktól, akiktől Moniz többet várt, vagy nem illettek bele a stratégiába. Volt köztük váratlan és meglepő is, hiszen úgy nem hosszabbí­tottunk szerződést Svábbal és Kleinnel, hogy eddig csak balhátvédet igazoltunk Hí­dvégi személyében. Tudom, van szó arról is, hogy jön még egy középhátvéd Besic mellé, de szombaton már indul a bajnokság és egyenlőre csak várjuk a „nagy golyót”. Ráadásul néhányan sérültek is, igazi jobbhátvédünk továbbra sincs, pedig a Fradi történetében olyan kiváló játékosok töltötték be ezt a posztot, mint Rudas, Novák, Martos és Simon.

A pálya közepét idén is Józsinak és Cukicnak kell „uralni”, amit megbonthat a kölcsönből visszaérkező Busai, a több poszton is bevethető Alempijevic, de a felkészülési mérkőzések után az sem elképzelhetetlen, hogy Hí­dvégit is „feltolja” a mester, de a szurkolók nagyon szeretnék egyszer-kétszer Besicet is szűrő-irányí­tó középpályás szerepében látni, hiszen Leonardo sérülése miatt igazi „hatos (Lipcsei)-nyolcas (Nyilasi)-tí­zes (Lisztes)” játékos nélkül kell pályára lépnünk.

Támadó szekcióban megvagyunk, ott még variálási lehetősége is lesz a szakmai stábnak. Tuijp érkezésével reményeink szerint egy igazi „lesipuskás” csatárral erősödtünk és bár neki a felkészülési mérkőzéseken nem sikerült gólt szereznie, de bí­zunk benne, hogy éles helyzetekben kamatoztatni tudja majd képességeit (emlékezzünk, Böde Dani sem termelte eleinte a gólokat). Böde egy külön kategória, róla mindenki tud mindent, mégis, ha egyszer befordul, nincs olyan „úthenger” mely megtudja állí­tani. Kettőjüket a szélsőknek kell kiszolgálni, ahol szintén jól állunk: Somalia, Jenner a „régi motorosok”, Valpoort és talán Diallo új igazolásként vethetők be, növelve ezzel is a variációs lehetőségeket.

Samuel Beckett kiváló szí­nművében minden szereplő Godot-ra vár, mi pedig, akik zöld-fehérben látjuk a világot, Leonardo visszatérésében reménykedünk. Godot soha nem érkezik meg, de Leo két hónap és újra „cselkirályként” kergetheti őrületbe az ellenfél védőit. De addig több rangadón is túl leszünk, de ha minden jól alakul, akkor az első mérkőzéséhez hasonlóan, a derbin léphet újra pályára Leonardo.

A felkészülés során 7 mérkőzést játszottunk, a mérleg biztató (6 győzelem, 1 döntetlen, 19:7-s gólkülönbség), de ezekből túlzó következtetések nem szabad levonni. A csapat magja adott, de ahogy Moniz mester is utalt rá, hátul még lehetnek gondjaink. Főleg akkor, ha nem sikerül igazolnunk egy „méltó” társat Besic mellé, mert akkor nem csak a jobboldalon, de középen is „ideiglenes” megoldást kell választani. Néhány nappal ezelőtt Ricardo Moniz nem köntörfalazott, nem kereste a kibúvókat és elégedetten értékelte a felkészülést:

Remekül sikerült a felkészülés, összeállt a játékunk. Maradéktalanul elégedett vagyok a csapattal, bizakodva várhatjuk a Pécs ellen a bajnoki nyitányt.

Ezek után mi bajom van a kezdődő gyomorideggel? Tulajdonképpen semmi, mert ez velejárója a bajnoki rajtnak. Akkor sem volt másképpen amikor bajnokságot nyertünk, de akkor sem, mikor az NB II nyitányára készültünk. Mert nekünk a Ferencváros a minden, a benne rejlő erkölcs-erő-egyetértés adja a hitünket és történjen bármi is a világban, születhet itt bármennyi brit trónörökös, mi nem a Buckingham-palota kertjében felállí­tott állványon akarjuk tudatni a Ferencváros következő, huszonkilencedik bajnoki cí­mét, hanem az Üllői út 129. alatt. Az állvány már készül, tudjuk is mit akarunk tudatni a világgal, de a végső szignóért még keményen meg kell küzdenünk.

Minden Fradista érzi, hogy ami előttünk áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudjuk azt is, hogy lesz erőnk ehhez az úthoz.

Mert készen állunk a rajtra.