2023.X.5. EKL-csoportkör: Fiorentina – Ferencváros: 2-2

Két góllal is vezetett a Ferencváros Firenzében, de a vége döntetlen lett

Varga és Cissé góljával elhúzott a magyar bajnok, ám az elképesztően mozgalmas hajrában egyenlítettek az olaszok.

A labdarúgó Európa-konferencialiga F-csoportjának 2. fordulójában a Fiorentina otthonában 2–2-re végzett a Ferencváros, kétgólos magyar vezetés után. A csoport másik mérkőzésén a Genk két góllal megverte idegenben a Csukaricskit, de így is az FTC vezeti a négyest.

Nyilatkozatok:

A Fiorentina vezetőedzője, Vincenzo Italiano a Ferencváros elleni Ekl-csoportmeccs előtt beszélt csapata nehézségeiről, a lehetséges pihentetésről, Dejan Sztankovicsról és a vele való kapcsolatáról, valamint arról is, milyen állapotban vannak a játékosai. A sajtótájékoztatóról a Footbal Italia és a Sport Quotidiano is beszámolt.

„Nagyon fontos meccs vár ránk csütörtökön, hiszen ez lesz az első hazai mérkőzésünk a sorozatban. Az a célunk, hogy otthon tartsuk mindhárom pontot, de tiszteljük ellenfelünket, úgy futunk ki a pályára.”

„Lesznek változások, az biztos, kapusposzton például újra cserélek, ezúttal Christensen látja majd el a feladatot. Biraghi játéka kérdéses a védelemben, de javult a bokája, tegnap már teljes értékű edzésmunkát végzett, meglátjuk, játszik-e. Az biztos, jól jönne a játéka, mert a több játékosomnak is pihennie kell ebben az erőltetett menetben.”

„Néhány nap múlva újra bajnokit játszunk, csütörtökön az Ekl-ben szereplünk, pedig hétfőn még a bajnokságban voltunk érdekeltek. A Ferencváros egy nappal többet pihent, de nem hiszem, hogy ez döntő tényező lenne.”

„A Ferencváros erőssége a futballisták egyéni képességeiben rejlik, ezért nagyon oda kell figyelnünk hátul, ott igazán jelentős veszélyt jelenthetnek ránk.”

„Jól ismerem az ellenfél edzőjét, Sztankovicsot. Nagyszerű ember, akit tisztelek, ellenfélként többször találkoztunk egymással a pályán, ráadásul jó edző is, aki most jó helyen van” – mondta az olasz tréner.

A VÁROS, AMELY ÉLŐ MŰALKOTÁS. Firenze az olasz reneszánsz bölcsője, az opera szülőhazája, igazi ékszerdoboz, zsúfolásig értékes múzeumokkal, csodálatos utcákkal és terekkel, káprázatos építészeti kincsekkel. Firenzében az ember kicsit a múltban találhatja magát, az ókori rómaiak által létrehozott város a középkortól napjainkig fontos kereskedelmi és pénzügyi központnak számít, a helyi nevezetességek a világ minden tájáról mágnesként vonzzák a turistákat. A közel ezeréves Ponte Vecchio, az Öreg híd a világ egyik leghíresebb viaduktja, történelmét a mai napig megmaradt középkori műhelyek jelzik, melyekben kezdetben hentesek, cserzővargák és patkolókovácsok, majd az ezektől kevésbé zajos és bűzös aranyművesek használtak, és használnak ma is. A városban nem lehet úgy megtenni két utcasarkot, hogy ne botlanánk valamilyen szoborba, ami nem véletlen, a városhoz olyan hírességek neve köthető, mint a Medici család, Amerigo Vespucci, Sandro Botticelli, Michelangelo Buonarroti, Franco Zeffirelli, Guccio Gucci és még számos tudós, felfedező, művész – a látványosságokat nagy kihívás végigjárni.

Szívesen emlékszik az olaszországi évekre

A Ferencváros csütörtök este egy másik hírességet, a világszerte ismert firenzei futballcsapatot, a Fiorentinát próbálja két vállra fektetni. Dejan Sztankovics számára különös érzés lehetett Olaszországban landolni, a sors nagy rendező, a szerb tréner az Európa-konferencialiga első körében a szerb Csukaricski ellen (3–1) mutatkozzon be, a második fordulóban pedig pályafutása másik jelentősebb állomáshelyére térhetett vissza – Olaszországba!

A 45 esztendős edző karrierje során megfordult a Lazióban, legszebb éveit azonban az Inter Milanban töltötte, olyan világsztárok társaságában, mint Luís Figo, Esteban Cambiasso, Zlatan Ibrahimovic, Marco Materazzi vagy éppen Hernán Crespo. Azt is tudja, milyen érzés gólt lőni a Fiorentinának: 2007 januárjában, a Giuseppe Meazza Stadionban 3–1-re megnyert meccsen ő egyenlített a firenzeiek ellen – az akkori Inter-gólfelelős, a brazil Adriano gólpasszából.

„Nagyszerű időszakot töltöttem Olaszországban, mindig szívesen emlékszem majd azokra az időkre – mondta a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón lapunk kérdésére olasz nyelven Dejan Sztankovics. – Hosszú éveket húztam le Olaszországban, ezerkilencszáz-kilencvennyolctól gyakorlatilag itt éltem, leszámítva az időszakot, amikor a Crvena zvezda vezetőedzője voltam. Korai lenne arról beszélni, edzőként mit tudok átültetni a Ferencváros játékába, de ez a kevés mérkőzés is elég volt ahhoz, hogy lássam, a klubnál remek munka folyik, és remélhetőleg szép közös jövő előtt állunk. A magam részéről megtiszteltetés, hogy ezúttal a Serie A top öt csapatának egyikével mérhetjük össze erőnket.”

A mostani Fiorentina jobb, mint az elmúlt idényben

Korai a számolgatáshoz, a Ferencváros egy kör után a tabella élén áll, csakhogy csütörtök este a csoportkör alighanem (egyik) legnehezebb kilencven perce vár a magyar bajnokra. A Fiorentina szinte minden mutatóban, értékben, adatban a zöld-fehérek előtt jár, az ellenfélről Sztankovicsnak közelmúltbeli élménye is van, hiszen nem is olyan régen még a Sampdoria vezetőedzőjeként a Serie A-ban dolgozott.

„A Fiorentina is folyamatosan játssza a mérkőzéseket, jó erőben vannak játékosai – folytatta az FTC trénere, akit a Sampdoria kispadjára azért neveztek ki, hogy valamilyen csoda folytán bent tartsa a genovaiakat a legjobbak között, a küldetés azonban nem sikerült. – Nem szeretem a különböző összehasonlításokat, nem foglalkozom vele, mi történt, amikor legutóbb a Sampdoria vezetőedzőjeként öt nullás vereséget szenvedtem itt. Maradjunk annyiban, a Fiorentina komoly klub, gyors játékosokkal, egyértelműen felkészültebb, mint az elmúlt idényben. Sokat fejlődött, az új játékosai közül talán M’Bala Nzolát emelném ki. Erős, képes megtartani elöl a labdát, nehéz ellökni. Ő az a játékos, aki hiányzott a Fiorentina gépezetéből. Vele egyértelműen erősödött a firenzei csapat. És ott van Giacomo Bonaventura, aki remekül köti össze az egyes csapatrészeket. Egyre inkább összeszoknak, a keret zöme három éve együtt futballozik. De… Ne felejtsük el, a Ferencváros is nagy múltú klub, szervezettek vagyunk, megvan bennünk a kellő minőség. Fontos kilencven perc vár ránk, és ugyebár van egy mondás, miszerint a döntőket nem játszani, hanem megnyerni kell! Nem lesz könnyű dolgunk, kollégám, Vincenzo Italiano fantasztikus munkát végez Firenzében, és hát nem könnyű terep ez sem. De jó játékosokkal van körbevéve, sok a fiatal a keretben.”

Az orvoskonferencia miatt megteltek a város szállodái

A Ferencváros egyébként rendhagyó módon a mérkőzés előtti napon csupán az ebéd után indult útnak Firenzébe, a szakmai stáb délelőtt még a Népligetben tartott edzést a játékosoknak. Dibusz Dénes és társai az utolsó simítások elvégzését követően a repülőtérre buszoztak, a firenzei landolást követően pedig egyenesen az Artemio Franchi Stadionba mentek. A futballisták, ha edzésen nem is léptek az 1931-ben épült aréna gyepére, a talajjal és az atmoszférával azért így is ismerkedhettek. A vasbetonból épített létesítmény fő tartóeleme egy hetven (!) méter magas torony, amelynek alapja körül spirális lépcsők vezetnek a földszintről a toronyépület tetejére.

A Ferencvárosnál azonban a földön járnak, Sztankovics is tisztában van vele, a csütörtök esti mérkőzés esélyesei nem ők, hanem az olasz ellenfél.

„Jó mérkőzést szeretnénk játszani. Erős a csoportunk, Európa-liga-szintű, de akár Bajnokok Ligája-szintű ellenfeleink vannak. Két hónapja dolgozunk együtt, és a jelek szerint működik a kémia. Egyelőre rövid ideje vagyunk együtt, egy öltözőt és a csapat taktikáját nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Hosszú út előtt állunk. Hálás vagyok a Ferencvárosnak, hogy vezetőedzőként újra itt lehetek az európai porondon.”

A csapat az estét a stadiontól mintegy hetven kilométerre fekvő Arezzo városában töltötte, miután a firenzei szállodák mindegyikére ki lehetett akasztani a „megtelt” táblát. A városban turistákból egyébként sincs hiány, ám a héten a környéken megrendezendő orvosi világtalálkozó és konferencia miatt a megszokottnál jóval többen vannak a városban.

Ha hinni lehet a híreknek, csütörtök este az Artemio Franchi Stadionban is sokan lesznek, huszonöt-harmincezren lehetnek a lelátókon – köztük kétezer magyar drukkerrel.

A mérkőzés:

Európa Konferencialiga, F-csoport, 2. forduló:

Fiorentina — Ferencváros: 2-2 (0-1)
Firenze, Artemio Franchi Stadion, 21:00. ~28.000 néző.
Vezette: Daniel Schlager (asszisztensek: Dietz, Waschitzki; tartalékjv.: Reichel; VAR: Sören Storks; VAR asszisztens: Schröder – németek)

Fiorentina: Terracciano — Kayode, Martínez Quarta, Ranieri, Biraghi (Parisi, 46.) — Maxime Lopez (Arthur Melo, 58.), Mandragora (Barák, 58.) — Nicolás González, Bonaventura (Ikoné, 79.), Sottil (Kouamé, 58.) — Beltrán
kispad: Martinelli, Milenkovic, Infantino, Duncan, Comuzzo, Amatucci, Brekalo
vezetőedző: Vincenzo Italiano

Ferencváros: Dibusz — Makreckis, S. Mmaee, Cissé, Ramírez — Sigér, Abu Fani (Besic, 67.) — Zachariassen (Abena, 88.), Ben Romdhane (Owusu, 67.), Marquinhos (Civic, 82.) — Varga B. (Pesic, 82.)
kispad: Varga Á., Radnóti, Botka, Pászka, Katona B., Lisztes
vezetőedző: Dejan Stankovic

Gól: Barák (66.), Ikoné (90+3.) illetve Varga B. (25.), Cissé (50.)
Sárga lap: Nicolás González (86.), Vincenzo Italiano (90+5.) illetve Sigér (23.), S. Mmaee (55.), Varga B. (57.), Ben Romdhane (66.), Dibusz (70.), Nenad Sakic (90+1.)

Firenze belvárosát ellepték a Ferencváros szurkolói. Noha a városban van elég látványosság, turisták a világ minden tájáról érkeznek ide, a fekete egyenpólóba öltözött drukkerek látványa volt a leginkább feltűnő. Kora délután már több százan vonultak az utcákon, a helyiek és a bámészkodó turisták az út szélére húzódva nézték, fotózták őket. A Dóm környékén kávézgatók sokáig csak forgatták a fejüket, honnan szűrődik be a térre az átlagosnál nagyobb zaj, ám amikor a majd’ száz méter magas, gigantikus méretű épület mögül előbukkant a magyar sereg, egy pillanatra mintha mindenkinek kihagyott volna a pulzusa – a kávéscsészéiket letették, az olasz sütemények majszolását abbahagyták. A fekete pólós szurkolók azonban békésen vonultak, és már két órával a kezdés előtt megérkeztek az Artemio Franchi Stadionba.

S ha már a stadion és a környék…

Firenze különleges hely, s bár errefelé sokféle ember jár, arra azért nem gondoltunk, hogy a legendás arénától kétutcányira egy cowboy lóháton rendeli meg a kávéját… Szürreális jelenet volt, még akkor is, ha a város tele van történelmi épületekkel, és maga a stadion is lassan százéves. A nem éppen ultramodern létesítményben először másfél órával a kezdő sípszó előtt eresztette ki a majd’ kétezres zöld-fehér tábor a hangját, az olaszokat kevésbé hozta lázba a harmadik számú európai kupasorozat. Ők a Juventus, az AC Milan, az Internazionale elleni meccsekhez vannak szokva, a helyiek azt is rebesgették, hogy Vincenzo Italiano vezetőedző a hétvégi, Napoli elleni bajnoki miatt pihenteti néhány kulcs­emberét.

Nos, nem tette!

A legutóbbi kezdőcsapatán változtatott ugyan, sőt már a kezdés előtt is váltásra kényszerült, ugyanis a bemelegítés alatt a dán válogatott kapus, Oliver Christensen is megsérült – helyére a rutinos Pietro Terracciano ugrott be –, ám hogy a Fiorentina szakvezetője komolyan vette a csütörtök esti összecsapást, bizonyította, hogy az olasz válogatott Giacomo Bonaventura ugyanúgy a pályán volt, mint a 30 millió eurót érő,  argentin válogatott Nicolás González.

Erősen is kezdett a Fiorentina.

A lilák egyértelműen magukhoz ragadták a kezdeményezést, többet birtokolták a labdát és az első húsz percben lehetőségeik is voltak. A kezdeti megilletődöttség után azonban a Fradi egyre magabiztosabban járatta a labdát, és a hazaiak nem tudtak mit kezdeni a korszerű, gyors ellenakciókkal. Előbb Marquinhos szerezhetett volna gólt, ha közeli lövését követően nem vetődik bele Michael Kayode a labda útjába (alighanem a jobb alsó sarokban kötött volna ki), majd jött – ki más, mint… – Varga Barnabás!

A magyar bajnokcsapat mesteri jobb oldali akciót vezetett, Kristoffer Zachariassen ütemváltással becsapta a védőjét, a beinduló Mohamed Ben Romdan remek ütemben lépett be a védők mögé, centerezését követően pedig Varga Barnabás olyan magabiztossággal lőtte a labdát a jobb sarokba, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A csatár a tizenhetedik ferencvárosi tétmérkőzésén a tizenhetedik gólját szerezte – elképesztő mutató ez.

Hátul volt dolguk a ferencvárosi védőknek, a bal oldalon dél-amerikai csata alakult ki, az ecuadori Cristian Ramírez állandó harcban állt az argentin Nicolás Gonzálezzel, a hazaiak pedig egyre több távoli lövéssel próbálkoztak, az FTC játékosai közül azonban mindig akadt valaki, aki a labda útjába ugrott, vetődött, csúszott. Egy pillanatra sem lehetett kihagyni, a figyelem nem lankadhatott, hiszen az olasz támadók rögtön felgyorsítottak, Giacomo Bonaventura pedig próbálta megtalálni labdáival a szűk folyosót az elöl álló társai irányába. Ekkor kifejezetten statikusnak tűnt a hazaiak játéka, a támadóik sokszor háttal a kapunak, a védők ölébe beleülve várták a labdát, és ha nagy nehezen sikerült is kapura fordulniuk, Dibusz Dénes a helyén volt. A szünet előtti percekben néhány keményebb összecsapást is láthattak a nézők, az ápolások miatt többször is meg kellett szakítani a játékot – a félidei pihenő a legjobbkor jött a Ferencvárosnak.

A szünet után alig indult útjára a labda, máris Varga Barnabás buktatásáért ítélt (volna) tizenegyest a játékvezető, amit a VAR „közbenjárására” érvénytelenített, ám így is jött az újabb ferencvárosi gól. Miközben a vendégtáborban már javában égtek a görögtüzek és lobogott a több tucatnyi zöld-fehér zászló, Mohamed Abu Fani szögletét követően Ibrahim Cissé fejelt a léc segítségével a kapuba, sőt ezután is sorra követték egymást a ferencvárosi támadások, gólszerzési lehetőségek.

Mohamed Ben Romdan ziccerben a kapufát találta telibe, Cristian Ramírez távolról életerős lövéssel tesztelte a hazai kapust, a lelátón pedig fel is harsant az első füttyszó, és Vincenzo Italiano vezetőedző is megunta a tétlenséget, rögtön hármat is cserélt. Mindent egy lapra feltéve próbált támadni a Fiorentina, a játék egyértelműen áttevődött a ferencvárosi térfélre, és viszonylag gyorsan jött is a hazai szépítés.

A csereként beküldött cseh csatár, Antonín Barák kihasználta magasságát, és a nála jóval alacsonyabb Cristian Ramírez szorításában a kapu bal oldalába fejelte a labdát, innentől nem volt kérdés, hogy kőkemény utolsó huszonöt perc vár a Ferencvárosra. A magyar csapat játékosai elkezdték húzni az időt, idegőrlő időszak volt ez, a másodpercek ólomszárnyakon „repültek”, és az olasz szurkolótábor is új erőre kapott, egyre hangosabban tapsolt és énekelt. A Fradi szakmai stábja némi frissességet Owusu Kwabena és Muhamed Besic pályára vezénylésével próbált a játékba vinni, s próbálta valahogy kihúzni a meccs végéig a vendégcsapat (először egy hazai lesgól megdermesztett mindenkit, aki az FTC-sikerért szurkolt), s közel is volt ahhoz, hogy óriási bravúrt elérve legyőzze idegenben az elmúlt évi Európa-konferencialiga-döntős Fiorentinát.

Nem sikerült – az olaszok a hosszabbításban egyenlítettek..

A magyar bajnok legközelebb a belga Genk otthonába látogat a csoportkör harmadik fordulójában.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=onSOI2GQoGU

A CSOPORT ÁLLÁSA

1. FERENCVÁROS	2	1	1	–	5–3	+2	4
2. KRC Genk	2	1	1	–	4–2	+2	4
3. Fiorentina	2	–	2	–	4–4	0	2
4. Cukaricki	2	–	–	2	1–5	–4	0

A csoport másik mérkőzésén: Cukaricki (szerb)–KRC Genk (belga) 0–2

Győzelemre vezette a Genket az exfradista Joseph Paintsil. Húsz perc leforgása alatt elvarrta a szálakat a Genk a Ferencvárost is felvonultató F-csoport másik mérkőzésén a Csukaricski vendégeként Leszkovacban. A találkozó hőse Fiola Attila régi ismerőse, a Fradit 2017–2018-ban erősítő Joseph Paintsil volt, aki a 10. percben gólpasszt adott Bryan Heynennek, majd a 21.-ben ő maga szerzett gól tizenegyesből. Innen nem volt visszaút a szerb együttesnek, a Genk pedig két forduló után veretlen – és a következő játéknapon az FTC-t fogadja.

További képek: Farkas Zsolt, fradi.hu, nso.hu, Sportfotók

Nyilatkozatok:

A Ferencvárost mindössze néhány perc választotta el az igazi bravúr elérésétől, a hétperces ráadásból mindössze négyet kellett volna még kibírnia, ám az is igaz, az olasz élcsapat a találkozó utolsó periódusában akkora nyomás alá helyzete a magyar bajnokot, hogy az idegenbeli bravúrhoz jókora szerencse (is) kellett volna.

A Ferencvárost így is dicséret illeti, játékosai egytől egyig nagyot harcoltak, Firenzében több kiemelkedő teljesítmény is volt a csapatban. Varga Barnabás a tizenhetedik ferencvárosi tétmérkőzésén a tizenhetedik (!) gólját szerezte, Mohamed Ben Romdan egyik, ha nem a legjobb meccsét játszotta zöld-fehérben, a belső védő Ibrahim Cissé pedig nem csak hátul állta a sarat, a második gólt ő fejelte a Fiorentina kapujába.

A lefújást követően Dejan Sztankovics vezetőedző a tőle megszokott szenvedélyességgel rántotta föl a gyepre rogyó futballistákat, látszott rajta, noha bántja az elszalasztott lehetőség, mégis inkább sikerként könyvelné el az olasz együttes otthonában elért 2–2-es döntetlent.

Feltettük neki a kérdést: milyen érzés szomorkodni egy Fiorentina otthonában elért döntetlent követően?!

„Nem vagyok szomorú! – mondta a lefújást követő sajtótájékoztatón Dejan Sztankovics, a Ferencváros 45 esztendős szerb vezetőedzője. – Nem kesergek, sőt! Büszke vagyok a csapatra, a játékosokra. Hatvanöt percig a mi akaratunk érvényesült a pályán, remekül működött, amit elterveztünk. Lehetett volna győzni? Igen! Lehetett volna jobban játszani? Igen! Mégis úgy gondolom, remek eredményt értünk el. A csoportban ez a mostani plusz pont a részünkről.”

A vezetőedző kérdés kapcsán Mohamed Ben Romdan teljesítményére is kitért, véleménye szerint is remek napot fogott ki, az ő remek játéka is kellett a Ferencváros pontszerzéséhez.

Megvolt az esély a harmadik gól megszerzésére, a végső döfés azonban elmaradt, a 93. percben pedig egyenlített a Fiorentina.

„Tényleg nem bánok semmit. Valóban megszerezhettük volna a harmadik gólunkat, eldönthettük volna a mérkőzést, ám a lefújás előtti pillanatokban mi is ugyanúgy kaphattunk volna gólt. Rendkívül erős Fiorentina otthonában játszottunk döntetlent, a Serie A legjobb három csapata közé sorolom őket. A szurkolóinknak nagy köszönetet szeretnék mondani, elképesztő, hogy ilyen sokan elkísértek bennünket.”

„Egy pontot érdemeltünk, többet nem! – nyilatkozta a meccset követő sajtótájékoztatón az olaszok vezetőedzője. – A Ferencváros megérdemelten vezetett, kifejezetten jól futballozott, az utolsó fél órában azonban a mi akaratunk érvényesült, sőt, talán meg is nyerhettük volna a találkozót. A cserék ezen a napon jól szálltak be, gyakorlatilag nekik köszönhetjük az egyenlítést.”

A tréner arra is kitért, hogy lassú volt a játékuk, nem tudták kihasználni a széleken lévő gyors labdarúgóikat, ellentétben a Ferencvárossal. Voltak olyan játékosaik, akik kevés lehetőséget kaptak eddig, ám most jól futballoztak. Olasz újságírók arra is rákérdeztek, mi a véleménye a sok gyenge teljesítményről, erre Vincenzo Italiano úgy reagált, mindezt ő is látta, valóban volt, aki gyengébb napot fogott ki, de nem gondolja úgy, hogy bárki is eljátszotta volna az esélyét nála.

„A hétvégén a Napoli otthonába látogatunk, jó lett volna pihentetni néhány kulcsjátékost, ám a mérkőzés nem tette lehetővé.”

„Az első félidőben kifejezetten jól játszottunk, nagyon jó meccstervet talált ki az edző. Később kétgólos előnyben elfáradtunk kicsit, de hát mégiscsak a Fiorentinával játszottunk. Készültünk azokra a szituációkra, amikor le tudjuk őket kontrázni, ez össze is jött, megvoltak a lehetőségek. Mindig van egy kis hiányérzet, amikor kétgólos előnyről nem jön össze a győzelem. Előzetesen aláírtuk volna az ikszet, de utólag kicsit csalódott vagyok” – mondta Varga Barnabás.  

„Tudtuk, hogy a Fiorentina magasan le fog támadni, így tudatosan játszottunk arra, hogy felrugdosom a labdákat Varga Barnabásnak, ez be is jött. Azt gondolom, hogy hatvan percig nagyon jól nézett ki a játék, felvettük a versenyt a Serie A egyik legjobb csapatával. Azt a vezetőedzőnk is elmondta, hogy az az intenzitás, amit az elejétől beletettünk, valószínűleg kilencven percig nem fog menni, ez így is lett. A végén bármi lehetett volna, több lövést is csak szemmel védtem…” – értékelt Dibusz Dénes.

Ekl: Sztankovics majdnem bosszút állt, felismerhetetlen Fiorentina – sajtóvisszhang

A La Gazzetta dello Sport őrült Fiorentináról ír a főcímében, kiemelve, hogy kétgólos hátrányból egyenlített, majd kis híján győzött is az olasz csapat. A cikk azzal indít, hogy az első félidőben nagyon rosszul játszottak a hazaiak és a két cserejátékos, Antonín Barák és Jonathan Ikoné egy-egy gólja kellett ahhoz, hogy a második félidőben döntetlenre mentsék a Ferencváros elleni Ekl-meccset. A lap internetes oldalán található tudósítás kiemeli, hogy Dejan Sztankovics, az FTC vezetőedzője  legutóbb, idén áprilisban, 5–0-s vereséggel távozott az Artemio Franchi Stadionból a Sampdoria vezetőedzőjeként, most viszont majdnem bosszút állt.

„A Fiorentina a meccs nagy részében felismerhetetlen volt, aztán viszont képes volt kiegyenlíteni a sorozatban a 11. győzelme felé közelítő Ferencváros abszolút megérdemelt, kétgólos előnyét” – írja a gazzetta.it.

A Tuttosport.com a címében Ikoné ráadásban szerzett gólját helyezi fókuszba, amivel sikerült egyenlíteni a Fiorentinának  a Ferencváros ellen. A beszámoló pedig azzal kezdődik, hogy az előző idényben döntőt játszó olasz csapat két meccs utáni is győzelem nélkül, két 2–2-es döntetlent követően két ponttal áll Ekl-csoportjában. A cikk szerint a Fiorentina az első félidőben nagyon pontatlan volt a támadójátékban, így a Ferencváros úgy is előnybe tudott kerülni az első félidőben, hogy nem volt sok helyzete. A második félidő aztán keményen indult hazai szempontból, hiszen Ibrahim Cissé fejese után már 2–0-s hátrányban volt Vincenzo Italiano csapata.

„A Fiorentinának azonban sikerült felemelnie a fejét, a 67. percben Barák fejesével szépített, majd Nico González érvénytelenített gólja után Ikoné a 93. percben egyenlített” – írja a Tuttosport.

A Corriere dello Sport .it összefoglalója azzal kezdődik, hogy bár a Fiorentina hagyta ki a meccs első helyzetét Giacomo Bonaventura révén, az első félidőben Varga Barnabás góljával mégis a Ferencváros szerezte meg a vezetést.

„A második félidőben pedig hiába vártuk a Fiorentinától, hogy reagáljon a gólra, ehelyett a Ferencváros megduplázta az előnyét” – fogalmaz a tudósító, majd a mérkőzés további helyzeteivel folytatja, azt is kiemelve, hogy az egyenlítés után, Nico González 95. percben leadott lövésénél még a 3–2-es győzelemhez is közel állt.

A Corriere dello Sport külön cikkben foglalkozott a Firenzébe érkező kétezer ferencvárosi szurkolóval is, hangsúlyozva, hogy végig rendőri ellenőrzés mellett közlekedtek a városban, atrocitás nem történt.

A La Nazione értékelése azzal foglalkozik, hogy a Ferencváros ötven percig abszolút felülmúlta a katasztrofálisan kezdő Fiorentinát, amely 0–2-nél kezdett felébredni a rémálomból. A jól sikerült hazai cserékkel varázsütésre megváltozott a csapat játéka és bár az egyenlítés után a hajrában a győzelemre is volt esélye a Fiorentinának, összességében igazságos döntetlen született.

„A violák ezzel életben tartották továbbjutási reményeiket, de két döntetlent követően már csak győzelmek jöhetnek” – írja a lanazione.it.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, az UEFA, a Ferencváros és a Fiorentina hivatalos honlapja alapján)