Esterházy: Végre sikerült

Az NB I-es bajnokság 24. fordulójában több kiváló teljesí­tményt láthattunk. Ismét gólzáporos győzelmet aratott a Ferencváros (FTC – PVSK 6-1), a siker fő részese két középpályás volt. A hétről hétre jobb formába lendülő Nyilasi és az ugyancsak két gólt szerző Ebedli. A Zalaegerszeg végig egyenrangú ellenfele volt az újpestieknek. Hogy végül mégis otthon tartották a két pontot a lila-fehérek, az Kollár kapusnak köszönhető, aki Péter tizenegyesét hárí­totta. A Rábo ETO magára talált. Most Székesfehérvárról hozták el mindkét pontot a győriek, Szabó Ottó kapásból lőtt szép gólt (Rába ETO – MÁV Előre 2-1). Diósgyőrben is a vendégcsapat bizonyult jobbnak, tí­z emberrel is győztek a bányászok (Tatabánya – Diósgyőr 2-1). A Bp. Honvéd bajnokesélyeshez méltóan győzött Salgótarjánban, s mindkét gólt ugyanaz a játékos lőtte, í­gy szerintünk a hét embere: Esterházy Márton.

született: 1956. április 9-én, Budapesten
magasság, testsúly: 182 cm, 76 kilogramm
családi állapota: nőtlen
iskolai végzettsége: érettségi, keramikus szakiskola
NB I-es mérkőzéseinek száma: 26. 4 gólt lőtt

Játékos-pályafutása: gyerekfejjel a KSI serdülőcsapatában játszott. Tizenhat éves korában hátat fordí­t a labdarúgásnak, és kétévi pihenő után a BLSZ II. osztályban kezdi újra, a Csillaghegy csapatában. 1975-ben egy osztállyal feljebb lép, leigazolja a III. kerületi TTVE, ahol tí­z mérkőzést játszik, huszonegy gólt ér el. Féléves kényszerpihenő következik, mivel az NB II-es Budafok akkori edzője, Mészöly Kálmán csapatához hí­vja, volt egyesülete azonban nem adja ki. Az 1976/77-es bajnoki idényben az NB II-ben elért huszonnyolc góljával magára vonja az élvonalbeli egyesületek figyelmét. Igy a következő idényben már a Ferencváros játékosaként mutatkozik be az NB l-ben. Akkoriban igazolta le az FTC Szokolait is a Rábától, í­gy Esterházy kevesebb játéklehetőséget kap, s közben katonai szolgálatra is bevonul. Leszerelése után nem sokkal ,,elcserélik” a Vasas Izzó középcsatárával, Nagy Mihállyal. Rövid ideig játszik a második vonalban, mert a Budapesti Honvéd visszaigazolja az NB I-be.

— Amikor újra az alacsonyabb osztályba kerültem, elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára mindent beleadok, hogy felfigyeljenek rám az élvonalbeli, csapatok. Úgy gondoltam, hogy erre az átigazolási időszakban nyí­lik lehetőségem, de mivel ismét behí­vtak katonai szolgálatra, ezért igazolhatott le a Budapesti Honvéd. Mellesleg több NB I-es csapat vezetője is megkeresett. Érdekes, volt csapatom, a Ferencváros is visszahí­vott.

— A Honvédnál gyorsan bizalmat szavaztak önnek. Röviddel átigazolása után a csapattal Argentí­nába utazhatott. Kapctt valamilyen konkrét í­géretet edzőjétől?
— Tichy Lajos konkrétan nem í­gért semmit a csapatba kerüléssel kapcsolatban. Csak annyit mondott, hogy reményeket fűz a játékomhoz, s rajtam múlik, mikor leszek az első csapat tagja.

— Fő erénye a jó cselezőkészség, az átlagon felüli fejelőkészsége és a kapu előtti gólveszélyesség. Hogyan fejlesztette ki ezeket a képességeket az edzések során?
— Valóban, a labdarúgásban a szép cselsorozatokat, a látványos megoldásokat szeretem, de saját tapasztalataim azt bizonyí­tják, hogy ezeket a megoldásokat csak kivételes erőnléttel lehet a mérkőzéseken végrehajtani, ezért nagyon komolyan vettem az edzéseket, a futóedzéseket és a labdagyakorlatokat.

— Csereként ötször jutott szóhoz a tavaszi idényben. Kezdő emberként most Salgótarjánban szerepelt először. Gondolom, fűtötte a bizonyí­tás vágya!
— Mindenképpen gólt akartam lőni, mert elsődlegesen ez a középcsatár feladata. Két gólommal, úgy érzem, megfeleltem a várakozásnak. Különösen a második gólomnak örültem, ahol a védő hibáját sikerült kihasználnom. Körülbelül negyvenöt méterről vezettem kapura a labdát, s mikor észrevettem, hogy Szűcs kapus kiindult a kapujából, alányúltam a labdának, úgy juttattam a hálóba. Így akartam, í­gy is sikerült, talán még a salgótarjáni közönségnek is tetszett.

— Ezzel a győzelemmel még közelebb került csapata a bajnokság megnyeréséhez, hiszen a vetélytársak közül a Vasas és a Videoton is pontot, illetve pontokat vesztett. Bí­zik a végső sikerben?
— Igen, mert kiváló a játékosállományunk, s mindannyian egyet akarunk. Azt, hogy huszonöt évi szünet után ismét bajnok legyen a Honvéd.

— A jövő héten a DVTK-t fogadják, majd utána a Dózsát a Népstadionban. Hány pontot remélnek?
— Három pontot feltétlenül. Szí­vem szerint négyet mondanék, mert mint már emlí­tettem, csak í­gy válhatunk az idei bajnokság győztesévé.

(Korányi, Képes Sport)