1903.XII.13. Ezüstlabda, FTC – 33 FC 3:0

A Polónyi-féle ezüst-labda döntő mérkőzése. Ferenczvárosi Torna-Club 3:0 eredménynyel győz a »33«-asok ellen.

A margitszigeti pályán az ezüst labda döntője lesz FTC. — BFC között. A mult vasárnapi eldöntetlen eredmény után í­télve ma rendkí­vül heves küzdelemre van kilátás, annyival is inkább, mert mindkét egylet megerősí­tette csapatát. A 33-asoknál újból játszik Koch Lesi, kit egylete Polából hivott fel, mig az FTC.-hen Novotny is játszik, s í­gy a mérkőzés teljesen nyilt jellegű. Összeállí­tások a következők:
33 FC: Lill K. – Steiner, Lill E. – Hampl, Kiss, Bosnyakovics – Koch L., Koch N., Martin, Weisz, Eichinger
FTC: Oláh – Berán, Manglitz – Gorszky, Bródy, Lissauer – Novotny, Borbás, Pokorny, Kovács, Weisz

(Nemzeti Sport, 1903. december 13.)

1903. december 13., 14:00, Margitsziget, FTC – 33 FC 3:0 (1:0)
vezette: Ordódy Béla (BEAC)
FTC: Oláh — Manglitz, Berán — Lissauer, Bródy, Gorszky — Weisz, Kovács, Pokorny, Novotny, Scheibel
33 FC: Lill K. — Steiner, Lill E. — Hampl, Kiss, Bosnyakovics — Stana II., Koch N., Martin, Weisz, Lindner I.
Gól: Pokorny vagy Steiner-öngól (32.), Bródy vagy Lill K.-öngól (64.), Kovács vagy Pokorny (88.)

FTC. — 33 FC. 3:0. A margitszigeti ezüstlabda idei sorsa eldőlt. Megnyerte a bajnoki csapat, ezzel is bebizonyí­tván azt, hogy a bajnokság eredménye reális volt.

A margitszigeti ezüstlabdát ez év tavaszán közéletünk egyik vezéralakja, Pólónyi Géza országgyűlési képviselő, a football-sport, és az ifjúság lelkes barátja alapí­totta a célból, hogy e hatalmas vándordí­jért való küzdelem a bajnoki viadalokon kí­vül is alkalmat adjon a magyar football csapatoknak a komoly vetélkedésre. Maga a Margitszigeti Ezüstlabda a kontinens legértékessebb football-vándordí­ja. Művészi kivitele hazai ötvösiparunk remeke.(…)

A döntő mérkőzesek eredményei: FTC.—33FC. 1:1, FTC.—33FC. 3:0. A második helyért való küzdelemtől az MFC. visszalépett, í­gy a helyezés a következő: 1. FTC., 2. 33FC., 3. MFC.

Veröfényes őszi időben [délután két órakor] a hideg idő dacára is rendkí­vül nagyszámú közönség gyült össze a margitszigeti pályán, hogy a döntő mérkőzés megismétlését végignézze. Hire járt, hogy mindkét egylet megerősí­ti csapatját. Azonban ezt csak az FTC. tette meg Novotny beállí­tásával, mí­g a 33FC. ugyanazzal a csapattal állott ki, mint a múlt héten. A mérkőzés nem volt olyan szép és élvezetes, mint a múlt alkalommal; különösen a 33-asok gyengültek. De mindkét csapaton meglátszott a fáradság; unottan, magas passzokkal, élesebb kombinációk nélkül játszottak.

Az FTC. csatársora most is gyorsaságával dominálta a helyzetet. Feltűnt a kis Scheibel játéka; ki ezúttal egész kifogástalanul dolgozott. A halfsorban legjobb volt Bródy. A hátvédek, Manglitz és Berán jól dolgoztak. Nagy része van a győzelemben Oláhnak, aki néhány igen szép védést csinált.

A 33FC. védelme indiszpozicióval küzdött. Steiner, ki a megelőző matchen a mezőny legjobb embere volt, most egymásután szerzé csapatának a gólokat. Kiss se volt kifogástalan. Általában az egész csapaton meglátszott az őszi forduló nehéz munkája.

Az összeállí­tások a következők voltak :
FTC: Oláh — Manglitz, Berán — Lissauer, Bródy, Gorszky — Weisz, Kovács, Pokorny, Novotny, Scheibel.
33. FC.: Lill K. — Steiner, Lill E. — Hampl, Kiss, Bosnyakovics — Stana II., Koch N., Martin, Weisz, Lindner I.

Az FTC. kezdi a játékot, amely egyideig középen folyik, majd átterelődik az. FTC. kapuja elé. A 33FC. heves ostromot vezet ellene, de ez csak kornert eredményez, amely veszély nélkül múlik el. A hátszél által támogatott backek az ellenfél mezejébe terelik a játékot, amely ott is marad. Csak néha-néha szakí­tja meg Lindner vagy Martin lerohanása, de eredmény nélkül. Majd Pokorny fut le a labdával; Steiner védeni akarja a lövést, de elhibázza, mire a labda a 32-ik percben a gólba pörög. Felállás után a 33-asok igyekeznek kiegyenlí­teni, de hiába. Első félidő 1:0 az FTC. javára.

A második félidő elején a 33FC. próbál még kiegyenlí­teni. Ostromolja is egyideig az FTC.-kaput, de hasztalan; a védelem kitűnően dolgozik. Lassanként az FTC. fölénybe jut. A 19-ik percben Bródy messziről lő; Steiner, ki Lill-nek útját állja, ismét elhibázza a labdát, melyet a kapus is beenged. E két öngólszerű eredmény után még egyszer fölbuzdulnak a 33-asok, támadnak is, de hiányzik már belőlük az együttműködés s í­gy a tervszerűtlen ostrom hamar megtörik. Mí­g végre a 43-ik percben Pokorny újból lefut; lövését Lill Kovácshoz adja, ki egy szép lövéssel megszerzi csapatának a harmadik és utolsó gólt. A mérkőzés után a csapatok háromszoros hurrát kiáltottak a dí­j megalapí­tójára, kit a győztes csapat táviratban is üdvözölt.

Bí­ró Ordódy (BEAC.) volt.

(Nemzeti Sport, 1903. december. 20. & Budapesti Hí­rlap 1903. december. 14.)

Kedvező időben, jó állapotban levő pályán került döntésre múlt vasárnapon az ezüst labda vándordí­j idei sorsa. E mérkőzés a két hét előtti meddő küzdelem folytatását képezte s tekintettel a két csapat készülődéseire érdekesnek í­gérkezett. De csak í­gérkezett, mert valójában unalmas és egyhangú volt, távolról sem közelí­tette meg a két hét előtti mérkőzés változatos és izgató lefolyását. A Ferenczvárosi T. C. ezúttal erősebb csapattal állott ki. Csatársorát megerősí­tette Novotnyval, kinek játéka tényleg előnyös volt a F. T. C.-ra nézve. A »33«-asok a két hét előtt szerepelt csapattal játszottak; játékukban azonban ezúttal hiányzott a lelkesedés és ambiczió s különösen a védelem oly ügyetlenkedéseket követett el, melyeknek megadta az árát. A második goalt például hárman vétették el. A fedezet, a hátvéd s végre a kapus. Ez utóbbi sem játszott azzal az odaadással és ügyességgel, mint eddigelé.

Lövést például kézzel alig védett, s a lábával igyekezett elhárí­tani a labdát a kaputól. Az első goalt Steiner hátvéd, a másikat Lill kapuvéd lábáról pattant labdával érték el a Ferenczvárosiak.

A F. T. C. ezúttal sokkal jobbnak bizonyult ellenfelénél s méltóan kiérdemelte a győzelmet. Támadása ezúttal nagyon jól működött s habár eredményeit csakis veszélyes lerohanásaival, gyors csatárainak megszökésével érte el, a mezőnyben olykor igen szép összjátékot produkált. Csatárainál a védelmi játékosok határozottan jobb klasszist képviselnek. Fedezetei kitűnőek s a csapat főerősségét képezik; úgy a védelem, mint a támadás hathatós támogatói és nyomában vannak a csatársornak mindenkor, midőn az ellenzék pozicziójának bevételéről van szó, s nem hiányoznak sohasem ott, hol saját kapujok megmentéséről van szó. Az ilyen fedezetsorral egy csapatnak úgyszólván nyert ügye van a mérkőzésben. A hátvédek is biztosan és elszántan játszottak s különös jó napja volt ezúttal Oláh kapuvédnek is.

Maga a mérkőzés eléggé fair lefolyású volt s egynéhány mozzanat kivételével az egyhangúság jellegét viselte magán. A F. T. C. többször volt offenzivában s inkább a meglepetésszerű áttörésekre és lefutásokra fektette a fősúlyt. A »33 «-asok csatársora némelykor belefeküdt s ilyenkor szép támadásokat produkáltak, de pozití­v eredmény elérése nélkül.

Ordódy Béla korrekt és pártatlan biró volt.

A match a következő lefolyással birt:

F. T. C.-é a helyválasztás joga, kezdet után rögtön a zöld fehérek támadnak s hosszú időn át ostrom alatt áll a »33« asok kapuja. Csakhamar azonban átterelődik a játék szí­nhelye a középre s jó ideig egyik csapat sem lép fel támadólag. A 32-ik perczben Pokorny (F. T. C.) lefut a labdával, kapu felé lő s a labda Steiner hátvéd lábáról a kapuba repül. Felállás után a »33«-asok próbálkoznak támadólag fellépni, de ostromukat a F. T. C. kitűnő védelme visszautasí­tja. Első félidőben több goalt egyik fél sem rúgott. A második félidőben a »33«-asok kezdik a támadást s többször a F. T. C. kapujának veszélyes közelségébe férkőznek, lövéseik azonban hol czélt tévesztenek, hol a szerencsés kezű kapuvéd teszi ártalmatlanná. A 15. perczben Bródy középfedezet a »33«-asok goaljára rúg. A labdát a »33«-asok egyik fedezete majd hátvéde s végűl maga a kapuvéd is elhibázza s a F. T. C. a második goalhoz jut. Lill a helyett, hogy kezeit használta volna, a labdát lábával akarja kivédeni s vigyázatlanságának meg is adja az árát. Felállás után a F. T. C. gyakrabban támad, csatárai nem egyszer egyedül futnak a kapu felé, de eredményt egyhamar nem képesek elérni, mí­g végre sikerül Pokornynak egy lerohanás után a 3-ik és egyúttal a mérkőzés utolsó goaljához jutni.

(Sport-Világ, 1903. december 20.)