A Fradi naptára, július 28.

Közzétéve: 2024. július 28. vasárnap | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

51 éve született Crnomarkovic, Dragan
45 éve hunyt el Dudás János
79 éve született Fenyvesi László
141 éve született Manglitz Ferenc
133 éve született Tóth-Potya István

Egy virgonc, örökmozgó „pontyból” hogyan lesz a Ferencvárosi labdarúgás egyik legkiemelkedőbb személyisége és az angolok által támogatott ellenállási mozgalom budapesti mártírja? Ha most a Grimm testvérek lennénk, a jól bevált „egyszer volt, hol nem volt” kezdett után egy Keleti pályaudvar mellett nevelkedő rendkívül ügyes gyerekről mesélnénk, aki már 13 évesen a BTC játékosa volt és aki számtalan „csínytevése” miatt nevezett el a keresztanyja „Potykának” és akinek a becenevéből az idők folyamán „eltűnt” egy betű, és megmaradt a „Potya”. Ha pedig meghalljuk ezt a nevet, a Ferencvárosi labdarúgás szerelmeseinek egyből TÓTH „POTYA” ISTVÁN jut az eszébe, aki játékosként és edzőként is legendás személyisége labdarúgásunk történetének. Játékosként 14 éven át szolgálta a Fradit, 389 mérkőzésen, 145 gólt szerzett, kétszer nyert magyar bajnokságot és magyar kupát. Edzőként 211 alkalommal ült a kispadon, kétszer nyert magyar bajnokságot és háromszor magyar kupát. Érdekesség, hogy az első olyan játékos volt, aki szögletből, mindkét oldalról képes volt érintés nélkül csavarni a labdát a hálóba.

Mérkőzéseink ezen a napon:

Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 11 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség, 51-17 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1989. Szeibert György
1989. Telek András
2007. NdJodo, Edouard
2007. Zarzycki, Wojciek
2010. Berdó Valentin
2010. Trakys, Valdas

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2010. Berdó Valentin
2010. Kovács István
2010. Trakys, Valdas
2012. Pölöskey Péter

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1987. Zsiborás Gábor

1929

„Már az előmérkőzés kezdetén látszott, hogy ezúttal telt ház lesz (80.000) a Népstadionban. Mindkét öltözőben elsősorban a nagy melegre panaszkodtak, főleg a dánok szurkoltak nagyon, amint mondták: ilyen melegben soha sem játszottak. Sikeresen kezdődött a mérkőzés a Bp. Kinizsi javára. A 2. percben már megszerezték a vezetést. Továbbra is támadásban maradt a Kinizsi, a 20. percben már a hatodik szögletet érte el. – Meleg van sporttárs – intett le egy fütyülő nézőt a szomszédja. A nagy meleg úgy látszik, ekkor még a Kinizsire volt rossz hatással. A félidő vége felé aztán elindult a gólgyártás. Fenyvesi, Borsos, Vilezsál lőtt gólt, ezzel már a félidőben 4:0-ra vezetett a Kinizsi. A második félidőben már egymás után potyogtak a gólok. Orosz lőtte az ötödiket, majd Borsos a hatodikat. Röviddel utána Vilezsál duplázott, Borsos lőtte a kilencediket, majd Mátrai zárta a sort, góljával kétszámjegyü győzelmet aratott a Bp. Kinizsi.” (1956 – Aarhus)

1957

1969

1979

„A Ferencváros egy félidő előnyt adott a vendégeknek! Az első játékrészben elég sok hibával játszottak. Gyakori volt az oldaladogatás, az indítások sem sikerültek. Ebben a játékrészben a Trnava keményen védekezett, széttördelte a játékot. Fordulás után sebességet váltott a Ferencváros, most már sokat foglalkoztatták a szélsőket. Lüktetőbb lett a játék, egymás után gördültek a támadások. Főként Zsinka elfutásai jelentettek veszélyt, de alaposan belelendült Szabadi is. A közönség, mely az első félidőben türelmesen figyelte a fiatalok próbálkozásait, egyre inkább tűzbe jött, s a végén vastapssal jutalmazta a három gólt és biztos győzelmet. Ezúttal is az Európa-bajnokságot megjárt fiatalok vitték a prímet, különösen Pintér és Keller tűnt ki a védekezésben, a középpályán Zsivótzky rengeteget futott, elől pedig Zsinkát egyszerűen nem lehetett tartani. Ez a fiatal együttes megérdemli a türelmet és a tapsokat!” (1984 – Spartak Trnava)

1987

„A második mérkőzésre már mintegy 4.000 volt kiváncsi, s az összeállitás némi ujdonsággal szolgált. A Ferencvárosban bemutatkozott a Hungária körut nem is olyan régi kedvence, Szeibert György, a sokáig sérült Kincses is ujra felvehette a csapatkapitányi karszalagot…Nagy rohamokkal, helyenként egészpályás letámadással sokszor kapkodásra késztették a bruges-ieket a hazaiak. Keller vezetést jelentő találata viszont egyszerre váltott ki örömet és kacagást a lelátón: a balhátvéd hazaadásszerü lövését Mestdagh kapus kisiskolás módon védte be a 12. percben. Lehetőségük éppen a vendégeknek is volt, de egyetlen csatáruk, Weber nem állitotta komolyabb feladat elé az FTC védőit…A második félidőre kiegyenlitett lett a küzdelem, de sok érdekesség nem történt a pályán. Kivételt ez alól Szeibert szabadrugásgólja jelentett. A 18 m-ről leadott jobb felsősarkos bomba után alighanem befogadja a ferencvárosi közönség az ujoncot. Ezután már könnyedén futballozhattak Rákosi Gyula tanitványai, s fölényes győzelmükhöz nem férhetett kétség.” (1989 – Cercle Bruges)

„Elég lehangoló látványt nyújtott az egri stadion. Persze most kivételesen nem a látogatottsággal volt a baj, hiszen közel négyezer néző volt kíváncsi a Ferencváros vendégjátékára, ám az esetleges szurkolói testedzéstől tartva a rendőrök lezárták a lelátó középső rését. így csupán a két oldalsó kanyart tölthette meg az embertömeg, a közbülső, mintegy ötezres részt csupán kéttucatnyi közeg próbálta megtölteni…Kell-e mondani, mennyi sikerrel. A Fradi helyenként szépen játszott, a végére elfáradt, és a közönség által vastapssal búcsúztatott egriek pedig vigasztalhatja, hogy játszanak még a Petneházával is.” (2000 – Eger)

„Parázs hangulatú mérkőzésen az Újpestet nem zavarta meg az öngól, sőt a lila-fehérek ezt követően átvették a játék irányítását, s megérdemelten egyenlítettek. A mérkőzés hajrájában azonban a vendégek ahelyett, hogy az egyenlítés lélektani előnyét kihasználták volna, megpróbálták tartani az eredményt, és ez az ezúttal nemcsak lelkesen, hanem jól is játszó Ferencváros ellen megbosszulta magát…5. perc: Szabó T. ívelt a kapu elé a jobbösszekötő helyéről, a labda az újpesti védő, Korolovszky fejére érkezett, aki megnézte magának a bal sarkot, és mértani pontossággal fejelte a labdát a tehetetlen Posza mellett a felső sarokba, öngól (1-0)…71. perc: Szabó T. az újpesti térfél közepéről indította a csereként beállt Vént, aki Jovic elé játszott, ő a 16-osról visszaperdítette a labdát Vén elé, és a középpályás 12 m-ről, a kapujából kifutó Posza felett a jobb felső sarokba emelt (2-1).” (2001 – Újpest)