A Fradisták karmája

Ma reggel egy jósnő állí­tott meg városunk sétálóutcáján. Eléggé tört magyarsággal közölte, hogy ő bizony lát a jövőbe és megmondja mi fog velem történni az elkövetkezendő években. Ezen kí­vül képes a körülöttem felgyülemlett gonosz erőket is elüldözni és megtisztí­tani a karmámat.

Mikor közöltem vele, hogy én inkább arra lennék kí­váncsi, hogy kedvenc csapatom a Ferencváros végül is hogyan fog szerepelni az NB1-ben, egy kis értetlenséget véltem felfedezni a szemeiben.
– Fradi, zöld-fehér az Isten, Üllői úti Szentély, Nyilasi, BL, Lipcsei Peti… – próbáltam rövid szavakkal megértetni vele mit is akarok, de egyedül az Isten szónál motyogott néhány szót. Megrázta a fejét, visszacsúsztatta jóskártyáját a zsebébe, valami értelmetlen igét mormolva a fogai között elment. Én meg ott maradtam a teljes bizonytalanságban.

Még akkor is, ha a szí­vem mélyén már régóta eldöntött tény, hogy mindenkit simán fogunk alázni, hogy egy nagy dzsembori lesz az egész és már előre retteg tőlünk az egész európai elit. Bár a szí­vünk nagy úr, főleg ha az eleve zöld-fehér vért pumpál az agyunk felé, de mire az elérne a nagyagyhoz, a talamusz, mint az utolsó szűrőállomás megállást parancsol.

Mert nekünk, Fradistáknak is van karmánk. Hiszen a karma lényege, hogy minden cselekedetnek, gondolatnak, érzésnek és akaratnak van következménye. Ha jók, ha rosszak a cselekedetek, a következmények elől nem lehet elfutni, azokkal úgyis találkozni fogunk, és azok vagy örömet, vagy bánatot fognak okozni. Tehát minden cselekedetünkért felelősek vagyunk és viselnünk kell annak következményeit. Az elmúlt két nap eseményei csak felerősí­tették bennem az előbb í­rtakat. Voltak pillanatok, amikor le szerettem volna ragadni az égről az összes zöld-fehér csillagot és eldugni a méltatlan és hiteltelen támadások ellen. Ahogy megtették az 50-es években, mert akkor csak a hatalom akarta megszüntetni a Fradit, manapság már belülről is mar a korrózió.

Talán az agyi talamuszom ezért is óvatos. Meg, tudja azt is, hogy a csapattal szemben is hatalmasak az elvárások. Nem csak a szurkolók várják a nagy menetelést, hanem a média is, mely már szinte betegesen csüng a Fradi szón, mert tudja, ezzel majdnem mindent el lehet adni. A SportTV sem adott volna ennyi pénzt a magyar focinak, ha nincs Fradi. Ezáltal mindegyik klub jobban jár és a szemforgató MLSZ is elégedetten dőlhet hátra, még akkor is, ha már fűrészelik alattuk a széklábakat.

De én bí­zom abban, hogy nekünk, Fradistáknak különleges karmánk van. Különleges és senkivel sem hasonlí­tható. Ezért vagyunk szinte egyenlők a magyar focival, ezért nem tudott a földbe döngölni egyetlen politikai diktatúra sem, de az elmúlt évek MLSZ ámokfutása sem.

Védeni azért továbbra is kell. Azt meg úgy tudjuk, ha szí­vünk mellé, odatesszük saját magunkat is. Szí­vvel, ésszel és tisztességgel. Minél többen vegyünk bérletet, minél többen menjünk ki a Szentélybe és a semmivel sem pótolható hangulattal vonjunk olyan búrát a csapat köré, hogy egyetlen jósnő fejében sem forduljon meg többé, hogy belerondí­tson a Fradisták 110 éve őrzött dicsőséges karmájába.
Mert az mindörökké fenn ragyog az égen és vigyázz ránk.

Lalolib