Erőltetett menet

Megkérdeztük az edzőket

Novák Dezső:

— Hogy milyen volt a felkészülés, arra végül is a tavaszi idény gyakorlata adhatja meg az igazán pontos választ. Volt már nekünk olyan felkészülésünk, amelyről azt hittük, jobb és sikerültebb nem is lehetett volna — aztán tavasszal mégsem úgy mentek a dolgok, ahogy vártuk. Ellenkezőleg, előfordult az is, hogy — rajtunk kí­vül álló okok miatt — nem a terveknek megfelelő volt a téli munkánk, a végén mégis ragyogó tavaszi hónapok következnek. Most sok játékosunkat nélkülöznünk kellett, de tudomásul kell venni: a VB évében a válogatott kötelezettsége az elsődleges.

Máskülönben úgy í­télem meg, hogy mind a héví­zi kéthetes alapozás, mind pedig a jugoszláviai mérkőzéssorozat jól szolgálta terveinket. Játszottunk élcsapatokkal — a bajnokság harmadik helyén álló, öt válogatottat felvonultató Hajduk Split remek együttesétől 3-1-re kikaptunk —, s legyőztünk másodosztályú ellenfeleket. A hangsúly azonban mindig a játékon és nem az eredményeken volt.

Tavaszi célunk: dobogón akarunk végezni, függetlenül attól, hogy hány pontot szerezhetünk vagy szerzünk.

— Két válogatott játékos, Szokolai és Tepszics csereember… Sőt, lehet, hogy az előbbi a középcsatár helyén csak a harmadik számú jelölt? Nem fenyeget a Mészöly-féle helyzet, vagyis: ők is távozni akarnak-fognak?
— Nyí­lt a verseny néhány helyért, és í­gy a középcsatár mezéért Szokolainak éppúgy meg kell küzdenie, mint egy vagy két másik fiúnak. Aki jobbnak bizonyul, az a kezdőember. Ami Tepszicset illeti, ugyanúgy számí­tok rá, mint a többiekre — a sűrí­tett tavaszi műsorban nyilvánvalóan sor kerül játékára. Persze, tőle is sok függ!

(Képes Sport)