Erőltetett menet
Megkérdeztük az edzőket
Novák Dezső:
— Hogy milyen volt a felkészülés, arra végül is a tavaszi idény gyakorlata adhatja meg az igazán pontos választ. Volt már nekünk olyan felkészülésünk, amelyről azt hittük, jobb és sikerültebb nem is lehetett volna — aztán tavasszal mégsem úgy mentek a dolgok, ahogy vártuk. Ellenkezőleg, előfordult az is, hogy — rajtunk kívül álló okok miatt — nem a terveknek megfelelő volt a téli munkánk, a végén mégis ragyogó tavaszi hónapok következnek. Most sok játékosunkat nélkülöznünk kellett, de tudomásul kell venni: a VB évében a válogatott kötelezettsége az elsődleges.
Máskülönben úgy ítélem meg, hogy mind a hévízi kéthetes alapozás, mind pedig a jugoszláviai mérkőzéssorozat jól szolgálta terveinket. Játszottunk élcsapatokkal — a bajnokság harmadik helyén álló, öt válogatottat felvonultató Hajduk Split remek együttesétől 3-1-re kikaptunk —, s legyőztünk másodosztályú ellenfeleket. A hangsúly azonban mindig a játékon és nem az eredményeken volt.
Tavaszi célunk: dobogón akarunk végezni, függetlenül attól, hogy hány pontot szerezhetünk vagy szerzünk.
— Két válogatott játékos, Szokolai és Tepszics csereember… Sőt, lehet, hogy az előbbi a középcsatár helyén csak a harmadik számú jelölt? Nem fenyeget a Mészöly-féle helyzet, vagyis: ők is távozni akarnak-fognak?
— Nyílt a verseny néhány helyért, és így a középcsatár mezéért Szokolainak éppúgy meg kell küzdenie, mint egy vagy két másik fiúnak. Aki jobbnak bizonyul, az a kezdőember. Ami Tepszicset illeti, ugyanúgy számítok rá, mint a többiekre — a sűrített tavaszi műsorban nyilvánvalóan sor kerül játékára. Persze, tőle is sok függ!
(Képes Sport)
Vélemény, hozzászólás?