Fejezetek Sárosi György doktor pályafutásából

100 év az örökkévalóságnak

A Ferencvárosi labdarúgás egyik legnagyobb alakja, 2012. szeptember 16-án lenne 100 éves. A kerek évfordulót szerkesztőségünk kiemelten kezeli, ezért az évforduló napjáig minden nap egy-egy érdekesebb képet, cikket vagy nyilatkozatot teszünk közzé. Megemlékezésünk első állomása augusztus 24-én volt, amikor is Genovában megkoszorúztuk Sárosi György doktor sí­remlékét, mely eddig elég „magányosan” állt a Staglieno temető monumentális urnafalában.

Mostantól már a képe és a Ferencvároshoz való kötődése is látható, mely tisztelgés a zseniális játékos és a nagyszerű sportember előtt.

Emlékezzünk közösen Sárosi György doktorra!

1. fejezet: Sárosi papa aláí­rja

1930 őszén a Ferencváros egymás után próbálkozott Bukovi helyén más posztokon kiváló, ám középfedezetnek nem való játékosokkal. A Budafoki út 10/b-ben, Sárosiék lakásán szinte naponta kopogtattak a Ferencváros megbí­zottjai és meg sem bí­zott szurkolói. Sárosi papa kemény tárgyalónak bizonyult, de miután 1931. március 1-én, az Üllői úton 3:2-re kikaptunk a Vasastól, már a vezetőség is belátta, hogy nem lehet tovább húzni a nagy tehetségnek tartott „Gyurka” leigazolását. A szerződés aláí­rására 1931. március 3-án került sor Mailinger Béla irodájában.

Néhány nap múlva, március 15-én, a 19 éves Sárosi György a Szegedi Bástya ellen már pályára is lépett, ezzel elindult minden idők egyik legeredményesebb Ferencvárosi játékosának pályafutása.

2. fejezet: Középfedezetként a válogatottságig

Gyurka márciusban mutatkozott be a felnőttcsapatban középfedezetként, olyan játékosokkal „körbevéve”, mint Lyka és Lázár. Aktiv részese volt az 1931. április 26-án induló nagy sorozatnak, ahol is 32 mérkőzést nyertünk zsinórban.

Sárosi remek teljesí­tményére a válogatottnál is felfigyeltek, hiszen 1931. május 21-én már a válogatottban is bemutatkozott!

„Annak bizonyult, aminek vártuk. Nagyszerűen helyezkedő, remekül passzoló, magas játékintelligenciájú, óriási labdakészségű, amellett Bukovinál munkabí­róbb, frissebb, fiatalabb, nagy kedvvel küzdő játékosnak, született szellemi vezérnek … ott a helye a válogatottban is.” – í­rta róla a Nemzeti Sport 1931 májusában.

3. fejezet: A 100%-os bajnokság

Az 1931/32-s bajnokság örökre aranybetűvel vésődik be a Ferencvárosi labdarúgás történetébe. A Háda – Takács I., Korányi – Lyka II., Sárosi, Lázár – Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut (Amsel, Bukovi, Berkessy, Papp, Szedlacsek) gárda pontvesztés nélkül nyerte meg a bajnokságot, amit azóta sem sikerült senkinek megismételnie!

Itt még Sárosi Gyurka fedezetként szolgálta ki a hí­res „T” betűs csatársort, akik szinte futószalagon termelték a gólokat.

„Csupa ész! Csupa technika, csupa szellem, csupa ősi játékosösztön. Még rajta van a fiatalság hí­mpora, árad belőle az optimizmus, a hit a jóságban, az ellenfél korrektségében, mindenki becsületes szándékában. Aki durva sportnak hitte vagy vallotta a futballt, aki erőszakos, verekedős játéknak vélte, Sárosit kellett, hogy megnézze!” – mondta róla Pluhár István.

Sárosi György ekkor még mindig csak 20 éves volt.

4. fejezet: Közte mócsing

1933 tavaszán Bukovi felépült a súlyos sérüléséből, í­gy Blum mester megléphette azt, amire már azóta készült, hogy Gyurka 19 évesen a pályára lépett. Bár remek teljesí­tmény nyújtott középfedezetként is, de tudása, gólérzékenysége, és nagyszerű testi felépí­tése miatt igazi középcsatárként tudta szinte őrületbe kergetni az ellenfél védőit.

Ahogy az ősi ellenfelet, az Újpestet 1933. május 25-én a Magyar kupa döntőjében, ahol 11:1-re vertük a lilákat. A főleg asztaliteniszben használt „közte mócsing” eredményben Sárosi Gyurka lehengerlő centerjátéka adta az alaphangot. Három gólt lőtt, de a többi nyolc előkészí­tésében is jeleskedett egy olyan mérkőzésen ahol a 21. percben már 5:0-ra vezettünk!

Pályafutása alatt számos emlékezetes mérkőzése volt a Fradi legendás csatárának. Ami mégis kiemeli ezek közül az 1933-as 11:1-t, az elsősorban az ősi ellenfélnek az ilyen szintű legyőzése…és a közte mócsing.

5. fejezet: Felemás évek

Az 1933-s esztendő nem indult biztatóan. Kohut és Szedlacsek Franciaországba távozott, Turay meg anyagi „problémák” miatt az MTK-ba igazolt. Az Újpest elleni lehengerlő magyar kupagyőzelem azonban szárnyakat adott a csapatnak és Sárosi Gyurka is egyre jobban érezte magát a középcsatár szerepkörben. Bár 1933 ősze nem sikerült fényesen, de utána már nem lehetett megállí­tani Sárosiékat.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen sikerek, ilyen évek és kivirágzás után, miért nem vált már az 1934-es világbajnokság hősévé? 1934-ben remek formában játszotta végig a tavaszt. Május 13-án, a Kispest ellen (7:4) súlyosan megsérült. Sarkadi, a kispesti kapus ráugrott a fejelni készülő Sárosi hátára, Gyuri elesett, Sarkadi rázuhant Gyurka kitámaszkodó lábára. Tokszalagszakadás, melyből bár hamar felépült, de nem volt tagja a VB-re utazó csapatnak… mivel azonban nagyon hiányzott, í­gy üzentek érte. Az osztrákok elleni sorsdöntő mérkőzésen már játszott, gólt is lőtt, de ez is kevés volt a továbbjutáshoz.

Sérülése, az utolsó egyetemi évei, a jogi doktorátus megszerzése, a sok tanulás kissé visszavetette a labdarúgásban. Ezután azonban a legnagyobb évei következtek.

6. fejezet: A gólkirály

Sárosi György doktor pályafutása során a Ferencváros szí­neiben 637 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Ebből 350 találata bajnoki mérkőzésen esett! Hivatalosan háromszor volt gólkirály, de a be nem fejezett 1944-s szezonban is Ő szerezte a legtöbb gólt.
„Gyurka” nem csak a hazai bajnokságban termelte a gólokat. 1935-ben és 1937-ben a KK sorozatokban is Ő szerezte a legtöbb találatot. Az 1938-s VB-n, ahol a magyar válogatott a második helyen végzett, 5 góljával holtversenyben bronzcipős.

A fedezetből lett csatár a gólkirályi cí­mek elnyerésekor sem maradt hűtlen jelszavához: „Játszani kell a futballt, mert nem futball az, ami birkózásból és versenyfutásból áll…”

7. fejezet: Európa tetején

Sárosi György (immáron doktorként) 1937-ben a csúcsra ért. A felemás évek után 1936-ban már gólkirályként ünnepli az ország.

1937-ben a FIFA meghí­vására szerepel az első í­zben megrendezett Közép-Európa és Nyugat-Európa mérkőzésen.

A Fradival is remekül menetel a bajnokságban és szenzációs teljesí­tményt nyújt a KK sorozatban. Vezetésével bravúros győzelmekkel (kiemelkedik az Austria Wien elleni 6:1-s visszavágó, ahol három gólos hátrányt kellett ledolgoznunk) a döntőig menetelnek a zöld-fehérek.

A KK döntő első mérkőzésén az Üllői úton 4:2-re vertük a világ egyik legjobbjának tartott Piolával felálló Laziot. A világsajtó Sárosi-Piola összecsapásról í­r, amit végül is Gyurka nyert meg! Az első mérkőzésen 3 gólt lőtt, Piola csak egyet. A római visszavágón egy gigászi ütközetben Sárosi pályafutása egyik legjobb játékát nyújtva 5:4-re verjük az olaszokat és kilenc év után ismét Európa csúcsára érkezett a Ferencváros!

Sárosi újra három gólt szerez (Piola is háromszor eredményes), nevétől hangos a nemzetközi sajtó.
Gólkirály, Európa-válogatott, magyar bajnok, KK győztes és doktor – minden értelemben!

8. fejezet: Sárosi-Csehszlovákia 8:3

1937. szeptember 19-e fontos és örökké emlékezetes napja a legendás Ferencvárosi játékosnak. A csehek elleni válogatott mérkőzésen olyan teljesí­tményt nyújtott melyre azóta sem volt példa a magyar labdarúgás történetében. A 8:3-as győzelemmel végződő találkozón egymaga 7 gólt lőtt!

Sárosi ekkor már megszerezte a doktorátust, a „Gyurka, Gyurka” üdvrivalgásba már belevegyült a „doktor úr” is. 1937-ben pedig kialakult a válogatottban a Cseh-Sárosi-Zsengellér belső hármas, vagy ahogy akkor nevezték őket, az „agytröszt trió”. A csehek ellen mégis hibát követtek el a vezetők, mert nem az „észt” tették középre, melyből a 2:2-s félidői szünetben komoly „perpatvar” is lett, de végül is győzött a józan ész, és a második félidőben már Gyurka elfoglalta helyét a támadó szekció közepén.

Meghálálta a bizalmat. Az addig szerzett találatát még hattal toldotta meg egy félidő alatt! Lőtt ráfutásból, emelésből, lőtt félfordulatból, lőtt tisztára játszva magát és lőtt miközben faultolták, lőtt ollózva, és kapásból, közelről és távolról. A világhí­rű cseh kapus, Planicka egy életre megjegyezte Sárosi doktor nevét.

Ilyen teljesí­tmény után joggal várták el tőle és magyar válogatottól, hogy a közelgő franciaországi vébén is hasonló teljesí­tménnyel rukkoljanak ki.

Vajon sikerülni fog?

9. fejezet: Az elfeledett VB ezüst

A magyar labdarúgás számára a „történelem” az aranycsapattal kezdődik, a sorstragédiánkat meg az elvesztett berni döntőhöz kötjük. Könyvek, visszaemlékezések, filmek sora dolgozta fel azokat az éveket. De vajon miért merült a feledés homályába az 1938-s VB ezüst?

Pedig az ott megszerzett érem az első világraszóló sikere volt a magyar válogatottnak. Ráadásul nekünk Fradistáknak azért is fontos, hiszen a franciaországi világbajnoki keretben 8 zöld-fehér játékos szerepelt: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III, Toldi, Bí­ró és természetesen Sárosi György doktor.

Tőle nagyon sokat vártak és nem csak itthon, de az egész VB alatt a nemzetközi sajtó Sárosi-Piola lázban éget. Kettőjük összecsapására 1938.június 19-én került sor Párizsban, a döntőben. Addig el is kellett jutni és a magyar válogatott Sárosi vezetésével simán vette az akadályokat, az elődöntőben például 5:1-re ütötte ki a svéd válogatottat.

Sárosi doktor, a döntőig szerzett 13 találatból négyet vállalt úgy, hogy minden mérkőzésen szerzett gólt. Ahogy a döntőben is betalált, de ez is kevésnek bizonyult, bár 3:2-s olasz vezetés után több helyzetünk is volt, de az egyenlí­tés helyett jött Piola második találta és eldöntötte a VB sorsát.

Nem sikerült a bravúr, de csalódásról nagyon kevesen beszéltek. Legfeljebb abban csalódnának a 74 évvel ezelőtti VB ezüstérmesei, hogy a jelenünkben erre már kevesen szoktak emlékeznek.

Pedig nagyon is megérdemelnék!

10. fejezet: A borzalom árnyékában

1940. június 2. A Taxisok felett aratott 7:1-s győzelmével a Ferencváros megszerezte 15., Sárosi György doktor a negyedik bajnoki cí­mét, valamint 23 találattal gólkirállyá is „koronozták” minden idők egyik legjobb játékosát. A győzelmek árnyékában kiteljesedik a háború. A hitleri fasizmus már egész Európát fenyegeti. Olyan 5 éves borzalom következik, mely örökre megváltoztatja a világot.

Mivel a háború 1944-ig elkerüli az országot (természetesen csak közvetlenül), í­gy a magyar bajnokság folytatódik, bár az üldöztetések Gidófalvi Pál kinevezése után felerősödtek.

Sárosi 1941-ben az Újvidék elleni 13:2-s győzelemmel végződő találkozón harmadszor ért el hat gólt. A szezon végén újabb bajnoki cí­m és a harmadik gólkirályság, 29 találattal. A következő évek a kupagyőzelmekről szólnak. 1941-1943 között háromszor nyeri meg a Fradi a magyar kupát.

1944. március 19-én a német csapatok átlépik Magyarország határát. Ezzel megérkezett a közel egy éves borzalom melynek következtében 1944 őszén a folyamatos légiriadók miatt félbeszakadt a bajnokság. Nem hirdettek bajnokot, í­gy Sárosi Gyurka bár a legtöbb gólt szerezte a lejátszott mérkőzéseken (14), nem lehetett negyedszer is gólkirály.

1944 decemberében már nem a foci volt a fontos, hanem a túlélés.

11. fejezet: Búcsú az Üllői úttól

Nehéz döntés lehetett. Sárosi György doktor, 1948. április 21-én délután feleségével átlépte Hegyeshalomnál a határt és elhagyta az országot és Olaszország felé vette az irányt. Április 18-án a Vasas ellen még pályára lépett – utolsó alkalommal zöld-fehérben.

A távozása előtt nem kért ví­zumot, sőt az április 24-i Sportújság még azt sem tudta, hogy milyen cí­men kapott útlevelet. A hí­radás szerint nem is búcsúzott el, egyedül a Ferencváros ügyvezető elnöke tudott a szándékáról, amit már közel egy éve tervezett. De azt még Nádas Adolf sem tudta, hogy Gyurka milyen minőségben és főleg meddig akar Olaszországban maradni. Azt azonban megjegyezte a sportújságban, hogy ha bármelyik olasz klub kéri Sárosi kiadatását, akkor a Fradi ezt gondolkodás nélkül megteszi.

Arra igazán nem derült fény, hogy végül is mi vezetett a döntés meghozatalához.

Azt tudták, hogy amit Gyurka elhatároz, azt alaposan át is gondolja. Ennek fényében bár mindenkit megdöbbentett a búcsú, de ahogy lecsillapodtak a kedélyek, már sokan értették is. Talán új kihí­vásra vágyott, talán beszűkült körülötte a tér, talán megérezte, hogy azok a folyamatok melyek 1948 tavaszán elindultak Magyarországon, neki nagyon nem fognak tetszeni. Szabad akart lenni, mert gyűlölte a korlátokat.

36 évesen érzett magában annyi erőt, hogy új életet kezdjen. A napfényes Itália tárt karokkal várta, de vajon ott is égig nőnek majd a jegenyefák?

12. fejezet: Sárosi doktor – a hétköznapi ember

Az elmúlt 11 napban megpróbáltuk röviden összegezni a magyar labdarúgás egyik legnagyobb egyéniségének pályafutását. Ami nem volt nehéz, hiszen az elmúlt években szerkesztőségünk sok mindent összegyüjtött Sárosi Györgyről, amit csak lehetett. Több mint 200 bejegyzés utal arra a sikersorozatra, melyet zöld-fehérben elért.

De vajon milyen ember volt a hétköznapokban Sárosi György? Erre igazán nem tudunk választ adni. Sajnos már nagyon kevesen élnek azok közül, akik igazán ismerték és akik közel is álltak hozzá.

Már azzal kitünt a kortársai közül, hogy a profi foci mellett doktori cí­met szerzett. Ő volt azon neves sportolók egyike, aki ilyen magas végzettséget szerzett. Volt olyan mérkőzés amikor három doktorral (dr. Szoyka, dr. Kalocsay és Sárosi dr.) futott ki a pályára a zöld-fehér csapat.

Azokban az években még nem nagyon volt divat a sportolók hétköznapi életével foglalkozni, igaz volt annyi siker, hogy nem is maradt idő arra, hogy ne magát a teljesí­tményt állí­tsák a cí­mlapokra.

Így ennyi év után nekünk is azon kevés képek maradtak melyek megpróbálják bemutatni a hétköznapi embert, a doktort, a szeretett férjet, a jó testvért, a kulturát és a művészetet kedvelő értelmiségit, aki ezek mellett is képes volt mindenkivel kapcsolatot teremteni. Számos karikatúra is készült róla és több összegyüjtött anekdota is arról árulkodik, hogy Sárosi György nem csak a pályán volt „doktor Gyurka”, hanem a hétköznapi életében is.

13. fejezet: Idegen vizeken

Arra nem nagyon találunk választ, hogy 1948-ban miért is hagyta el az országot Sárosi György doktor, de azt nem nehéz megfejteni, hogy miért is a napfényes Itáliát választotta új otthonának. Pályafutása során számtalan nagy csatát ví­vott a Fradi olasz csapatok ellen, és ott van az 1938-s VB, ahol a döntőben kapott ki a magyar válogatott az olaszoktól. Ráadásul a harmincas éveket a Sárosi-Piola „párharc” határozta meg, a nemzetközi sajtó Európa két legjobb játékosának tartotta őket.

Olaszországban a Bari együttesénél kezdte edzői pályáját, ami nem sikerült valami fényesen. Ettől függetlenül a bajnokság végén a Torino ajánlott edzői szerződést, amit végül is egy tragikus légikatasztrófa miatt (Sárosi csak a felesége kérésére az utat megtiltó Bari elnökének köszönheti az életét) hiúsult meg és maradt Bariban.

Utána rövid ideig dolgozott Luccában, majd elfogadta a bajnokságra törő Juventus ajánlatát, ahol világsztárokkal kellett megtalálnia a közös hangot. Ami sikerült, hiszen a bajnokság végén 7 pont előnnyel, a cí­mvédő Milant megelőzve lettek elsők! Ezzel Sárosi doktor lett mind ez idáig az utolsó magyar edző, aki olasz bajnokcsapat kispadjáról állhatott fel az utolsó mérkőzést követően!

A folytatás is jól sikerült, bár a végén az Inter mögött „csak” ezüstérmet szerzett a csapatával. Ezek után mivel nagyon kötődött Genovához (ott vásárolt házat is), a tengerparti városhoz kötelezte el magát.

1955-ben még tett egy kis kitérőt Rómába, de egy év után a szí­ve visszahúzta Genovába, ahol főleg az utánpótlás neveléssel foglalkozott.

Itt is hunyt el 1993. június 19-én. Hamvai a genovai Staglieno temető urnafalában nyugszanak felesége mellett.

14. fejezet: Újra itthon

Genovai letelepedése után közel harminc év telt el, hogy Sárosi György újra magyar földre lépett. 1976 júliusában betegeskedő édesanyjához jött haza, de szí­ve és gólkirály lábai az Üllői út felé is elvitték. A Baráti Kör, volt csapattársak és barátok várták az érkezését. Gyurka ahogy belépett a terembe, közel száz kéz csapódott össze és harsány „Gyurka! Gyurka! Gyurka!” kiáltással fogadták.

Ezután többször is hazalátogatott, ezek közül az 1984-s emlékezetes amikor is a szintén „külföldi” életet választó Varga Zolival találkozott.

1992 szeptemberében, 80. születésnapja alkalmából az Üllői útról dí­sztávirat köszöntötte és az a hí­r, hogy megkapta az FTC Aranydiploma-kitüntetést. Akkor azonban már nem tudott hazautazni, nem vehette át. Azt 1993 áprilisában Nagy Béla adta át genovai lakásán.

– Szerettem volna személyesen átvenni, de a betegségeim meg a korom miatt nehezebben mozgok. Pedig mindig szépek voltak a pesti hazalátogatások. Ahogy tí­z éve a Fradi-szurkolók az FTC klubházban ünnepeltek, nos, úgy sí­rtam, zokogtam, hogy alig tudtam megszólalni. Jó volt ismét az Üllői úti stadion gyepén lépdelni, kezdőrúgást végezni. Bizony, megható volt mindez, hiszen akik ott tapsoltak, fiaik, unokáik azoknak a régi szurkolóknak, akik hajdanán még engem ünnepeltek. A falelátók eltűntek, de a pálya varázsa most is a Fradi imádatát hirdeti. Ezért is örülök ennek az Aranydiplomának, hiszen onnan, a hazámból, az Üllői útról kaptam.

Sárosi György doktor több évtizedet élt Magyarországon és Olaszországban. De az igazi hazája, örökké az Üllői út maradt.