A Fradi naptára, augusztus 30.

tempo-naptar

Évfordulók:

33 éve született Ene, Daniel
39 éve született Győri Rajmond
33 éve született Lovrencsics Balázs
36 éve született Rédei Milán
129 éve született Zsák Károly

Mérkőzéseink ezen a napon:

1924. Gradjanski – FTC 1-2, nemzetközi barátságos
1925. FTC – MTK 1-4, NB1 Országos Bajnoki Döntő
1931. Concordia – Ferencváros 2-2, nemzetközi barátságos
1936. Ferencváros – Nemzeti 2-1, NB1
1942. Csepel – Ferencváros 4-2, NB1
1947. Győri ETO – Ferencváros 3-1, NB1
1952. Bp. Vasas – Bp. Kinizsi 0:0, NB1
1953. Bp. Vörös Lobogó – Bp. Kinizsi 2:0, NB1
1959. Ferencváros – Csepel 1:0, NB1
1961. Veresegyházi KSK / Váci Vasas – Ferencváros 0:5, Pályaavató mérkőzés
1964. Ferencváros – Vasas 0:3, NB1
1972. FC Barcelona – Ferencváros 2:2, nemzetközi barátságos
1978. Ferencváros – Székesfehérvári MÁV Előre 5-0, NB1
1980. Rába ETO – Ferencváros 2-2, NB1
1981. Ferencváros – DMVSC 3-2, NB1
1986. Bp. Honvéd – Ferencváros 0-0, NB1
1989. Ferencváros – Haladás 3-1, NB1
1995. Haladás – Ferencváros 0-3, NB1
1997. Ferencváros – DVSC 3-0, NB1
2020. ZTE – Ferencváros 1-2, NB1

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 10 győzelem, 5 döntetlen, 5 vereség, 39-28 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1936. Pyber István
1947. Deák I. Ferenc
1947. Horváth Ödön
1961. Kunos Ferenc
1961. Popov József
1972. Bányai Lajos
1972. Engelbrecht Zoltán
1981. Szabadi László
1995. Schultz Levente

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1961. Gombkötő Dezső
1961. Kunos Ferenc
1961. Popov József

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1947. Opata Zoltán

„Szép fogadtatásban részesí­tette tegnap a Gradjanski a régen nem látott zöld-fehér csapatot. Már a pályaudvaron nagyszámú érdeklődő várta az érkezőket s valósággal ünnepelte egész nap. Ma azután a hétköznap ellenére is szépszámú közönség jelent meg és az FTC bécsi eredményei után nagy izgatottsággal várták a meccs kezdetét. És a közönség érdeklődése nem volt hiábavaló, mert az FTC pompás, ní­vós játékkal lepte meg a zágrábiakat. Különösen a második félidőben volt élvezetes a játék, amikor valósággal magával ragadta a közönséget. A szép játék mellett meg kell emlí­teni, hogy Brkics bí­ró nagyon gyenge és rosszakaratú volt. A szabályokat nem tudja. Megtette azt, hogy az első félidőben három, a másodikban pedig egy lesántult hazai játékost, azoknak megkérdezése nélkül, pihent emberekkel váltatott fel.” (1924 – Gradjanski)

„Nagy játékot nem lehetett látni ezen a mérkőzésen egyik csapattól sem. A Ferencváros fiataljai egyelőre még csak í­gérete, talán az egyetlen Pybert kivéve. Bár itt is megtörténhetik, hogy kellemesen fogunk csalódni. Egy azonban bizonyos: ez a gyengébb Ferencváros olyan odaadással küzdött a pályán, hogy még a legelfogultabb ellenfél is kénytelen volt elismerni, hogy a Ferencváros legalább is azzal az egy góllal rászolgált a győzelemre. Rengeteg rossz passz, mellékfogás, hibás elgondolás rontotta le a játékot mind két oldalon. Általában a játék képe a Ferencváros csatárainak küzdelmét mutatta a jó Nemzeti védelemmel szemben.” (1936 – Nemzeti)

„Igen nagy lendülettel kezdett mind a két csapat. Változatosságban sem volt hiány. Legalábbis abban, hogy gyakran a két 16-os között pattogott a labda. Szemre tetszetős volt ekkor a mezőnyjáték, szép húzásokat, pontos adogatásokat, lövéseket is láthatott a közönség, csak azt nem, ami fűszere a labdarúgásnak: gólokat. A tetszetős támadások aztán körülményes adogatásokba fulladtak. Átlagban 2-3 húzással, csellel mindig több volt a támadásokban, mint amennyire az eredményességhez szükség lett volna. A védők mindig felzárkózhattak. A II. félidőben többet támadtak a zöld-fehérek, több helyzetet is kidolgoztak. A Fradi egygólos győzelme valós, de ezt nem ezzel a tizenegyes góllal érdemelte ki.” (1959 – Csepel)

1972

„Sokan tartottak a mérkőzés előtt attól, hogy a csúcsos, sáros talaj a vendégek várhatóan védekező játékának kedvez. Nos, ezúttal a zöld-fehér együttes hamar megnyugtatta szurkolóit, mert régen látott ötletes, állandó helycserékkel fűszerezett támadójátékot mutatott be. Ezúttal valóban sikerült tartalommal megtölteni a 4-3-3-s formációt a nagy kedvvel játszó Ebedli irányí­tásával. A fehérváriakat szinte megbéní­totta a kiszámí­thatatlan helyen felbukkanó Pusztai és Szokolai támadásvezetései. Végeredményben a Ferencváros biztató játékkal, biztosan szerezte meg első győzelmét.” (1978 – MÁV Előre)

Tempó, Fradi!: Változatos, élénk iramú találkozón szurkoltunk telt ház előtt, bár ezt a jelzőt nem nagyon szeretem használni, hiszen a nyolcvanas években igazán senki sem tudta megmondani, hogy mit jelentett a teltház az Üllői úton, hiszen volt olyan, hogy még a lépcsőkön is szurkolók szorongtak. Bár Novák Dezső soha nem tartozott az „ideges” edzők sorába, de valószí­nűleg ő sem repkedett az örömtől, amikor a 36. percben már 2:0-ra vezettek a vendégek. Pedig már az öltözőben figyelmeztette a csapatot, utalva a Csepel meglepetés győzelmére a Honvéd ellen: „Okuljatok a kispesti példából, nehogy minket is kudarc érjen!”. A második félidőben egy teljesen más Fradi lépett a pályára, igaz ehhez kellett az előbbiekben már emlí­tett egyik „ví­zhordó”, Jancsika beállí­tása, aki egyből stabilabbá tette a csapat játékát és Rab is többször léphetett fel a támadásokhoz. Ebedli is egyre többször küldte támadásba a csatárokat, sőt az első gólunkat is Zoli fejelte, ami ismerve őt, elég „parádés” cselekedett volt még akkor is, ha ezt négy méterről kellett teljesí­tenie. A szépí­tő gól után már nem volt kegyelem. Egy vitatott büntető után jött az egyenlí­tés is. Nyilasi nemes egyszerűséggel a debreceni védőt rálökte Szokolaira, aki emiatt elesett, a bí­ró meg a büntetőpontra mutatott. Pogány Laci meg magabiztosan értékesí­tette. Még fel sem ocsúdtak a vendégek a szerintük jogtalan büntető miatt és tí­z percre rá már a Fradi vezetett: Pogány bombázott egy kapufáról kipattanó labdát a hálóba! (1981 – DMVSC)

Először jelenik meg a felirat a villanyújságon

1981, Először jelenik meg a felirat a villanyújságon

„A végig nagy lelkesedéssel, s időszakonként jól is játszó Ferencváros nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. Mint egy dühödt bika, valósággal nekirontott ellenfelének a Ferencváros, szinte teljesen kapujához szegezte a Haladást. Nem maradt el az eredmény, már az 5. percben vezetést szereztek a vendéglátó zöld-fehérek: Kincses forintos labdáját Szeibert 13 m-ről fejelte a bal felső sarokba (1:0). A 18. percben Szeibert szabadrúgás beí­velését a nagy kedvvel futballozó Dzurják a kapu torkából fejelte a hálóba (2:1). A 60. percben Szeibert 20 m-es szabadrúgását még a felső léc segitségével háritotta Kutasi, de a kipattanó labdát nem volt nehéz fejjel a hálóba juttatnia az előrevetődő Dzurjáknak (3:1). A fővárosiak nem álltak le, tovább hajtottak, a hajrában Wukovics, Limperger, majd Dzurják előtt is gólszerzési lehetőség adódott, de egyikük sem tudta bevenni a sokat foglalkoztatott vasi hálóőr kapuját.” (1989 – Haladás)

1995

1997

2020

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

KATEGÓRIÁK