Tichy Lajos

Tichy Lajos (1935. március 21., Újpest – 1999. január 6., Budapest), a Bp. Honvéd (1953-71: 320 bajnoki / 247 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja, ötszörös gólkirály; az év játékosa: 1958/59) belsőcsatára, 1955 és 1971 között 72 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben és 51 gólt szerzett. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek, az 1964-es EB-bronzérmes magyar válogatott tagja. A Bp. Honvéd örökös bajnoka.

A piros-fehérek középcsatára kiváló társak között fejleszthette ki nagyszerű képességeit. Már ifjúsági játékos korában a Bp. Honvéd „aranycsapatába” került, nevelő egyesületéből, a BVSC-ből. Új környezetében, Bozsik, Puskás, Kocsis és Czibor mellett, rengeteget tanulhatott. A tanultakat azután pályafutása során jó taní­tványhoz illően hasznosí­totta is. A válogatottban legtöbbször a balösszekötő helyén szerepelt. Erőteljes fizikumú, lendületes, robbanékony, gólképes játékos volt. Mindkét lábbal jól kezelte a labdát, ötletesen osztogatott. A mezőnyben is mozgékony, de legnagyobb erénye a határozott, eredményes befejezés, a gólveszélyesség volt. Gyorsasága és fejjátéka nem volt kifogástalan. Emlí­tett jó tulajdonságai miatt fénykorában Európa legjobb csatárai között emlegették. 1964-ben meglehetősen váratlanul került ki a válogatott csapatból. Az ott rábí­zott előkészí­tő szerepkör akkoriban nemigen felelt meg játékstí­lusának. Csaknem másfél évtizedes élvonalbeli pályafutásának legsikeresebb mérkőzését 1959. október 25-én, a svájciak ellen (8:0) játszotta. Ekkor négy góllal terhelte meg a vendégek hálóját.

1971-től a Bp. Honvédnál volt edző, pár évig az ifjúsági- és a tartalékcsapatot trení­rozta, majd 1976-tól 1982-ig a felnőtt együttes vezetőedzője volt. Negyedszázad után vele nyert ismét bajnokságot a Bp. Honvéd. 1992-ben „Kispest dí­szpolgára” cí­met kapta az önkormányzattól.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a Bp. Honvéd kiadványainak felhasználásával)