Winkler József

Winkler I József (1898. – 1981. június, St. Gallen), az MTK (1915-20: 56 bajnoki / 36 gól; négy bajnokcsapat tagja), az FC Zürich és a Young Fellows csatára, 1916 és 1925 között 4 mérkőzésen jutott szóhoz a legjobbak soraiban és 1 gólt ért el. Az MTK örökös bajnoka.

A magas termetű Winkler az MTK-ban kapusként kezdte pályafutását, de csatárként jutott el a válogatottságig. Technikás, ügyesen osztogató, kitűnően lövő és fejelő, de feltűnően lassú labdarúgó volt, Az első világháború után külföldre távozott. 1925-ben játékosként — még kétszer helyet kapott a magyar válogatottban. Öccse, Winkler II Róbert, szintén játszott az országos tizenegyben.

Két becenevet is szerzett hosszú játékos-pályafutása során: itthon Vinyónak, második hazájában, Svájcban Csibynek becézték. Ez utóbbi becenevet az MTK-s csapattárs, az „igazi” Csibi, Braun József nyomán aggatták rá a derék helvétek, akik együtt csodálhatták kettejük játékát a kék-fehérek emlékezetes 1920-as osztrák-német-svájci túrája idején.

A „saját” Csibyjük játékát nézhették tovább is: egy jó műszaki rajzolói állással az FC Zürich ott marasztotta az akkor már négyszeres bajnok, a kék-fehér szí­nekben 56 bajnoki meccsen 36 gólt elérő, akkor még csak kétszeres válogatott szélsőjét.

Egy évet játszott az FCZ szí­neiben, majd átlépett a város másik alakulatába, a Young Fellowsba, amelyet azután egészen 1936-ig szolgált, mint játékos, játékos-edző, majd edző.

E három minőségen kí­vül még betöltött egy érdekes szerepet a pályán. Erről saját maga is í­rt, Selmeci Józsefnek cí­mzett levelében. íme:

„Talán a legérdekesebb emlékekhez tartozik az, hogy 1923-ban, mint Young Fellows-játékos a Servette Genf csapatával túráztam Spanyolországban, ahol mi 2 mérkőzést játszottunk (és vesztettünk) az FC Barcelona akkor nagyon is hí­res csapata ellen. A Rapid Wien csapata szintén játszott az FC Barcelona ellen, de a semleges francia bí­ró valami oknál fogva lemondotta az utolsó pillanatban a bí­ráskodást. A Rapid Wien nem volt hajlandó spanyol bí­ró vezetésével a mérkőzést lejátszani, és í­gy a Barcelona svájci elnöke Gamper és a Rapid vezetője Dalibor Schönecker engemet kért fel a bí­ráskodásra. A mérkőzést hála a jó Istennek megnyerte az FC Barcelona 4:2-re, a közönség állandóan 11-est reklamált a Popovits kemény játéka végett, de én abba nem estem bele, mert a spanyolok se voltak puhábbak. Tehát mint szigorúan amateur játékos, vezettem mint profi bí­ró a játékot, mert 200 pesetát, vagyis 120 frankot kaptam a játék vezetéséért.”

A jó Csiby aztán 1955-ig edzősködott, két í­zben bajnoki cí­met is nyert a csapata, a Lugano. Egész kiterjedt családja a futballban maradt: öccse, Róbert (egyszeres válogatott) Svájcban és Olaszországban játszott és edzősködott, fia, „Csiby II” az FC Wilben és az FC St. Gallenben futballozott, unokája, Patrick ugyancsak a Sankt Gallen zöld-fehér csapatában rúgta a labdát, az 1993-94-es idényben például Fodor Imre és Tiefenbach Tamás társaságában.

Winkler I köztiszteletben álló svájci polgárként – 80. születésnapján például a svájci köztársasági elnöktől és a FIFA főtitkárától is kapott üdvözlő táviratot – St. Gallenben hunyt el.

(Az összeállí­tás Dénes Tamás – Peterdi Pál – Rochy Zoltán – Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók c. könyve valamint Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak továbbá az MTK kiadványainak felhasználásával készült)