1912.VII.3. Olimpia, Magyarország – Németország 3:1
1912. július 3., 15:00, Stockholm, Rasunda-pálya, Magyarország — Németország 3:1 (2:0)
vezette: Groothoff (holland)
nézőszám: 2 000
Magyarország: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC), Payer (FTC) — Vágó (MTK), Szury (BAK), Blum (FTC) — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Fekete (TTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
Németország: Werner — Holstein, Röpnack — Kropmann, Ugi, Bosch — Wegele, Förderer, Fuchs, Hirsch, Oberle
Gól: Schlosser (4., 40., 82.) illetve Förderer (55.)
A válogató bizottság összetétele: Langfelder Ferenc, Löwenrosen Károly, Maleczky Román, *Oprée Rezső, Vida Henrik
Szövetségi kapitány: Herczog Ede
— A magyar válogatott csapat győzelme. —
Stokholm, jul. 3.
(Kiküldött tudósitónktól.)
Ma voltak a futball-vigasz-dij elődöntői. Magyarország csapata Németország válogatottjai ellen játszott és kemény küzdelem után 3:1 (2:0) arányban győzött.
A magyar csapat a következő összeállításban játszott: Domonkos—Rumbold, Payer— Vágó, Szury, Blum—Sebestyén, Bodnár, Fekete, Schlosser, Borbás. A német csapat igy állt föl: Werner—Holstein, Röpnack—Kropmann, Ugi, Bosch—Wegerle, Förderer, Fuchs, Hirsch, Oberle.
A német csapat tehát jobb volt, mint az, a melyik Ausztria ellen szerepelt, mert akkor nem játszott Ugi, a legjobb német half-játékos. A játékot a magyar fiuk kezdték s már az ötödik percben sikerült Bodnárnak kiszökni a védelemből s noha gáncsolták, gólt lőni. Groothoff, a szeretetreméltó hollandus biró azonban gáncs címén nem ítélte meg a gólt, hanem szabadrúgást adott. Schlosser nem sokat teketóriázott, fölállt a labda elé és húsz méterről a gólba lőtte. Senki sem védte, mert a német védelem nem értve meg a biró intézkedését, tétlenül nézte Schlosser lövését (1:0). Ezután a németek is belemelegedtek a játékba, de noha szépen összejátszottak, támadásaik csöppet sem voltak veszedelmesek. A félidő vége felé Schlosser kiadta a labdát Borbásnak, a ki lefutott vele, gyönyörűen Schlossernek tolta vissza s megvolt a második magyar gól. Schlosser lőtte be élesen a német kapuba.
A második félidőben a németek tiz percig erősen szorongatták a magyar kaput. Negyedóra után Wegele lesből lefutott és beadásából Förderer gólt lőtt. Erőteljes magyar támadás volt rá a válasz, a melynek folyamán Bodnár többször a kapu mellé, Fekete pedig a kapufára lőtt. A félidő közepén Wegele megint megszökött lesből a labdával, Groothoff természetesen megint nem fütyülte le, de Fuchs szerencsére a kapu fölé lőtte a labdát. Röviddel rá esett a harmadik magyar gól. Borbás kornert rúgott, Werner kapus Schlosser lába elé ütötte le a labdát, mire Schlosser higgadtan a német hálóba nyomta.
Jellemző a magyar csapatra, hogy talán nem túlságosan jól, hanem erőteljesen játszott. Rumbold és Payer remekeltek legjobban, de pompás volt Bodnár is a csatázósorban. Fekete, a ki először játszott, mint magyar válogatott, nem vált be.
(Budapesti Hírlap, 1912. július 4.)
Mégis csak jó, ha valaki rendületlenül bízik a maga kipróbált embereiben. A Malaky-dinasztia egyik tagjával történt, hogy midőn „Az Est“ szűkszavú táviratából csupán annyiról szerzett tudomást, hogy a németek elleni mérkőzést 3:1 arányban megnyertük, egy jelenlevő barátjánál lefogadta, hogy mindhárom goalt Schlosser lőtte. Az angolok elleni szereplése után, nagyon reszkírozott volt ily nagy formát tulajdonítani a kitűnő balösszeköttetőnek. Fogadását tudvalevőleg Malaky megnyerte. Az összeg mindössze egy uzsonnakávé volt és ha a „nagy Malaky Mihály“ megérkezvén, tudomást szerez az esetről, bizonyára megfenyíti öccsét, hogy csak ily csekélységet mert a „Slózi“ tudására kockáztatni!
(Sportvilág, 1912. július 15.)
*1912. június 17-i Sportvilág szerint lemondott
Vélemény, hozzászólás?