1911.V.21. FTC – Celtic 1:1

Ma és holnap Celtic, a többszörös skót bajnokcsapat vendégszerepei Budapesten az FTC üllői-uti versenypályáján. Celtic ötször egymásután nyerte meg a skót bajnokságot, az idén csak az 5. helyre birt jutni, amit azonban a kiadott kommünikék bölcsen elhallgattak. Celtic mult szombaton súlyos vereséget mért a dresdeni vállogatottakra (6:1), vasárnap a Deutscher Fussbal Clubbal azonban csupán eldöntetlenül bí­rtak végezni. A skótok ideérkező tagja névszerint: Davidson, Davie, Dodds, Donnelly, Johnstone, Mac Gregor, Mac Menny, Mac Atee, Mitchell, Nicholls és Young valamennyien az első csapatba tartoznak. Legjobb embereiknek azonban egynémelyike, igy Adams gólkeeper, Mac Naiz back, Luinn a legjobb skót forward nem jöhetett el s helyettük tartalékok játszanak, akik azonban szintén elsőqualitásu játékosok és erős tüzpróbákon mentek keresztül. Ma az MTK áll ki velük szemben s bár Domonkos már aligha lesz a kapuban, elsőrangú csapata Csüdörrel kiegészí­tve mindenesetre oly erőt képviselnek, amely feltétlenül megakadályozza azt, hogy Celtic megismételhesse a több év előtti 9:1 eredményt. Holnap pedig FTC veszi fel ellenük a küzdelmet és komplett csapattal állva ki, talán megismételheti az Englisch Wanderers feletti győzelmét.

FTC teamjének összeállí­tása a következő: Fritz—Rumbold, Manglitz—Weinber, Bródi, Payer—Szeitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás dr. Úgy a mai, mint a holnapi skót—magyar mérkőzés délután 5 órakor kezdődik.

A Celtic csapatösszeállí­tása mint lapzártakor értesülünk a következő lesz: Adams, Mc. Ateer, Mc. Nair, Young, Loney, Hay, Hamilton, Luin, Menemy, Johnstone, Kiolickam. Tartalékok: Cann, Geehrin, Mitchell, Manroe.

(Sport-Világ, 1911. május 20.)

1911. május 21., 17:00, Üllői út, FTC – Celtic 1:1 (0:1)
vezette: Herczog Ede (MUE)
nézőszám: 12 – 14 000
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródi, Payer — Szeitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Celtic: Johnson — Davie, Dodds — Young, Simpson, Mitchell — Mc Atee, Mc Menemy, Nicholls, Donaldson, Hastre
Gól: Schlosser (86.) illetve Mc Atee (12.)

Veretlen maradt a FTK. Micsoda óriási különbség volt a két csapat stí­lusa között! A szélsőségek szélsősége. Az egyik a legtökéletesebb professzionista stí­lusú mezőny játékot mutatta be, a másik pedig a legtipikusab amatőr stilust vitte keresztül, telí­tve a magyar faj minden temperamentumával. Aki felül tudott emelkedni azokon a retenetes izgalmakon, amelyek a 12—14.000 főnyi tömeget egész a vesékig áthatotta, az érdekes megfigyeléseket tehetett. Elsősorban azt, hogy amint a skótok játszanak, úgy mi sohasem fogunk játszani, még ha ezer évig is élünk. Ahoz skótnak kell születni. Ezt a tökéletes passzjátékot mi sohasem fogjuk elsajátí­tani. A mi vérünk ezt sohasem tűri meg. De azért a mi különleges football-stilusunkban roppant nagy erő van. Nálunk minden mozdulat a haladás, a térnyerést célozza. Előre, folyton előre, rohanvást előre, minden cifraságtól menten, a legegyszerűbb eszközökkel. Ez adja meg a mi játékunknak az erőt. Mert a skót csapat és a FTK. mezőnyjátéka között egy egész klasszis differencia volt. De egy hibája volt, hogy lassan haladtak vele előre. Franzstadt ellenben, ha labdához és helyzethez jutott, mint az orkán úgy rohant előre. Erős küzdelem, nagystí­lű játék volt. A játék külső képe szerint a skótoknak kellett volna győzniök. Az a törhetetlen energia azonban, amelylyel a magyar csapat dolgozott az első pillanattól az utolsóig, méltán kiérdemelte az eldöntetlent. Eldöntetlen maradt a nagy mérkőzés s az FTK. tovább is viselheti a veretlenség büszke nimbusát.

Celtic—Ferencvárosi Torna Kub 1:1. Félidő 1:0. Óriási közönség jelenlétében 5 óra 18 perckor megszólal Herzog Ede sipja, Kórodi megérinti a labdát s megkezdődik a szezon egyik legklasszikusabb küzdelme. Rögtön a Celtic csatárok birtokába kerül a labda, akik pompás összjátékkal nyomulnak előre s már az első percben Nicholls süví­tő lövése kerül a FTK. kapu mellé. A mieink sem maradnak sokáig adósok a támadással. Borbáshoz kerül a labda, akinek gyors lefutását Dawie kornerre menti. (4 p.) A korner a skót profik kitűnő fejteknikája következtében természetesen eredménytelen. Rövid ideig a játék igen változatos. Olyan, mintha két egyenlő erejű proficsapat küzdene egymás ellen. De csak rövid ideig! A skótok kitűnő labdateknikájuk s pompás összjátékuk következtében csakhamar a helyzet urai lesznek. A FTK. védelem mindent megtesz, amit egy magyar védelemtől elvárhatunk. Mindenütt ott van s nagy szorgalommal zavarja a goallövésre egyelőre képtelennek bizonyuló skót csatárok összjátékát. A 12. percben a skót csatársor ismét támad. Manglitz és Nicholls egyszerre fejelik a labdát, amely az utóbbi fejéről Mc. Ateehöz kerül, aki jobboldalról gyönyörűen helyezett goalt lő. Alig állanak fel a csapatok, Borbás rövid iramodás után Schlosserhez juttatja a labdát, aki azt kézzel lestoppolja, süví­tő lövéssel a goalba vágja, őrült tombolás és kavarodás keletkezik a nagy tribünön: a nézők kalapjaikat lengetve ünnepük a Ferencvárost. Valóságos hideg zuhanyként hat az idegekre a bí­ró í­télkezése, aki a goal helyett csak szabadrúgást í­télt s azt is a Celtic javára. Ez a támadás volt a félidőben a FTK. utolsó komoly támadása. Ezután fokozatosan a Celtic kerül fölénybe s védelme és fedezetsora valósággal átszoritja a FTK. térfelére a játékot. De a goal a rosszul lövő skót középcsatárok miatt nem esik. Kétszer kapufát lőnek; az egyik kapufáról a másikra pattan a labda, de az eredmény nem változik.

Helycsere után változatos a játék képe. A magyarok jobbára a balszélen próbálkoznak, de a fenomenális Joung—Davie-oldalon áttörni nem sikerül. Schlosser nem tud egyetlen veszedelmes helyzetet sem teremteni. A két skót hátvéd bámulatos jó helyezkedéssel dolgozik. Lassan ismét a skótok kerülnek offenzivába. Mc. Atee és Hastie szép támadásokat vezetnek, de centerezéseik sohasem jutnak jó sorsra. Közben eldurvul a játék. Bródy, Nicholls és Manglitz egymásután sérülnek meg. Az utolsó percekben a FTK. szabadrúgáshoz jut. Szeitler becenterezi a labdát, amelyet Schlosser élesen a goalba fejel. Az óriási tombolással fogadott kiegyenlí­tő goal után félidő végéig változatos a játék.

(Pesti Napló, 1911. május 23.)

A Celtic Budapesten. „Legerősebb csapatunkból hiányzik öt ember“, ezt mondta Mr. William Maley, a Celtic managere egy újságí­rónak. Ezt tudták a skót matcheket rendező egyesületek is és mindennek dacára csütörtök este kommünikéket küldöttek szét a lapoknak, amelyben a következő csapatösszeállí­tást közölték: Adams—Mc Atee, Mc Nair—Young, Loney, Hay—Hamilton, Quinn, Mc Menemy, Johnstone, Kielockam. Ezt mi, összes laptársainkkal együtt közreadtuk, de már akkor is a „Ma és holnap Celtic …“ cí­mű cikkünkben utaltunk arra, hogy tudomásunk szerint legjobb embereik, az erősen reklamirozott Adams, Mc Nair és Ouinn nem fognak nálunk játszani, továbbá, hogy nem a Celtic, hanem a Glasgow Rangers nyerte meg az 1910/11. évi skót bajnokságot.

A matchek nekünk adtak igazat, akik „A Sport“ cí­mű laptársunkkal egyedül mondtuk azt, hogy az idejövő Celtic nem azonos a maga egészében a glasgowi Celtic-el. Kitűnt, hogy a FTC—MTK által hirdetett csapatösszeállí­tásból csak „négyen“ játszottak, mig az általunk ugyancsak a múlt számban ideérkezőnek jelzett tizenegy skót közül „nyolc“ játszott!

*

A Celtic két matche közül az első: a Celtic— MTK, szombaton folyt le. MTK a vasárnapi UTE mérkőzésre való tekintettel 5 tartalékkal állott ki és a „világhí­rű“ skót csapat csak 2:0-ra bí­rta őket legyőzni. (Félidő 1:0.)

Celtic: Johnson—Davie, Dodds—Young, Simpson, Mitchell—Mc Atee, Hastre, Nicholls, Donaldson, Mc Menemy.
MTK: Domonkos—Csüdör, Sebestyén II.—Weisz, Ellinger II, Nagy F.—Sebestyén, Kertész II, Holics, Farkas, Szántó.

Bí­ró: Fehéry.

Vasárnap a komplett FTC 1:1 arányban csak eldöntetlenül végzett (félidő 1:0) ugyanezen 11, többnyire tartalékjátékosból álló Celtic ellen, csupán Hastre és Mc Menemy cseréltek helyet.

A skótok goalját Mc Atee rúgta (12 p.), a FTC-ét pedig Schlosser fejelte be (41 p.) Szeitler szabadrúgásából. Biró: Herczog.

Nemzetközi mérkőzések: Celtic—MTK 2:0 (1:0.) Fehéry. (Május 20.) Celtic—FTC 1:1 (1:0.) Herczog.
Vidéki mérkőzések. Temesvár: FTC II.—TAC 4:0 (1:0.) Gerő.

(Sport-Világ, 1911. május 27.)

A hí­res, a nagy Celtic volt itt, hogy segí­tse az üllői-uti pálya hétről-hétre megismétlődő attrakcióit ujabb diadalhoz. Mert más a pálya és más a sport. A pályának uj és uj szenzációkra van szüksége, hogy épí­tőik visszakapják áldozatkész garasaikat s ő maga is megélni tudjon. E tekintetben az üllöi-uti pálya hallatlan erőfeszí­téseket visz végbe. Napról-napra jobban kiviláglik, hogy le akar főzni minden versenytársat, maga alá akar gyűrni minden jelen és jövendő pályát. S ha a konkurrencia megerősödik, bizony-bizony nem lehet tudni, milyen változott viszonyokra lesz szükség a football sportban, hogy a rivális pályák háta mögött álló csapatok az attrakciók özönét elbí­rják.

Tehát: itt volt a Celtic. Rövid idő alatt már a harmadik angol csapat. Csak ugy a szűr ujjából kirázva. Hát persze, aztán ugy sikerült is: ez is, a többi is. Az angol proficsapatok nem válogatósak, zsebre teszik a jó magyar lázsiásokat és küldenek ide nyaralni tartalékerőket. Ezúttal se volt másképp. És a Franzstadt nem is tehet róla, hogy becsapják, mert nem ellenőrizheti a játékosok kilétét. Ma azonban a publikum szeme egyre jobban kinyilik. Ha azt nem akarja az FTC, hogy lassankint bizalmatlanok legyenek az emberek a menedsálása iránt, akkor igazán okosan teszi, ha az angol játékosok pedigréjét kéri.

Szerencsére a Celtic még akarva sem tudja ugy becsapni a Balkánt, hogy az súlyos kiábrándulások okozója legyen. Olyan jók a tartalék-játékosai is, hogy csupa élvezet, tanulság és érdekesség volt nézni őket. De csak vasárnap. Szombaton nem. Mert szombaton lazsáltak. Vicceltek. Okoskodtak. Lenéztek. Fújtak. Amit pedig az MTK sehogyse érdemelt meg, mert tartalékokkal megtömött csapata igen erős iramú és tetszetős mezőnyjátékot produkált. Nem volt bennük semmi lámpaláz. Ők a halálraí­télt szerepét játszották. Nekik minden mindegy volt, ők csak nyerhettek a mérkőzésben. Kétségtelen, hogy az angolok lazsa-játéka kedvre és bizalomra hangolta a magyar fiukat, de kétségtelen, hogy olyan ötletességet, váratlan fordulatokat produkáltak, ami ritkaság MTK-nál.

Közönség egyébként csekély volt. Nemcsak a hétköznap, de főként a hideg, szeles és esős időjárás miatt.

Vasárnap reggelre aztán kitisztult és délután ezrek reménykedése nézett a star-csapat felé. A star-csapat: a Franzstadt ezúttal csak félig váltotta be a reménységeket. Nemcsak azért, mert eldöntetlen lett az eredmény, hanem első sorban és legfőbbképpen, mert mi különöset sem nyújtottak. Az egész csapaton az idegesség láza tört ki. Erezték, hogy mekkora bizalom letéteményesei s nagyon is megakartak annak felelni. Talán féltek is attól, hogy nem birnak a Celtic-iramot tartani, azért aztán spórolták az erejük. De tény, hogy az első félidőben ideges csapkodás, folytonos bizonytalanság uralkodott magyar részen. A csatárok szí­ntelenül, egymást meg nem értve dolgoztak; következményképpen mind untalan megbénultak az akcióik és elszedék tőlük a labdát. Bizony az angol oldalon édes keveset játszottak, pedig a szél is segí­tett a Franzstadtnak. A védelem az erős munkában kezdett fáradni, sok volt a céltalan ide-oda szaladgálás, az angoloknak némi szerencsével gólja deprimálta is őket, szóval attól lehet félni, hogy csunya vereség lesz a vége.

A második félidőben aztán kicserélődött a csapat. Csupa tüz-láng volt mindegyik. Még Weisz is majdnem. Ami hiányzott az erőből és tudásból, azt pótolták önfeláldozó készségei. Itt és ekkor megmutatta a Franzstadt, hogy méltó az impozáns tömegek bizalmára.

Fritzet régen láttuk olyan bizonytalanul védeni, mint az első félidőben. Az Isten őrizte kétszer a apuját, nem ő. Kiejtette a labdát a kezéből s az folyton hol a kapufán, hol a határvonalon táncolt. Hasonló szí­ntelen volt Borbás, sőt Schlosser is. Bródy egyenesen nem tudott megfelelni a nehéz feladatának. Weinber még ugy se. A második félidőben azonban — mint mondjuk – föléledt bágyadtságából a csapat és szivet gyönyörködtető látványt nyújtott. Mintha nem is az a XI lett volna.

Az angolok vasárnap valósággal excelláltak. Amit a stoppolás terén bemutattak, az művészet volt. Néha mar a levegőben megkezdték a labda állí­tását s a földre leérve csak befejezték az összetett műveletet. A mellett a passzjátékuk csudásan fejlett. A labda annyira hatalmukban van, hogy soha a célját el nem téveszti. Embertől emberhez megy. Nemcsak a szomszédnak tudják ezt a tüneményes passzt leadni, hanem például a balhalf a jobb szélsőnek is kétségbeesett helyzetről, kapásból a lába elé szolgáltatja. A XI angol fiu ugyanannyi félelmetes sportgép volt. De lelkesültség nélkül és leleményesség nélkül, mint a féle igazi profik.

Ennek dacára is el lehet mondani, hogy egy félklasszissal jobbak voltak a miéinknél. Az első félidőben másféllel. Ha a góllövőképességük meg lett volna, akkor gólarányban is szomorú kifejezésre jutott volna a klasszisfölény.

Valamit a birákról is akarunk csevegni. Tudjuk, hogy nehéz egy 15,000 főnyi sárkánynak a hurrogásait nyugodtan hallgatni. Még nehezebb igazságosnak maradni. De amit vasárnap és főképpen szombaton a két biró művelt, — az egy kicsit mégis csak tulment a közönség kényszeritette határokon. A vasárnapi kiegyenlí­tő gólt megelőző fault szerintünk erőszakolt volt. Igy maga a gól is birói jóakarat müve. Amellett a magyar kezelést csak a legeklatánsabb helyzetben fújta le a biró, — a magyar fault csak ritkán volt fault, — mig az ellenkező oldalon a pártatlanság kevésbbé volt meg. Ezért nem tudott aztán a birói tekintély csorbátlanul elmenekülni, mert az angolok az ő hentesmodorukban bizony sok olyan durva stiklit megengedtek maguknak, amit a bí­rónak egyébként elnézni nem lett volna szabad.

Már pedig a túlságba vitt hazabiráskodás miatt egyszer még igen rossz hí­rbe keveredik a magyarok semmiképpen nem jó renomméja.

Celtic FC—FTC 1:1. Üllői-ut. Biró: Herzog E.

FTC II—Temesvári AC 4:0. Félidő 1:0. Biró Gerő F. FTC állandóan nagy fölényben volt s habár egy gólhoz 11-es büntetőrugás révén jutott, az eredmény elég hűen fejezi ki a két csapat erőviszonyát. Ugyancsak vasárnap mérkőzött a Temesvári AC II csapata Zsombolyán a Zsombolyai AC csapatával és 6:1 arányú győzelmet aratott. Mindkét mérkőzés igen szép számú közönség előtt folyt le.

(Nemzeti Sport, 1911. május 28.)

A temesváriak el vannak keseredve a Temesvár – FTC II. mérkőzésből kifolyólag a mérkőzést vezető bí­ró Gerő Ferenc (ESC) ellen. A mérkőzés folyama alatt a közönség folyton szidta a bí­rót s csak kicsibe mulott, hogy a fanatikus fiatalság nem inzultálta őt. A temesváriak azzal fenyegetőznek, hogy hasonló müködés esetén a bí­rót egyszerüen kikergetik Temesvárról. Jó lesz tehát biráinknak biztositani magukat, mielőtt Temesvárra mennek mérkőzést vezetni.

(Sporthí­rlap, 1911. május 29.)