A magyar labdarúgó válogatott vb-selejtezőn 1–1-es döntetlent játszott Törökországban. Az első félidőben a mieink kapufáig jutottak Vanczák Vilmos révén, a második játékrészben pedig Burak Yilmaz révén a törökök szerezték meg a vezetést. A csereként beállt Böde Dániel azonban válaszolni tudott, ponttal távozhattunk Isztambulból.
A mieink kezdőcsapatában a románok elleni együtteshez képest annyi változás történt, hogy Szabics Imre helyett Varga József került be a kezdőcsapatba, vagyis egy csatárral (Szalai Ádám) és két védekező középpályással (Varga és Pintér Ádám) álltunk fel.
A törököknél a sérüléssel bajlódó Hamit Altintop nem került be a kezdőcsapatba, ahogy a Budapesten nagyot hibázó kapus, Volkan Demirel sem, utóbbit Onur Kivrak, a Trabzonspor kapusa helyettesítette, ő védett a törökök legutóbbi, Andorra elleni, 2–0-ra megnyert vb-selejtezőjén is.
A törökök felállását illetően az a korábbi jóslat is beigazolódott, hogy 4–2–3–1-es felállásban játszottak a félholdasok, vagyis hozzánk hasonlóan két védekező középpályást szerepeltettek. A török kezdő az Andorra elleni győztes csapathoz képest annyit változott, hogy a Fürthben játszó – Varga József és Stieber Zoltán csapattársa – Sercan Sararer kikerült a jobb szélről, ott Arda Turan szerepel, míg az ő helyét középen a csapatba bekerülő Eskisehirspor-játékos, Alper Potuk (Elek Ákos korábbi csapattársa) vette át.
Akár jó előjelnek is tűnhetett, hogy Isztambulban esett az eső, ősszel Budapesten is esőben nyertünk. Olvasóink nagy része is bizakodó, a meccs előtti szavazásunkban a legtöbben magyar sikerre voksoltak.
Fél órával a meccs előtt már látszott, nem lesz telt ház, 30–35 ezer szurkoló előtt rendezték a találkozót. A stadionon kívül a szurkolók ismét kifeszítették a Magyarországon is bemutatott „Mindannyian Attila unokái vagyunk” molinót, ugyanakkor a magyar csapatot éles füttyszó fogadta a stadionban.
VB-selejtező mérkőzés
MAGYARORSZÁG–TÖRÖKORSZÁG 1–1 (0–0)
Isztambul, Sükrü Saracoglu Stadion, 35.000 néző, vezette: Milorad Mazic (Milovan Ristic, Dalibor Djurdjevic – szerbek)
TÖRÖKORSZÁG: Onur Kivrak – Gökhan Gönül, Semih Kaya, Bekir Irtegün, Hasan Ali Kaldirim – Nuri Sahin (Kerim Frei 90.), Selcuk Inan – Arda Turan, Alper Potuk (Hamit Altintop 70.), Umut Bulut (Erdinc 80.) – Burak Yilmaz
Szövetségi kapitány: Abdullah Avci
MAGYARORSZÁG: Király – Vanczák, Korcsmár (Guzmics 46.), Mészáros N., Kádár – Pintér Á., Varga J. – Koman, Hajnal (Böde 68.), Dzsudzsák – Szalai Á. (Elek Á. 78.).
Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
Gól: Yilmaz (63.) illetve Böde (71.)
Sárga lap: Irtegun (59.), Yilmaz (89.) illetve Varga J. (47.), Dzsudzsák (58.), Böde (75.), Király (90+2.)
Az első támadás a törököké volt, Arda Turan harcolt ki szögletet a jobb szélen. A hosszú oldalra átszálló beadást ugyan kapura fejelték a hazaiak, de Nuri Sahin labdája nem okozott gondot Király Gábornak, fogta a magyar kapus. Az első lövés viszont a miénk volt, Szalai Ádám próbálkozott távolról, de nem volt igazán veszélyes a kísérlet. Bár lehet, hogy Volkan Demirelnek ez is gondot okozott volna, de Onur Kivrak könnyedén hatástalanította. A törökök legveszélyesebb játékosa, a legutóbbi kilenc tétmeccsén kilenc gólt szerző, Andorra ellen is betaláló Burak Yilmaz a 6. percben gyorsította fel először a lépteit, de az egy szem török ék előtt jól zárt össze Korcsmár Zsolt és Kádár Tamás. A törökök az első tíz percben három szögletet végezhettek el, de egyik sem volt veszélyes. Az első nagy helyzetre a 17. percig kellett várni, amikor Umut Bulut került a védelmünk mögé, Király Gábor messze kifutott a kapujából, miközben a török támadó kisodródott a jobb szélre, és már csak az oldalhálóba tudott lőni. Helyzetre helyzet volt a válasz, még ha nem is akkora: Koman Vladimir passzolt fel Szalai Ádámhoz, a csatár próbált befordulni, de keresztbe lőtt, vagy inkább passzolt labdájára senki nem érkezett. Húsz perc után kezdtük egyre többet birtokolni a labdát, és Hajnal Tamás szabadrúgásból történt beívelését követően Vanczák Vilmos fejelte kapura (akárcsak a románok ellen), a kapus védett, a kipattanóra azonban ismét érkezett, méghozzá becsúszva Vanczák, akinek kisodródott helyzetből leadott lövése Onur Kivrak érintésével a lécre pattant. Ezzel már a miénk volt a legnagyobb lehetőség. Ezt követően felpörgött egy kicsit a meccs, két indítással is próbálkoztak a törökök, egyszer működött a lestaktika, a másik esetben pedig Korcsmár Zsolt tudott menteni. Tőlünk Dzsudzsák Balázsnak volt egy felejthető lövése. Fél óra elteltével örömmel konstatálhattuk: fegyelmezetten játszik a magyar válogatott, amely ugyan jóval kevesebbet birtokolta a labdát (egy félidő után 65 százalékban birtokolták a törökök), de nem volt alárendelt szerepeben, a török kapuig is többször el tudtunk jutni. Ennek ellenére egy pillanatig sem lehetett megnyugodni, a félidő vége a törököké volt, pillanatok alatt öt helyzetet is kihagytak. Mészáros Norbertet hátba lőtték a labdával, Yilmaz a bal sarok mellé emelt, Potuk bal szélről középre passzolt labdájáról pedig lemaradtak a társak. A félidő vége előtt két esetben még Királynak is védenie kellett. Jókor jött a szünet.
Nem kezdődött jól számunkra a második játékrész, ugyanis Korcsmár Zsoltot sérülés miatt le kellett cserélni, a szombathelyi Guzmics Richárd állt be, akinek ez volt a második meccse a nemzeti csapatban. A törökök agresszív letámadással kezdték a második félidőt. Ez a stílus nagyon nem fekszik nekünk (ezt már megmutattuk tavaly hazai pályán a norvégok ellen is, akik szintén letámadásra építve 2–0-ra nyertek Budapesten), így nem tudtuk birtokolni a labdát. Márpedig a labdabirtoklás hiánya miatt kerültünk olyan helyzetbe az első félidő végén, hogy egymás után jöttek a török helyzetek. A felezővonalat is alig tudtuk átlépni a második félidő első perceiben. Ezt az időszakot törte meg a jobb oldalon felfutó, a magyar csapat egyik legjobbjának számító Vanczák, más kérdés, hogy a beadása után Hajnal Tamás nem tudott helyzetbe kerülni. Volt egy veszélyes kontránk a másik oldalon is, ezúttal Szalai adott be balról, Hajnal lőtt, de már nem tudta kapura irányítani a labdát. Nagy kérdés volt, a válogatott szinten rutintalan Guzmics hogyan bír Yilmazzal, kettejük első csatáját a török nyerte, de lövése fölé ment. A félidő elején tapasztalt török rohamok után följöttünk, egy rövidebb ideig még be is szorítottuk tizenhatosuk elé a hazaiakat, de helyzetet sajnos nem tudtunk kialakítani. Hiányzott egy-egy egyéni villanás a szélsőinktől, Komantól vagy Dzsudzsáktól, illetve Szalai Ádám sem tudta tisztára játszani magát. Nem úgy a törökök legveszélyesebb játékosa, Yilmaz, aki bal oldali beadást követően faképnél hagyta Mészárost, és négy méterről fejjel megszerezte a hazaiak vezető gólját. 1–0. A Galatasaray támadója – akire török sajtóhírek szerint már a Real Madridnál is felfigyeltek – sorozatban tizedik tétmeccsén a tizedik gólját szerezte. Ő Budapesten sérülés miatt nem játszott, most sajnos sokat lendített a törökök futballján. Egervári Sándor a Hajnal Tamás, Böde Dániel cserével reagált a gólra. A törököknél közben beállt a meccs előtt sérüléssel bajlódó Hamit Altintop. Böde Dániel tehát beállt, és három perccel a csere után gólt szerzett! Kádár Tamás bal oldali nagy bedobása után Böde felett átszállt a labda, de a menteni igyekvő Kaya lábáról elé pattant a labda, és az ötös bal sarkáról a léc alá bombázott! Ez igen, szép volt Dani! 1–1. A Fradi tankja a 75. percben könyökkel ütközött Irtegünnel, sárga lapot kapott, de ennyi baj legyen. Nem sokkal később már Szalai ugratta ki a „madocsait”, akinek lövését szögletre tolta a török kapus. A sarokrúgás után Guzmics Richárd fejelt centikkel a kapu mellé – ez nagy lehetőség volt! Kezdett veszélyessé válni a támadójátékunk, de Egervári Sándor szövetségi kapitány a biztonságot is szem előtt tartva beküldte a korábban Törökországban is játszó Elek Ákost Szalai Ádám helyére. A „Böde-parádé” után a törököknek is voltak lehetőségeik. A legnagyobbnál Vanczák mentette Gönül beadását Yilmaz elől. Vanczák mai játéka mindenképp dicséret érdemel, ahogy ki kell emelni a rengeteget robotoló, a gólunkat nagy bedobással előkészítő Kádár Tamást is a védelemből. Elérkeztünk az utolsó percekhez, vajon most is kritikus lesz ez az időszak, mint a románok ellen? – tehettük fel a kérdést. Nem volt az. Maradt az 1–1-es döntetlen, a törökök kezdenek elszállni, mi pedig egyelőre a 2. helyen állunk. Folytatás szeptember 6-án Románia ellen, Bukarestben.
A mérkőzés képe alapján elégedettek lehetünk az egy ponttal, mert az őszinél jóval erősebb török csapat ellen sikerült pontot szereznünk. Tíz évet követően, 2003. március 29. (Lengyelország–Magyarország 0–0) után játszott ismét döntetlent idegenbeli mérkőzésen a magyar válogatott (a semleges pályán rendezett találkozókat – hiszen azok nem idegenbeli meccsek – értelemszerűen nem számítottuk bele a statisztikába). A törökök elleni két összecsapást pedig ezzel négy ponttal zártuk.
A D-csoport állása
1. Hollandia 6 6 – – 20–2 +18 18
2. MAGYARORSZÁG 6 3 2 1 13–8 +5 11
3. Románia 6 3 1 2 10–10 0 10
4. Törökország 6 2 1 3 7–7 0 7
5. Észtország 6 2 – 4 3–9 –6 6
6. Andorra 6 – – 6 0–17 –17 0
Nyilatkozatok:
„Minden volt a pályán, amit látni akartam. Küzdöttünk, támadtunk, nyomást gyakoroltunk az ellenfélre, agresszívek voltunk, gólt is szereztünk. Sajnos, a rivális egy lecsorgó labdából egyenlített, ennek ellenére büszke vagyok a játékosaimra, mert jól és a megbeszéltek szerint futballoztak. Kevés esélyünk maradt a továbbjutásra, de bízunk benne, hogy ki tudjuk használni” – nyilatkozta a Magyarország elleni 1–1-es döntetlent követő sajtótájékoztatón Abdullah Avci, a török válogatott szövetségi kapitánya.
„Ismerve a körülményeket, elégedettek lehetünk az egy ponttal. Egyrészt mert egy forró hangulatú mérkőzésen, egy katlanban értük el ezt a döntetlent, és így a tabellán előnybe kerültünk a mögöttünk lévő csapatokkal szemben. Az egyenlítő találatunk után nem tudtuk megtartani a labdát megfelelően, ezért cseréltem támadó helyett középpályást, de még egyszer hangsúlyozom, ismerve a körülményeket, elégedettek lehetünk” – nyilatkozta a lefújást követően Egervári Sándor szövetségi kapitány a mérkőzést közvetítő televíziónak, az m1-nek. „Ha tudtuk volna, hogy Böde Dániel gólt szerez, már hamarabb beküldjük. Nagyon elszántan lépett pályára, és jól is futballozott, örülünk, hogy sikerült gólt szereznie. Sokat köszönhetünk neki, és így összességében elégedettek is vagyunk, örülünk a megszerzett pontnak, és most már a románokkal való versenyfutásra kell koncentrálnunk.” – tette hozza a szakember
„Mivel a nagy eső miatt mély volt a talaj, bíztam benne, hogy a török védők hibázni fognak. Szerencsére hibáztak is” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak lefújást követően a magyar válogatott gólját egy lecsorgó labdából megszerző Böde Dániel. „Már pénteken is úgy készültem a románok ellen, hogy ha lehetőséget kapok, szeretnék bizonyítani. Akkor ez még nem jött össze, most azonban igen, és úgy érzem, éltem is a lehetőséggel” – fogalmazott a támadó. „Hogy mit éreztem a gólom után? Nem tudom szavakba önteni, hihetetlenül boldog vagyok” – tette hozzá Böde, akinek ez volt a második fellépése az A-válogatottban.
(Az nso.hu és a FIFA hivatalos honlapja alapján, fotók: Szabó Miklós, nso)
Vélemény, hozzászólás?