2013.III.26. VB selejtező, Törökország – Magyarország: 1-1

A magyar labdarúgó válogatott vb-selejtezőn 1–1-es döntetlent játszott Törökországban. Az első félidőben a mieink kapufáig jutottak Vanczák Vilmos révén, a második játékrészben pedig Burak Yilmaz révén a törökök szerezték meg a vezetést. A csereként beállt Böde Dániel azonban válaszolni tudott, ponttal távozhattunk Isztambulból.

A mieink kezdőcsapatában a románok elleni együtteshez képest annyi változás történt, hogy Szabics Imre helyett Varga József került be a kezdőcsapatba, vagyis egy csatárral (Szalai Ádám) és két védekező középpályással (Varga és Pintér Ádám) álltunk fel.

A törököknél a sérüléssel bajlódó Hamit Altintop nem került be a kezdőcsapatba, ahogy a Budapesten nagyot hibázó kapus, Volkan Demirel sem, utóbbit Onur Kivrak, a Trabzonspor kapusa helyettesí­tette, ő védett a törökök legutóbbi, Andorra elleni, 2–0-ra megnyert vb-selejtezőjén is.

A törökök felállását illetően az a korábbi jóslat is beigazolódott, hogy 4–2–3–1-es felállásban játszottak a félholdasok, vagyis hozzánk hasonlóan két védekező középpályást szerepeltettek. A török kezdő az Andorra elleni győztes csapathoz képest annyit változott, hogy a Fürthben játszó – Varga József és Stieber Zoltán csapattársa – Sercan Sararer kikerült a jobb szélről, ott Arda Turan szerepel, mí­g az ő helyét középen a csapatba bekerülő Eskisehirspor-játékos, Alper Potuk (Elek Ákos korábbi csapattársa) vette át.

Akár jó előjelnek is tűnhetett, hogy Isztambulban esett az eső, ősszel Budapesten is esőben nyertünk. Olvasóink nagy része is bizakodó, a meccs előtti szavazásunkban a legtöbben magyar sikerre voksoltak.

Fél órával a meccs előtt már látszott, nem lesz telt ház, 30–35 ezer szurkoló előtt rendezték a találkozót. A stadionon kí­vül a szurkolók ismét kifeszí­tették a Magyarországon is bemutatott „Mindannyian Attila unokái vagyunk” molinót, ugyanakkor a magyar csapatot éles füttyszó fogadta a stadionban.

VB-selejtező mérkőzés
MAGYARORSZÁG–TÖRÖKORSZÁG 1–1 (0–0)
Isztambul, Sükrü Saracoglu Stadion, 35.000 néző, vezette: Milorad Mazic (Milovan Ristic, Dalibor Djurdjevic – szerbek)

TÖRÖKORSZÁG: Onur Kivrak – Gökhan Gönül, Semih Kaya, Bekir Irtegün, Hasan Ali Kaldirim – Nuri Sahin (Kerim Frei 90.), Selcuk Inan – Arda Turan, Alper Potuk (Hamit Altintop 70.), Umut Bulut (Erdinc 80.) – Burak Yilmaz
Szövetségi kapitány: Abdullah Avci

MAGYARORSZÁG: Király – Vanczák, Korcsmár (Guzmics 46.), Mészáros N., Kádár – Pintér Á., Varga J. – Koman, Hajnal (Böde 68.), Dzsudzsák – Szalai Á. (Elek Á. 78.).
Szövetségi kapitány: Egervári Sándor

Gól: Yilmaz (63.) illetve Böde (71.)
Sárga lap: Irtegun (59.), Yilmaz (89.) illetve Varga J. (47.), Dzsudzsák (58.), Böde (75.), Király (90+2.)

Az első támadás a törököké volt, Arda Turan harcolt ki szögletet a jobb szélen. A hosszú oldalra átszálló beadást ugyan kapura fejelték a hazaiak, de Nuri Sahin labdája nem okozott gondot Király Gábornak,  fogta a magyar kapus. Az első lövés viszont a miénk volt, Szalai Ádám próbálkozott távolról, de nem volt igazán veszélyes a kí­sérlet. Bár lehet, hogy Volkan Demirelnek ez is gondot okozott volna, de Onur Kivrak könnyedén hatástalaní­totta. A törökök legveszélyesebb játékosa, a legutóbbi kilenc tétmeccsén kilenc gólt szerző, Andorra ellen is betaláló Burak Yilmaz a 6. percben gyorsí­totta fel először a lépteit, de az egy szem török ék előtt jól zárt össze Korcsmár Zsolt és Kádár Tamás. A törökök az első tí­z percben három szögletet végezhettek el, de egyik sem volt veszélyes. Az első nagy helyzetre a 17. percig kellett várni, amikor Umut Bulut került a védelmünk mögé, Király Gábor messze kifutott a kapujából, miközben a török támadó kisodródott a jobb szélre, és már csak az oldalhálóba tudott lőni. Helyzetre helyzet volt a válasz, még ha nem is akkora: Koman Vladimir passzolt fel Szalai Ádámhoz, a csatár próbált befordulni, de keresztbe lőtt, vagy inkább passzolt labdájára senki nem érkezett. Húsz perc után kezdtük egyre többet birtokolni a labdát, és Hajnal Tamás szabadrúgásból történt beí­velését követően Vanczák Vilmos fejelte kapura (akárcsak a románok ellen), a kapus védett, a kipattanóra azonban ismét érkezett, méghozzá becsúszva Vanczák, akinek kisodródott helyzetből leadott lövése Onur Kivrak érintésével a lécre pattant. Ezzel már a miénk volt a legnagyobb lehetőség. Ezt követően felpörgött egy kicsit a meccs, két indí­tással is próbálkoztak a törökök, egyszer működött a lestaktika, a másik esetben pedig Korcsmár Zsolt tudott menteni. Tőlünk Dzsudzsák Balázsnak volt egy felejthető lövése. Fél óra elteltével örömmel konstatálhattuk: fegyelmezetten játszik a magyar válogatott, amely ugyan jóval kevesebbet birtokolta a labdát (egy félidő után 65 százalékban birtokolták a törökök), de nem volt alárendelt szerepeben, a török kapuig is többször el tudtunk jutni. Ennek ellenére egy pillanatig sem lehetett megnyugodni, a félidő vége a törököké volt, pillanatok alatt öt helyzetet is kihagytak. Mészáros Norbertet hátba lőtték a labdával, Yilmaz a bal sarok mellé emelt, Potuk bal szélről középre passzolt labdájáról pedig lemaradtak a társak. A félidő vége előtt két esetben még Királynak is védenie kellett. Jókor jött a szünet.

Nem kezdődött jól számunkra a második játékrész, ugyanis Korcsmár Zsoltot sérülés miatt le kellett cserélni, a szombathelyi Guzmics Richárd állt be, akinek ez volt a második meccse a nemzeti csapatban. A törökök agresszí­v letámadással kezdték a második félidőt. Ez a stí­lus nagyon nem fekszik nekünk (ezt már megmutattuk tavaly hazai pályán a norvégok ellen is, akik szintén letámadásra épí­tve 2–0-ra nyertek Budapesten), í­gy nem tudtuk birtokolni a labdát. Márpedig a labdabirtoklás hiánya miatt kerültünk olyan helyzetbe az első félidő végén, hogy egymás után jöttek a török helyzetek. A felezővonalat is alig tudtuk átlépni a második félidő első perceiben. Ezt az időszakot törte meg a jobb oldalon felfutó, a magyar csapat egyik legjobbjának számí­tó Vanczák, más kérdés, hogy a beadása után Hajnal Tamás nem tudott helyzetbe kerülni. Volt egy veszélyes kontránk a másik oldalon is, ezúttal Szalai adott be balról, Hajnal lőtt, de már nem tudta kapura irányí­tani a labdát. Nagy kérdés volt, a válogatott szinten rutintalan Guzmics hogyan bí­r Yilmazzal, kettejük első csatáját a török nyerte, de lövése fölé ment.  A félidő elején tapasztalt török rohamok után följöttünk, egy rövidebb ideig még be is szorí­tottuk tizenhatosuk elé a hazaiakat, de helyzetet sajnos nem tudtunk kialakí­tani. Hiányzott egy-egy egyéni villanás a szélsőinktől, Komantól vagy Dzsudzsáktól, illetve Szalai Ádám sem tudta tisztára játszani magát. Nem úgy a törökök legveszélyesebb játékosa, Yilmaz, aki bal oldali beadást követően faképnél hagyta Mészárost, és négy méterről fejjel megszerezte a hazaiak vezető gólját. 1–0. A Galatasaray támadója – akire török sajtóhí­rek szerint már a Real Madridnál is felfigyeltek – sorozatban tizedik tétmeccsén a tizedik gólját szerezte. Ő Budapesten sérülés miatt nem játszott, most sajnos sokat lendí­tett a törökök futballján. Egervári Sándor a Hajnal Tamás, Böde Dániel cserével reagált a gólra. A törököknél közben beállt a meccs előtt sérüléssel bajlódó Hamit Altintop. Böde Dániel tehát beállt, és három perccel a csere után gólt szerzett! Kádár Tamás bal oldali nagy bedobása után Böde felett átszállt a labda, de a menteni igyekvő Kaya lábáról elé pattant a labda, és az ötös bal sarkáról a léc alá bombázott! Ez igen, szép volt Dani! 1–1. A Fradi tankja a 75. percben könyökkel ütközött Irtegünnel, sárga lapot kapott, de ennyi baj legyen. Nem sokkal később már Szalai ugratta ki a „madocsait”, akinek lövését szögletre tolta a török kapus. A sarokrúgás után Guzmics Richárd fejelt centikkel a kapu mellé – ez nagy lehetőség volt! Kezdett veszélyessé válni a támadójátékunk, de Egervári Sándor szövetségi kapitány a biztonságot is szem előtt tartva beküldte a korábban Törökországban is játszó Elek Ákost Szalai Ádám helyére.  A „Böde-parádé” után a törököknek is voltak lehetőségeik. A legnagyobbnál Vanczák mentette Gönül beadását Yilmaz elől. Vanczák mai játéka mindenképp dicséret érdemel, ahogy ki kell emelni a rengeteget robotoló, a gólunkat nagy bedobással előkészí­tő Kádár Tamást is a védelemből. Elérkeztünk az utolsó percekhez, vajon most is kritikus lesz ez az időszak, mint a románok ellen? – tehettük fel a kérdést. Nem volt az. Maradt az 1–1-es döntetlen, a törökök kezdenek elszállni, mi pedig egyelőre a 2. helyen állunk. Folytatás szeptember 6-án Románia ellen, Bukarestben.

A mérkőzés képe alapján elégedettek lehetünk az egy ponttal, mert az őszinél jóval erősebb török csapat ellen sikerült pontot szereznünk. Tí­z évet követően, 2003. március 29. (Lengyelország–Magyarország 0–0) után játszott ismét döntetlent idegenbeli mérkőzésen a magyar válogatott (a semleges pályán rendezett találkozókat – hiszen azok nem idegenbeli meccsek – értelemszerűen nem számí­tottuk bele a statisztikába). A törökök elleni két összecsapást pedig ezzel négy ponttal zártuk.

További képek…

A D-csoport állása

1. Hollandia 6 6 – – 20–2 +18 18
2. MAGYARORSZÁG 6 3 2 1 13–8 +5 11
3. Románia 6 3 1 2 10–10 0 10
4. Törökország 6 2 1 3 7–7 0 7
5. Észtország 6 2 – 4 3–9 –6 6
6. Andorra 6 – – 6 0–17 –17 0

Nyilatkozatok:

„Minden volt a pályán, amit látni akartam. Küzdöttünk, támadtunk, nyomást gyakoroltunk az ellenfélre, agresszí­vek voltunk, gólt is szereztünk. Sajnos, a rivális egy lecsorgó labdából egyenlí­tett, ennek ellenére büszke vagyok a játékosaimra, mert jól és a megbeszéltek szerint futballoztak. Kevés esélyünk maradt a továbbjutásra, de bí­zunk benne, hogy ki tudjuk használni” – nyilatkozta a Magyarország elleni 1–1-es döntetlent követő sajtótájékoztatón Abdullah Avci, a török válogatott szövetségi kapitánya.

„Ismerve a körülményeket, elégedettek lehetünk az egy ponttal. Egyrészt mert egy forró hangulatú mérkőzésen, egy katlanban értük el ezt a döntetlent, és í­gy a tabellán előnybe kerültünk a mögöttünk lévő csapatokkal szemben. Az egyenlí­tő találatunk után nem tudtuk megtartani a labdát megfelelően, ezért cseréltem támadó helyett középpályást, de még egyszer hangsúlyozom, ismerve a körülményeket, elégedettek lehetünk” – nyilatkozta a lefújást követően Egervári Sándor szövetségi kapitány a mérkőzést közvetí­tő televí­ziónak, az m1-nek. „Ha tudtuk volna, hogy Böde Dániel gólt szerez, már hamarabb beküldjük. Nagyon elszántan lépett pályára, és jól is futballozott, örülünk, hogy sikerült gólt szereznie. Sokat köszönhetünk neki, és í­gy összességében elégedettek is vagyunk, örülünk a megszerzett pontnak, és most már a románokkal való versenyfutásra kell koncentrálnunk.” – tette hozza a szakember

„Mivel a nagy eső miatt mély volt a talaj, bí­ztam benne, hogy a török védők hibázni fognak. Szerencsére hibáztak is” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak lefújást követően a magyar válogatott gólját egy lecsorgó labdából megszerző Böde Dániel. „Már pénteken is úgy készültem a románok ellen, hogy ha lehetőséget kapok, szeretnék bizonyí­tani. Akkor ez még nem jött össze, most azonban igen, és úgy érzem, éltem is a lehetőséggel” – fogalmazott a támadó. „Hogy mit éreztem a gólom után? Nem tudom szavakba önteni, hihetetlenül boldog vagyok” – tette hozzá Böde, akinek ez volt a második fellépése az A-válogatottban.

(Az nso.hu és a FIFA hivatalos honlapja alapján, fotók: Szabó Miklós, nso)