Pogány László: 70

Tí­z évesen kezdte a labdarúgást a Leninvárosi MTK csapatában. Az ifi válogatott játékost 1972-ben igazolta le a Ferencváros, ahol az ifjúsági és tartalékcsapatban szerepelt 1975-ig. Már 1974 őszén, húszévesen pályára lépett az MLSZ kupában, a Téli Kupában és a Felszabadulás kupában.

Az 1975/76 évi szezonban katonaidejét Szentendrén, a Kossuth Katonai Főiskola őrségében töltötte, és a KKFSE csapatában játszott. Edzője Budai II. László volt.

Ezután visszatért a Fradihoz és az élvonalban is bemutatkozott 1977-ben a DVTK ellen az Üllői úton. A tavaszi szezonban berobbant az élvonalba, a Haladás elleni mérkőzéstől a kezdő tizenegy állandó tagja volt.

Első élvonalbeli találatát Kaposváron szerezte. Ebedli helyett cserélte be Dalnoki Jenő a 67. percben. Egy perc múlva:

A 68. percben Pogány két szép csellel becsapta Földesit, majd Duschákot, amikor 17 méterrel a kaputól, jobb oldalon felvágták. A szabadrúgást Martos Pogány elé gurí­totta , aki 16 méterről a későn mozduló Földesi mellett félmagasan lőtte a jobb sarokba.

A bajnoki évadot bronzéremmel zárta a csapat, majd a nyári tornákon olyan ellenfelek ellen léptek pályára, mint a Benfica, Barcelona, PSG, Anderlecht.

Katzirz balra, a labda jobbra. Pogány tizenegyese. (Pogány László gyűjteményéből)

Az 1977/78-as szezon nem úgy sikerült a bajnokságban, ahogy remélték (csak 9. lett a csapat), de a kupadöntőben 4-2-re verték a PMSC csapatát. Pogány is a kapuba talált.

– Az 1978-as MNK-elöntőn a Pécsi MSC ellen kritikus helyzetben lőttem egy 11-es gólt. Katzirz ment a bal sarok felé, én pedig lassan begurí­tottam a labdát a jobb sarokba … Nagy öröm volt kupagyőztes csapat tagjaként szerepelni. Egy kicsit azért megkeserí­tette a sikert, hogy ezért a kupagyőzelemért én nem kaptam meg az MNK-plakettet. Amikor kiosztották, éppen beteg voltam, és rólam elfeledkeztek … Nagy Béla azonban két év elteltével nagyon megörvendeztetett! A Pénzverőben elkészí­ttette számomra az MNK kicsinyí­tett, kb. 10 cm-es másolatát … Úgy tudom, a Fradiban ez csak Albert Flórinak van meg!

A ’78/79-es szezontól hét éven a csapat alapembere volt, alig hagyott ki mérkőzést. Az 1979/80-as szezonban 27 bajnoki meccsen 18 találatig jutó (a Volán ellen 3-szor volt eredményes, kettőt lőtt a Dunaújváros, Ú. Dózsa, Békéscsaba triónak) Pogány a csapat házi gólkirálya lett (a ’83/84-es szezonban 8 góllal megismételte).

Olmpia válogatottak az Üllői úton: Pogány, Szokolai, Rab, Tepszics (Pogány László gyűjteményéből)

Az 1980/81 évi bajnokcsapatban minden mérkőzésen pályára lépett (ezt megismételte a ’83/84-es bajnokságban is), 13 góllal vette ki a részét az elsőségből. Tagja volt a dél-amerikai túrán szereplő csapatnak.

Az 1981/82-es szezonban ismét 13 gólig jutott (kettőt vágott a Dunaújváros, ZTE, Volán hármasnak), gólokat szerzett a BEK-ben a Banik Ostrava ellen az Üllői úton.

Közel 400 lejátszott meccsel zárta Fradista pályafutását, ahol bajnok-, és kupagyőztes csapat meghatározó játékosaként szerepelt hosszú pályafutása alatt. Közel 150 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Négyszer lőtt mesterhármast (3 bajnoki, 1 kupa), 17-szer duplázott tétmeccseken (11 bajnoki, 5 kupa, 1 BEK). Az élvonalban csak a Ferencvárosban játszott.

A búcsúmeccs előtt: Rab, Takács, Pogány, Ebedli, Szokolai és az egyik utód: Dzurják. (Hargitai Károly gyűjteményéből)

1986-ban egy idényt a másodosztályú BMTE csapatában szerepelt. 1988. július 30-án búcsúzott el a zöld-fehér közönségtől az FF Malmö elleni mérkőzéssel.

1989-ben az ESMTK-ban fejezte be pályafutását az FTC Örökös Bajnok labdarúgója.

Levezetésképpen Ausztriában éveket játszott egy Sankt Pölten melletti kiscsapatban, Getzersdorfban. A negyedosztályban csapattársa volt korábbi ferencvárosi barátja, Takács László.

„Öregfiúk”. Pogány Laci az első sorban a kép jobb oldalán. (Pogány László gyűjteményéből)