POTYA
Mattanovich Béla írta egyik cikkében: — Még 1926-ban volt. Akkor lettem belső munkatárs a Nemzeti Sportnál. Kiküldtek a Ferencváros edzésére: csináljak riportot az edzővel, aki az előző bajnokságban még a csapat játékosa volt. Az edző 1926-ban 35. évét taposta. Fiatal ember, de már akkor nagy tekintélyű. Jómagam még csak 19 éves … Szinte félve adtam elő kérésemet: szeretnék vele hosszabban beszélgetni. Rendkívül szívélyesen mondta:
— Állok rendelkezésére… Az edzés után a lakásomon.
Együtt mentünk a lakására. A VII. kerületben lakott, ha jól emlékszem, a Peterdy utcában. Kis lakásban.
— Egy kis türelmet kérek — mondta, és leültetett.
Tíz perc múlva visszajött:
— Fel kellett jegyeznem, hogy a játékosok közül ki milyen és mennyit végzett az edzésen. Ezt mindig megteszem, s amikor a következő edzésre megyek, akkor előbb megnézem ki miben van elmaradva és így tovább . . . Parancsoljon, most már rendelkezésére állok.
Ez volt Tóth István. A zöld-fehérek első szerződtetett edzője.
Most Fia, dr. Tóth István emlékezzék apjára:
— Igen, ezekre az időkre már én is jól emlékszem. Sőt a korábbi évekre is. Apámnak az FTC volt a mindene. Amikor a frontszolgálat után Brüll Alfréd segítségével leszerelt, az MTK-ban mindent megkapott volna. Bár megélhetési problémákkal küszködött, nem hagyta cserben a csapatot. Akkor Blummal, Patakival, Takács I-el ők, az öregek mentették meg a klubot, nehogy az a középszerűségbe süllyedjen. Később apám tudatosan készült az edzői pályára. Igaz, ebben befolyásolta az első nagy világégés is. Mérnöki tanulmányait, amelyet egy erdélyi rokon anyagi segítségével végzett, kénytelen volt abbahagyni. Ekkor érlelődött meg benne, hogy edző lesz. Tervszerűen képezte magát. A magyar, angol, német és olasz szakirodalom mellett nagy súlyt fektetett elméleti megalapozottságára és különösen a pedagógiai, pszichológiai, orvosi tudományokból merített sokat.
Részlet a könyvből
Szerző: Nagy Béla
Kiadta: FTC Baráti Kör – 1985
Vélemény, hozzászólás?