A Fradi naptára, október 16.
Évfordulók:
54 éve hunyt el Hámori László
53 éve hunyt el Winkler Róbert
Mérkőzéseink ezen a napon:
1904. MUE – FTC 1:7, NB1
1910. Törekvés – FTC 1:4, NB1
1921. FTC – TTC 4-1, NB1
1927. Hungária – Ferencváros 2-3, NB1
1932. Ferencváros – Nemzeti 2-0, NB1
1935. Ferencváros – Soroksár 5-2, NB1
1938. Elektromos – Ferencváros 1-2, NB1
1957. Chinoin – Ferencváros 0:5, Edzőmérkőzés
1960. Ferencváros – Győri ETO 3:2, NB1
1966. Újpesti Dózsa – Ferencváros 3:5, NB1
1971. Ferencváros – Rába ETO 4:0, NB1
1974. Bp. Építők – Ferencváros 0:10, Edzőmérkőzés
1976. DVTK – Ferencváros 3-2, NB1
1984. Slovan Rimovska Sobota – Ferencváros 0-3, nemzetközi barátságos
1985. Kecskeméti TE – Ferencváros 0-2, MK
1993. Ferencváros – Rába ETO 2-1, NB1
1999. Ferencváros – DVSC 0-1, NB1
2000. Ferencváros – Nyírség-Spartacus 2-0, NB1 alapszakasz
2005. Újpest – Ferencváros 2-1, NB1
2010. Ferencváros – Kaposvári Rákóczi 1-0, NB1
2011. Pápa – Ferencváros 1-2, NB1
2013. Győri ETO – Ferencváros 4-1, Ligakupa
2020. Kisvárda – Ferencváros 0-2, NB1
2021. Ferencváros – ZTE 1-2, NB1
2022. Mezőkövesd – Ferencváros 2-1, NB1
Összes díjmérkőzés: 23 mérkőzés, 17 győzelem, 6 vereség, 59-29 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1910. Gorszky Tivadar
1910. Weszely Ferenc
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
„Bár a FTC. győzelme előrelátható volt, a nagy gólarány mégis mindenkit meglepett. Ennek az oka nemcsak abban keresendő. hogy a MUE. nagyon hiányos csapattal szerepelt, hanem abban is. hogy a FTC. új összeállításában is már tényleg igen jó formát ért el. A csapat a régi erélyes, lendületes rohamokkal támadott s nagy buzgalommal játszott. Igen jól játszott Pokorny és Braun. Különösen jó volt a fedezetsor, ahol Gorszky valósággal remekelt. Igen jó volt a kapuban Fritz. Az egész csapat szépen, egyöntetűen játszott. A MUE. csapatából több jó játékos hiányzott; mindjárt a játék elején kapott szerencsétlen öngólok pedig nagyon befolyásolták a csapat további játékát.” (1904 – MUE)
„A F. T. K. győzelmének értékét nagyban emeli, hogy a játékidő jórészében Weszely és Veinber nélkül, tehát kilenc emberrel játszott és még igy is csaknem állandóan offenzivában volt.” (1910 – Törekvés)
„A játékban véges-végig FTC fölény…” (1921 – TTC)
„Ha a második profi év elején valakinek még kétsége lett volna az iránt, hogy a magyar futball reneszánszát indította útnak a szétválasztás, akkor a vasárnapi derbi gigantikus küzdelme, csodálatosan szép játéka az utolsó kétkedőt is véglet meggyőzhette az iránt, hogy labdarúgásunk hatalmas lendülettel hozza be a mulasztottakat és hogy a legjobb úton van a régi dicsőség visszaszerzése felé. A régi FTC-MTK mérkőzések kivételes játéka elevenedett meg vasárnap. A mérkőzés örvendetes ténye a Ferencváros bajnokcsapatának okos, a célszerűségre beállított és főként lendületes játéka, amely előtt még nagyobb tudású együtteseknek is meg kellett volna hajolniok. A zöld-fehér csapat ma megmutatta, hogy néhány gyenge pontja ellenére is a legjobb magyar csapat. A csapatban nagyszerű a szellem, példás a küzdőképesség és tökéletes a kondíció. Tóth Pista tréneri képességeiről fényes bizonyítványt állított ki a zöld-fehér csapat. A bajnokcsapat sokkal gólratörőbb volt, szinte megállás nélkül követték egymást a szellemesen elgondolt és pompásan végrehajtott támadások, melyben az MTK is méltó partnernek bizonyult. Az iram pokoli volt, a két csapat közti lényeges különbség a csatársorokban volt felfedezhető, a halfsorok egyformán működtek, a védelmeknél kissé bizonytalanok volt a kék-fehérek. A derbi iramára jellemző, hogy negyvenöt percig sem támadó, sem védő játékosnak nem volt percnyi pihenése sem. A II.félidőben egy kissé lanyhult az iram, de a mérkőzés színvonala nem csökkent…Tóth Potya István: – A fiúkban a tudás mellett volt szív, lelkesedés és határtalan győzni akarás. Ez szerezte meg a diadalt. A helyzetek alapján gólokkal kellett volna megnyernünk a mérkőzést...A derbi végén egy ferencvárosi odaszól egy lógó orrú MTK-snak: – Azért ne búsuljon! Hosszú még a bajnokság. Nem biztos, hogy kiesnek…(1927 – Hungária)
„Nem volt nagy játék” (1932 – Nemzeti)
„A II. félidő 41. percében, 5:2-s ferencvárosi vezetésnél tör ki a botrány az Üllői úton. Kovács és Toldi fut egy előreadott labdára. Az összeütközés enyhe, de mind a két játékos a földre kerül. A labda kipattan, a bíró fütyül és úgy látszik szabadrúgást akar ítélni a Ferencváros ellen. Közben odaszalad a fekvő Toldihoz és mond neki valamit. Erre az állóhelynek a klubház felé eső részén a közönség hangosan tüntetni kezd a bíró ellen. Alig hallatszik el egy-két ütemes kiáltás, amikor a bíró egyszerre csak sípjába fúj és megindul a kijárat felé és a ferencvárosi játékosok elképedésére négy perccel az idő letelte előtt lefújta a mérkőzést. A soroksári játékosok gyorsan az öltözőbe futnak, Blum a bíróhoz rohan, de az idegesen eltolja magától. – Nem vagyok hajlandó megengedni, hogy a becsületembe gázoljanak és hogy sértegessenek – mondja hevülten. – De ezért nem lehet lefújni egy meccset – jegyzi meg Klement Sándor – legfeljebb ötperces szünetet lehet elrendelni. Csak ha aztán sem szűnnek meg a sértegetések, akkor lehet beszüntetni a játékot…Ettől a bíró is észbe kap és kijelenti, hogy a mérkőzés nincs lefújva, csak szünetet rendelt el. Ezt közli is a Soroksár öltözőjében, de ezt a játékosok már nem akarják elfogadni. Ott terem a két határbíró is, ők is bizonygatják, hogy a bíró a lefújás után nem mondta ki határozottan, hogy a játékot is lefújta! A soroksáriak továbbra is kitartanak, hogy nem folytatják a játékot, de miután figyelmeztetik őket, hogy ezért pontlevonás is járhat, észbe kapnak és hajlandók folytatni játékot, de kifelé menet megjegyzik a bírónak, hogy ők hallották mit mondott, miszerint „nem vagyok hajlandó a sértegető ferencvárosi publikumnak meccset vezetni” – ezért biztosan óvni fognak. Mielőtt a Soroksár és a bíró újra visszatér a pályára, szócsövön kihirdetik a közönségnek, hogy tartózkodjék a bíró sértegetésétől, mert különben a rendőrség ki fogja üríteni a pályát.” (1935 – Soroksár)
„A Ferencváros csak nagynehezen győzött az Elektromos ellen” (1938 – Elektromos)
„Horváth vetődés közben megsérült, helyére Sári I állt a kapuba” (1960 – Győr)
„Az Újpesti Dózsa sokkal magabiztosabban kezdett, tartalékos védelme meglepően biztosan állt a lábán. Viszont már akkor is kiütköztek a támadójátékának gyengeségei. Az érthetetlenül megítélt 11-es felborzolta a kedélyeket. A Ferencváros lelki megtorpanását azonban az Újpesti Dózsa nem tudta kihasználni, jóllehet elég sok hézag mutatkozott a Ferencváros védelmén. Amikor az ferencvárosi egyenlítés után az Újpesti Dózsa megszerezte a vezetést úgy látszott, hogy a lilák felül tudnak kerekedni. Az utolsó 20 percben a Ferencváros valósággal szétzilálta az Újpesti Dózsa hadrendjét és nem sok hiányzott a még súlyosabb vereséghez.” (1966 – Újpesti Dózsa) | Tempó, Fradi!: A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy a Dózsának megítélt jogtalan büntető után Mátrai le akart jönni a pályáról és csak Tátrai Sándor határozott fellépése tudta megakadályozni a középhátvédet az öltözőbe vonulástól. Mátrai a szünetben sem nyugodott le, nem is jött ki egyből a csapattal a második félidőre, csak az 50. percben állt be és akkor is balszélsőnek, a helyét a hátvédsor tengelyében Szűcs foglalta el.
„Ritkán látszott a két osztály különbség” (1985 – Kecskeméti TE)
„Pofon egyszerű koreográfiájú mérkőzésnek nézett ki az Üllői úti rangadó. Az első félidő első részében ugyanis láthatóan szerkezeti gondokkal küszködött az ETO. Verebes József vezetőedző üzent a klubházból (tudniillik a győri mester nem a kispadon üldögélt), átszervezte csapatát, ennek a második félidőben meg is volt az eredménye. Igaz, a Ferencváros 2:0 után biztos győztesnek tűnt, de mivel – Simon kivételével – szinte valamennyi játékosa elkészült az erejével, az sem lett volna meglepő ezen a jobbára küzdelmes összecsapáson, ha a Rába netán kiegyenlít…” (1993 – Rába ETO)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez