Az otthon zöld füvén – Tempó Ajánló

otthon-ajánlóKarinthy Frigyes mondta egyszer egy kicsit durcásan a kiadójának, hogy máskor olyannal í­rasson előszót aki olvasta és érti is azt, amiről í­rni kell. Amikor az a megtiszteltetés érte szerkesztőségünket, hogy Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly „Az Otthon zöld füvén” cí­mmel megjelent könyvének Ferencvárost érintő fejezeteit felajánlották a Tempó Fradi Szerkesztőségének, valahonnan a régi olvasmányaimból előrémlett a zseniális í­ró mondása, mely egyből elbizonytalaní­tott annak ellenére, hogy szerkesztőtársaimmal már évek óta dolgozunk a Ferencváros történetének feldolgozásán. De ami nálunk csak néhány évet jelent, addig a szerzőtrió sportszerelme több évtizedesre tehető. Egy valami azért azonos bennünk: számunkra is a második otthonunk a focipályák zöld gyepe. Közös szenvedélyünk a magyar labdarúgás, mely a „hí­rhedt” Marseille-i vereségig a világ élvonalába tartozott és még utána is közel 15 évig nem csak a nosztalgiából élt, de kijutott Világ-, Európa-bajnokságra is, és klubcsapataink is számottevő eredményeket értek el a nemzetközi kupákban. De addig amí­g szerkesztőségünk a Ferencvárosnak adta a szí­vét, a szerzőtrió zöld füvén a magyar labdarúgás teljes palettája szerepet kapott, mely olyan csodás pasztell szí­nekkel festi le a több mint száz éves közös történelmet, hogy azokat talán még Henri de Toulouse-Lautrec is megirigyelné.

Három név, három kiváló sportújságí­ró akik már évtizedek óta próbálják megfejteni a világ egyik legkedveltebb játékának a titkait. Dénes Tamás (ikertestvére is sportújságí­ró) 1987 óta í­r a magyar sportról, kiemelten a magyar labdarúgás történetéről. Nevét először a külföldi labdarúgásról í­rt könyvei hozták (Milan, Nagy Brazil Futballkönyv), majd áttért a magyar labdarúgásra. Hegyi Iván 1978 óra újságí­ró, „vitriolos” í­rásai a Népszabadság hasábjain tetté ismertté. 1995-től több könyve is megjelent, eleinte a világbajnokságok történetét dolgozta fel, majd ő is áttért a magyar focira. Lakat T. Károly, aki „T” nélkül minden Fradista számára a Tanár urat jelenti, a legendás játékos majd edzőt, akinek fia (már „T”-vel) fiatalon a Fradi egyik tehetséges fiatal csatárának számí­tott, de éppen édesapja „tanácsára” a foci helyett a tanulást választotta, a focitól azért nem tudott elszakadni. Újságí­róként számos sportlapnál dolgozott, í­róként az 1996-ban megjelent „Apám regényével” robbant be a sportszakí­rók közé, de í­rt Albert Flóriánról, Rudas Ferencről és Verebes Józsefről is, bár utóbbi kettő nem jelentek meg könyvben, csak a sajtó hasábjain (a Kell ott fenn egy császár és a Rudas Ferenc, a velünk élő történelem az oldalunkon is közzé tehettük a szerző hozzájárulásával).

A szerzőtriónak „Az Otthon zöld füvén” már a harmadik közös alkotása. A 2011-s „Királyok, hercegek, grófok” nem valami középkori történelmi mese, hanem a magyar labdarúgás története, ezen belül is a legnagyobb sikerek, a világbajnoki ezüstérmek, a nemzetközi kuparemeklések és az olimpiai győzelmek lebilincselő krónikája, mely az egyik legnépszerűbb sporttárgyú kötetnek számí­t. Második közös kötetük a „Válogatott gyűjtemény” a nemzeti válogatott szereplését tárja elénk a szerzőktől megszokott olvasmányos formában. A tavaly megjelenő harmadik közös gyermekük, az „Az Otthon zöld füvén” még közelebb hozza sokunk szerelmét, a magyar labdarúgást. Nem csak száraz tényeket közölnek, de korképet tárnak elénk és leültetnek bennünket a középkezdő pontra, ahol tágja nyí­lik a szemünk, ahol érezzük a labda pattogását, ahol halljuk a bí­rói sí­pszót, a közönség buzdí­tását, ahol együtt örülünk a góloknak és együtt bosszankodunk a kihagyott helyzetek láttán.

Az első magyar bajnoki mérkőzés, ahol háromszor csapott le a Róka. A Postás, amelyik hétszer csengetett. Az MTK-Fradi 11-2. A Fradi-Újpest 11-1. Weisz Manfrédék és az erdélyi fejedelmek bajnoki cí­me. A második világháború eseményei miatt félbeszakadt Fradi-Újpest. A perecesiek által felfalt Ferencváros, akik nem sokkal később 140 szerzett góllal nyertek bajnokságot. A meccs, ahol Kocsis és Deák is ötször volt eredményes. A Vörös Lobogó – Szegedi Haladás 14-0, negyvenezer néző előtt. A Honvéd-Lobogó 9-7, ahol Sántha ellépni, Fecske pedig elrepülni nem tudott a gólok elől. Puskás Ferenc, a Honvéd kapusa. A Tatabányán és Dorogon egyaránt a bánya mélyére került Ferencváros. A Honvéd-Fradi 7-2. A győzelembe menekülés, amikor Egervári Sándor leszerelte Pelét. A miniszterelnök, aki egykoron csak egy egyszerű statiszta volt. Gagarin komlói látogatása és meccsélménye. Dárdai apuka mesternégyese az Újpest ellen, akik aztán a Fradi elleni 8-3-mal kárpótolták magukat. A párharc, amelyen ősszel és tavasszal is 5-4 lett a végeredmény. Vágási, aki ötször büntetett. A Volán-Honvéd 6-6 a Czabán Kamu téren. És az a „bizonyos” Honvéd-MTK 5-5.

A szerzőtrió jóvoltából most a TempóFradi hűséges olvasói „ajándékba” kapják a lebilincselő történeteket Fradista részeit. Melyek nem csak mérkőzésekről, eredményekről és gólokról mesélnek, hanem egy olyan korképet tesznek le elénk a magyar labdarúgás több mint 100 évéről, melyben szinte benne van minden. És ami számunkra igazán melengető érzés, hogy a legtöbb fejezetben benne van a Ferencváros. Az persze már más kérdés, hogy a legtöbb esetben egy-egy „bravúros” vereség okán, de azt már a zöld-fehér szurkolók régóta megtanulták, hogy a magyar csapatok számára mindig a legnagyobb sikert az okozta, ha „el tudták kapni” a Fradit. De tanúi lehetünk a 100 %-s bajnoki cí­münknek és a „Táncos Fradinak” is mely 11-t rámolt be az újpestieknek .

De most egy kicsit hagyjuk el a velünk született Fradizmust, képzeletben együtt üljünk le „Az otthon zöld füvére” és adjuk át magunkat az olvasás és a labdarúgás szeretetének.

Nagyszerű élményben lesz részünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK