Bobby Davison: Peti erős, Pista dolgozik

Bobby Davison

Még pályára sem lépett az NB I-ben, de már áll a bál a Ferencvárosnál, miután a zöld-fehér szurkolók egy csoportja a Hertha elleni felkészülési mérkőzésen botrányt okozott. A történtekkel egy ember nem foglalkozik: a Ferencváros angol edzője, Bobby Davison, akit csak a szakma érdekel. Az 50. születésnapját pénteken ünneplő szakember az [origo]-nak adott interjújában szenvedélyesnek nevezte a Fradi-drukkereket, és arról álmodozik, hogy családok és gyerekek töltik meg a megújult Üllői úti stadiont, miközben csapata éppen a Bajnokok Ligájában meccsel.

– Hogyan értékelné a tavalyi érkezése óta eltelt időszakot?
– Amikor idejöttem, komoly anyagi gondokkal küzdött a csapat, és a cél az volt, hogy változások, fejlesztések legyenek a futballklubnál. Ennek mindent érintenie kellett és kell a továbbiakban is: a létesí­tményeket, a játékosokat, a személyzetet és persze a stadiont. Nagyon fontos, hogy a szurkolók a családjukat is elhozzák a mérkőzésekre, szí­vesen látjuk a feleségeket, barátnőket, gyerekeket egyaránt. Persze kell majd új öltöző a játékosoknak, és a szurkolók számára kulturált vásárlási lehetőségek: éttermek, boltok, minden, ami a meccsnapot még élvezhetőbbé teheti. Az én feladatom, hogy  fejlődjenek a játékosok, és ezáltal jobb csapata legyen a Ferencvárosnak. Szintén az én gondom, hogy minőségi futballistákat hozzak a klubhoz, akiknek a már meglévőkkel együtt kell jó csapatot alkotniuk. A klub gazdasági helyzetén már meg is látszik a változás, az elmúlt 8-9 hónap kifejezetten jól sikerült. Nagyon érdekes volt az első 18 hónapom, ám még nagyon hosszú út áll előttünk.

– Nehéz úgy irányí­tani a csapatot, hogy nem beszél magyarul?
– Az öltözőben alapvetően két nyelvet használunk, a magyart és az angolt. A keret nagy része beszél angolul, igaz, most jött két spanyol játékos is, velük franciául tudok kommunikálni. Hetente kétszer járok magyar órára, s élvezem ugyan a tanulást, de roppant nehéznek tartom a nyelvet. Amikor spanyolul tanultam, a labdarúgás kulcsszavaival kezdtem a leckéket, ám most a nyelvtanra feküdtem rá, a toldalékokat és ragokat próbálom először megjegyezni, illetve a magyar magánhangzókat, „á, ó, ű, ő, í­”, látja, milyen jól megy már ? A pro-licences edzői képzésemen két izlandi sráccal vagyok egy csoportban, s alig tudnak angolul, mégis, a futballt illetően nagyon jól megértjük egymást.

– A szurkolók azt várják, hogy magyar játékosokat is igazoljon a klub, ám úgy tűnik, mintha csak külföldiek után érdeklődnének.
– Felállí­tottunk egy 17-18-as listát, amelyen csak magyar játékosok szerepeltek, felvettük a kapcsolatot a menedzsereikkel és a klubokkal, de hallatlanul drágán adnák mindannyiukat. Teljesen ledöbbentem, amikor meghallottam, mennyit kérnek értük, pedig nem légiósokról van szó, hanem a magyar NB I-ben szereplő futballistákról.

– Nem lehet, hogy azért kí­nálják őket drágán, mert tudják: Kevin McCabe érkezése óta tele van a Fradi pénztárcája?
– De, ez lehet az igazság.

– Külföldről érkezik sztár a csapathoz, például az egyszeres angol válogatott Lee Hendrie?
– Angliában egyszer a Fradival edzett, mert a Sheffield United Máltán volt, ő meg nem, ám ez semmit nem jelent, sajnos semmi esély nincs Lee Hendrie leigazolására.

– Elégedett a mostani keret erősségével?
– Az erősí­téseknek azért még nincs vége, a két jamaicai igazolás, Jason Morrison és Rafe Wolfe a héten csatlakozik, csakúgy, mint a Joaquin Martinez, Carlos Alcantara spanyol duó. Érkezhet még az Everton második csapatától Cory Sinnot, illetve a Championshipből is jöhet még egy játékos.

– Sok támogatást kap a Sheffieldtől?
– Terry Robinson klubelnök mindent megad, amit tud. Én kérhetek és néha kapok is, de bizonyos esetekben ő sem tud segí­teni.

– Arra sincs lehetősége, hogy fiatal angolokat a Fradihoz csábí­tson, hiszen egy-egy tehetség számára talán a magyar első osztály is jó lehetőség lehet képességei megmutatására?
– Nem is akármilyen, hanem fantasztikus lehetőség lenne ez a számukra. Nagyon sok játékos azonban nem í­gy gondolkodik, nem hajlandóak kevesebb pénzért focizni még akkor sem, ha ez hosszú távon a javukra válhatna. A spanyolok szí­vesen jöttek, mert jó ugródeszkának tartják a Ferencvárost, ám az angolokat nem hatja meg a klub tradí­ciója. Nemrég beszéltem például egy játékossal, aki inkább az angol – részben profi, részben amatőr – ötödik osztályt választotta a Fradi helyett. Hogy miért? Több pénzt kapott, és í­gy Angliában maradhatott a családjával. Láthatja tehát, hogy nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen angol és magyar játékost sem könnyű idehozni.

– Egy sikeres év után javulhat a helyzete…
– így van, ha sikeresek leszünk, netán európai kupaporondra is kijut a Fradi és ezáltal több pénz áll a házhoz, akkor drágább játékosok is szóba jöhetnek majd.

– Kevin McCabe tavaly azzal nyitott, hogy az FTC célja a Bajnokok Ligája. Hogy érzi, mikor juthat el oda a csapat?
– Hogy mikor, azt nehéz megmondani, hiszen egyelőre nagyon nehéz lesz a kvalifikáció kiví­vása is, az első osztályban ugyanis mindenki a Fradit akarja majd megverni. Ezzel együtt amilyen gyorsan csak lehet, a BL-ben akarunk focizni.

– Az NB II-ben meccsenként néhol 4-5-6 gólt szerzett a csapat, kihasználva, hogy jobb erőben van, mint a riválisok. A legutóbbi két találkozón viszont egyszer sem talált a kapuba. Mire számí­t az élvonalban?
– Edzőként annyit tehetek, hogy felkészí­tem a játékosaimat fizikailag, taktikailag, és gyakoroljuk, miképp kell a pályán a legjobb döntést meghozni. Jó játékosok vannak a Fradi-öltözőben, akik többnyire jobbak voltak, mint a másodosztályú riválisok, ám az NB I-ben a többi csapat is magasabb minőséget képvisel majd. Ezt tudomásul kell venni, és harcolni kell a minél jobb eredmények eléréséért.

– Ki lesz a csapat kapitánya?
– Nem tudom még.

– Mit gondol Lipcsei Péterről, 37 évesen megállhatja a helyét a bajnokságban?
– Peti kivételesen bánik a labdával és jobb fizikai állapotban van, mint bármikor az elmúlt 5-6 évben. Elképesztően keményen dolgozott a sheffieldi edzőtáborban, reméljük, hogy nem fogják sérülések hátráltatni, és segí­teni tudja a csapatot.

– Meglepte, hogy Ferenczi István 39 gólt szerzett az előző szezonban?
– Pista nagyon jó és profi játékos. A fiatalok felnéznek rá, nagyon keményen küzd az edzéseken, és ezért meg is kapja a jutalmat. Ám ő is tudja, hogy a gólokat ugyan ő szerzi, de nem csak rajta múlik a csapat sikere, hiszen köszönet jár a keresztlabdát és a gólpasszt adó játékosnak egyaránt. Az ő dolga a befejezés, és ehhez jó társak is kellenek, a Hertha ellen például hiába volt a pályán 45 percig, nem kapott olyan labdát, hogy gólt tudjon szerezni. Az NB I-ben is sokat várok tőle, épp azért, mert a munkamorálja elképesztő: Pista csak dolgozik, dolgozik, dolgozik.

– Mi a véleménye a Ferencváros drukkereiről?
– Szenvedélyesek. Azokra a drukkerekre emlékeztetnek, akiket 50 éve láttam, amikor az angol tévé olasz focimeccseket kezdett sugározni. Ugráltak, énekeltek, zászlókat lengettek – és hihetetlen hangulatot teremtettek. Én mindig is utáltam üres stadionban futballozni, a telt ház az igazi, ez az, amiről a labdarúgásnak szólnia kell.

– A keddi balhéról miképp vélekedik?
– Miért, mi történt kedden? (Az interjú szerda délután készült – a szerk.)

– Angliában már sikerült kirekeszteni a stadionból a huligánokat, az Üllői úton ez miért nem sikerült?
– Mikor történt az eset, amiről beszélnek?

– A Fradi-Hertha meccsen a magyarok megtámadták a berlini szukolókat, hárman megsérültek, egyikük sebeit be kellett varrni, a hazaiak közül többen náci jelszavakat skandáltak.
– A stadionon kí­vül vagy belül történt?

– Kí­vül is, belül is.
– A stadionon kí­vül nem jártam a meccs alatt, í­gy nem tudok erről semmit mondani, nem fűznék kommentárt hozzá.

– Ismeri Willie McStayt?
– Még nem, de tervezzük, hogy elmegyünk egy este vacsorázni és beszélgetni.

– Várja már az első Fradi-Újpestet?
– Hogyne várnám, ha nem várnám, nem lenne helyem a futballban. Nagy-nagy derbiről van szó, amiről az emberek előtte és utána is beszélnek. Nem kell róla beszélni, hanem muszáj.

– Itt ülünk a stadionban, előttünk a patinás, ám kissé régimódi aréna. Szereti azért, vagy várja már az újat?
– Nagyon tetszik, remek a hangulata. Nagyon szomorú, de egyben szép esemény is, amikor egy régi stadion helyére egy újat épí­tenek, nekem például Angliában az egykori Highbury volt a kedvencem.

– Kritikát is kapott már Magyarországon, egyszer azért bí­rálták, mert rövid nadrágban ül a kispadon, mí­g egy alkalommal nem nyilatkozott a meccs után.
– Mit hordjak a stadionban, ahol a játékosok is vannak? Természetes, hogy ez a meccsviseletem, mert nem akarom összekoszolni a nadrágomat. Valamiről az újságnak is szólnia kell, ha az érdekes, akkor tessék – í­rjanak róla!

– Külföldiként hogyan látja az egykor világhí­rű magyar futball változásait – fejlődött valamit az elmúlt másfél évben?
– A játékosok technikailag roppant képzettek. Az első osztályú csapatok stadionjai szintén jók. A magyar futball pedig – s ezt nyugodtan ki merem jelenteni – folyamatosan fejlődik.

– Elfogadná most az NB I-es bronzérmet a következő szezon végére?
– Sportolóként mindig az első helyet kell megcélozni. Ha csatár vagy, a gólkirályi cí­met, csapatként pedig a bajnoki aranyat. Ki tudja, lehet, év végén egy harmadik helynek is örülni fogok, de ezt majd akkor beszéljük meg, rendben?

(origo.hu – Juha Pál, Fotó: Hirling Bálint – 2009.07.16.)