Az otthon zöld füvén XVII.

Talpra, Megyer!

Mielőtt bárki is elfogultsággal vádolna, leszögezem, hogy soha nem voltam hí­ve a „félidős” bajnoki cí­meknek. És ezzel akkor is í­gy lennék, ha 1944-ben végül is kihirdetik a Fradit bajnoknak. Persze most jöhetnének azzal, hogy nekünk Fradistáknak ebben a témában savanyú a szőlő, hiszen 1963-ben és 1970-ben is egy picinyke szalmaszálon buktuk el a bajnoki cí­met. Ettől még a tények makacs dolgok, bár annyi azért hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy erről nem a bajnokságban résztvevő csapatok tehetnek. 1963-ban, amikor épphogy megúsztunk egy harmadik világháborút, kezdetét vette a hidegháborúnak egy újabb korszaka. Talán ennek folyománya volt az, hogy 1963-ban a szocialista országok követve a „nagy és legyőzhetetlen” Szovjetuniót, a nyugati formától eltérve, a tavasz/ősz lebonyolí­tást vezették be, ezért kellett 1963-ban egy fél műszakot teljesí­teni a magyar bajnokságban. Amit aztán 1970-ben megszüntettek, mert rájöttek, hogy ezzel a magyar csapatok hátrányba kerülnek a nemzetközi kupákban. Vagy az is lehet, hogy ezzel csupán az 1969-s „jönnek a csehszlovákok” vereséget akarták feledtetni a szurkolókkal.

Emiatt vált az 1970 tavasza félidős bajnoksággá. A csapatokat két csoportra osztották oda-vissza rendszerben, s a végén a két csoportgyőztes küzdött meg a bajnoki cí­mért. A helyezések alapján pedig még jutalompontokat is kaptak a csapatok a következő évi bajnokságra (ezt már végképp nem értem, hogy miért). A Fradi-Dózsa bajnoki döntőre 1970. június 6-án és 27-én került sor. A csoportmérkőzések formáját tekintve a Dózsa esélyesebbnek látszott (alakult a mágikus csapat Baróti Lajos irányí­tása alatt), de ismerve a derbik történetét, bármi előfordulhatott.

És majdnem elő is fordult. Ha az első mérkőzés csak 86. percig tart és a visszavágón Noskó lövésébe nem lép bele Vépi, talán én sem kárhoztatnám a félidős bajnokságokat. De mivel egy mérkőzés hivatalosan 90 percig tart, és mivel Vépi lábáról az ellenkező irányba mozduló Géczi mellett a kapunkba került a labda, í­gy a Dózsa nyerte a bajnokságot.

De erről inkább olvassuk el az „Otthon zöld füvén” következő fejezetét.