Feljegyzések a fotelból – A nagy semmi
Az Európa-Liga kiesésünk és a kecskeméti győzelmünk óta nem hagy nyugodni az a gondolat, amit közvetlenül a mérkőzés utáni foteles jegyzetemben is „kutattam” már, miszerint tényleg ekkora különbség van Európa és a magyar bajnokság között? Erre még rá tett egy lapáttal a Diósgyőr elég szégyenteljes 5:1-s veresége az orosz bajnokság 5. helyezett csapatától, amit a hazaiak természetesnek vettek, sőt a lelkes közönségük még vastapssal is jutalmazott. A dilemmámat ez csak fokozta a Pápa elleni bajnoki előtt, de megpróbáltam leszámolni azzal a tényszerű megállapítással amit az elmúlt hetekben már sokan megfogalmaztak, miszerint tőlünk nyugatra, keletre, délre és északra is másként játsszák ezt a gyönyörű játékot. Ez persze elég rossz érzés, főleg nekünk Fradistáknak, akik évtizedeken át nagyon is benne voltunk a „sűrűjében” és világklasszisok sorát adtuk a labdarúgásnak. Ha most ezek után a kedves olvasó azt hiszi, hogy el ment a kedvem a focitól és főleg a Ferencvárostól, az téved. Mert történjen bármi, a szívem örökre zöld-fehér marad… csak néha-néha helyére kell tenni a dobbanás erősségét, nehogy komolyabb baj származzon belőle. Az Európa-Liga kiesésünk okán ezt meg is tettem, és egy-két szem „Betaloc” gyógyszer kíséretében helyére is kerültek a dolgok. Vasárnap délelőtt meg már azt kezdtem számolgatni, hogy ha begyűjtjük a 8. pápai győzelmünket, akkor már 5 pont „előnyünk” lesz a BL-t/EL-t előtérbe helyező Debrecennel szemben. És ezt nem egy pikírt megjegyzésnek szántam (főleg az eredmény ismeretében), egyszerűen lezártam az Európa-Ligából való kiesésünket és minden „erőmet” a bajnokságra szegeztem. Önbecsapás? Vagy talán realitás? A mai pápai vereség választ is adott mindenre.
Mert amit ma produkált a csapat azt mindennek lehet nevezni, csak focinak nem. Ehhez a Pápa méltó társnak bizonyult, de ha az elején azt írtam, hogy Európában más focit játszanak, akkor ide is azt kéne írnom, hogy egy Fradinak is más kategóriának kéne lennie. Ezzel talán nem sértem meg a hazaiakat, de ahol több „nyugdíjas” is pályára léphet, ott valószínűleg nem a Fradi legyőzése az elsődleges cél. Főleg ha megnézzük a két csapat eddigi mérlegét és ha összehasonlítjuk a két csapat „eszmei” értékét. Melyből főleg ha az utóbbit nézzük, akkor lehet igazán rossz érzésünk. Ráadásul a mai teljesítményünkkel nem csak a nagy semmit valósítottuk meg, hanem simán annulláltuk a kecskeméti győzelmünket is.
Pedig a találkozó úgy indult ahogy a múlt héten. Az első perctől kezdve nálunk volt a labda, a hazaiak csak kergették a pöttyöst és ha véletlenül találkoztak vele, akkor bele rúgtak egyet. A gond az, hogy a labdabirtokláson kívül mást nem nagyon tudtunk felmutatni. Voltak helyzetecskéink (vagy inkább lehetőségeink), lőttünk egy meg nem adott gólt, amit tényleges szabálytalanság előzött meg. De ahhoz nem kell pro-licences edzőnek lenni, hogy lássuk, szélsők nélkül és irányító játékos nélkül, aki még előre is tud játszani, a kapu elé vontatott buszok ellen nem lehet eredményesnek lenni. Ha belegondolunk, a múlt héten is azért tudtunk győzni, mert 1:1 után a hazaiak elhitték, hogy győzhetnek és kitámadtak. A Pápának esze ágában sem volt elkövetni ezt a hibát. A véletlenek, és két „nyugdíjasnak” (Kenesei, Csizmadia) köszönhetően szereztek egy véletlenszerű gólt, bár a gólról lehetne írni egy tanulmányt. Kenesei a megkapott labdával hosszú másodpercekig ácsorgott a felezővonal környékén – nem támadtuk meg. Majd felkocogott Csizmadia, akivel egyetlen védőnk sem akart versenyt futni – pedig nem lett volna nehéz feladat. Ami utána következett, már inkább egy burleszk filmbe illett…
De nem csak a gól, de az is, amit utána produkáltunk a pályát. Jöttek a cserék, de vajon minek is? Nagynak nem nagyon sikerült egyszer sem jól játékba avatkoznia, Ugrai hozta a szokásost, Csilus Ádám legalább fiatal. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a többiek szárnyaltak, mert a mai napon egyetlen értékelhető teljesítményt sem jegyezhettünk fel.
A lényeg meg éppen ebben rejlik. Amit már eddig is sejtettem, de valahogy nem akaródzott leírni, miszerint a nyári igazolásokkal inkább visszafelé léptünk és nem előre. Tudom, lehet védekezést benyújtani, én is tudnék jó néhány érvet felhozni a mai vereségre, de belefáradtam. Tavasszal volt egy csapatunk. Nem folytatom tovább, mert hosszú még a bajnokság és ismerve az NB I színvonalát, még az is megtörténhet, amit ma a csoda kategóriájába sorolnék.
A vereség mindig fáj, de a mai a lehető legrosszabbkor jött. Egy hét múlva avatjuk a III. Szentélyt. Amennyiben a „hírek” igazak, nem nagyon várható teltház. Ehhez párosul egy régen látott elégedetlenségi mozgalom a szurkolók részéről. Ilyen előjelek után vajon milyen hangulatban szkennerezzem be a 28 ezer forintos jegyemet? Az öröm, az ünnep helyett eleget teszek a „történelmi lehetőségnek” és ott leszek az avatón, de vajon milyen érzések fognak kavarogni bennem? Kérdések futószalagon, melyekből néhányat a mai vereség hozott elő, de ettől még bennem fortyognak és kétlem, hogy vasárnapig ezek le fognak csitulni.
Ez a tény meg felemelte az ujjaimat a billentyűzetről. A nagy semmiről még így is túl sokat írtam.
12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – A nagy semmi bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Kedves Fradista Barátaim! Fájó szívvel írom e sorokat. Azért erre a fórumra szánom gondolatom, mert úgy érzem, itt velem hasonló mentalitású sportársakkal oszthatom meg érzéseimet. Kicsi gyermekkoromtól fogva fradista vagyok, számomra soha más csapat nem létezett, nem is fog létezni. A Ferencváros volt első gyermekkori szerelmem. Számotokra nem kell magyarázni azt az élményt, amikor egy-egy vereség esetén a sírás fojtogatja az ember torkát. Sokáig jártam meccsekre, először baráti társaságban gimnazistaként -akkor még vidéken éltem- majd csoporttársaimmal, barátaimmal. Azután egyre többen elmaradoztak, maradtam egyedül, majd én sem jártam. Amikor azonban politikai okokból a Fradit kizárták az élvonalból ismét bérletet vettem, sőt tagsági díjat fizettem. Reménykedtem benne, hogy az új vezetéssel másként lesz. És voltak is eredmények. Az első fájdalmas élmény: levelet kaptam, hogy a Ferencváros kizárt tagjai sorából! Ha kaptam volna csekket, fizetési felszólítást.. És legalább ne ezt a rettenetes szöveget. Feljutottunk az NB1-be. Megépült az új stadion, rendeződött a klub anyagi helyzete. Ezeknek őszintén örülök. De vannak jelek, melyek aggasztanak. A vénaszkenneres beléptetéstől nem azért berzenkedem, mert valaha is botrányt okoztam volna.(Azzal is egyetértek, hogy botránytokozóknak nincs helyük sporteseményeken.) Még az adómat is az utolsó fillérig befizettem mindig, mert így tartottam méltányosnak. De ez már egy olyan világ, amire sohasem vágytam. Lehet, hogy rosszak az információim, de ezzel kapcsolatosan kérdéseimre senki sem válaszolt. Levelet írtam a titkárságnak, több mint egy hónapon keresztül nem reagáltak, megint írtam és felhívtam őket. Telefonon keresztül és írásban is semmitmondó válaszokat kaptam. Ők egy üzleti vállalkozás alkalmazottjai, én meg mit értetlenkedem. Örüljek, hogy van stadion. Elhatároztam, addig nem veszek bérletet, míg választ nem kapok. Valószínűleg nem is fogok. Nem szeretnék senkit sem megbántani, de ez a lélektelen, lekezelő ügyintézés megalázó volt. Azt éreztették, nélküled is elvagyunk. Fradi-családról, másik megbecsüléséről pedig ne is álmodjak. EEE, mi lesz veled? Nem fogok tüntetni, minősíthetetlen rigmusokat skandálni a vezetés, a játékosok vagy bárki más ellen. Egyszerűen csak otthon maradok.
Szóval fotelszurkoló leszek megint. Köszönöm a honlap munkatársainak önzetlen munkáját. Köszönöm Mojzinak a segítségét. Ezen a fórumon írtam, hogy baráti társasághoz csatlakoznék, és ő egyből felajánlotta, csatlakozzak hozzájuk. Hozzáállásukból, írásaik alapján ez roppant megtisztelő lenne számomra. Sajnos, mint írtam, a titkárság részéről érdemi válaszban nem, de megalázó bánásmódban részesülhettem. Ez pedig így már elvi kérdés számomra. (Szívem szakadt meg, de a nyitómérkőzésen sem tudtam így részt venni)
Továbbra is örömmel olvasom majd a régi és az új sikerekről szóló írásokat, beszámolókat.
Barátsággal: Hajrá Fradi!
Kedves Rogerius!
Számunkra megtiszteltetés, hogy megosztottad a gondolataidat. Sok mindenben egyet is értünk, személy szerint nekem is örök szívfájdalmam marad az a bizonyos kizáró levél. Az akkori támogató kártya jelenleg is az íróasztalomon díszeleg és ha rá nézek, emlékeztet arra az „egyoldalúságra” mely sajnos azóta is tart.
Szerintem a vénaszkenner nem „ördögtől” való. Szolgál egy célt, mellyel még egyet is lehet érteni, bár sajnos a rossz kommunikáció miatt inkább kárt okozott.
Ettől függetlenül vettem bérletet, és vasárnap a nyitómeccsen is ott leszek. A Ferencváros miatt. A 115 évünk miatt.
Apám 1974-ben nagyon szeretett volna elmenni és engem is magával vinni a II. Szentély avatására, de akkor komoly beteg volt. A betegséget leküzdötte, a napokban ünnepeltük a 87. születésnapját. Már hetekkel ezelőtt mondta, hogy reméli, én ott leszek az avatón és velem, egy része belőle is ott lesz.
Számomra ezért is fontos a III. Szentély avatója. Megpróbálom függetleníteni magam azoktól a körülményektől, melyek sajnos egy kicsit beárnyékolják a Ferencvárosi labdarúgás ünnepét.
És jó lenne ha Te is ott lennél. Fradistaként, barátként, szurkolóként.
Mert a Ferencváros örök.
Kedves Lalolib!
Köszönöm soraid, Isten éltesse édesapádat! Azért ide írtam ,mert éreztem, a Ferencváros az „ittenieknek” nem üzleti vállalkozás. Nem a beléptetés szigorítása miatt berzenkedtem, de ahol ennyi kamera van, fénykép készül rólunk. És tényleg nem vagyunk bűnözők. Ami kiverte nálam a biztosítékot, és erre eddig nem kaptam választ: A VIP-páholyba állítólag lehetőség van vénaszkenneres ellenőrzés nélkül is bejutni. Ha ez így van, súlyosan diszkriminatív. Ha bűnözőket, botrányt okozó elemeket akarnak kiszűrni, azt ne vagyoni szempontok alapján tegyék. 2014-et írunk, nem 1984-et vagy 1964-et. Ez így megalázó. Kaphattam volna egy pársoros megnyugtató levelet, hogy fals információval rendelkezem. Ezzel szemben lekezelő, semmibevevő magatartást tanúsítottak velem szemben. Ráadásul úgy éreztem, hogy ez a semmibevevés személyesen nem nekem szól, hanem bárkinek, aki valamit szeretne megtudni az egyesületről. Mivel ez nálam elvi kérdés, lemaradtam a megnyitóról. Ez tényleg fájt. A Chelsea elleni meccs kevésbé, bár arra is kimentem volna. Úgy néz ki, így az ide bérletem sem lesz meg.
Tudom, ez sokak számára akadékoskodásnak tűnhet, de olyan családban nőttem fel, ahol szüleim, nagyszüleim a legnehezebb időkben is polgárként éltek, viselkedtek. Ezért nem tudok ilyen kérdések mellett egyszerűen elmenni.
Kedves Lalolib! Ismeretlenül is büszke vagyok rád, Mjozefre és a többiekre, az általatok képviselt értékekre, mert ez az igazi Ferencváros. Minden jót, és kérlek, helyettem is zengjen a mérkőzésen a hajrá Fradi!
Barátsággal: Tamás
Kedves Tamás!
ígérem, zúgni fog! És ha addig nem jön közbe semmi, akkor remélem, hétfőn írni tudok majd az avatóról mely reményeim szerint nem csak az ünnepről fog szólni, hanem arról is ami Téged (és még sokan másokat) is foglalkoztat.
Normál esetben (megfelelő csapat, korrekt jegyárak, szurkolóbarát beléptetés) már mindenki alig várná a stadionavatót, és hetek óta nem lehetne jegyet kapni…
igy meg külföldön kell toborozni az embereket, egy chelsea ellen…
Tisztelettel üdvözlök Mindenkit!
Már több fórumon megírtam véleményemet de most sem tudok nyugton maradni.
Ahogy annak idején „Kalap” azaz Zöllei barátunk mondotta, „nekem a pelenkám is zöld-fehér volt”!
Tehát az enyém is!
Már 1962-ben gyerekként éltem meg, hogy Édesapám vezetésével a Családunk zöld-fehér vászonkötéses tagsági könyvvel pártolóként a csapat lelkes támogatója volt.
Akkor még volt olyan, hogy „Fradi-vonat” a vidéki bajnokikra és mi mindegyiken ott voltunk!
És akkor jöjjön a ma:
1./ Felháborító a név!
Én nem fogom betenni a lábam a „Groupama Aréna” nevű intézménybe. Bármilyen szép, nem megyek! Elvették az „Üllői-út, a Fradi-pálya” ízét !
2./ Felszerelték a VB-n „le”-szerepelt nagyon buta külföldi gólvonal technológiát, miközben van egy magyar a Maruzsi féle, mely sokkal jobb, sokkal többet tud! -Igen tudom, hogy ma még nincs meg a FIFA licence, de ez csak hetek kérdése. A Maruzsi féle elektronikus bíró valós időben jelzi a játékvezető órájára a GÓLT, ALAPVONALAT, OLDALVONALAT és ami a leggyakoribb probléma, – LEST is! Nem kell visszajátszani semmiféle videót, mert a rendszer gyorsabb, mint a játékvezető élő agya! -mellesleg a háttérben ez a gép megcsinálja a teljes statisztikát, amelyre egy scvéd érdekeltségű rendszert szereltek a Groupama Arénába.
3./ A nyugati szintű jegyárakkal elüldözik a nézőket. Egy családnak 100 ezerbe kerül ezután egy meccsre menés? -Az sok esetben egy havi fizetés !
4./ A beléptető rendszer mondhatni rá, „rabosítja” a szurkolókat.
5./ A fiumei mérkőzésre privát utazó ám még nem regisztrált nézők elleni ottani hatósági fellépés, -mely állítólag a klubvezetés kérésére történt… -ezt el sem tudom hinni… pedig sokan állítják ezt és ezért is áll a balhé.
Amiket itt felsoroltam ezeknél még az is jobb helyzet volt, amikor a Rákosista politika elvette a színünket és a nevünket is és Kinizsi lettünk 1951-1956-ig és piros-fehér színű, de akkor is tudtuk, hogy a szívünk-lelkünk FTC és zöld-fehér.
Hol van ma a három „E” -az „Erkölcs – Erő – Egyetértés” ?
/ Zámbó László /
Hosszú három hetes szabadságomat vasárnap kezdtem meg,hogy aztán „feltőltődve” menjek vissza robotolni…
Nem gondoltam volna,hogy már tegnap idegeskedni fogok.bár gondoltam ,hogy azért gólzápor nem lesz,de reméltem Lajosék” lefekszenek” nekünk és még talán Mátyus Jani nem is lett volna annyira bosszús,hogy kikaptak volna tegnap,hisz még összetartó Fradiban játszott régi Fradiért élő-haló emberekkel,de ez a társaság reggelig sem rúgott volna gólt.Minek kellett ezeket az embereket idehozni???Egyikük sem tud semmit,max Gera ,de Őt hamar lerúgják és vége is a szezonjának.
A 27 -es majom már megint aktívan szerepet játszott a gólban és elől egy nagy 0-ák vagyunk.Ezzel a csapattal világszenzáció lenne még a dobogó is.
Ha 2 meccset 10 rúgott góllal és az El következő körét várnánk,akkor már rég nem lehetne sem jegyet kapni a stadionavatóra ill a szezonbérletek is elfogynának lassan ,mert lenne értelme a borsos árakat kifizetni,de így…
Nagyon szomorú vagyok.
Hajrá Fradi
Nem vagy egyedül a szomorúsággal. Valahogy nehezen emésztem meg az elmúlt hetek történéseit.
Sliema, Kecskemét, Pápa – Nagyon gyenge csapatok ellen sorozatosan gyatra teljesítmény. 6 tétmeccs után esélyét se látom, hogy ebből lesz valami.
Minden jó sorozat megszakad egyszer. (de miért éppen most?) Ha pozitívan nézzük, akkor még jobb is egy „kis” csapattól elbukni, mint egy riválistól (vagy neadjisten leírni is alig merem: az ujpesttől) . Ujra kezdhetjük építeni a veretlenségi sorozatunkat.
Sikerült ma is a kedvenc csapatomnak elrontani a vasárnapi hangulatom! Ha Pápát nem tudjuk megverni, vajon majd kit tudunk???? Idegesítő volt, többek közt, hogy a szögleteinket sorra elrontottuk! Nem tudunk 16-20 méterről kapura rúgni! Mindegyik játékos szabadul a labdától! Nem tudunk cselezni! Rossz cseréket alkalmazzunk! Nincsenek egyéni jó teljesítmények!
Gerától is sokkal többet várok! Ezzel a játékkal biztos, hogy nem leszünk dobogósok!
A büdös hal meg az ő feje, a pályán és az azon kívül látottak vonatkozásában is. Mélyebben nincs kedvem. meg felületesen is ezredszer is ugyanazt, a cikk kb. úgyis leírta. Mondjuk a hal fejét nem, de azt találjuk ki közösen…