Feljegyzések a fotelból – Ez jó mulatság, férfimunka volt!
Vártam a Győr elleni rangadót. Nem csak azért, mert ebben az évben először léphettem be a III. Szentély „szkenner-védett” kapuján. Kíváncsi voltam az újra vetett fűre, arra, hogy vajon mennyien gondoljuk úgy, hogy a szombat délutánunkat a Fradinak szenteljük és főleg arra, hogy vajon a felkészülési mérkőzések győzelmi sorozata mennyit is ér egy erős ellenféllel szemben. No meg arra, hogy a Hajnal-Ramirez-Varga trióval mennyivel lettünk erősebbek, hogy velük milyen hadrendet választ a Mester. A Dunaújváros és a Csákvár nem volt igazi felmérő még akkor sem, ha az előbbi otthonában szenvedtünk egy kicsit, bár a győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben. A Győri ETO mégis csak más, még akkor is, ha nincs velük a Mágus és Horváth Edét is lecserélték egy négykarikás autómárkára és Póczik, Burcsa, Hajszán és Szentes helyett már légiósok próbálják újra felidézni a régi szép időket. Sajnos már nálunk sem a Pusztai, Szabó, Nyilasi, Máté csatársor rohamozza az ellenfél kapuját és ha már „véletlenül” ez a négyes jutott az eszembe, akkor természetesen minden Fradistának 1974. szeptember 25-e ugrik be (vajon miért is?), amikor az Üllői út eredményjelzőtáblája majdnem kiakadt, oly sokszor kellett Szabó Feri nevét egymás után leírnia (pontosan ötször!). Nem akarok igazságtalan lenni, a győrieknek is számos szép emlékük van az Üllői útról, gondoljunk csak csak 80-as évek elejére, amikor két alkalommal éppenséggel nálunk harcolták ki a bajnoki címüket.
Szép idők voltak, de elmúltak. Nosztalgiázni persze lehet és barátaimmal a mérkőzés előtt mi is ezt tettük, miközben feszülten néztük a melegítő játékosokat és találgattuk, hogy vajon kiknek is szavazott bizalmat Doll mester és a győriek „Laszija”, aki a 90-es évek közepén ünnepelt játékosa volt a Fradinak és ’96 őszén az ő remek játékának is köszönhetően győztünk 3:2-re az ETO ellen az Üllői úton. Azért halkan megjegyzem, hogy azt elég rossz néven vettük, amikor tőlünk Újpestre távozott. Attól függetlenül, hogy megtapsoltuk a kopasz mestert amikor megjelent a játékoskijáróban, abban mindannyian egyetértettünk, hogy azt sem bocsájtanánk meg neki, ha most meg győztesen távozna az Üllői útról.
Azt azonban talán a legvérmesebb Fradi szurkoló sem gondolta, hogy ma, 2015. március 7-én helyenként felidézve a régi idő fociját, a szó szoros értelemben, lemossuk a pályáról a győrieket. Tudom, az előbbi jelző egy kicsit túlzó, de most megbocsájtom saját magamnak (remélem a kedves olvasó is így tesz), hiszen a mai győzelem sokkal többet jelentett a három pontnál. Ráadásul egy sokáig partiban lévő Győrt győztünk le (na tessék, már ez a mondat is ellentmond az előbbi „lemosásnak”), de mivel ma mentálisan, fizikailag és taktikailag is jobbak voltunk a Miriuta legénységnél, engedjék meg a Fradistáknak a gondtalan örömet.
Pedig nem úgy indult, hogy karnevál lesz a vége. Az első félidőben is domináltunk, voltak is helyzeteink, de a Győr nagyon masszívnak látszott, szervezettnek is tűntek. Nálunk gondok voltak a támadásokkal, túl sokat ívelgettünk előre és bár többször megpróbáltuk a széleket meghúzni, de a végén mindig jött egy hiba és odalett a lehetőség. Pedig elől Böde Dani mindent megpróbált, mint egy római gladiátor úgy küzdött és ütközött, mely sokáig „fölöslegesnek” tetszett. Egészen a második félidőig, amikor is felőröltük, „népiesen” bedaráltuk az ellenfelet. Ebben természetesen nem csak Dani vállalt óriási szerepet (számomra a csapat egyik legjobbja volt), hanem az egész csapat.
A második félidő már gálamérkőzés volt. Az első gólunkhoz kellett a vendégek segítsége is, de hát a foci ilyen, a gólhoz általában egyéni hibák vezetnek. Ami utána jött, az már tömör gyönyör volt a közel tízezres közönségnek. A stadionon kívül is voltak (nem tudhatjuk mennyien, mert mi bent voltunk, de az NSO szerint rengetegen „tüntettek”), akik petárdákkal szórakoztatták magukat, miközben először Hajnal majd egy gyors támadás után Varga is betalált. Nem akarok nagy szavakat használni (pedig van mikor nem szégyen), de régen láttam ennyi boldog, ölelkező, önfeledt szurkolót. Köztük voltam én is, a végén már a saját hangomat sem hallottam és amikor Iványi hármat sípolva véget vetett a vendégek szenvedésének, úgy éreztem a mai nap méltó folytatása volt azoknak a boldog békeidőknek, melyről a bevezetőben írtam.
És ezt tartom a legfontosabbnak. Ma nagybetűs csapatként funkcionáltunk, több jó egyéni teljesítménnyel amit még Mateos kiállítása sem tudott csorbítani. Arról persze lehetne értekezni, hogy Somalia kiütését miért nézte el a bíró, vagy Miruta által az egekig magasztalt Priskint hogyan tölthetett 90 percet a pályán. De most hagyjuk a negatív felhangokat, önfeledten örüljünk egy-két napig a győzelemnek, de attól azért óvnék, hogy holnaptól mindenki a bajnoki címről álmodozzon. Sok van hátra, több rangadón kell bizonyítani, hogy jó úton jár a Doll legénység.
Megtettük az első lépést, a tavaszi szezon első „erősnek” mondott ellenfelét sikerrel fektettük két vállra. Örülni azt szabad és kell is. Olyan önfeledten és boldogan ahogy a Szentély lelátója fogadta a mérkőzés után a csapatot.
Mert „ez jó mulatság, férfi munka volt”!
18 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ez jó mulatság, férfimunka volt! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Mivel külföldön voltam és nem láttam az elmúlt hét meccseit, már nagyon vártam a Fradi TV-t, hogy összefoglalva, kielemezve, edzői értékeléssel és a gólokkal láthassam a győzelmeket. Ehhez képest mutatták, hogy egy kis srác szendvicset eszik, a törzsszurkoló kvízkérdésekre válaszol, a csapat kivonul, a csapat bevonul, de gólok sehol. Hát ez így nagyon gagyi , a Kokó és a Varga Roli is sztereotip dumákat nyomtak, semmi sportszakmai kiértékelés, de legalább a 8 gól összefoglalja. Lenne mit tanulni ugyanezen a sportcsatornákon leadott Milán TV, Barca TV, Arsenal TV -től.
Egyí ltalí n jí tszottí k (énekelték) és közvetìtették is a Fradi-indulòt ?
Legalí bb én nem hallottam.
Van egy nagy különbség a spanyol és magyar közvetítési jogok között. Spanyolországban a jogok a kluboké, idehaza a nevezés feltétele, hogy az adott idény jogai az MLSZ-hez kerüljenek. így más TV-csatorna csak külön engedéllyel adhat belőle. A pláne az, hogy a netre feltett összefoglalók ingyen letölthetőek…
Mellesleg – ilyet tán nem is szabadna mondani- (mert a „kintiek” között IS van rengeteg tisztességes Fradista, ebben biztos vagyok!), de olvastam olyan véleményt is, hogy: ” A szurkolók benn, a csürhe kinn, jobb ez így mindenkinek!”) Ezt csak idéztem …
Természetesen a „kintiek” között nagyon sok vérbeli Fradista van. Személy szerint soha nem minősítettem őket, mert mindenki saját maga dönti el, hogy bentről, kintről, a TV mellől vagy az interneten követi a meccset. Attól még Fradisták. Szombaton ami engem (és másokat) is dühösített, hogy petárdáztak, a füst meg beszállt a stadionba. A tegnapi TV-s ismétlésen a nagyon okos riporter mondta is: „petárda robbant a a stadionban”.
Egy azonban biztos: a régi szurkolási metódus nem mehet tovább. Szombaton nagyon sok gyerek volt a lelátón, köztük szerkesztőtársam unokája is, aki lassan már törzsszurkolóvá válik. A mi szektorunkban ő képviseli a „security-t”, mert ha „véletlenül” egy-egy csúnya szó hagyja el a szánkat (nem tagadom, azért előfordul), mindig figyelmeztet mindent: „Nem beszélünk csúnyán!” 🙂
Szerintem is fölösleges a szkenner, hiszen anélkül is lehetne azonosítani a rendbontókat, de elfogadom. Nekem nem okoz semmilyen traumát, az eltelt időszak alatt a leghosszabb bemenetelem, kb. 20 másodperc volt.
Be lehet jönni és lehet tiszta szívből szurkolni. A hangerejük hiányzik, ez tény, de szombaton fordult elő először, hogy nélkülük is nagyszerű volt a hangulat…igaz győztünk. 🙂
Többször megnéztem Mateos „könyöklését”, lassításban is. Jó lenne, ha a játékvezetők különbséget tudnának tenni a támaszkodás és a könyöklés (könyökkel való ütés) között. Szerintem Mateos támaszkodott. Ezzel nem akarom védeni, mert felelőtlenség volt részéről a 90. percben, 3:0-nál szabálytalankodni. (Priskin viszont ütött, büntetlenül, még szabadrúgást sem ítélt a sípmester.)
Szerintem Matheos egy olyan gyerek, akire azt szoktí k rí mondani, miutí n megverték és nem is érdemelte volna ki, hogy biztossan valamiért mégis megérdemelte. A megbüntetése a meg nem lí tott huncutsí gainak illô büntetése, vagyis mí r a jövô kontòjí ra könyvelik el azokat a gonoszsí gokat, melyeket majd még el fog követni.
Lehet, hogy nem mindig hibí tlan, de a bìròknak jòl jön olyan valaki, akit mí r sokszor megbüntettek. ìgy nem is tünik fel nagyon, hogy talí n ôk is tévedtek.
😛 nagyon igaz, kedves László … 😛 „valamiért” majd csak megérdemli … 🙂
Az első félidőt még bent a munkahelyemen töltöttem, és szerencse a másodikat már kényelmesen jókedvűen otthon.Az a 45 perc tényleg egy bajnokaspiráns régi 20-25 év ezelőtti Ferencvárost-régebbi időkre nem merek tudok visszamenni mert még akkor csak a csattogós lepke volt fontos nekem.-idézte.Ami fontos ,hogy megvan megint a 3 pont.Igazán az lenne még szuper,ha döntő helyzetekben megtanulnák a játékosok a jó döntést-nem hátra ,meg még egy passz ,felnézni stb.-hozni és akkor talán még bármi kisülhet.
Nyíregyháza sem lesz egyszerű,a vidi ellenük simán nyert,de én megnéztem a meccset,mert bíztam a csodában,de a bíró és a partjelzők erősebbek voltak….
Hajrá Fradi
Ha már egy kicsit „bírálunk” akkor ami nekem nagyon hiányzik a csapatból, az a fajta játék, amit anno Leonardo képviselt. Nem őt sírom vissza (bár egy kicsit azért igen, mert vele lenne csúcs ez a csapat), hanem azt a fajta irányító játékost, aki egy-két csellel meg is tud indulni lendületből előre. A zárt védekezés ellen az bontja meg legjobban az ellenfelet, ráadásul nagyobb területüket lenne a szélsőknek is. Hajnal és Gera is jól játszott, bár voltak időszakok amikor kioltották egymást, de egyikük sem egy megindulós fedezet, ők inkább labdákat „osztogatnak”.
Az első félidőt nem láttam,így nem tudom,hogy mit veszítettem vagy nyertem.A második az kárpótolt mindenért.Mivel nem szoktam személy szerint,bírálni a játékosokat,csak nagyon kirívó esetben,az egész csapat kiváló teljesítményt nyújtott.Győzelem ,3 gól, jó stílusú játék.Egyre jobban kedvelem az edzőt,Technikás,gyors,okos focira akarja tanítani a fiúkat,drukkolok neki is.
Tisztelt Lipòcziné
Doll edzô biztosan örülni fog az Ön jò kiví nsí gainak.
Bizonyí ra jobban mint annak a buta kérdésnek, melyet feltett neki egy riporter (és melyet a DUNA szpikere ismételt, vagyis a tapintatlansí g és udvariatlansí gnak a csimbarasszòjí nak a csimbarasszòja), hogy vissza-e akarna-e menni a Bundesligaban.
Az illetô csak még a „mikor”-t felejtette ki a kérdésébôl.
Ez bosszantott. Kimondtam és a kukí ban vele !
Hajszán: …” függetlenül attól, hogy ettől a Ferencvárostól sem estem hanyatt. ”
Kedves Gyula, most bár bánom, hogy „megdicsértelek” a jegyzetem elején. Játékosként nem voltál rossz – bár több esetben estél „hanyatt” a büntetőterületen belül büntetőt remélve -, de szakértőként talán nem kéne megszólni. Ráadásul ha nem estél hanyatt a tegnapi Fraditól, akkor nem nagyon értem, miben bízol a Győr esetén?
Mielőtt esetleg bárki is félreértené, nem haragszom Hajszánra, csak jókedvem van. 🙂
Jó volt nézni ezt a meccset. Valami visszaidézett azokból az időből, amikor még alkalmas voltam a meccsre járásra. Magyarul engem helyenként Dalnoki mester 40 évvel ezelőtti csikócsapatára emlékeztetett.
Való igaz, hogy Doll igazolásai lassabban értek be, mint Monizéi. Én ezt azzal magyarázom, hogy nem akar „félkész ételt” feltálalni. Ő szakmailag és emberileg (nem szeretem a „mentálisan” kifejezést) fel akarja készíteni a játékosokat a Fradiban való szereplésre.
Vessük össze Lamah vagy Ramirez szinte gyerekes örömét Leonardo magatartásával, aki szinte lenézően fogadta a gratulációkat. De ki nosztalgiázik már róla, akiről kiderült, hogy Európában sehol sem találja meg a helyét, és odahaza is csak alsóbb osztályba kellett? És Jennerről, akiről Diósgyőrben kijelentették, hogy tévedés volt a leigazolása Lamah sokkal megbízhatóbb játékot mutat nála.
Nagyon drukkoltam Vargának, hogy végre gólt lőjön, mielőtt kikezdik. Szerencsére sikerült.
Mateos még mindig nagyon forrófejű, s most fogjuk (remélhetőleg) hasznát látni, hogy Doll mester visszairányította Batikot a védelembe. Valamikor időtlen idővel ezelőtt, mikor még apa sem voltam (nemhogy nagypapa) és örültünk, ha 15-18 használható emberünk volt, azt mondtam, hogy ha egy csapat MINDEN fronton helyt akar állni négy kapusra és 30 mezőnyjátékosra van szüksége. Kinevettek. De most valami olyan felé haladunk (ha a 34 fő némileg valóban soknak látszik).
A lényeg: egyre nyilvánvalóbb, hogy jó felé haladunk, am a nézők számán is látszott. A kintmaradókról nem nyilvánítok véleményt (pedig van). Mint ahogy a spori teljesítményéről sem, főleg mert „győztes meccs után a bíróról vagy jót, vagy semmit. Hát semmit. Bár… Jobb helyeken Priskint lezavarták volna a pályáról.
Szóval sok örömünk lesz még, bár nyilvánvaló, hogy az út nem lesz mentes a botlásoktól sem.
Imre bácsi, Önnek amúgy is látatlanban elfogadnám a véleményét, de én is úgy érzem, HOSSZÚ évek (évtizedek?) után … KEZD látszódni valami! Moniznak is nagyon szurkoltam, emberileg – lelkileg nagyon rendben volt Ricardo, az Ő rettenetes győzni akarásával neki pont egy Fradi-közeg kellett (amit a mai napig sem felejt el), de tényleg úgy tűnik, Doll mester németes gondolkodása jobban érvényesül „sváb” csapatunknál. Sok éve nem éreztem azt, amit ma, szünetben: 45 perc nyögvenyelés, kivéve az utolsó perceket, de „halálbiztos” voltam benne, hogy -mint egy jó Bundesliga-csapat”- a II. félidőben bedaráljuk az „ellent”. Szerintem a II. félidő akár német szinten is fogyasztható volt, és egy év közös munka egy nem akárhol „edződő” edzővel … Ebből még sok jó kijöhet! Optimista vagyok! A másik: Európa-szerte ritkán látni ily egységes csapatot ennyi nációból … a gólörömöknél látszott leginkább… a fiúk szeretik egymást és tudnak őszintén együtt örülni … ez az ALAP! Enélkül senki sem lehet sikeres! Thomas mellett a kulcsember Gerzson … hihetetlen, hogy 35+ évesen vki ilyen alázattal és szenvedéllyel éljen meg minden meccset … azonkívül -gondolom én-, az öltözőben is segít, hogy egy irányba húzzon a csapat és legyen egy „Ezer nyelvű, egyszívű brigád!”
Bevallom Nektek, az első félidőben kishitű voltam és szomorú. Közel sem éreztem a csapatot magabiztosnak, a játék esetleges és rengeteg hibával tarkított volt, nem éreztem a győzelmet a focinkban. Azt azonban jó látni, hogy erő, lendület, dinamika van a Fradiban, az újak valóban erősítések (Hajnal, Ramirez és Varga is fontos láncszemek) Lamah megtalálta önmagát, Lauth is javul, van egy bevethető, hatékony Busaink, a védelem -élén Dibusszal- acélos-szóval alakulunk!
A második játékrész jobban tetszett, mert a mázlis vezető gólunk után jöttek a helyzeteink futószalagon és szétszedtük a hazai szinten igencsak stabil Győrt. A Fradit a következő néhány bajnoki „árazza be” majd, mégis végre úgy érzem, kezd a csapat németesen megbízható lenni. Jó lenne, ha így maradna! A 2.félidő legyen az alap a továbbiakra, hajrá Fradi!
A szezon legjobb játékával, simán nyertünk.
A Gyôr jí tékí t sokszor elég durví nak minôsìteném. Szegény Matheost pedig ùjbòl „kiszùrta“ a bìrò, mivel a mí sodik sí rgí jí t pí r perccel a lefùjí s elôtt osztotta ki neki. Ezt a döntést nem értem igazí n, mivel akadt a Gyôr oldalí n is egy jò pí r több szabí lytalansí g.
A Ferencví ros jí tékí n feltünt nekem, hogy most nem volt érezhetô a jí tékí n az elôre megtí rgyalt taktika rí ja nehezelô nyomí sa, vagyis a jí tékosok – ùgy tünt – nyugodtabban éltek Doll edzô irí nyìtí saival. Higgadtabban jí tszottak. Senki sem mondhatní most mí r, hogy hií nyzott a jí tékí bòl a magabiztossí g, és csak itt-ott mutatkozott volna. Az egész meccset magabiztossan jí tszotta csapat.
A fiùk jí tékí bòl hií nyzott most a „betanìtott“-sí g. A csapat egy egész mí s jí tékot mutatott be. Mindeggyik jí tékos egy sají t taktikí t folytatott a sají t mòdjí n.
Bevallom. Ez nekem egészen szokatlan volta.
A helyzetekhoz, ùgy tûnt nekem, mindig egy ùj beí llìtottsí ggal (vagyis megùjulò hozzí í llí ssal) lí tott neki minden jí tékos. Az adott ùj helyzetekhez rögtön alkalmazkodott a tulajdon jí tékos, még meg ùgy, hogy rögtön fel pròbí lta magí t talí lni, a helyzetet mindjí rt sají t (és csapata ! — jò passzok) elônyére fordìtva és a kerekedett elônyszerzést kiakní zví n, vagy sají t magí nak, vagy tí rsainak ùjabb helyzetet teremtsen. De nem csak a kialakìtí s volt most sokkal jobb, de a helyzetek kihaszní lí sa is.
Egy helyzet azonban megmutatta nekem, hogy még vannak külömbségek a légiòsok és a benföldi jí tékosok között: Böde nem érkezik jò ütemben és nem meri elví llalni a kapu felé valò indulí st a büntetôn belül. Ramireznek adja í t a labdí t, aki helyzetben hozza a gòllövô Lamaht.
Hií ba a középeuròpai jí tékosoknak az ilyen fajta labdarùgí s nem smakkol ! Még mindig – ahogy ezt Besic jòl megfigyelte – nagyon bìznak a trükkökre és sokat pròbí ljí k még mindig ingatni az ellenfél egyensùlyí t. De ez mí r nem megy ìgy. Egy kitrükközött jí tékosnak legalí bb hí rom tí rs segìt. Egy szép csel nem mindjí rt eredményes, csakis ha helyzet adòdik belôle.
Feltünt nekem toví bbí , hogy a sok poszton valò kipròbí lí sok most kezdenek gyümölcsözni igazí n.
A semleges nézô szí mí ra talí n sok „véletlen“ volt észrevehetô. Az egész meccs egy hazí rdjí téknak tünhetett is. Ide-oda pattant labdí k „véletlen“-jei, Aztí n az a furcsa érzés, hogy valòjí ban „mi is volt a fantí zia benne“, ha ilyen sok függött a véletlentôl ? Rögtön mindig ott voltak az ellenfél jí tékosai legalí bb kettesében.
Szòval a Fradi most „nyugati“ tipusù focit mutatott be. Nem volt elvesztett labda és minden labdaérintés magí tòl érthetôen pí rharcban torkollòdott és ahhoz vezetett.
A „keleteuròpí ban“ megszokott egységes és „egyöntésû“ csapatjí tékbòl egy sokféle összetett, nagy arí nyban az egyéni jí tékosokra és azoknak az egyéni megòldí saira bìzott jí ték lett. Szétesett – nem egységes jí ték képét mutatta. Vagyis a nagy egységes drí ma helyett, sok kissebb drí ma hí rom sikerrel.
Gondolom, hogy ezt a féle jí tékot Középeuròpí ban vagy megszokjí k, vagy a sají t szí jìzük szerint mòdosìtani fogjí k, de elôbb utòbb – vagy ez, vagy a mí sik lesz a vége, vagy, ha nem, akkor végkép lemaradhat a középeuròpai labdarùgí s a nyugatitòl.
Talí n itt az òra, hogy Doll edzô megkapja a megillô elismerést. Neki toví bb kellett ví rnia, mìg beví ljanak az igazolí sai. Az a tény, hogy kitartott olyan jí tékosok mellett, mint Lamah, vagy Lauth
akiknek a formí juk csak most mutatkozik, és nem vette ki Bödét a csapatbòl szerintem azt érdemelne, hogy ô mellett is kitartson a Fradi vezetôsége, a csapat jí tékosai és a szurkolòk.
Moniz mindjí rt megkapta a szurkolòk bìztatí sait, mert mindjí rt beví ltak az igazolí sai. Dollnak ezért – az idôk elteltével – most kezdenek beví lni az igazolí sai. Ezért itt lenne az idô, hogy ô is megkapja, amit kiérdemelt. Legalí bb utòlag.
A csapat megbìzhatòsí ga a folytatòdò jò eredményekkel kezd bizonyulni. Szerintem most mí r a jí tékmòdra is ki kezd terülni ez a megbizhatòsí g.
A szurkolòk meg most mí r nem azért jönnek ki a stadionba, hogy lí ssí k, hogyan kerüli el a kikapí st a csapat, hanem, hogyan ér el jò eredményeket – és – hogyan tud gyôzni.