VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata

Az ötvenes évekre a világ labdarúgását „felügyelő” FIFA kezdte kinőni a korlátait. Az egyes földrészek nagyobb önállóságot akartak, szerettek volna kontinens viadalokat rendezni válogatottjaik és klubcsapataik számára, melynek eredményeként 1954-ben megalakult a FIFA európai regionális szervezete, az UEFA. Eddig az időszakig Európában egyedül a Közép-európai Kupa létezett (a Fradi 1928-ban és 1937-ben is megnyerte a KK-t illetve az Újpest ugyancsak kétszer végzett az élen), de a labdarúgás rohamos fejlődésével – melyhez hozzájárultak Európa történelmi eseményei is 1940 és 1956 között – egyre nagyobb igény jelentkezett olyan Európai kupákra, mely már nem egy szűk „régió-t” (Közép-Európa) foglal magában, hanem Angliától az akkori Szovjetunióig mindenkit, aki tagja az UEFA-nak. Először a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) illetve Vásár Városok Kupája (VVK) került megrendezésre 1955-ben (érdekesség, hogy a VVK, később az EVK még a FIFA égisze alatt született meg és csak az 1971/72-es kií­rástól került az UEFA ellenőrzése alá már UEFA-kupa néven), majd 1960-tól a kupagyőztesek viaskodtak a KEK sorozatban.

A Ferencvárosi labdarúgás történetét jól ismerők tudják, hogy az ötvenes évek elnyomó évei után (1956-ban, 6 év után kaptuk vissza a nevünket) nem volt könnyű visszakapaszkodni arra a helyre, amit a két világháború közötti időszakban Sárosi György doktorék kiví­vtak. Bajnoki cí­mek, Magyar Kupa-győzelmek, KK sikerek, „kalandtúrák” az egész világon jellemezték azokat a dicsőséges éveket. Melyeket aztán a Rákosi diktatúra 1950-ben sarlóval és kalapáccsal próbált teljesen szétzúzni. Innen kellett felállni és ahhoz, hogy újra csatlakozzunk a világ labdarúgásához, először természetesen idehaza kellett eredményt elérni. Először UEFA rendezésű kupába 1960-ban csatlakoztunk (KEK), majd jött a VVK 1962-ben, és a BEK 1963-ban. Ami érdekesség (bár sajnálatos módon elég jellemző is egyben), hogy a Fradi első VVK szereplését nagyon kevesen ismerik, pedig a csapat, Mészáros József irányí­tásával az elődöntőig menetelt. Ezen persze nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen ha egy Fradi szurkoló azt hallja vagy olvassa, hogy VVK, akaratlanul is az 1964/65-s sorozat jut az eszébe.

Mert számunka oly hosszú hányattatott és kí­nkeserves évek után a Ferencvárosi labdarúgás újra csúcsra ért.

Ennek éppen 50 éve. Első hallásra talán nem is tűnik olyan soknak, de ha belegondolunk, hogy arról a 14 mérkőzéses, diadalmas sorozatról „élőben” már csak néhány játékos tud mesélni, elszorul a torkunk. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a Tempó, Fradi! oldalán az elkövetkező hetekben sorra vegyük a mérkőzéseket. Az elmúlt években már a „muzeális” sorozatunkban í­rtunk a találkozókról (nem mindegyikről), de az azóta eltelt időkben egyre több újság és fotó került a birtokunkba, ezáltal több információra és érdekességre bukkantunk, melyeket „beépí­tve”, reményeink szerint még közelebb tudjuk hozni a Fradisták szí­véhez ezt a nagyszerű sorozatot.

Melynek a végén, 1965. június 23-án, Torinóban, Mátrai Sándor a csapat kapitánya felemelhette a VVK serleget, amit azóta egyetlen magyar csapatnak sem sikerült „lekopí­rozni”. Sajnos nekünk sem, bár mi voltunk VVK-döntőben (1968) és KEK döntőben is (1975), de európai kupát egyedül azon a csodálatos napon emelhetett az égig magyar klub játékosa.

Mely azóta is ott tündököl dicsőséges múltunk fénylő szí­npadán.