VVK-50
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Az ötvenes évekre a világ labdarúgását „felügyelő” FIFA kezdte kinőni a korlátait. Az egyes földrészek nagyobb önállóságot akartak, szerettek volna kontinens viadalokat rendezni válogatottjaik és klubcsapataik számára, melynek eredményeként 1954-ben megalakult a FIFA európai regionális szervezete, az UEFA. Eddig az időszakig Európában egyedül a Közép-európai Kupa létezett (a Fradi 1928-ban és 1937-ben is megnyerte a KK-t illetve az Újpest ugyancsak kétszer végzett az élen), de a labdarúgás rohamos fejlődésével – melyhez hozzájárultak Európa történelmi eseményei is 1940 és 1956 között – egyre nagyobb igény jelentkezett olyan Európai kupákra, mely már nem egy szűk „régió-t” (Közép-Európa) foglal magában, hanem Angliától az akkori Szovjetunióig mindenkit, aki tagja az UEFA-nak. Először a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) illetve Vásár Városok Kupája (VVK) került megrendezésre 1955-ben (érdekesség, hogy a VVK, később az EVK még a FIFA égisze alatt született meg és csak az 1971/72-es kiírástól került az UEFA ellenőrzése alá már UEFA-kupa néven), majd 1960-tól a kupagyőztesek viaskodtak a KEK sorozatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kínában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki címektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódítása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
1965. júniusa esővel és erős széllel indított. Pillanatok alatt illant el a májusi hőség, az emberek ki sem tudták használni a korán jött kánikulát, a pesti strandokat még csak tisztogatták és a Balaton parti büfék java része is zárva volt. Pedig jó lett volna a kemény tél és a márciusi dunai árvíz után fürdőzni a májusi napsütésben. Ráadásul az újabb esőzések után a Duna megint megáradt, mely főleg Dél-Szlovákiát sújtotta, több magyar lakta falu is víz alá került. Eközben az első amerikai csapatok partra szálltak Dél-Vietnámban, mellyel kezdetét vette egy értelmetlen és számos belső konfliktust hozó 10 éves háború. A hírek hozzánk is elérkeztek, bár annak idején eléggé „megfésülték” azokat az információkat melyeket érdemesnek tartottak közölni. A kezdődő háború és az amerikaiak első űrsétájánál az embereket jobban foglalkoztatta az árvíz, és 1965 tavaszán még a Tenkes kapitánya lázában égett az ország apraja és nagyja. De nem csak Eke Máté és Vajda Veronika szerelméért aggódtunk, hanem a nyári Universiade megrendezése miatt is, melynek előkészületi munkáit nagyban hátráltatta az árvíz. Mindezeken túl az ország zöld-fehér része egész más miatt aggódott 1965. június első napjaiban. Május végén egy remek csatában, egy góllal maradtunk alul a Manchester Uniteddel szemben, mely bizakodást és reményt is adott a budapesti visszavágóra. A döntőbe jutás lehetősége és a hazai kedvencek mellett „élőben” látni a Conelly-Charlton-Law-Best csatársort, a rossz idő ellenére 50 ezer szurkolót csalt ki a Népstadionba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.31. VVK, Manchester United – Ferencváros 3:2
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Ha leírjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szíve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom szurkolóként nem hoznak lázba, hiszen számomra a Ferencváros, az FTC és a Fradi a sorrend, de ettől függetlenül a United fantasztikus múltja, és azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték klubot és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához szimpatikussá tette őket. A történelem viharai őket sem kímélte, de a Fradihoz hasonlóan a United is mindent túlélt, mert ahogy nálunk a Ferencváros, ők is többet jelentenek egy labdarúgó klubnál. „Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!” – ez a hétköznapinak tűnő felkiáltás olyan fájdalmat okoz az angol klub híveinek, mint nekünk az ötvenes évek, amikor mindenünket elvették. Mi túléltük, de a United játékosai, edzői és vezetői közül többen 1958. február 6-án München repülőterén (a csapat Belgrádból tartott haza) vesztették életüket, amikor a gépük lezuhant. Az előbb idézet felkiáltás a gép pilótájától származott, aki mindent megpróbált, hogy épségben tegye le a gépet, de sajnos nem sikerült. Ezután a szörnyű tragédia után kellett újjáépíteni a klubot, tovább vinni a csapatot. Több év kellett hozzá, de 1965-re már a régi fényében csillogott a United. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.13. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 3:0
VVK 1965, Út a döntőig: a kupagyőzelem 14 pillanata – a 10. állomás
A labdarúgás története során többször elhangzott már az a mondat, hogy a jó csapatnak szerencséje is van. Maga a szerencse is változó, hiszen vannak esetek, amikor csak a lehetőségét kínálja fel egy csapatnak arra, hogy éljen vele. Egy csapat meg akkor jó, ha ezzel élni is tud.
1965. április 21-én, Bilbaóban, a visszavágó mérkőzés előtt megtartott sorsoláson a szerencse a Fradinak kedvezett. Azokban az években, az európai kupákban még nem vezették be az idegenben lőtt gólok „előnyét” (ez alapján már Bilbaóban továbbjutottunk volna), nem volt hosszabbítás és büntetők sem döntöttek az esetleges továbbjutásról. Azonos gólkülönbségű visszavágó esetén harmadik mérkőzésre került sor, ennek helyszínéről pedig sorsolással döntöttek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.IV.21. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Amikor 1965. április 7-én a bíró hármas sípszavával véget ért a Ferencváros-Bilbao VVK sorozat 4. fordulójának első mérkőzése, mindenki tudta, hogy az egygólos előny birtokában nagyon nehéz visszavágó vár a csapatra a baszkok fővárosában. Jó előjelnek számított, hogy a feszített bajnoki menetrend ellenére, a bilbaói mérkőzést egy hetes „pihenő” előzte meg, amit Mészáros József vezette szakmai stáb megpróbált a lehető legjobban kihasználni. Sérültünk nem volt, így a lehető legjobb összeállításban futhattunk ki a csúszós, mély talajú San Mames stadion gyepére. A mérkőzés előtt hatalmas eső zúdult a városra mely alaposan feláztatta a stadion játékterét. De mielőtt magáról a mérkőzésről esne néhány szó, előtte történt két fontos esemény is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.IV.7. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1964/65-ös VVK sorozat „hosszú menetelése” újabb állomásához érkezett. Amikor a harmadik fordulóban az olasz AS Roma csapatán két nyertes mérkőzéssel lépett túl a Fradi, egyre merészebb álmokat kezdett el szövögetni. 1965-ben még dúlt a hidegháború és bár hazánkban csillapodtak az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások, a kommunista országokat egyetlen nyugati demokráciában sem fogadták tárt karokkal. Ráadásul egy-egy sportsikert a kommunista kormányok mindig az „imperialista hatalmak” feletti végső győzelem előcsarnokának tekintették. Arra mindig szerettem volna választ kapni, hogy vajon milyen érzésekkel szálltak le annak idején Ferihegyen a nyugati országok csapatai. Volt bennük félsz, vagy függetleníteni tudták magukat a politikai ellentétektől és bíztak a sport békés, összetartó erejében? A kérdés főleg annak fényében lehet érdekes, hogy 1965. április 7-én egy olyan népcsoport kiváló csapatával találkoztunk, akiknek valójában soha nem volt önálló hazája, amit a mai napig nehezen dolgoznak fel. Bár a baszkok java részben Spanyolországban élnek (néhány falu „átnyúlik Franciaországba), mégis önálló nyelvvel, kultúrával, szokásokkal, zenével rendelkeznek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.III.17. VVK, Ferencváros – AS Roma 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Egy héttel a visszavágó előtt bevettük Rómát, (ami azért nagyon keveseknek sikerült), így az olasz alakulat a március 17.-i visszavágóra egygólos hátránnyal érkezett Budapestre. Bár a történelmi római seregre nem a védekezés volt a jellemző, ráadásul az első mérkőzés eredményéből sem erre lehetett következtetni, de az olasz csapat eleve egy védekező felállásban kezdte a visszavágó mérkőzést. A Róma edzője nagyon megtanulta a Helenio Herrera irányította Internazionale csapata által az 1960-as években kialakított védekező rendszert, a catenaccio-t, hiszen az olasz foci egyik legjobb támadóját, Angelillo-t előzetesen csatárnak jelölte, de ő inkább saját kapuja előtt sepregetett és meg sem próbálta Géczi kapuját bevenni. Pedig a továbbjutáshoz az kellett volna. A „söprögető” posztot az olaszok hozták létre, amikor is a megerősített védekezés és a szigorú, követő emberfogás felügyeletére egy liberót állítottak, aki szabadon játszhatott és akinek az volt a feladata, hogy besegítsen ott, ahol egy-az-egyben megverték valamelyik védőt. A megerősített védelem azonban önmagában nem lett volna garancia a sikerre. Ahhoz kiváló kontrajáték, egy klasszikus irányító és gyors támadók is kellettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.III.10. VVK, AS Roma – Ferencváros 1:2
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
„Omnes viae Romam ducunt” – Minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. Az ókori rómaiak már tudták (könnyű volt nekik, eltanulták a perzsáktól), hogy egy város csak akkor lehet kereskedelmi és társadalmi központtá tenni, ha mindig út vezet oda. Mint Olaszország és Róma nagy szerelmesének, nekem a kedvenc szállóigén a „Umbilicus Urbis Romae”, vagyis Róma a világ köldöke, mely jelző a legélethűbben fejezi ki a város jelentőségét a történelem, a művészet és a kultúra világában. A harmadik ismertebb mondás szerint „Romát látni és meghalni”, bár ennek eredete már elég kétséges. Vannak akik a babazsúrnak éppen nem nevezhető római birodalomig eredeztetik (annak idején volt is alapja), de sokak szerint inkább Nápolytól „csenték” el a mondást, mely ráadásul nem is olasz eredetű, hiszen azt Goethe írta le az Utazás Itáliában című művében. A mondásokat ismerjük, azt már csak hallomásból, régi anekdotákból, hogy vajon mit is érezhettek a Ferencváros játékosai, amikor repülőgépük egy kis kerülő után, 1965. március 9-én landolt Rómában. Vajon a megérkezés pillanatában felmerült-e bennük, hogy a Trevi-kút, a Szent Péter-bazilika, a Viktor Emanuel-emlékmű, a Forum Romanum, a Colosseum és a Pantheon várná őket, ha aznap este nem kéne megmérkőzniük az AS Roma csapatával, a VVK sorozat harmadik fordulójában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
